Az AI-forradalomnak van egy kevésbé látványos, de egyre nehezebben figyelmen kívül hagyható következménye. Miközben az új generációs modellekhez sorra épülnek az adatközpontok, a bennük dolgozó szerverek, grafikus feldolgozóegységek (GPU-k), hálózati eszközök, energiaellátó és hűtőrendszerek sem örök életűek. Egy idő után valamennyiből hulladék lesz.

A Basel Action Network (BAN) szeptemberben közzétett új elemzése éppen azért keltett feltűnést, mert nem csupán a szervereket és grafikus processzorokat vizsgálta. A szervezet az adatközpont teljes elektronikai infrastruktúráját figyelembe vette, így a hálózati, energiaellátási, tartalékenergia- és hűtési rendszerek is bekerültek a számításba. A BAN becslése szerint 2025 és 2050 között 395–617 millió tonna AI-vezérelt elektronikai berendezés kerülhet ki a használatból.

A becslés nagyságrendje már önmagában is figyelemre méltó. A BAN számításai szerint ez mintegy 15–23 millió szabványos, 40 lábas tengeri szállítókonténer megtöltésére lenne elegendő, ami a felső értékkel számolva nagyjából 1,56 milliárd köbméternyi konténertérfogatnak felel meg. Egymás mögé állítva ez a sor a Földet mintegy hatszor érné körbe.

Persze nem arról van szó, hogy ennyi hulladék egyszerre jelenik meg. A volumen fokozatosan épül fel, ahogy az AI-infrastruktúra bővül és az eszközök cserélődnek. A jelentőségét mégis jól mutatja, hogy egy új, gyorsuló hulladékanyag-áramlat alakul ki.

A waste stream kifejezésnek ez a magyar megfelelője jól visszaad valamit az e-hulladék természetéből. Nem egyszerűen egy halom kidobott elektronikai eszközről van szó, hanem olyan összetett anyagáramról, amelyben egyszerre vannak jelen veszélyes anyagok és gazdasági értéket képviselő nyersanyagok. Ezt a megközelítést használja a Global E-waste Monitor is, amelyet az ITU és az ENSZ Egyeteme, a UNITAR közösen készít.

Már most is túl sok az elektronikai hulladék

Az AI új hulláma egy olyan rendszerre érkezik rá, amely már most is komoly problémával küzd. A legutóbbi átfogó, globálisan összehasonlítható adatok szerint 2022-ben 62 millió tonna e-hulladék keletkezett világszerte. Ennek mindössze 22,3 százalékáról volt dokumentáltan kimutatható, hogy szabályosan begyűjtötték és környezetileg megfelelő módon újrahasznosították.

Miközben 2010 és 2022 között a keletkező e-hulladék mennyisége 34 millió tonnáról 62 millióra nőtt, a dokumentáltan begyűjtött és újrahasznosított mennyiség 8 millióról mindössze 13,8 millió tonnára emelkedett. Az ITU szerint tehát a hulladéktermelés jóval gyorsabban nő, mint a formális begyűjtés és újrahasznosítás. Az évtized végére változatlan tendencia mellett már 82 millió tonna e-hulladékkal számolnak.

A probléma ráadásul nemcsak környezeti eredetű. Az elektronikai eszközökben értékes másodnyersanyagok sora található, a réztől az aranyon át különféle ritka- és kritikus nyersanyagokig. Az Európai Unió éppen ezért az utóbbi években már nem pusztán hulladékként, hanem részben másodnyersanyag-forrásként is tekint az elektronikai hulladékra.

Nem csak a BAN beszél róla

A BAN elemzése tehát nem elszigetelt felvetés. Az e-hulladék ma több nemzetközi szervezet és szabályozási rendszer számára is kiemelt kérdés.

Az ITU és a UNITAR által készített Global E-waste Monitor ma a világ egyik legfontosabb adatforrása az elektronikai hulladékról. A két szervezet a Global E-waste Statistics Partnership keretében egységes módszertannal gyűjti és teszi hozzáférhetővé az országos adatokat.

A másik fontos szereplő a Baseli Egyezmény, amelynek e-hulladékra vonatkozó szabályai 2025. január 1-jén léptek hatályba. Ettől kezdve a veszélyes és a nem veszélyes e-hulladék határokon átnyúló szállítása is az előzetes tájékoztatáson és hozzájáruláson alapuló, úgynevezett PIC-eljárás hatálya alá került. A Basel-rendszerhez kapcsolódó PACE II partnerség pedig kifejezetten az elektronikai hulladék kezelésének, újrahasznosításának és körforgásos gazdaságba illesztésének nemzetközi együttműködését szolgálja.

Az OECD szintén külön adatbázisban követi az e-hulladék keletkezését, újrafelhasználását és újrahasznosítását. A 2026-ban frissített adatbázis is azt mutatja, hogy a téma már nem pusztán környezetvédelmi, hanem erőforrás-gazdálkodási kérdésként is megjelent.

Mi történik közben a legnagyobb hardvergyártó Ázsiában?

A kérdés különösen aktuális a Távol-Keleten. Nemcsak azért, mert Ázsia a világ egyik legnagyobb e-hulladék-termelő térsége, hanem azért is, mert ugyanitt működik az elektronikai és informatikai hardvergyártás jelentős része.

A Global E-waste Monitor szerint Ázsia egészében 2022-ben csak 11,9 százalék volt a dokumentáltan formálisan begyűjtött és újrahasznosított e-hulladék aránya. Ez természetesen óriási országok és nagyon eltérő rendszerek összesített adata, ezért nem lehet egyetlen „ázsiai” modellről beszélni. A régió meghatározó ipari országai azonban már évek óta saját szabályozással próbálják kezelni a problémát.

Kínában 2011 óta külön szabályozás vonatkozik a hulladék elektromos és elektronikai berendezések visszagyűjtésére és feldolgozására. A rendszer engedélyezett feldolgozó üzemeket, finanszírozási alapot és a gyártók, illetve importőrök hozzájárulását is magában foglalja. A cél nem egyszerűen a hulladék eltüntetése, hanem az erőforrások visszanyerése és a körforgásos gazdaság fejlesztése.

Japán ennél is régebb óta épít a körforgásos gazdaságra. A kis elektromos és elektronikai berendezések újrahasznosítását 2013-ban külön törvénnyel erősítették meg. A települések begyűjtik a megfelelő hulladékot, amelyet minősített vállalkozások bontanak, zúznak és anyagfajták szerint válogatnak szét. A japán rendszer egyik érdekes alapelve éppen az, hogy a kinyerhető erőforrásokat lehetőség szerint az optimális anyagcikluson belül kell visszaforgatni.

Dél-Korea szabályozásában már kifejezetten megjelenik az értékes és kritikus nyersanyagok visszanyerésének szempontja is. Az ország erőforrás-körforgási szabályozása az elektronikai berendezések és járművek hulladékának újrahasznosítását, a gyártói felelősséget és az értékes, illetve ritka fémek visszanyerését is ösztönzi. A koreai megközelítésben az újrahasznosítás egyben nyersanyag-biztonsági kérdés is.

Tajvan pedig a hardvergyártás miatt különösen érdekes példa. A Global E-waste Monitor szerint 2022-ben mintegy 463 ezer tonna e-hulladék keletkezett a szigeten, amelyből 145 ezer tonnát dokumentáltan formálisan begyűjtöttek. Az informatikai termékekre és az elektronikai berendezésekre külön újrahasznosítási előírások vonatkoznak.

Vagyis a válasz arra a kérdésre, hogy „foglalkoznak-e ezzel komolyan Ázsiában?”, egyértelműen igen. A gyártás mellett a hulladékkezelési infrastruktúra és az anyagok visszanyerése is egyre inkább stratégiai kérdéssé válik.

Európa az e-hulladék szállítását is szigorítja

Az európai folyamatok hasonló irányba mutatnak. Az Európai Unió 2024-ben elfogadott új hulladékszállítási rendelete a nyomon követhetőség és az ellenőrzés szigorítását célozza. Az e-hulladékra vonatkozó új szabályok 2025. január 1-jétől érvényesek: az EU-ból nem OECD-országokba irányuló e-hulladék kivitele tiltott, az OECD-országokba irányuló export pedig előzetes hozzájárulási eljáráshoz kötött.

Ez nem azt jelenti, hogy Európa minden elektronikai hulladékát eddig Ázsiába küldte volna, vagy hogy most minden ilyen szállítás megszűnik. A szabályozás inkább azt jelzi, hogy a hulladék nem tekinthető többé egyszerűen szabadon mozgatható áruféleségnek, ha annak kezelésével jelentős környezeti és egészségügyi kockázat jár.

Innen már különösen érdekes az a kérdés, hogy miért kellene egy európai elektronikai hulladékot hosszú útvonalon más kontinensre szállítani, ha a benne lévő anyagok visszanyerésére Európában is kiépíthető megfelelő kapacitás?

A közelség ugyanis nemcsak környezetvédelmi szempont. Kevesebb szállítási időt, kisebb logisztikai kitettséget és adott esetben gyorsabb anyag-visszaforgatást is jelenthet.

Magyarországon már nem csak elmélet

A történetnek ezen a pontján válik különösen érdekessé a magyarországi példa.

A Heves megyei Petőfibányán működő General Future Holding (GFH) elektronikai hulladék feldolgozására és a benne található értékes nyersanyagok visszanyerésére építette fel üzletét. A vállalat közlése szerint eddig mintegy 50 millió kilogramm elektronikai hulladék begyűjtésében és feldolgozásában vett részt több mint 2 ezer lezárt konténeres tranzakcióban. A feldolgozott anyagok között bontott IT- és hálózati elektronika, áramköri lapok és kábelek is vannak.

A folyamat egyik érdekes eleme a gépi látással támogatott válogatás. A vállalat szerint az AI-t itt nem azért használják, hogy „AI-t tegyenek az újrahasznosításra”, hanem azért, hogy az emberi munkát kiegészítve gyorsabban és pontosabban lehessen felismerni és szétválogatni az elektronikai hulladék összetett anyagáramlatait.

A cég példája jól mutatja, miért változik az e-hulladékról alkotott kép. Egy leselejtezett szerver, hálózati eszköz vagy áramköri lap nem feltétlenül a történet vége. Bizonyos esetekben éppen egy új nyersanyagforrás kezdete lehet.

A GFH állítása szerint a kábelekből és áramköri lapokból például rezet nyernek vissza, és a technológia alkalmas arany, más nemesfémek és további értékes nyersanyagok kinyerésére is. A társaság arra is felhívja a figyelmet, hogy a jelenlegi nemzetközi rendszerben bizonyos anyagáramok akár hosszú időt tölthetnek szállítással, mire eljutnak a feldolgozás helyére.

Ez az a pont, ahol az e-hulladék története összeér az iparpolitikával. Az Európai Unió kritikus nyersanyagokról szóló szabályozása már kifejezetten abból indul ki, hogy az ipar számára fontos, ugyanakkor ellátási kockázatokkal fenyegető alapanyagokhoz való hozzáférést biztonságosabbá kell tenni, többek között a feldolgozás és az újrahasznosítás európai fejlesztésével. A kritikus nyersanyagok között nemcsak ritkaföldfémek, hanem például réz, kobalt, lítium, gallium, germánium és platinafémek is megtalálhatók.

Az elektronikai hulladék tehát egyre kevésbé egyszerűen „szemét”. Inkább egy olyan, összetett anyagáramlás, amelyben egyszerre van jelen környezeti kockázat, ipari lehetőség és nyersanyagforrás.

Az AI tehát nemcsak új hardvert, új hulladékot is termel

Az AI terjedése önmagában aligha fordítható vissza, ahogy a hozzá szükséges adatközpontok építése sem. A kérdés ezért egyre kevésbé az, hogy keletkezik-e újabb e-hulladék, hanem az, hogy mennyire lehet ezt az anyagáramlatot szabályozottan, gazdaságosan és a lehető legközelebbi feldolgozási pontokon kezelni.

Ebben a globális versenyben Ázsiának azért van különleges szerepe, mert ott koncentrálódik a világ elektronikai gyártásának jelentős része, miközben az e-hulladék mennyisége is óriási. Kína, Japán, Dél-Korea és Tajvan ezért egyszerre kénytelen megoldást keresni a hulladékkezelésre és a nyersanyag-visszanyerésre.

Európa eközben egyre szigorúbb szabályokkal próbálja ellenőrzött pályán tartani a hulladék nemzetközi mozgását.

Magyarország pedig egy olyan helyzetben találhatja magát, amely első látásra talán nem tűnik különösebben stratégiai előnynek: jelentős mennyiségű elektronikai hulladék keletkezik körülöttünk, miközben az ország Európa közepén helyezkedik el. Ha azonban ehhez megfelelő feldolgozási technológia is társul, akkor a földrajzi helyzet már nem hátrány, hanem lehetőség lehet. Az AI-forradalom így sajátos módon visszavezet ugyanoda, ahonnan elindult: az anyagokhoz.

A digitális világ mögött ugyanis továbbra is ott van a réz, az arany, az alumínium, az akkumulátor, a nyomtatott áramköri lap és még sok más olyan alapanyag, amelyet egyszer már kibányásztunk, feldolgoztunk, hardverré alakítottunk – és amelyet egyre inkább érdemes lehet nem újra kitermelni, hanem visszanyerni.

The post Az AI új e-hulladékáramlatot indít – miért utaztatnánk vissza Ázsiába, ha itthon is feldolgozható? appeared first on digitrendi.hu.

Miért van szükség új energiapolitikai irányra?

Az elmúlt évek energiaválságai világosan megmutatták, milyen sérülékennyé válhat Európa, ha jelentős mértékben az importált fosszilis energiahordozókra támaszkodik. A magas gázárak nemcsak a háztartásokat, hanem az ipart is súlyosan érintették, miközben az európai vállalatok versenyképessége is romlott a világ más régióihoz képest.

Erre a kihívásra kíván választ adni az Európai Bizottság elektrifikációs akcióterve. A stratégia célja, hogy 2040-re a villamos energia részaránya a végső energiafelhasználásban elérje a 46 százalékot. A bizottság számításai szerint ezzel évente akár 260 milliárd euróval csökkenhetne az Európai Unió fosszilisenergia-importjának költsége.

Mit jelent valójában az elektrifikáció?

Az elektrifikáció nem egyszerűen azt jelenti, hogy több áramot használunk. Sokkal inkább azt, hogy a közlekedésben, az iparban és az épületek energiafelhasználásában elektromos megoldások váltják fel fokozatosan a fosszilis energiahordozókat.

Ide tartozik egyebek mellett az elektromos közlekedés terjedése, a hőszivattyúk alkalmazása, az ipari folyamatok villamosítása, valamint az intelligens energiamenedzsment-rendszerek és az okoshálózatok elterjedése. Mindez egyszerre szolgálhatja a kibocsátás csökkentését, az energiahatékonyság javítását és az importfüggőség mérséklését.

A cél egyértelmű, a kérdés a megvalósítás

Laurent Bataille szerint az Európai Bizottság végre egyértelmű irányt jelölt ki.

„Az Elektrifikációs Akcióterv üdvözlendő és szükséges lépés Európa számára. Nem engedhetjük meg magunknak még egy évtizednyi lassú haladást” – osztja meg véleményét a Digitrendihez eljuttatott írásában a fontos iparági szereplőnek számító Schneider Electric európai igazgatója.

Úgy véli, az elmúlt évek megmutatták, milyen nagy ára van az energiafüggőségnek, ezért az elektrifikáció felgyorsítása nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdasági és stratégiai kérdés is. A szakember ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a 2040-es célkitűzés önmagában még nem jelent garanciát a sikerre.

„A valódi próbatétel a végrehajtás lesz. Most sok múlik a tagállamokon és azon, hogy hajlandók-e az ambíciókat cselekvéssé fordítani” -teszi hozzá.

Ezért kulcskérdés az áram ára

A Schneider Electric szerint az elektrifikáció egyik legnagyobb akadálya ma nem a technológia, hanem maga a gazdasági környezet.

Az európai vállalatok sok országban ma közel háromszor annyit fizetnek a villamos energiáért, mint a földgázért, ezért a cégeknek sok esetben még mindig nem éri meg az elektromos technológiákra való átállás.

Laurent Bataille szerint az Európai Bizottság helyesen ismerte fel, hogy az áramot nem szabad magasabban adóztatni, mint a gázt. Ugyanakkor emlékeztet arra is, hogy az adópolitika továbbra is tagállami hatáskör, ezért a siker azon múlik, hogy a nemzeti kormányok milyen gyorsan ültetik át a javaslatokat a gyakorlatba.

Kevesebb fosszilis támogatás, több beruházás

A Schneider Electric szakembere üdvözli azt is, hogy az Európai Bizottság fokozatosan csökkentené a fosszilis energiahordozók támogatását.

A vállalat szerint Európa jelenleg évente mintegy 380 milliárd eurót költ energiaimportra, miközben minden elektrifikációba fektetett beruházás egyszerre erősítheti az ipar versenyképességét, az energiabiztonságot és a kontinens stratégiai önállóságát.

Az ETS-források felgyorsíthatják az átállást

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből (ETS) származó bevételek felhasználását a Schneider Electric szintén fontos eszköznek tartja.

A vállalat szerint ezekből a forrásokból elsősorban azokat az iparágakat érdemes támogatni, amelyek ma még jelentős mértékben fosszilis energiára épülnek, ugyanakkor az elektrifikáció révén egyszerre javíthatnák versenyképességüket és csökkenthetnék kibocsátásukat.

Laurent Bataille ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a vállalatok csak akkor vágnak bele nagy volumenű beruházásokba, ha kiszámítható szabályozási és finanszírozási környezet veszi őket körül.

Az elektrifikáció túlmutat az energiapolitikán

Az elektrifikációs akcióterv valójában nem pusztán arról szól, hogyan termel és használ fel Európa több villamos energiát. A kezdeményezés célja egy olyan gazdasági környezet kialakítása, amelyben az ipari vállalatok számára is versenyképesebbé válik az elektromos technológiák alkalmazása.

A következő évek egyik legfontosabb kérdése így már nem az lesz, hogy szükség van-e az elektrifikációra, hanem hogy a tagállamok milyen gyorsan és milyen következetesen tudják végrehajtani az ehhez szükséges intézkedéseket.

Ahogy Laurent Bataille fogalmaz: minden elektrifikációba fektetett euró egyszerre befektetés Európa versenyképességébe, energiaellenálló képességébe és hosszú távú szuverenitásába.

Mindez miért fontos nekünk?

Az uniós kezdeményezés a hétköznapokban olcsóbb elektromos közlekedést, több hőszivattyút, intelligensebb épületeket jelent, nagyobb szerepet szánva az energiatárolásnak és a villamosenergia-hálózatok fejlesztésének.

The post Az áram lehet Európa újabb versenyelőnye – fordulópont az EU elektrifikációs akcióterve appeared first on digitrendi.hu.

Egyetlen készülék fogyasztása ritkán jelentős. Sok ilyen eszköz együttes működése azonban már érezhető energiaigényt jelenthet. A tudatos használat ezért ma már nemcsak a villanyszámla miatt fontos, hanem azért is, mert a nyári csúcsterhelések idején minden megtakarított kilowattóra számít.

A digitális energiafogyasztás ma már ugyanúgy része az energiatudatosságnak, mint a fűtés vagy a világítás.

A régi energiatakarékossági tanácsok már nem mindig érvényesek

Évekig szinte minden energiatakarékossági összeállítás első helyén szerepelt, hogy húzzuk ki a telefontöltőt a konnektorból, vagy kapcsoljuk ki teljesen a televíziót.

Ezek a tanácsok ma sem hibásak, de a hangsúly máshová került.

A korszerű elektronikai eszközök készenléti fogyasztása az uniós energiahatékonysági előírásoknak köszönhetően jelentősen csökkent. Egy modern töltő vagy televízió üresjárati fogyasztása ma már jellemzően néhány tized watt vagy legfeljebb 1 watt körüli. A valódi megtakarítás ezért sokkal inkább azoknál az eszközöknél érhető el ma már, amelyek folyamatosan működnek, vagy nagyobb teljesítményük miatt sok hőt termelnek.

A digitális eszközök ma már a háztartások és a kisvállalkozások jelentős energiafogyasztói közé tartoznak. Egy egyszerű digitális energiaaudit segíthet megtalálni azokat a „rejtett fogyasztókat”, amelyekről a legtöbben nem is tudnak.

A láthatatlan fogyasztók

Elsőként érdemes azokat a berendezéseket számba venni, amelyek napi 24 órában üzemelnek.

• Wi-Fi router

• Mesh Wi-Fi rendszer

• NAS

• IP-kamerák

• Okosotthon-központ

• Hálózati switch

Külön-külön egyik sem számít nagy fogyasztónak, de egész évben megszakítás nélkül működnek.

Mennyit jelent ez?

Érdekesség: egyetlen 20 wattos készülék, amely az év minden percében működik, közel 175 kWh villamos energiát fogyaszt évente. Öt hasonló eszköz együtt már csaknem 900 kWh energiát is felhasználhat.

A monitor sokszor többet fogyaszt, mint maga a laptop

A modern notebookok energiahatékonysága sokat fejlődött.

Könnyű irodai munkánál nem ritka a 15–25 wattos fogyasztás.

Ezzel szemben egy 32 hüvelykes monitor 25–40 wattot is igényelhet.

A kétmonitoros munkaállomásoknál ezért gyakran nem maga a számítógép, hanem a kijelzők jelentik a nagyobb energiaigényt.

Az USB-eszközök – apróságok, amelyek összeadódnak

A számítógépek körül ma már szinte észrevétlenül gyűlnek a folyamatosan csatlakoztatott eszközök.

• webkamera

• külső SSD

• mikrofon

• USB-s ventilátor

• RGB világítás

• streaminglámpa

• telefontöltő

Darabonként alig fogyasztanak. Tíz-tizenöt ilyen eszköz azonban már folyamatos alapfogyasztást jelenthet.

Nyáron minden plusz watt kétszer számít

Kevesen gondolnak rá, hogy minden elektromos készülék működés közben hőt termel. Ez a hő nyáron bent marad a lakásban vagy az irodában, amit végül a klímaberendezésnek kell eltávolítania.

Egy nagy teljesítményű számítógép vagy többmonitoros munkaállomás tehát nemcsak közvetlenül fogyaszt többet, hanem közvetve a légkondicionáló energiaigényét is növeli. Vagyis ugyanaz a watt kétszer jelenhet meg az energiaszámlában.

A kisvállalkozásoknál is sok múlik a napi rutinon

Sok irodában hétvégére is bekapcsolva maradnak a monitorok, nyomtatók, tárgyalói kijelzők vagy hálózati eszközök, pedig egy egyszerű ellenőrzőlista is sokat segíthet.

Ha például tíz darab, egyenként 30 wattos monitor péntek estétől hétfő reggelig feleslegesen működik, az közel 20 kWh villamos energiát használ el – teljesen indokolatlanul.

Nem a telefontöltő a fő bűnös

A legtöbben még mindig a konnektorban hagyott telefontöltőre gondolnak elsőként. Pedig ma már sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy hány folyamatosan működő hálózati eszközünk, kijelzőnk vagy nagy teljesítményű számítógépünk van.

A hangsúly tehát nem a legismertebb energiatakarékossági tanácsokon, hanem a valódi nagyfogyasztók felismerésén van.

Ha ezek közül több is folyamatosan működik, érdemes átgondolni, hogy valóban szükség van-e rájuk éjszaka, hétvégén vagy hosszabb távollét idején.

Mennyit lehet reálisan megtakarítani?

A digitális eszközök tudatosabb használatától nem érdemes a teljes villanyszámla megfelezését várni.

Szakértői becslések szerint azonban a digitális fogyasztók tudatos kezelésével egy átlagos háztartás vagy kisebb iroda villamosenergia-felhasználásának 5–10 százaléka is megtakarítható lehet. Azokban a háztartásokban és vállalkozásoknál, ahol sok monitor, hálózati eszköz vagy folyamatosan működő elektronikai berendezés üzemel, ennél nagyobb megtakarítás is elképzelhető.

A tudatosság fontosabb, mint a lemondás

A digitális eszközök ma már életünk természetes részei, ezért nem az a cél, hogy lemondjunk róluk. Sokkal inkább az, hogy tudatosabban használjuk őket.

A nyári hőhullámok és az egyre nagyobb energiaigény időszakában már néhány apró változtatás is hozzájárulhat ahhoz, hogy kisebb legyen a hálózat terhelése, mérséklődjenek az üzemeltetési költségek, és közben a környezetet is kíméljük.

Talán itt az ideje annak, hogy a digitális eszközeinket ne csak okosan, hanem energetikai szempontból is tudatosan használjuk.

The post Nem csak a klíma fogyaszt – így csökkenthető a háztartások és a kkv-k digitális eszközeinek az energiaigénye appeared first on digitrendi.hu.

Ennek egyik friss példája, hogy a Schneider Electric idén immár harmadik egymást követő alkalommal végzett az első helyen a TIME és a Statista által összeállított, a világ legfenntarthatóbban működő vállalatait rangsoroló listán. Önmagában azonban nem ez az igazán érdekes, hanem az a gazdasági környezet, amelyben a vállalatok egyre nagyobb összegeket fordítanak energiahatékonyságra, elektrifikációra és kibocsátáscsökkentésre.

A fenntarthatóság ma már pénzügyi kérdés is

A vállalatok számára az egyik legkézzelfoghatóbb előnyt az energiahatékonyság jelenti. Egy korszerű gyártóüzem vagy irodaépület intelligens energiafelügyelete, a digitális vezérlőrendszerek vagy az automatizált folyamatok nemcsak a szén-dioxid-kibocsátást mérséklik, hanem az energiafogyasztást is. Ez közvetlenül csökkenti az üzemeltetési költségeket, ami különösen fontos a kiszámíthatatlan energiaárak időszakában.

A digitalizáció és az energiahatékonyság ezért egyre inkább ugyanannak az éremnek a két oldala. A vállalatok ma már nem pusztán „zöldebbek” szeretnének lenni, hanem kiszámíthatóbban és olcsóbban működni.

Egyre több üzlet is múlik rajta

Legalább ilyen fontos szempont, hogy a fenntarthatóság ma már számos iparágban belépőfeltétellé vált.

A multinacionális vállalatok egyre gyakrabban kérnek beszállítóiktól részletes adatokat a kibocsátásról, az energiafelhasználásról vagy éppen a környezeti célkitűzésekről. Egy rosszabb fenntarthatósági teljesítmény nemcsak presztízsveszteséget jelenthet, hanem azt is, hogy adott vállalkozás el sem indulhat bizonyos tendereken vagy beszállítói programokban.

A környezetvédelmi teljesítmény így fokozatosan ugyanúgy üzleti mutatóvá válik, mint a minőség, a szállítási határidő vagy az ár.

A bankok és a befektetők is egyre jobban odafigyelnek

A pénzügyi szektor szintén egyre nagyobb hangsúlyt helyez a fenntarthatósági mutatókra.

Számos pénzintézet kínál kedvezőbb feltételeket olyan beruházásokhoz, amelyek igazolhatóan javítják az energiahatékonyságot vagy csökkentik a kibocsátást. A nagy befektetési alapok pedig ma már nemcsak a vállalatok pénzügyi eredményeit elemzik, hanem azt is, mennyire felkészültek a jövő szabályozási és klímavédelmi kihívásaira.

A fenntartható működés így egyre inkább a vállalat hosszú távú stabilitásának egyik mutatójává válik.

Az AI csak tovább növeli a tétet

A mesterséges intelligencia robbanásszerű terjedése pedig új dimenziót ad az energiahatékonyságnak.

Az AI-modellek működtetéséhez egyre több adatközpontra, számítási kapacitásra és villamos energiára van szükség. Miközben az AI új üzleti lehetőségeket nyit, az energiaigény is jelentősen nő. Emiatt a következő évek egyik meghatározó kérdése lehet, hogy mely vállalatok képesek úgy növelni digitális kapacitásaikat, hogy közben az energiafelhasználásukat is kordában tartsák.

A fenntarthatóság és a digitalizáció ezért már nem különálló területek, hanem egyre szorosabban összekapcsolódnak.

Egy díj önmagában még messze nem ad teljes képet

Ebben az összefüggésben érdemes értelmezni a Schneider Electric újabb első helyét is.

A vállalat az év elején indította el Impact 2030 programját, amelynek keretében mérhető célok mentén követi többek között a kibocsátáscsökkentést, az energiahatékonyság javítását és a körforgásos gazdaságot támogató fejlesztéseket.

A cég közlése szerint az első negyedévben a 2017-es bázishoz képest 82,5 százalékkal mérsékelte saját Scope 1 és Scope 2 kibocsátását, miközben ügyfeleinél 47,5 millió MWh energiamegtakarítást vagy elektrifikációt segített elő.

Önmagában azonban egyetlen rangsor sem ad teljes képet egy vállalat fenntarthatósági teljesítményéről. A nemzetközi üzleti életben több egymástól független értékelési rendszer működik.

A Corporate Knights Global 100 rangsort sokan a fenntarthatósági teljesítmény egyik legtekintélyesebb mércéjének tekintik, a CDP Climate A List a vállalatok klímavédelmi teljesítményét értékeli, míg a TIME és a Statista közös listája a szakmai szempontok mellett a szélesebb nyilvánosság számára is ismert referencia. Az energiamenedzsment megoldásokkal foglalkozó francia székhelyű cég az előbbi két díjban is letette a névjegyét.

Az egyetlen olyan cég, amely kétszer is – 2021-ben és 2025-ben – megszerezte az első helyet a Corporate Knights Global 100 ranglistáján, és 15 egymást követő évben szerepelt a CDP Climate A Listáján.

Egy vállalat számára ezért nem elsősorban maga az adott díj a fontos, hanem az, ha több, egymástól független értékelésben is tartósan az élmezőnybe tartozik. Ez ugyanis inkább arra utalhat, hogy a fenntarthatóság nem egyszeri kampány vagy kommunikációs eszköz, hanem a vállalat hosszú távú működésének egyik meghatározó eleme.

The post Ezért költenek milliárdokat a vállalatok a fenntarthatóságra appeared first on digitrendi.hu.

Az energiahatékonyság ma már üzleti kérdés

A fenti tendencia ugyanis jól illeszkedik az európai trendekhez, ahol az okosépületek a fenntarthatósági és versenyképességi célok egyik legfontosabb eszközévé váltak.

Az energiaárak elmúlt évekbeli hullámzása alapvetően átformálta a vállalati gondolkodást. Ma már nem csupán környezetvédelmi vagy fenntarthatósági szempont, hanem konkrét üzleti érdek is az energiafogyasztás csökkentése.

A magyar vállalkozások több mint kétharmada energiahatékonyabb gépek beszerzésével próbálja mérsékelni fogyasztását, közel ugyanennyien pedig intelligens világítási és termosztát-rendszereket vezettek be — derül ki a Schneider Electric friss kutatásából.

A válaszadók csaknem negyede energiamenedzsment- vagy épületfelügyeleti rendszert is használ.

A kutatás arra is rámutatott, hogy a vállalkozások jelentős része nagyon kitettnek érzi magát az energiaárak emelkedése miatt: a cégek közel kétharmadának pedig egy nagyarányú áramár-növekedés már komoly nehézségeket okozna.

Európa-szerte terjednek az intelligens épületek

A magyarországi folyamatok nem egyediek. Az Európai Unió energiahatékonysági és klímavédelmi célkitűzései egyre nagyobb hangsúlyt helyeznek az épületállomány korszerűsítésére.

Az épületek Európában az energiafelhasználás mintegy 40 százalékáért felelősek, ezért a digitalizált épületüzemeltetés az egyik legfontosabb eszközzé vált a fogyasztás mérséklésében. A modern épületfelügyeleti rendszerek valós időben képesek figyelni és optimalizálni a fűtést, a hűtést, a világítást és az elektromos hálózat működését.

A nemzetközi trendek alapján az okosépület-technológiák alkalmazását ma már nem elsősorban a komfort növelése, hanem az energiamegtakarítás, a működési költségek csökkentése és a fenntarthatósági célok teljesítése ösztönzi.

A magyar cégek is egyre tudatosabbak

A felmérés szerint a vállalatok 84 százaléka úgy véli, hogy az új ipari és kereskedelmi épületek tervezésénél a fenntarthatóságnak és az energiahatékonyságnak kell elsőbbséget élveznie. Közel kétharmaduk a fejlett energiamenedzsment és épületfelügyeleti rendszereket is alapvető elvárásnak tekinti.

Érdekes ugyanakkor, hogy a kényelem és a dizájn csak a válaszadók kis részénél szerepelt a legfontosabb szempontok között. Ez arra utal, hogy a vállalati ingatlanok esetében az energiahatékonyság és az üzleti racionalitás egyre inkább felülírja az esztétikai megfontolásokat.

A legnagyobb akadály továbbra is a megtérülés

Bár a vállalatok többsége tisztában van az energiahatékonysági beruházások előnyeivel, a megvalósítást gyakran a költségek fékezik. A kutatásban részt vevő cégek közel fele a magas beruházási költségeket, harmada pedig a hosszú megtérülési időt nevezte meg a legnagyobb akadálynak. Emiatt a válaszadók 40 százaléka az elmúlt öt évben egyáltalán nem hajtott végre energiahatékonysági fejlesztést.

Pedig a digitális épületüzemeltetés egyik legnagyobb előnye éppen az, hogy számos esetben jelentős megtakarítás érhető el anélkül, hogy teljes épületfelújításra lenne szükség. Az intelligens vezérlési és monitoring rendszerek az esetek nagy részében gyorsabb megtérülést kínálnak, mint a hagyományos korszerűsítési projektek.

Az okosépület nem a jövő, hanem már a jelen

Míg néhány éve az okosépület kifejezés elsősorban futurisztikus technológiákat idézett fel, ma már egyre inkább a vállalati versenyképesség egyik alapfeltételévé válik. A magyar vállalkozások válaszai alapján az energiahatékonyság, az energiabiztonság és a digitális felügyelet együttese ma már nem extra szolgáltatásnak, hanem alapvető üzleti elvárásnak számít.

The post Már nem elég a szigetelés: az okosépületek felé fordulnak a magyar cégek appeared first on digitrendi.hu.

A valódi probléma: nem a széndioxid-csökkentés, hanem az adatminőség

Miközben a vállalatok egyre komolyabb fenntarthatósági célokat tűznek ki, sok esetben már az alapoknál elakadnak. Az energiafelhasználási és kibocsátási adatok hiányosak, gyakran eltérő formátumban érkeznek és külön rendszerekben vannak tárolva, mi több sok esetben manuálisan dolgozzák fel azokat.

Ez a fragmentáció nemcsak lassítja a riportolást, hanem aláássa a döntések megbízhatóságát is. Ha az adatok nem pontosak, a rájuk épülő stratégia sem lehet az.

Miért nem működik a jelenlegi modell?

A legtöbb vállalkozásnál az ESG-adatok kezelése még mindig erősen manuális folyamatokra épül. A tipikus problémák közé sorolhatók a késleltetett számlázási adatok, a hiányzó mérések, az eltérő jelentési módszertanok, vagy akár az Excel-alapú adat-összefésülés.

Ez nemcsak időigényes – egy-egy jelentési ciklus akár hónapokig is eltarthat –, hanem hibalehetőségekkel is tele van. Ráadásul az auditok és szabályozói elvárások szigorodásával egyre kevésbé fér bele a „becslés alapú” működés.

AI mint valós adatminőség-motor

Az AI szerepe ebben a környezetben nem elsősorban a „látványos” elemzés, hanem az adatminőség helyreállítása. A fejlettebb rendszerek már képesek automatikusan kiszűrni az anomáliákat, jelezni a hiányzó adatokat, szükség esetén statisztikai alapon pótolni a hiányzó adatokat, vagy előrejelzéseket készíteni.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a korábban manuális adattisztítás jelentős része automatizálható, miközben az eredmények konzisztenciája is javul.

Amikor a riportból operatív eszköz lesz

A következő szintet az jelenti, amikor az ESG-adatok nem utólagos jelentésekhez, hanem valós idejű döntésekhez állnak rendelkezésre.

Az energia- és épületirányítási rendszerekből érkező közvetlen adatkapcsolatok lehetővé teszik, hogy a vállalatok:

• naprakész képet kapjanak a kibocsátásukról

• gyorsabban reagáljanak az eltérésekre

• megalapozottabb beszerzési és működési döntéseket hozzanak

Ebben a modellben a fenntarthatóság már nem különálló funkció, hanem az operatív működés része– ugyanúgy, mint a pénzügyi vagy ellátási lánc adatok.

Előretörnek az integrált platformok

A piacon egyre több olyan megoldás jelenik meg, amely egységes platformon próbálja kezelni az energia-, karbon- és ellátási lánc adatait. Ilyen például a Schneider Electric által fejlesztett Resource Advisor+, amely független iparági elemzésben(Verdantix) vezető minősítést kapott a nagyvállalati karbonmenedzsment szoftverek között.

„A platform kifejezetten ennek a problémának a megoldására készült, az AI-jal támogatott adatminőséget ötvözve tanácsadó csapataink szakértelmével, így ügyfeleinknek világos és pontos képet ad a kibocsátásukról. Amikor pedig a szabályozás vagy a módszertanok megváltoznak, akkor is zökkenőmentesen tudnak alkalmazkodni, mert már olyan szakértőkkel dolgoznak, akik értik, hogy ezek a változások milyen hatással járnak az ügyfelek portfóliójára” – mondja Steve Wilhite, az SE Advisory Services ügyvezető alelnöke.

A megoldás egyik kulcseleme az „AI-first” megközelítés, amely nemcsak adattárolásra, hanem aktív adatfeldolgozásra és -értelmezésre épít, olyan intelligens alkalmazásokat működtetve, mint például az automatizált anomália-felismerés, az előrejelzés, a forgatókönyv-modellezés és a termék szintű szén-dioxid-elemzés.

A következő lépés: ESG mint üzleti adat

A fenntarthatósági adatok szerepe gyorsan átalakul. A korábbi, főként megfelelési (compliance) fókusz helyett egyre inkább döntéstámogatási eszközzé, stratégiai inputtá, versenyelőnyt jelentő adattá válnak.

Azok a vállalatok, amelyek képesek ezeket az adatokat strukturáltan, valós időben és megbízhatóan kezelni, nemcsak a szabályozói elvárásoknak felelnek meg könnyebben, hanem üzleti szempontból is előnybe kerülnek.

A kérdés már nem az, hogy kell-e ESG-adat, hanem az, hogy lehet-e rájuk valóban döntéseket alapozni.

The post Adatkáoszból döntéstámogatás: új korszak jön a karbonmenedzsmentben appeared first on digitrendi.hu.

A 2021. és 2025. között futó Schneider Sustainability Impact (SSI) program most lezárult – és érdemes megnézni, mit jelentenek az eredmények az iparág egészére nézve.

Ez van a számok mögött

Az SSI-program öt éve alatt a vállalat közlése szerint:

• 862 millió tonna CO₂-kibocsátás elkerülésében segítette ügyfeleit (az eredeti 800 milliós célt túlteljesítve),

• 61,7 millió ember számára biztosított hozzáférést tiszta energiához,

• több mint egymillió ember vett részt energiamenedzsment-képzésben,

• és több mint 500 helyi fenntarthatósági kezdeményezés valósult meg világszerte.

A 862 millió tonnás kibocsátás-elkerülés nagyságrendileg egy közepes ipari ország több éves emissziójával vethető össze. Ugyanakkor fontos látni: ezek döntően ügyféloldali, a Schneider Electric technológiái és energiamenedzsment-megoldásai révén támogatott megtakarítások.

Ez a modell jól tükrözi az energia-technológiai szektor átalakulását: a gyártók és rendszerintegrátorok ma már nem csak saját működésük karbonlábnyomáért felelősek, hanem az ügyfelek kibocsátáscsökkentési programjában is aktív szereplővé váltak.

Beszállítói lánc: a klímacélok valódi tesztje

Az ESG-stratégiák egyik legösszetettebb területe a Scope 3 kibocsátás kezelése. A beszállítói lánc emissziója számos iparágban meghaladja a közvetlen működésből származó kibocsátást.

A Schneider „Zero Carbon Project” programja keretében az ezer legnagyobb beszállítónál 56 százalékkal csökkent a működési CO₂-kibocsátás. Emellett a stratégiai partnerek 98 százaléka megfelelt a tisztességes munkavégzésre vonatkozó elvárásoknak.

Ez azért lényeges, mert a dekarbonizáció hosszú távon csak akkor hiteles, ha a teljes ökoszisztéma szintjén történik meg – nem csupán a vállalat saját telephelyein.

Energiahozzáférés társadalmi dimenzióban

Az energiaátmenet gyakran a megújuló kapacitásokról és a digitalizációról szól. Ugyanakkor világszerte milliók számára továbbra is alapvető kérdés a megbízható és megfizethető energia elérése.

A 2009-ben indított „Access to Energy” kezdeményezés eredményeként 2025. végére 61,7 millió ember jutott tiszta energiához. Az eredeti 50 milliós cél túlteljesítése azt mutatja, hogy a vállalati fenntarthatósági programok társadalmi összetevője egyre integráltabb része az üzleti stratégiának.

Az energiaegyenlőtlenségek kezelése nélkül ugyanis a globális dekarbonizáció társadalmi elfogadottsága is korlátozott marad.

Mi várható 2030-ig?

Az SSI lezárása nem egy folyamat vége, hanem inkább egy új szakasz kezdete. Az iparág számára a következő évek egyik kulcskérdése az lesz, hogy a fenntarthatósági programok mennyiben válnak az üzleti modell strukturális részévé.

Az energia-technológiai szektor ma már:

• digitális energiamenedzsment-rendszereket épít,

• beszállítói hálózatokat alakít át,

• és ügyféloldali kibocsátáscsökkentési stratégiák kialakításában játszik kulcsszerepet.

A kérdés 2030. felé haladva az lesz, hogy a vállalati klímastratégiák mennyire tudnak mérhető, auditálható és skálázható hatást felmutatni – nemcsak saját működésükben, hanem a teljes értékláncban.

Az ötéves program mérlege ebben az értelemben nem pusztán egy vállalati jelentés lezárása, hanem annak jelzése, hogy az energiaátmenet egyre inkább rendszerintegrációs feladattá válik.

„Az SSI 2021–2025 lezárása fontos mérföldkő, de korántsem a célvonal. A program a munkatársainkkal, ügyfeleinkkel és beszállítóinkkal való közös erőfeszítésekre való képességet, valamint a konkrét eredmények és az érdemi hatások eléréséhez szükséges fegyelmet hozta magával. Ahogy közeledünk 2030-hoz, az irány egyértelmű: a technológiát és az innovációt a fejlődés érdekében fogjuk felhasználni, másokkal együttműködve, illetve megtanuljuk és megosztjuk, mi az, ami igazán működik, hogy még nagyobb hatást tudjunk elérni. Meggyőződésünk, hogy a szintlépés az energia-technológiában elősegítheti mindenki számára a fejlődést” – mutatott rá Esther Finidori, a Schneider Electric fenntarthatósági igazgatója.

The post Mérlegen a fenntarthatóság: öt év után mit mutat egy globális energia-technológiai program? appeared first on digitrendi.hu.

A fejlett világban ezért egy új korszak kezdődött: az AI vezérelt fenntarthatósági platformoké, amelyek nemcsak adatot mutatnak, hanem konkrét cselekvési javaslatokat is adnak.

Ebben a környezetben mutatta be a Schneider Electric(SE) globális tanácsadó üzletága, az SE Advisory Services. új, mesterséges intelligenciával támogatott platformját, a Resource Advisor+ megoldást.

A vállalat szerint ez az ökoszisztéma új szintre emeli az energia- és fenntarthatósági adatok hasznosítását, és olyan intelligens irányítóközpontként működik, amely képes egységesíteni a kibocsátási, energiagazdálkodási, ellátásilánc fenntarthatósági és klímakockázati információkat.

A fenntarthatóság új korszaka: amikor az adatok már nem elégségesek

A fejlett világ vállalatai ma már nemcsak adatokat akarnak gyűjteni, hanem valós időben reagálni is szeretnének az energiaárak ingadozására, a kibocsátási célokra vagy a beszállítói lánc kockázataira. A fenntarthatóság kapcsán a cégeknek gyors, megalapozott döntéseket kell hozniuk, miközben a szabályozói környezet egyre összetettebb.

A hagyományos eszközök azonban nem tudják kezelni ezt a komplexitást. A különálló jelentési rendszerek, Excel táblák és a manuális adatgyűjtés ideje egyaránt lejárt. A fejlett gazdaságokban ezért egyre inkább olyan AI alapú, integrált platformok kerülnek előtérbe, amelyek képesek a fenntarthatóságot a vállalati működés szerves részévé tenni.

Éles a verseny az „AI vezérelt fenntarthatósági operációs rendszer” címért

Az elmúlt években több globális technológiai és ipari óriás is elindította saját fenntarthatósági platformját. A Microsoft, a Siemens, a Honeywell, az IBM és az SAP mind olyan megoldásokat fejleszt, amelyek egyetlen ökoszisztémába integrálják az ESG adatokat, az energiafelhasználást és az ellátási lánc fenntarthatóságát.

A Schneider Electric ebben a mezőnyben azzal tűnik ki, hogy nem csupán szoftvert ad, hanem beépíti a saját, több évtizedes energetikai és tanácsadói szakértelmét is. A Resource Advisor+ így nemcsak adatokat kezel, hanem valódi döntéstámogató rendszerré válik.

Sera: az AI ügynök, amely a szakértelmet is „beépíti”

A platform egyik legfontosabb újdonsága a Sera, a Resource Advisor+ vezető mesterséges intelligencia ügynöke. Sera nem egy egyszerű chatbot: proaktív digitális partnerként működik, amely értelmezi a felhasználói igényeket, és koordinálja a háttérben dolgozó, különböző szakterületekre specializált MI ügynökök munkáját.

A cég szerint ez a megközelítés azért egyedülálló, mert a rendszer nemcsak a nyers adatokra támaszkodik, hanem a vállalat tanácsadói üzletágának felhalmozott tudását is beépíti a munkafolyamatokba. Így a felhasználók nemcsak információt kapnak, hanem azonnal alkalmazható ajánlásokat is.

A Resource Advisor+ célja, hogy kiváltsa a vállalatoknál jelenleg használt sokféle, egymástól elszigetelt eszközt. A platform:

• egységesíti az energia-, kibocsátási és ellátásilánc adatokat,

• automatizálja a fenntarthatósági riportolást,

• gyorsítja a döntéshozatalt,

• és elősegíti a dekarbonizációs és energiahatékonysági kezdeményezések megvalósítását.

A bevezetéskor az SE két új terméket is piacra dob: a Carbon Performance és a Supply Chain modulokat. Ezeket az év során további megoldások követik majd, köztük a Climate Risk, a Reporting and Compliance, valamint az energiamenedzsment területén az Energy és az Energy Efficiency alkalmazások.

A vállalat korábbi platformja, az EcoStruxure™ Resource Advisor továbbra is elérhető marad, de az új rendszer egyértelműen a következő generációs, AI vezérelt megközelítést képviseli.

Ilyen rendszerekre van szükség

A fenntarthatósági célok ma már nem teljesíthetők manuális módszerekkel. A vállalatoknak olyan rendszerekre van szükségük, amelyek:

• képesek a valós idejű optimalizálásra,

• támogatják a gyors döntéshozatalt,

• csökkentik az adminisztrációs terheket,

• és összekapcsolják az energia-, kibocsátási és ellátásilánc adatokat.

A Resource Advisor+ platform olyan megoldásként jelenik meg, amelyben az AI és az emberi szakértelem nem egymást váltja ki, hanem egymást erősíti. A cél: a fenntarthatóságot nemcsak mérni, hanem valóban működtetni.

„Ez a bejelentés izgalmas mérföldkőnek számít, a Resource Advisor+ egy teljesen új módszert vezet be a vállalatok számára az energia- és fenntarthatósági teljesítményük kezelésére. A Resource Advisor+ lehetővé teszi a felhasználók számára az energiaoptimalizálás és a dekarbonizáció felgyorsítását” – mondja Steve Wilhite, az SE Advisory Services „Energy & Sustainability Practice” részlegének ügyvezető alelnöke.

„Mivel a vállalkozásokon egyre nagyobb a nyomás, hogy a fenntarthatósági törekvéseiket mérhető cselekedetekké alakítsák, egyre fontosabbá válnak az adatokat, intelligenciát és megvalósítást egyesítő platformok. A Resource Advisor+ jelentős fejlődést hoz a fenntarthatósági törekvések menedzsmentjében, mivel ötvözi az átfogó szakértelmet az AI-vezérelt munkafolyamatokkal. Segít a vállalkozásoknak túllépni a jelentéskészítésen, és gyorsabb, magabiztosabb döntéseket hozni, amelyek összekapcsolják az energia, a kibocsátás és az ellátási lánc fenntarthatóságát a valódi üzleti eredményekkel” – mutat rá Amy Cravens, az IDC „Sustainability and ESG Software” területért felelős kutatási igazgatója.

The post Itt a fenntarthatóság új operációs rendszere: az SE Resource Advisor+ appeared first on digitrendi.hu.

Az energiafogyasztás világszerte új korszakba lépett. A népességnövekedés, az elektrifikáció felgyorsulása és főleg a mesterséges intelligenciát kiszolgáló adatközpontok robbanásszerű terjedése olyan mértékű villamosenergia-igényt generál, amelyre a hagyományos válaszok már nem elegendők. Egyre világosabb: nem csupán több energiára, hanem okosabb energiafelhasználásra van szükség.

E kihívásra reagálva jött létre az Energy Technology Coalition (Energia-technológiai Koalíció), egy új, nemzetközi kezdeményezés, amelynek célja, hogy az energia-, technológiai és infrastrukturális szektor vezető szereplőit egy asztalhoz ültetve felgyorsítsa a hatékonyabb, rugalmasabb és alkalmazkodóbb energetikai megoldások elterjedését.

Mi a Bloomberg New Economy?

A koalíció egyik létrehozója a Bloomberg New Economy, egy globális platform és rendezvénysorozat, amelyet Michael Bloomberg (a Bloomberg L.P. alapítója) hívott életre 2018-ban.

A szervezet elsődleges célja, hogy választ keressen a világgazdaság legégetőbb kihívásaira, különös tekintettel a fejlődő országok és a technológiai átalakulás szerepére.

Gyakran úgy emlegetik, mint a „keleti Davos”-t, mivel nagy hangsúlyt fektet az Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában zajló gazdasági folyamatokra, szemben a hagyományosan nyugat-központú Világgazdasági Fórummal (WEF).

A gazdasági átalakulás olyan kulcskérdéseire fókuszál: mint, hogyan lehet a növekedést, a fenntarthatóságot, a technológiai innovációt és a társadalmi stabilitást egyszerre érvényesíteni.

Meghatározó iparági szereplők összefogása

A kezdeményezés létrehozatalában kulcsszerepet vállalt a Schneider Electric, a világ egyik vezető energia- és ipari automatizálási technológiai vállalata, amely hosszú ideje az energiahatékonyság és a digitalizáció „metszéspontjában” fejleszt megoldásokat.

„A rugalmas és megfizethető energiaellátás jövője csak a technológiai és energetikai szektorok szoros együttműködésével teremthető meg. A mesterséges intelligencia és a digitális ikrek alkalmazásával megerősíthetjük a hálózatokat, javíthatjuk a megbízhatóságot, és szélesebb körben tehetjük elérhetővé a költséghatékony energiát” – fogalmazott Frédéric Godemel, a Schneider Electric energia¬menedzsment üzletágáért felelős ügyvezető alelnöke.

Az alapító tagok között további olyan ismert szakemberek és vezetők szerepelnek, mint Christina Shim, az IBM fenntarthatósági igazgatója; John D. Sterman, az MIT System Dynamics Group igazgatója; Claire O’Neill, az Egyesült Királyság korábbi energiaügyi minisztere és az Oxy igazgatósági tagja; Arch Rao, a SPAN alapító-vezérigazgatója; valamint Manon van Beek, a TenneT vezérigazgatója. A szervezet a következő hónapokban további tagokkal bővül.

Fókuszban a keresleti oldali innovációk

Az Energia-Technológiai Koalíció egyik legfontosabb felismerése, hogy az energetikai beruházások túlnyomó része ma még mindig a kínálati oldal bővítésére koncentrál, miközben a keresleti oldali technológiákban óriási, gyakran kihasználatlan potenciál rejlik.

Ide tartozik többek között az AI-alapú hálózatmenedzsment, a digitális ikrek alkalmazása, valamint az ipari és épületautomatizálási rendszerek fejlesztése.

A koalíció célja annak a feltárása, hogy ezek a megoldások miért terjednek lassan, hol vannak a szabályozási, pénzügyi vagy technológiai szűk keresztmetszetek, és milyen eszközökkel lehetne felgyorsítani a bevezetésüket.

A szervezet adatvezérelt ajánlásokat, elemzéseket és keretrendszereket kíván publikálni annak érdekében, hogy csökkenjenek az energiahatékony és tisztább működésre való átállással kapcsolatos bizonytalanságok.

Miben más az Energy Technology Coalition, mint egy hagyományos iparági együttműködés?

• Nem kínálati oldalról közelít

A fókusz nem új erőműveken vagy kapacitásbővítésen van, hanem azon, hogyan lehet az energiafelhasználást rugalmasabban és hatékonyabban kezelni.

• Keresleti oldali technológiákra épít

Mesterséges intelligencia, digitális ikrek, automatizálás és adatvezérelt hálózatmenedzsment – olyan megoldásokra, amelyek már léteznek, mégis lassan terjednek.

• Több szektort kapcsol össze valódi párbeszédben

Energetika, technológia, infrastruktúra, tudomány és szakpolitika nem egymás mellett, hanem egymással gondolkodik.

• Nem áll meg a diagnózisnál

A cél nem csupán a problémák feltérképezése, hanem konkrét stratégiák, pilot projektek és alkalmazható keretrendszerek kidolgozása.

• Az AI korszakának az energiarendszerére készül

Arra a valóságra, ahol a digitális infrastruktúra és az energiahálózatok már nem külön rendszerek, hanem egymásra utalt ökoszisztémák.

Kritikus időszak, gyorsuló konvergencia

„Túl gyakran feledkezünk meg a keresleti oldali innovációról, pedig a jobb energiafelhasználás óriási költség- és rugalmassági előnyöket kínál, függetlenül attól, mennyire szénintenzív az adott energiarendszer” – emeli ki Claire O’Neill.

Karen Saltser, a Bloomberg Media vezérigazgatója szerint az időzítés kulcsfontosságú: „A digitális infrastruktúra és az energiarendszerek soha nem látott ütemben konvergálnak. Ha összehangoltan lépünk fel, lehetőségünk van arra, hogy az AI növekvő igényeit tiszta, rugalmas és hatékony energiaellátással szolgáljuk ki a következő generációk számára.”

Az Energia-Technológiai Koalíció első személyes találkozóját most januárban Davosban, a Világgazdasági Fórum éves ülésének idején rendezik meg. A résztvevők konkrét stratégiákon, pilot projekteken és gyakorlati keretrendszereken dolgoznak majd – azon, hogyan használjuk és kezeljük az energiát felelősen az AI korszakában.

The post Energiahatékonyság az AI korszakban: új globális koalíció gyorsítaná az áttörést appeared first on digitrendi.hu.

Dániában most először nem kísérleti projekt, hanem üzletileg is működő ipari létesítmény bizonyítja, hogy a szintetikus üzemanyagok nem a jövő ígéretei, hanem a jelen lehetőségei.

A kassøi áttörés számokban

A European Energy Kassø Power-to-X létesítménye a világ első nagyméretű, kereskedelmi alapon működő e-metanol üzeme. Az üzem:

• évente akár 42 ezer tonna e-metanolt állít elő,

• a közeli 304 MW-os Kassø Solar Park megújuló energiáját használja,

• biogén CO₂-t alakít át folyékony üzemanyaggá,

• és ezzel akár 175 napnyi folyamatos repülést is lehetővé tehet egy modern kereskedelmi repülőgép számára.

Ez már nem demonstrációs projekt, hanem üzemi léptékű gyártás, valódi vevőkkel: az első megrendelők között ott van a Maersk, a Novo Nordisk és a LEGO Group is.

Mitől kulcsszereplő az e-metanol?

Az e-metanol különlegessége, hogy:

• folyékony, könnyen tárolható és szállítható,

• kompatibilis a meglévő üzemanyag-infrastruktúra jelentős részével,

• és szénsemleges lehet, ha megújuló árammal és újrahasznosított CO₂-vel készül.

Nem véletlen, hogy a Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség (IRENA) szerint 2050-re akár 500 millió tonnára nőhet az e- és biometanol globális kereslete. Ez különösen fontos azokban az ágazatokban, ahol az akkumulátorok vagy a hidrogén önmagukban nem jelentenek reális megoldást.

A technológiai hátteret a Schneider Electric szállította

A kassøi üzem működésének egyik kulcsa a teljes körű ipari automatizáció és energiamenedzsment, amelyet az ezen a téren meghatározó globális szereplőnek számító Schneider Electric szállított. A vállalat integrált megoldásai:

• valós idejű adatvezérléssel optimalizálják a termelést,

• A transzformátorok tűzbiztosan, alacsony karbantartási igénnyel nyújtják a megfelelő teljesítményt,
• csökkentik az energia- és állásidő-veszteséget,

• biztosítják a kiber- és az üzembiztonságot,

• a skálázható architektúra támogatja a Unified Operations Center (UOC) kialakítását, ami gyorsabb döntéshozatalt, távoli műveletek lehetőségét és egyszerűsített mérnöki munkát eredményez.

Ezek azért fontosak, mert a Power-to-X technológiák egyik legnagyobb kihívása nem maga a kémia, hanem az ipari méretezés, a stabil működés és a költségkontroll.

Piaci lehetőségek – kihívásokkal

Az e-metanol előtt komoly lehetőségek állnak:

• a tengeri szállítmányozás gyorsan keres alternatív üzemanyagokat,

• a vegyipar számára alapanyagként is felhasználható,

• a szabályozói környezet egyre inkább a karbonmentes megoldásokat támogatja.

Ugyanakkor a kihívások sem elhanyagolhatók:

• magas beruházási költségek,

• nagy megújulóenergia-igény,

• korlátozott CO₂-források,

• és a globális skálázás technológiai komplexitása.

A kassøi üzem éppen ezért referenciapont: azt mutatja meg, hogy megfelelő technológiai háttérrel az e-metanol nemcsak környezetvédelmi, hanem üzleti szempontból is életképes lehet.

A hiányzó láncszem az energiaátmenetben

Az e-metanol ha nem is csodafegyver, de a hiányzó láncszem lehet az energiaátmenetben. Nem váltja ki az elektrifikációt, nem helyettesíti a hatékonyságnövelést – viszont megoldást kínál ott, ahol más technológiák elakadnak.

A kassøi üzem azt üzeni az iparnak, hogy a zöld üzemanyagok korszaka nem a távoli jövőben kezdődik, hanem akkor, amikor a technológia, az üzleti modell és az energiaellátás végre egyszerre áll össze.

Amit még érdemes tudni az e-metanolról

Az e-metanol egyik legnagyobb előnye, hogy szénalapú molekula, így könnyen integrálható a meglévő vegyipari folyamatokba. A tengeri hajózásban már ma is léteznek metanol-üzemű hajók, ami gyors piacra lépést tesz lehetővé.

Hosszabb távon az e-metanol „energia-exporttermékké” válhat olyan országok számára, ahol sok a megújuló energia, de kevés a helyi felhasználás.

Mit jelenthet az e-metanol Magyarország számára?

Magyarország energia- és iparszerkezete alapján az e-metanol nem gyors megoldás, hanem stratégiai lehetőség a következő 10–20 év során.

Lehetőségek:

• a vegyipar és a gyógyszeripar alacsonyabb karbonlábnyoma

• Power-to-X projektek integrálása a naperőművi kapacitások mellé

• exportképes zöld üzemanyag a régióban

Kihívások:

• nagy mennyiségű, olcsó megújuló áram hiánya

• CO₂-források integrálása

• szabályozási és támogatási környezet bizonytalansága

Az e-metanol Magyarországon nem a „holnap”, hanem egy iránytű: megmutatja, merre lehet értelmesen fejleszteni az ipari dekarbonizációt.

The post Az e-metanol kilépett a laborból: üzletre kész a világ első zöldüzemanyag-gyára appeared first on digitrendi.hu.