A hulladékkezelés, az energiahatékonyság és a vízgazdálkodás áll jelenleg a magyarországi iparvállalatok fenntarthatósággal kapcsolatos terveiben. Meghatározó részük célirányos szakembert is alkalmaz a megvalósításhoz – derül ki a Siemens Zrt. friss kutatásából.
Pozitív trend, hogy a fenntarthatóságot egyre fontosabb kérdésnek tartják a hazai cégek, de mögöttes motivációjuk teljesen eltér a külföldi érdekeltségű vállalkozások szemléletétől.
Egyebek mellett ezt állapítja meg a jelentés, amely a 20 fő vagy 1 milliárd forint feletti árbevétellel rendelkező hazai iparvállalatok körében zajlott mélyinterjús és kérdőíves módszerrel.
Összességében a kutatásban résztvevők 54 százalékának már van fenntarthatósági rendszere és vagy politikája. Négyötödük működik együtt teljes vagy részmunkaidős (17%) vagy külsős (30%) szakértővel. Arra is van példa, hogy a vállalaton belül (33%) bíznak meg valakit ezzel a feladattal.
A fenntarthatóságért tett erőfeszítéseikkel elégedettek a hazai cégek
A fenntarthatósággal kapcsolatban a válaszadók 59 százalékának vannak rövid távú, 42 százaléknak pedig hosszú távú tervei. Ezen belül leginkább a hulladékkezelésre (95%), az energiahatékonyságra (85%), valamint a víz- és levegőszennyezés csökkentésére (78%) fókuszálnak.
Egyre fontosabb szempont ugyanakkor a biodiverzitás megőrzése (61%), az ellenőrizhető források használata (58%) és a fenntarthatósági szempontú termékfejlesztés is (57%).
A vállalatok egyébként elégedettek a saját erőfeszítéseikkel: kétharmaduk véli úgy, hogy hasonlóan teljesít ezen a téren, mint versenytársai, minden ötödik cég pedig úgy gondolja, többet tesz a fenntartható jövőért, mint a többi piaci szereplő.
A megkérdezettek zöme azt gondolja, hogy kellően kiveszi a részét a társadalmi felelősségvállalásból is, ezen belül főként karitatív- és sportszervezetekkel állnak kapcsolatban.
„Saját bevallásuk alapján a hazai iparvállalatok a napelem-rendszerek kiépítése, a szelektív hulladékgyűjtés, illetve a vízfogyasztás mérséklése terén érték el eddig a legnagyobb eredményeket, ugyanakkor egyre nagyobb szerep jut a fenntartható beszerzésnek is: a beszállító partnerek kiválasztása során a cégek több mint kétharmada (70%) mérlegel ezt figyelembe véve „ – mondja a kutatást végző Siemens Zrt. energiahatékonysági szakértője, Simon András.
A vállalatok 20 százaléka a forráshiányt gondolja a legnagyobb problémának, 14 százalékuk hiányolja vagy kevesli a fenntarthatósági beruházásokra kiírt pályázatokat, vagyis külső segítséget is igényelne.
Minél több főt foglalkoztat ugyanakkor egy cég, annál kevésbé hivatkozik arra, hogy a fenntarthatósági beruházásait az anyagiak, a beruházások magas költsége, vagy a pályázatok hiánya akadályozza.
A külföldi érdekeltségű cégeknél nagyobb a belső indíttatás
A felmérésben arra is rákérdeztek, hogy milyen tényezők befolyásolják a cégeket a fenntarthatósági politikájuk kialakításában vagy fejlesztésében. A válaszadók elég nagy része a médiát (43%) és az így elérhető információkat és trendeket, a szakmai kapcsolatrendszert és csatornákat (41%) nevezik meg fő inspirációs forrásként.
Az is kiderül azonban, hogy sok esetben a vezetőség (36%) vagy a cégközpont (33%) felől érkezik az iránymutatás. A hazai cégeket ugyanakkor inkább a külső nyomás motiválja a fenntarthatósági célok megvalósítására.
Ezek sorában főleg a jogszabályi előírások (44%), továbbá az üzleti érdekek (19%) és társadalmi-vevői elvárások (16%) szerepelnek.
Itt nagy eltérés mutatható ki a külföldi tulajdonosi körrel rendelkező vállalatokhoz képest. Utóbbiak sokkal nagyobb arányban alkalmaznak fenntarthatósági szakértőt és rendelkeznek célirányú stratégiával, azon belül rövid- és hosszú távú célkitűzésekkel.
Röviden, a törekvéseiket sokkal inkább belső elvárások és valós elköteleződés mozgatja, mint a hazai tulajdonúakét. Előbbiek körében erősebb a tulajdonosi-befektetői elvárás is, amit viszont náluk is részben a külső nyomás vezérel.
Az Európai Unió ugyanis 2024-től új vállalati ESG (környezeti, társadalmi és vállalatirányítási keretrendszer) jelentési kötelezettségeket vezet be lépcsőzetesen, ez pedig a banki finanszírozás elbírálásánál is fontos értékelési szempont lesz a jövőben.
A témáról nemrég írtuk, hogy alig másfél év múlva az európai, köztük a nagyobb magyarországi cégeknél élesedik a beszámolási kötelezettség a vállalkozásuk fenntartható működéséről (ESG). A kkv-k zömének sincs már túl sok felkészülési ideje, 2028-tól már rájuk is vonatkozik a szabályozás.
Még tanuljuk a karbonlábnyom számítását
A kutatás érdekes eredményt hozott a karbonlábnyom számítására és jelentőségére vonatkozóan is. Miközben a válaszadók 39 százaléka szerint az ezzel kapcsolatos vállalati információk a jövőben versenyelőnyt jelentenek, a többségüknél még nem készült ilyen számítás.
Sőt, csak minden tizedik iparvállalat tudja megmondani, hogy mekkora a karbon-lábnyoma, a megkérdezettek közel felét pedig egyelőre hidegen hagyja, hogy a termékei mennyire terhelik meg a környezetet.
A témában előrébb járó cégek viszont azért vannak tisztában a fogalommal, mert a külföldi anyavállalatnak szolgáltatnak adatokat ezzel kapcsolatban. Van tehát hova fejlődni.
Simon András szerint jó, hogy a cégek már most is odafigyelnek az újrahasznosításra, az okos vízgazdálkodásra, a tudatos energiafelhasználásra vagy éppen optimalizálják az üzleti utak számát és gyakoriságát, amik egyben költségcsökkentő tényezőt is jelentenek.
Az igazi áttöréshez ennél átfogóbb szemléletre lesz szükség Magyarországon. Egyre fontosabb lesz a munkavállalói edukáció és az általános szervezeti elkötelezettség növelése, konkrét mérőszámok kitűzése a rövid- és a hosszú távú célokhoz.
Nagy segítséget jelentenek az olyan digitális fejlesztések is, mint a termékszintű karbon-lábnyom kiszámítása, a vásárlók ezzel kapcsolatos tájékoztatása, ami versenyelőny a mind tudatosabb fogyasztók megnyerésére is.
