Nemrégiben alkalmam volt kipróbálni a Honor 400-as családjának csúcsmodelljét, a 400 Pro-t. Ez volt az első olyan telefon a számomra, ami már a cég független korszakából származik.

Lassan fél évtizede annak, hogy az amerikai embargó után kivált a Huaweiből a Honor, amely addig a vállalatcsoporton belül a fiatalokat megcélzó almárka volt. Az ezen a márkanéven piacra dobott termékek számos olyan innovációt tartalmaztak, amit kvázi tesztelési céllal próbált ki a Huawei.

Az innovációs kedv az önállósodás óta sem hagyott alább a cégnél, legyen szó az egyedi dizájnú kameraszigetekről vagy a hajtogatható kategória egyéb egyedi ötleteiről.

Kellemes külső, csúszós hátlappal

A telefont kézbe véve elsőként az elegáns szürke szín, a kellemesen lekerekített szélek és keskeny oldalélek tűnhetnek fel a felhasználónak. A prémium hatást látszólag fokozza az üveg hátlap is, ami azonban némi használat után megmutatja az árnyoldalát is.

Kevés olyan telefon volt a kezemben, aminél nagyon oda kellett figyelni, nehogy kicsússzon a kezemből. Ezen kevesek közé a Honor 400 Pro-t is oda kell, hogy soroljam, elsősorban az üveg hátlap okozza a síkosságot.

Ezen talán segíthetett volna az utóbbi években piacra dobott telefonokkal együtt járó színtelen szilikon tok, de ezt nem tartalmazza a modell doboza. Mint, ahogy nincs benne adapter sem, csak az USB-C kábel és a fizikai kártya behelyezését segítő SIM tű.

Értem én a fenntarthatósági, környezetvédelmi szempontokat, de honnan tudják a gyártók, hogy adott piacon könnyen lehet-e beszerezni gyári töltőfejet, vagy csak utángyártottat.

Azt sem igazán értem, hogy ha már komoly harc folyik a márkák között, „a kinek van a leggyorsabb töltője” versenyben, legalább szintváltásnál mellékeljék a szükséges teljesítményű adaptert.

Így a teszt során csak elméletben létezett számomra a Honor 400 Pro kiemelten említett 100 wattos vezetékes gyorstöltése, mert az itthoni kínálatomban megtalálható töltőfejek közül a leggyorsabb egy 68 wattos, amit egy másik márka viszont alapfelszereltségként mellékelt a középkategóriás telefonjához.

A telefon a vezeték nélküli töltésben is kiemelkedik, megfelelő saját eszközzel, utóbbi elérheti akár az 50 wattos teljesítményt is.

Ha már a töltésnél tartunk a modell 5300 mAh-s akkumulátora kellően jól bírja az aktív használatot, átlagos használat mellett marad benne még szufla másnapra is.

Erős teljesítmény, vitatott operációs rendszer

A 300 ezer forintos készülék AMOLED kijelzője 6,7 hüvelykes, amin kellően élvezhetőek a videók és a játékok is, valamint kültéren is jól olvasható a szöveg. A 120 Hz-es képfrissítés pedig gyors képmegjelenítést eredményez. A készülékház már a legerősebb por és víz elleni IP68, IP69-szintű védelemmel rendelkezik.

A telefon szíve a Qualcomm Snapdragon 8 Gen 3 processzor, ami megbízható működést garantál, és amihez 12 gigabájt RAM és 512 gigabájt háttértár, valamint az Android 14 alapú MagicOS 8.0 operációs rendszer jár.

Ez utóbbival kapcsolatban megosztóak a vélemények, a felület ugyanis nagyon hasonlít az iPhone-ok iOS operációs rendszerére, amit nem mindenki kedvel.

Engem már csak azért sem zavar, mert az első okostelefonjaim az almalogójú gyártótól származtak, kedveltem is őket, mindaddig, amíg egy olyan modellel nem hozott össze a sors, amelynek a használata rendszeres fejfájást okozott.

Utóbb kiderült, hogy ennek a típusnak a sugárzáskibocsátási mutatója(SAR) az akkori kínálati paletta legmagasabb értékei között volt. Akkor váltottam Androidra(Samsung), a problémám megszűnt.

Visszatérve a telefon szoftvereire, meglepett a sok előretelepített applikáció(bloatware), ez sem igazán zavarna, ha a számomra nem fontosak mindegyikét el lehetne távolítani.

Jó hír ugyanakkor a Honort használóknak, hogy a gyártó hat év szoftverfrissítési garanciát vállal, ebből négy év androidos, két év biztonsági frissítést jelent.

Ami a kiegészítőket illeti, a jack dugót már nem is kerestem rajta, noha van még néhány ilyen „vezetékes fülhallgatóm”, de tudom, hogy ez már nem „cool”. A microSD-bővítés is hiányzik róla, erről viszont nem mondanék határozottan le.

A telefonba való beköltözés az időnként túlrészletezett, sokat visszakérdező stílus mellett is viszonylag zökkenőmentes volt. Mindeközben jót tehetnek és nemcsak a teljesen kezdő felhasználóknak a képernyőn megjelenő oktató anyagok, amelyek a legfontosabb használati tudnivalókról tájékoztatnak, közérthető módon.

Ezt nyújtja az eszköz fotózási tudása

Kezdjük a kameraszigettel. Őszintén szólva nekem jobban tetszett a „The Eye of Muse” („a múzsa szeme”) elnevezésű dizájn, amit legelőször a Magic széria hátlapján láttam egy mátrixcsillag-gyűrű elrendezés formájában.

Ezt ugyanolyan ikonikusnak gondoltam, mint jó pár évvel korábban egy másik, azóta okostelefont már nem gyártó márkáét, amely bevezette a hátlapi hangerő szabályozót. Ez sokkal kézreállóbb volt, mint a hagyományos, de néhány modellel később elhagyta ezt a formát, majd magát a mobilpiacot is.

Visszatérve a Honor 400 Pro-ra ennek kameraszigete inkább hasonlít egy trapézhoz. A fő kamera 200 MP-es, a teleobjektív 50 MP, amely optikai stabilizátorral rendelkezik és 3x optikai zoomra képes. Utóbbival részletgazdag, éles képek készíthetők.

A zoomoláshoz kéznél van a mesterséges intelligencia is, ha túllépjük az ideális zoomszintet a telefon automatikusan felajánlja az AI-alapú képmódosítást. Van benne természetesen előlapi 50 MP-es szelfi kamera is autofókusszal.

Megismerkedtünk a telefon AI-képességeivel is

A mesterséges intelligencia szinte minden részét áthatja a telefonnak. Részt vesz például a mozdulatvezérlésben, sok egyéb mellett például a lapozásban. AI- alapú lett a személyre szabhatóség és a szemvédelem, a tartalommozgatás.

Az AI ajánl applikációkat, automatikus szövegfelismerést, tolmácsolást, hívásfordítást , utóbbiak gyenge pontja, hogy magyar nyelven még nem igazán érhetőek el. Ez utóbbi viszont nem feltétlenül a gyártó hibája.

Számos egyéb felületen és más márkánál is például a hangrögzítő szövegátírás funkciója csak a világnyelveken érhető el.

A képgalériában viszont a képszerkesztéshez megtalálható az objektum eltávolító, a hiányzó részletek AI-val való kitöltése, a tükröződések eltüntetése is.

Az egyik legizgalmasabb, egyben aggodalomra is okot adható fejlesztés azonban az állóképből készíthető mozgókép, utóbbihoz a Google AI-t hívhatjuk segítségül.

Az, hogy egy mondjuk régebbi portréfotóból tudunk jó kis videót gyártani, öröm a családnak. Az viszont, hogy ez a lehetőség tippet adhat a bűnözőknek, akik ebből deepfake, vagyis csaló videót készíthetnek, már nem annyira vidám.

Jó hír viszont, hogy van benne beépített AI deepfake felismerő technológia, ami rámutat a manipulált tartalmakra, többek között az egyes kép-kockák közötti megszakadások azonosításával, így védve meg a felhasználót a rossz szándékú videóhívásoktól.

Ha már AI, az is érdekes, hogy ezen a telefonon nincs dedikált AI gomb, nem úgy mint a a családhoz tartozó bevezető modellen, a 400 Lite-on. Az AI funkciók ugyanakkor hasonlóan más AI-felületekhez napi limit mellett, még ingyenesen használhatók.

Megtalálható rajta a Google mesterséges intelligencia asszisztense, a Gemini is, amivel akár beszélgethetünk is, ha benyomjuk a bekapcsológombot.

Összegzésként elmondható, hogy a középkategóriába sorolható Honor 400 Pro számos dologban súrolja a zászlóshajó(flagship) modellek határait, teszi mindezt prémium árazás nélkül, a maga előzőekben felsorolt korlátaival egyetemben.

The post Kézközelből: Honor 400 Pro – a „flagship killer” középkategória appeared first on digitrendi.hu.