Eddig elég egyszerűnek számított a VMware processzor erőforrások alapján mért termékeinek a licencelése, mint például a vSphere-é: a licencigényt a fizikai hostok CPU száma határozta meg, a fizikai processzorok magszámának eddig nem volt jelentősége. De mit hoz a jövő?
Az iparág fejlődésével ugyanis egy rendszer felhasználható processzor erőforrását – és azon keresztül a rajta futó szoftver elméleti felhasználásának mértékét – már nem feltétlenül a processzorok száma határozza meg, hiszen egyetlen CPU manapság már több fizikai maggal rendelkezhet, mint korábban több processzor együttvéve.
Emiatt régóta megfigyelhető tendencia, hogy a szoftvergyártók a processzor erőforrásokon alapuló licenc metrikák esetében a CPU-k magszáma alapján határozzák meg a felhasználás mértékét. Talán a legismertebb ilyen jellegű váltás a Windows Server licencelési metrikájának CPU alapúról mag alapúra változása volt, ami a 2016-os verziónál jelent meg.
Mi változott?
A VMware merőben szokatlan megközelítést alkalmazott a CPU metrikájúlicenceinek „korszerűsítésével” kapcsolatban. A CPU alapú licenceihez ugyanis továbbra is a fizikai processzorszám alapján határozza meg a licencigényt, de bevezet egy korlátozást: egy processzor licenc egy legfeljebb 32 magos fizikai processzor licencelésére elegendő. Az ennél magasabb magszámmal rendelkező processzorok egy újabb licencet igényelnek. Lássunk erre néhány példát:
Fontos, hogy a speciális többfeladatos multithreading megoldások (Pl. Intel Hyperthreading) nem befolyásolják a licencigényt, csak a fizikai processzormagok számát kell figyelembe vennünk, a logikai magszámnak nincs jelentősége.
A változtatás módja egyfelől egyszerűbb átállásra ad lehetőséget: a nagy magsűrűségű rendszerekkel nem rendelkező ügyfeleknek nem is kell foglalkoznia vele, továbbra is a meglévő licencmennyiségükkel kalkulálhatnak a meglévő rendszereikre.
Mi a helyzet azokkal az ügyfelekkel, akik már most 32 mag fölötti processzorokon futtatják CPU alapú VMware termékeiket, vagy ilyen rendszerek beszerzését tervezik? A VMware lehetőséget ad a számukra, hogy továbbra is csak a CPU számnak megfelelő mennyiségű licencet használjanak, vagy vásároljanak meg. A magszámból eredő többlet licencigényt pedig a VMware„ingyenesen” biztosítja nekik. Ezeknek az ügyfeleknek a MyVMwarePortal-on kell ezt bejelenteniük, amihez az alábbi adatokat kell megadni:
- az érintett processzorok száma és magszáma
- az érintett VMware termékek megnevezése, valamint az igényelt többlet licencek mennyisége
- a fizikai szerver vásárlásáról szóló számla csatolása, amelyen fel van tüntetve a szerver CPU száma
Az igénylés feltétele, hogy az érintett szerverek és VMware licenceik beszerzésére 2020. április 20-ig számlával igazoltan sor kerüljön. Az igénylés feladására pedig 2021. január 29-ig van lehetőség. Az igénylés feladásakor további feltétel, hogy a meglévő licencekre legyen érvényes Support and Subscription Services (SnS).
Fontos, hogy a megvásárolt licencek SnS-ének lejártát követően a megújításkor már az „ingyenesen” biztosított licencekre is fizetnünk kell a támogatási díjat. Így bár a licenceket „ingyenesen” kaptuk az átállási időszakban, hosszú távon a több mint 32 magos processzorok esetében a támogatási költségeink megduplázódnak!(Ezért az idézőjel!)
Ez nem is olyan bonyolult, mi akkor a gond?
A fő probléma, hogy a 32 mag fölötti processzorok kétszeres licencigénye aránytalan licencdíj növekedést eredményezhet a felhasználás mértékének növekedéséhez képest. Az Intel 2019 második negyedévében piacra dobott 48 és 56 magos XeonPlatinum processzorai például ugyancsak kétszeres licencigényt jelentenek, holott magszámuk nem éri el a 32 magos CPU-k kétszeresét.
Ahogy kollégám, Girardi Kornél felhívta rá a figyelmemet, hardver oldalról viszont kifejezetten az AMD lehet a változás miatti nagy vesztes. Új, EPYC 7002 CPU generációjuk akár 64 magos megoldásokat nyújt, és marketingjük egyik alapját képezte az egy processzoron elérhető magas teljesítmény mellett az így elérhető licencigény csökkentés.
Ennek azonban vége: április 2-ától ezek a processzorok 2 CPU licencet igényelnek. Természetesen ezek az új processzorok nemcsak a magas magszámból eredő alacsony licencigény eddigi előnyével rendelkeznek, tény azonban, hogy egy erős fegyverét veszítette el az AMD a konkurens gyártók elleni „érv-háborúban”.
Kérdés, hogy milyen hatással lesz a változás a jövőbeli szerver infrastruktúra projektekre? A nagy magsűrűségű, alacsony processzor számú infrastruktúrák az alacsonyabb CPU alapú licencigény mellett egyéb előnyökkel is rendelkeznek, így például a kevesebb szerver- és az alacsonyabb fogyasztási igények egyaránt alacsonyabb infrastruktúra fenntartási költségeket jelentenek.
Vajon a VMware CPU alapú licencelési szabályainak változása licencköltség oldalról jelent-e akkora változást a többi előnyhöz képest, hogy megtorpantja ezeket a törekvéseket, vagy éppen ellenkezőleg, az erre törekvő ügyfelek emiatt más virtualizációs technológiák, esetleg felhő alapú szolgáltatások felé fordulnak?
A szerző az IPR Insights License Consulting licencelési szakértője
