Külső és belső változásokban egyaránt mozgalmas időszakban vette át a Siemens Zrt. irányítását Jeránek Tamás. A vezérigazgatóval az elmúlt nagyjából egy év speciális kihívásai mellett a fellendülő iparágakról és a duális képzés iránti csökkenő keresletről is beszélgettünk.
Digitrendi: A történelmi időkre visszatekintő Siemenst már számtalan kategóriába sorolták, volt mérnöki vállalatcsoport, ipari konszern, technológiai csoport és más hasonló. Most melyek a társaság erősségei, milyen irányba tart a jövőben?
Jeránek Tamás: Az elmúlt években nagy változásokon ment át a Siemens, melynek köszönhetően letisztult a portfólió, és ipari konglomerátum helyett fókuszált technológiai vállalatként határozzuk meg magunkat. Így például kiléptünk az energiaelőállításból, a háztartási eszközök gyártásából, forgalmazásából, és az ipari automatizációra, az energiaelosztásra, az okos infrastruktúrákra, az egészségügyre és a közösségi közlekedésre fókuszál a Siemens, amelyek a gazdaság gerincének is tekinthetőek.
A legfontosabb célpiacok egyikét képezik azok az ipari felhasználók, végfelhasználók, amelyek az automatizálás, a hajtástechnológia és a kapcsolódó termékek iránt érdeklődnek.
Az okos infrastruktúra terén pedig az ipari, a kereskedelmi épületek energiaellátására, az épületautomatizálásra, valamint az e-mobilitási infrastruktúrákra összpontosítunk.
Az energiaszektorban az energiatermeléstől az alaphálózat irányítástechnikáján át a fogyasztókig eljutó energia végigkísérése a feladatunk. Ezeken a területeken sok még a hagyományos technológia, de terjedőben vannak az adatalapú megoldások is.
Az ilyen, azaz a klasszikus hardverelemeket a szoftverekkel összekötő, ezek segítségével jobb tervezést, üzemeltetést elérő területeken jelenik meg a végponttól végpontig tartó portfóliónk előnye.
D.:A felsorolt üzletágakban milyen arányban szerepel a gyártás és milyen arányban a jövő elvárásait tükröző szolgáltatás?
J.T.: A piac a minél nagyobb hozzáadott értéket várja el. A vevő már nem egyszerűen csak eszközt vásárol, hanem komplett megoldást akar, beleértve a kapcsolódó szolgáltatásokat is. A Siemens a hardvereit maga szereli össze a saját gyáraiban. A szoftvereket és azokat a platformokat, amelyeken a hardverek futnak, szintén házon belül fejleszti a Siemens, hazánkban is jelentős kapacitással.
Ezen megoldásokhoz kapcsolódnak a vevői szolgáltatások, amihez ugyancsak kell a hozzáadott érték, legyen az értékesítés vagy kulcsrakész projekt, de lehet egy helyszíni hibaelhárítás vagy egy megelőző karbantartás is.
Persze az ökoszisztémánk is részt vesz a szolgáltatási értékláncban, legyen az például kiegészítő, egyedi fejlesztés, vagy éppen bevezetés, beszerelés.
Az arányok változnak, a szolgáltatás része egyre fajsúlyosabb. Utóbbit példázza, hogy a Siemens globálisan a tíz legnagyobb szoftverház közé tartozik.
D.: Ha már szóba került az energia, a mostani energiaválság rendesen felforgatja ezt a szektort. Hogyan igazodik mindehhez a Siemens? Nem volt-e korai lemondani az erőművi berendezések piacáról?
J.T.: A piac az energiaválságtól függetlenül is nagyot változott, a primerköri erőművi berendezésekkel már nem foglalkozunk, viszont a szekunder, vagyis a kiszolgáló létesítmények között azért jó pár olyan van– mint például a vízkezelés, adatgyűjtés, segédüzemi irányítástechnika –, ami a portfóliónk oszlopos része.
Olyan jövőbe mutató projektekben veszünk részt világszerte, mint például zöldhidrogén hasznosítása, napkollektor parkok hálózati csatlakozása vagy a közösségek mikrohálózatainak kialakítása.
A villamosenergia újabb területei kapcsán igen fontos az irányítástechnika, ahol többek között arra a kihívásra nyújtunk választ, hogyan tudnak a benne lévő elemek egymással kommunikálni, hogyan lehet az ingadozó energiaigényeket hatékonyabban kezelni, vagy éppen az új energiapiaci szereplőket (aggregátorok) integrálni. Ebben is óriási szerepe van a digitalizációnak, az intelligens áramhálózatok megvalósításának.
D.: Kihívások előtt áll a Siemens-portfólió másik fontos szegmense, az épületautomatizálás is, ahol a változások a világjárvány fokozta távmunkával indultak, most meg itt az energiaár-robbanás és a következményei. Itt milyen feladatok várnak a vállalatra?
J.T.: Amikor szóba kerül az energiahatékonyság, az első asszociáció jellemzően a szigetelés, a nyílászárók cseréje. A nagyobb házaknál, az épületeknél a következő energiahatékonysági lépés az épületautomatizálás. Költségmegtakarítás és kényelmiszint-növelés érhető el az ilyen rendszerek bevezetésével, a meglévő rendszerek finomhangolásával.
Nem annyira köztudott, de az épületautomatizálás is egy innovatív, folyamatosan megújuló piac. Ha csak az elmúlt éveket nézem, a járvány alatt számos újdonság, egészséget megőrző alkalmazás jelent meg, szimulálni lehet például a légcserélők működését, távfelügyelni az épületek rendszereit, a szelepeknél megjelennek a dolgok internetéhez(IoT) kapcsolódó képességek. Ezeken a területeken is folyamatos fejlesztésekkel vagyunk jelen.
D.: A Siemens is a digitalizáció mellett tette le a voksát, a digitalizációnak pedig az egyik fontos eleme az Ipar 4.0, ami már közel egy évtizede létezik. Tapasztalatai szerint mi az, ami kimondottan jónak bizonyult belőle, és mi az, ami végül zsákutca vagy vakvágány lett?
J.T.: Az utóbbival kezdve: vakvágányt nem, inkább olyan területet látok, ahol a vártnál lassabb az elterjedés, úgymond finomhangolás van. Ilyen a felhőtechnológia. Évekkel ezelőtt a csapból is az folyt, hogy a felhőben tároljunk mindent.
Aztán jogi, informatikai akadályra hivatkozva a vállalatok feltették a kérdést, miért jó az nekem, ha a kerítésemen kívülre engedem az összes adatomat? Bizonyos adatok a jövőben is felkerülnek a felhőbe, de az érzékenyeket, például gyártási technológiához kapcsolódókat, vagy nagyon gyors reagálást igénylőket a cégek megtartják házon belül. Ezt a még okosabb programozható logikai vezérlőkkel(PLC), a peremhálózati számítással (edge computing) tudjuk segíteni.
Az előzőnél, a kimondottan jók között viszont számtalan jó példa van. Ezekből kiemelném a távelérést, az üzemek távmenedzselését, amely a pandémia alatt sokszor magát a termelés fenntartását biztosította. A digitális ikrekkel hatékonyabbá vált a berendezések tervezése, a rugalmas gyártás pedig az ellátási láncok kisebb zavara esetén tudott bizonyítani.
Van, aki már Ipar 5.0-ról beszél, ám szerintem még minimum az Ipar 4.0 félidejében vagyunk, hiszen komoly lehetőségek vannak a már most elérhető technológiai lehetőségek és a mindennapi realitás közötti tér betöltésére. Eközben az ipar 4.0 koncepció is folyamatosan fejlődik, a következő nagy lépcsőfoknak az ipari metaverzumok megvalósulását látom a gyárakban. Szerencsére nem is kell messzire „mennünk” ehhez: a Siemens első ipari metaverzuma a BMW debreceni autógyáránál valósul meg, az NVIDIA-val partnerségben.
D.: Sarkunkban a recesszió, erre mennyire van felkészülve a magyar leányvállalat?
J.T.: Fontos leszögezni, hogy jelenleg nincs recesszió. A saját üzleti számaink, megrendeléseink az ellenkezőjéről szólnak. Ugyanakkor nem állítom, hogy nincs benne a gazdasági rendszerben egy esetleges negatív irány, elég, ha csak beleolvasunk a hírekbe. Iparáganként változhat, kit mennyire érinthet majd.
Optimizmusra ad okot, hogy az autóiparban vagy az akkumulátorgyártásban boom van, és lesz is a következő időszakban; fel kell építeni ezeket a gyárakat, ehhez beszállítók kellenek, az építőiparból, a gépgyártásból vagy a villamosiparból. Az energiaiparban egyaránt fellendülés van, és számtalan racionalizálási törekvés tapasztalható, ami az iparvállalatokat az energiahatékonyság felé terelgeti.
Ebben a Siemensnek vannak megoldásai, akár hardverekkel, akár szoftverekkel, és talán ezen projektekből egyre több lesz, hiszen ezek nem nagy befektetések, és egyre gyorsabban megtérülnek a mostani energiaárak mellett.
A piacon – úgy prognosztizálom – még jobban felértékelődnek a stabil szállítók, ökoszisztémák, mivel még inkább az ár-érték arányú projektek megerősödése várható.
D.: Nagyjából egy évvel ezelőtt lett a hazai cég első embere. Milyen változtatásokat hajtott végre azóta?
J.T.: Egy multinacionális vállalatnál jellemzően világos, jól szabályozott keretek vannak, és nagyon ritka az, amikor valamit teljesen fel kell forgatni. Itt is inkább finomhangolásra volt szükség, valamint az anyaházi változtatásokhoz adaptáltuk a szervezetet.
Az egyik legfontosabb, hogy nagyobb szerepet kapott az üzleti fókusz a mindennapi életünkben, még inkább a vevő az első. Azáltal, hogy a vállalat kisebb, laposabb és rugalmasabb lett, még hatékonyabbak tudunk lenni.
Nehezítő körülményből pedig egyszerre jött sok minden, a pandémia, az ukrajnai háború, az energiahelyzet. Sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a kollégákra való figyelés, egy magasabb szintű people management. Azt gondolom, e nem látványos téma a jövőben még inkább a munkavállalói márka markáns részévé válik, és megkülönbözteti a cégeket a munkavállalók számára.
D.: A munkaerőhöz kapcsolódhat egy másik kihívás is, a forint gyengülése, ami jó néhány vállalatnál előhozta az igényt a bérek euróban való nyilvántartására, és az aktuális árfolyamhoz igazodó kifizetésére. Hogyan terveznek ezzel a Siemensnél?
J.T.: Ez egy többszörösen összetett téma, amelyben olyan szempontokat kell megvizsgálni, mint a törvényi adózási környezet, azt, hogy egy viszonylag rövid távon felerősödött helyzetre milyen időtávra vonatkozó választ érdemes adni. Mi lesz akkor, ha erősödik a forint, vagy egy esetleges váltás milyen változtatásokat generálhat az ökoszisztémákban. Jelenleg nem tervezünk ilyennel a Siemens Zrt.-nél. A növekvő inflációval való megküzdés érdekében egy egyszeri, jelentősebb pénzügyi támogatást adtunk minden munkatársunknak, forintban.
D.: A Siemens már elég régóta szerves része a hazai közoktatásnak, ha jól emlékszem, a cég volt az első, amely beszállt a Műegyetemen elindított duális képzésbe is. Ezek a programok hogyan folytatódnak, tekintettel a mostani bizonytalan gazdasági környezetre?
J.T.: A mi célunk az, hogy az első pillanattól versenyképes munkavállalókat találjunk, ami sajnos nem mindig jön magától, hanem elég sok energiát, időt kell invesztálni, hogy arra a szintre jussanak, amitől igazán hatékonyak lehetnek a mindennapi munkában.
Ezt többféle programmal is el lehet érni, a duális képzés egy lehetőség. Noha folytatni kívánjuk a felsőfokú duális képzési programunkat, azt látom, hogy a műszaki vonalon változik a piac, kevesebb a jelentkező. Ez érthető, hiszen már az első-, másod- és harmadéves egyetemisták is komoly munkát tudnak vállalni a tanulás mellett, komoly pénzekért, mert annyira hiány van ezekből a szakemberekből.
