Az egészség, az anyagi biztonság és a családi, baráti kapcsolatok – a magyarok szerint elsősorban ezek kellenek ahhoz, hogy jó minőségben éljünk. A hosszú élet azonban önmagában már nem feltétlenül cél: inkább az számít, hogy minél tovább maradjunk egészségesek, aktívak és önállóak. A célirányos hazai kutatás arra is rávilágít, hogy miközben egyre többet várunk a technológiától, a saját hosszú távú egészségünkért még mindig jóval kevesebbet teszünk, mint a jelenlegi életminőségünkért.

A longevity, vagyis a hosszú és egészséges élet iránti érdeklődés világszerte erősödik. A kérdés azonban ma már nem pusztán az, hogyan lehet minél tovább élni. Sokkal inkább az, hogyan lehet az élet meghosszabbításával együtt megőrizni az egészséget, a fizikai és szellemi aktivitást, az önállóságot és mindazt, amitől az élet valóban teljes marad.

Erről szólt a Bosch és a Richter szeptember 23-án megrendezett BoschxRichter Innovátorok Napja is, amelynek középpontjában idén a longevity, az innováció és a technológia kapcsolata állt. A rendezvényen mutatták be a két vállalat közös, 2026-os kutatásának eredményeit arról, hogyan gondolkodnak a magyarok a hosszú, egészséges és teljes életről, és milyen szerepet szánnak ebben a technológiának.

Tudjuk, mi kellene hozzá

A kutatás alapján ebben nincs is különösebb vita. Az egészséget és az anyagi stabilitást egyaránt 53 százalék nevezte az életminőséget leginkább meghatározó tényezőnek, a családi és baráti kapcsolatok pedig 43 százalékkal követik ezeket. A másik oldalon a pénzügyi nehézségek, a betegségek, valamint a stressz, a feszültség és a bizonytalanság jelentik a legfontosabb életminőségrontó tényezőket.

Érdekesebb a kép, amikor az derül ki, mit teszünk mindezért.

A jelenlegi életminőség javítására a legtöbben időt próbálnak szakítani magukra és a számukra fontos dolgokra, illetve igyekeznek megfelelően aludni – mindkét válasz 39 százaléknál jelent meg, 38 százalék vitaminokat és étrend-kiegészítőket is szed. A hosszabb távú egészségmegőrzés tudatosabb eszközei azonban jóval kevésbé elterjedtek: rendszeres szűrővizsgálatokra átlagosan csak a válaszadók 23 százaléka jár, rendszeres szabadtéri mozgásról pedig mindössze 17 százalék számolt be.

Mintha lenne egy kisebb ellentmondás a longevity-gondolkodásban. Hosszú és jó életet szeretnénk, de a jövőbeli életminőségbe kevésbé rendszeresen fektetünk be, mint a jelenlegibe.

A segítséget a technológiától (is) várjuk

A technológia megítélése közben meglepően pozitív. A magyar lakosság 48 százaléka szerint az innováció egyértelműen javítja az életminőséget, és mindössze 7 százalék tekinti problémának a technológiai fejlődés gyors ütemét. Ez azt jelzi, hogy legalábbis a kutatásban megkérdezettek körében nem igazolódik az a feltételezés, hogy a gyors technológiai változás önmagában komoly stresszforrás lenne.

A technológia iránti bizalom azonban nem feltétlenül a látványos jövőképeknek szól. Az emberek elsősorban kézzelfogható segítséget várnak.

Az egészségügyben például a betegségek korábbi felismerését és az ezt lehetővé tevő új diagnosztikai technológiákat tartják a legfontosabbnak: ezt 55 százalék emelte ki, 47 százalék a hatékonyabb orvosi műszerek és eljárások fejlesztését, 42 százalék pedig a személyre szabott orvoslást tartja fontosnak. A krónikus vagy gyógyíthatatlan betegséggel élők életminőségét javító otthoni egészségmonitorozás és távoli betegfelügyelet 40 százaléknál szerepelt, míg 31 százalék az újgenerációs gyógyszerek fejlesztését emelte ki.

Közben a digitális egészségmonitorozás már nem is annyira jövőbeli történet. A válaszadók 66 százaléka használ vagy fontolgat valamilyen digitális eszközt – például okosórát, okosgyűrűt, fitneszalkalmazást vagy alvásmonitort beszerezni – saját egészségi állapotának követésére.

Nagy a nyitottság a vezetéstámogató technológiák iránt: a többség fontosnak tartaná, hogy a kényelmet és biztonságot növelő ADAS-rendszerek a jövőben az új autók gyári alapfelszereltségéhez tartozzanak. A lista élén a vészhelyzeti megállító asszisztens (73%) áll, amely rosszullét esetén biztonságosan lehúzódik az út szélére.

Ezt követi a fáradtságérzékelő és elalvásfigyelő (72%), a holttérfigyelő és keresztirányú forgalomra figyelmeztető (71%), a parkolást segítő ultrahangos, tolatókamerás rendszer (69%) és az adaptív tempomat, amely képes tartani nemcsak a sebességet, de a követési távolságot is (66%).

AI: a hasznát már látjuk, a társas szerepét még kevésbé

Talán még érdekesebb, hogy az AI-val kapcsolatban sem valamiféle általános futurisztikus várakozás rajzolódik ki. A megkérdezettek leginkább ott számítanak kézzelfogható eredményre, ahol az AI konkrét feladatokat végezhet el.

Az iparban 55 százalék szerint válhat a gyártás szerves részévé, javítva a termékminőséget és gyorsítva a termelést. Az egészségügyben 54 százalék várja a betegségek korábbi felismerését, a pontosabb diagnózist és a személyre szabott gyógyítás támogatását, míg 53 százalék a mobilitásban látja az AI jelentős szerepét. Az viszont már jóval kevésbé meggyőző jövőkép, hogy a mesterséges intelligencia az emberi kapcsolatokat is jobbá tehetné: ezt csak 36 százalék tartja valószínűnek.

Vagyis mi magyarok egyelőre inkább eszközként, semmint emberi társként tekintünk az AI-ra. És talán éppen ez illeszkedik legjobban a longevity gondolatához is: a technológia akkor érdekes, ha valamit hozzáad az élethez, nem pedig akkor, ha önmagáért válik az élet részévé.

A jövő nem feltétlenül a távoli jövőhöz kapcsolódik

Az esemény egyben az egyetemisták innovációinak is fontos fóruma volt: itt adták át a „Láss a jövőbe!” BoschxRichter Ipari Innovációs Díj idei elismeréseit. A fiatalok fejlesztései több ponton is kapcsolódtak a konferencia alapkérdéséhez, hiszen az egészség, az önállóság, a biztonság és az életminőség javítására kerestek technológiai válaszokat.

A konferencián bemutatott egyetemi innovációk éppen azért érdekesek, mert ezekben a nagy szavak helyett már konkrét megoldások jelennek meg. Az egyik díjazott fejlesztés például játékos, tabletalapú viselkedéselemző rendszerrel gyűjtene objektív adatokat a gyermekek reakcióidejéről, döntéseiről és figyelmi mintázatairól. A Szegedi Tudományegyetem hallgatója, Paskuj Áron által kidolgozott megoldás az autizmus és az ADHD szűrését, a klinikai döntéshozatalt és az utánkövetést segítheti.

Egy másik díjazott, Mikula Brigitta, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója a mobilitás egy egészen más problémáját célozta meg: ritkaföldfém-mentes mágneses hajtóművet fejlesztene elektromos járművekhez és mobil robotokhoz. A nyomatékot hagyományos fogaskerekek helyett mágneses erővel továbbító koncepció kisebb kopást, halkabb működést és alacsonyabb karbantartási igényt ígér.

A mobilitás és az egészség határán született az a fejlesztés is, amely a hagyományos fehér botot egészítené ki szenzorokkal, kamerával, GPS-szel és intelligens navigációval. A rendszer az akadályok felismerésében és a tájékozódásban segítené a látássérülteket, többek között a gyalogátkelőhelyek biztonságos használatában.

Ezekben az ötletekben közös, hogy nem egy távoli, futurisztikus világot próbálnak megrajzolni. Valós problémákra keresnek jövőbeni technológiai választ.

És talán valahol itt érdemes keresni a longevity valódi értelmét is. Nem feltétlenül abban, hogy meddig tudjuk kitolni az élet végét, hanem abban, hogy a technológia, az egészségügy és az innováció segítségével mennyi ideig tudjuk megőrizni mindazt, amitől az életünk valóban a sajátunk marad: az egészségünket, az önállóságunkat, a kapcsolatainkat és az időnket.

A kutatás alapján legalábbis úgy tűnik, hogy a magyarok nyitottak az ilyen technológiai segítségre. A kérdés inkább az, hogy a technológiára várva mi magunk mikor kezdünk el ugyanilyen tudatosan készülni a saját jövőnkre.

The post Longevity: sokáig szeretnénk élni, de még nem vagyunk elég céltudatosak hozzá appeared first on digitrendi.hu.

Nem egyszerű terméklistát állítottunk össze, hiszen egy több mint 1900 kiállítót felvonultató rendezvényen erre aligha lenne lehetőség, de főleg szükség. Inkább olyan újdonságokat válogattunk, amelyek valamiben tényleg túlmutatnak az előző generáción – vagy egyszerűen annyira érdekesek, hogy nehéz mellettük szó nélkül elmenni.

Roborock és Dreame: két különböző út a robotporszívó fejlődésében

A robotporszívók fejlődéséről már az első cikkünkben is szó esett, de az IFA-n bemutatott újdonságokból jól kivehető, hogy ma már biztosan nem egyetlen irányba tartanak a fejlesztések.

A Roborock Saros Rover például egészen radikálisan szakít a megszokott formával: a világ első olyan robotporszívója, amely kerekeket és robotlábakat kombinál. A lábak önállóan emelkednek és süllyednek, a robot kisebb akadályokon és emelkedőkön is átjut, sőt többszintes otthonban a lépcsőkön is képes közlekedni és takarítani. A környezetét 3D-s adatok alapján érzékeli és értelmezi.

Ez tulajdonképpen az első részben említett Physical AI nagyon kézzelfogható, otthoni változata: itt már nem egyszerűen arról van szó, hogy a robot tudja, hol van a bútor, hanem arról, hogyan alkalmazkodik a fizikai környezethez.

A rivális Dreame más irányból közelít. Az Aqua20 Pro Ultra Roller X Complete nem a mozgását, hanem magát a takarítást gondolja újra: 180 Celsius-fokos gőzt, görgős felmosást és 18 newtonos leszorítóerőt használ, miközben AI-alapú kamerarendszere több mint 300 tárgytípust képes felismerni. A lényeg itt az, hogy a robot ne csak eljusson a szennyeződéshez, hanem egyre okosabban és hatékonyabban végezze el a takarítást.

A két megközelítés jól mutatja, merre fejlődik ez a kategória: az egyik robot egyre jobban megtanul mozogni a lakásban, a másik egyre többet tud magáról a takarításról.

Anker: a töltőből is lehet okos eszköz

A töltők sokáig a technológiai világ egyik legunalmasabb termékei voltak: minél több watt, annál jobb.

Az Anker IFA 2026-os újdonságai ezen próbálnak változtatni. A Laptop Charger Pro 120F például felismeri a hozzá csatlakoztatott készüléket, és annak megfelelően alakítja a töltési karakterisztikát. A Care Mode az akkumulátor élettartamának megőrzését célozza, a beépített kijelző pedig megmutatja a töltési teljesítményt, a hőmérsékletet és az akkumulátor állapotát.

Még érdekesebb az Anker MagGo Power Bank 2 Pro, amely a gyors vezeték nélküli töltés egyik régi problémáját, a hőtermelést próbálja kezelni. A gyártó szerint a hőelvezető rendszerrel a külső akkumulátor hátoldalának hőmérséklete töltés közben 36 Celsius-fok alatt marad, miközben a beépített kijelző valós időben mutatja a teljesítményt, a hőmérsékletet és a hátralévő töltési időt.

Itt is ugyanaz történik tehát, mint sok más kategóriában: nem feltétlenül gyorsabb eszközre van szükségünk, hanem olyanra, amely jobban érti, mit csinál.

A képernyő már nem feltétlenül a telefon kijelzője

A TCL RayNeo GT Max AR Glasses a világ első Dolby Vision tanúsítvánnyal rendelkező AR-szemüvegeként érkezik. A készülék széles látómezőt és nagy felbontású, élénk képi megjelenítést kínál, miközben a kijelzőt nem a kezünkben tartjuk. A RayNeo iO Smart Glasses pedig AI-asszisztenst integrál egy mindössze 0,6 milliméter vastag, hétköznapi szemüvegformába.

Ez azért érdekes, mert a személyes technológia egyik következő lépése éppen az lehet, hogy nem kell folyamatosan elővennünk egy külön készüléket ahhoz, hogy hozzáférjünk az információhoz.

A TCL ezt a kijelzők másik végén is feszegeti. Az X11L SQD-Mini LED televízió például akár 20 736 fényerő-szabályozási zónával és 10 000 nites csúcsfényerővel érkezik, míg az A400 Pro NXTVISION használaton kívül műalkotásokat képes megjeleníteni.

Az egyik irány tehát az, hogy a kijelző egyre kevésbé látszik, a másik, hogy amikor mégis kell, egyre többet tud.

Lenovo: amikor maga a számítógép alkalmazkodik hozzánk

Az első részben a Lenovo Qira kapcsán azt láttuk, hogyan próbál az AI több készüléken keresztül személyes asszisztenssé válni. Az IFA-n viszont a Lenovo arra is mutatott példát, hogyan változhat meg maga a hardver.

A Project Swan egy olyan ultrahordozható notebook koncepciója, amely gombnyomásra nagyobb munkaterületté képes alakulni. A kijelző 14 hüvelykes méretről vízszintesen 17 hüvelykesre bővíthető, vagyis nem nekünk kell eldöntenünk, hogy hordozhatóságot vagy nagyobb képernyőt szeretnénk: a gép alkalmazkodik a helyzethez.

A Project AeroBlade pedig egy extrém vékony, ventilátor nélküli mobil PC koncepciója, amely azt mutatja, hogy a gyártók továbbra sem engedik el a formátum újragondolását. A Lenovo forrásanyaga a két koncepciót kifejezetten a pehelysúlyú és rugalmas mobil számítástechnika határainak feszegetéseként mutatja be.

Itt tehát nem az AI lett okosabb, hanem maga az eszköz válik rugalmasabbá.

Jöhetnek az 1000 Hz feletti monitorok, amikor már nem elég az 500-as

Miközben mindenki az intelligens, alkalmazkodó és kontextusérzékeny technológiáról beszél, a klasszikus specifikációs verseny is virágzik.

Az Acer egyik új Predator gaming monitora például 24,5 hüvelykes, Full HD felbontású kijelzővel és elképesztő, 1000 Hz-es képfrissítéssel érkezik, 0,3 ezredmásodperces válaszidő mellett.

A képfrissítési versenyben amúgy a Samsung lekörözi az Acert, a világ első 1100 Hz-es Odyssey G60H monitorával, utóbbit azonban elsőként nem az IFA-n, hanem a berlini eseményt megelőző Gamescomon jelentette be, de ide is elhozta.

Ez a szegmens egyébként emlékeztet arra, hogy az IFA jövőképe nem csak arról szól, hogy minden eszköz „okosabb” lesz. Van, ahol egyszerűen még gyorsabbnak is kell lennie.

Lehet az innováció egyszerűen egy jó ötlet is

A Gorenje idei kínálatában is akad néhány olyan fejlesztés, amely nem akar világot megváltani – csak azt egy kicsit kényelmesebbé tenni.

A G600 páraelszívó például érzékeli a párát, a füstöt, a szagokat és a láthatatlan szennyeződéseket, majd szükség esetén automatikusan szabályozza az elszívást. A HoodSync kapcsolat révén a főzőlappal is együttműködik.

A PizzaPlus pedig ennél is könnyebben eladható egy mondatban: a sütő 360 Celsius-fok fölé melegszik, így a pizza akár két perc alatt elkészülhet, az előmelegítés pedig 12 perc.

The post IFA 2026: A jövőbeni trendek mögött „megbúvó” idei készülékek appeared first on digitrendi.hu.

Az Ipsos KIDCOMM 2026 kutatása szerint a magyar gyerekek átlagosan 9 éves korukban kapják meg első telefonjukat. A készülékről az esetek 70 százalékában a szülő dönt, és az első mobil mögött elsősorban nem a szórakoztatás, hanem a biztonság és a kapcsolattartás igénye áll: a szülők 69 százaléka azért ad telefont a gyerekének, hogy szükség esetén elérhesse, 59 százalékuk pedig azt tartja fontosnak, hogy a gyerek vészhelyzetben segítséget tudjon kérni.

Csakhogy a gyerek egészen mást lát ugyanabban a készülékben. A kutatás szerint 62 százalékuk játszik rajta, 50 százalék fotóz vagy videózik, 48 százalék üzeneteket küld, 46 százalék pedig videókat néz. Vagyis a szülő számára a mobil elsősorban egy digitális biztonsági póráz, a gyerek számára viszont már az első naptól egy szórakoztató és kommunikációs eszköz.

Nem ugyanazt kellene a gyerek kezébe adni?

A kérdés ugyanis talán nem is az, hogy hány éves kortól kapjon telefont a gyerek, hanem az, hogy szükség van-e arra, hogy ugyanazt a készüléket kapja, amit a szülei használnak.

A Yettel saját útmutatója is különbséget tesz az első mobil és az okostelefon között. A szolgáltató szerint nincs mindenkire érvényes életkor, de jellemzően 8–12 éves korban jelenik meg a gyerekeknél az első telefon. Az operátor ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy egy okostelefonnal lényegében a teljes internetet adjuk a gyerek kezébe, ezért kisebb korban inkább nyomógombos készüléket vagy akár gyerek-okosórát javasol.

Ez egyre kevésbé számít technológiai visszalépésnek. Inkább egy új termékkategória kezd kialakulni: a gyerektelefon, amelynek éppen az a legfontosabb tulajdonsága, hogy nem okostelefon.

Az Egyesült Királyságban például az Xplora XploraOne néven olyan készüléket kínál, amely valódi mobiltelefonként működik, de nincs rajta közösségi média, szabad internet vagy alkalmazásbolt. A szülő engedélyezheti a kapcsolatokat, követheti a helyzetét, iskolai és esti módot állíthat be, a készülék pedig a kommunikációhoz szükséges alapfunkciókat kínálja.

Az amerikai Pinwheel hasonló elvet követ. A szülő által engedélyezett számok hívhatók és üzenhetők, alapból nincs böngésző és közösségi média, az alkalmazások pedig fokozatosan engedélyezhetők. Még az is beállítható, hogy bizonyos időszakokban a készülék gyakorlatilag „butatelefonként” működjön, például iskolaidőben vagy éjszaka.

Vagyis nem feltétlenül arról van szó, hogy a gyerek kap egy olcsóbb vagy régebbi telefont, egyre inkább arról, hogy kap egy másfajta telefont.

A technológia is kezdi elfogadni, hogy a kevesebb néha több

Ez azért is érdekes, mert az okostelefon-ipar évekig éppen az ellenkező irányba haladt. Egyre több alkalmazás, egyre nagyobb kijelző, egyre több kamera, egyre gyorsabb kapcsolat és egyre több online szolgáltatás került ugyanabba a készülékbe.

A gyerekeknél azonban éppen az ellenkezője kezd vonzóvá válni: csak az legyen elérhető, amire valóban szükségük van: telefonálás, üzenetküldés, kamera, helymeghatározás, segítségkérés, ébresztő, esetleg néhány gondosan kiválasztott alkalmazás.

De ne legyen ott az egész internet.

Ez a szemlélet ráadásul jól illeszkedik ahhoz, ahogyan a magyar szolgáltatók is elkezdték átalakítani a gyerekeknek szánt mobilkínálatot.

A Telekom például most vezette be a Domino First és Domino Next megújuló feltöltőkártyás csomagokat. A First 3 GB mobilnetet és 50 percet kínál 1990 forintért 30 napra, a Next 10 GB-ot és 50 percet 6490 forintért. Mindkettőnél alapból bekapcsolják többek között a felnőtt-tartalomszűrést, miközben tiltják az emelt díjas számokat, a mobilvásárlást és a kimenő nemzetközi hívásokat.

A Telekom ezt kifejezetten úgy pozicionálja, mint a gyerekkel együtt változó mobilhasználatot: az első csomag az első mobilos élményekhez, a következő pedig ahhoz az időszakhoz szól, amikor az online jelenlét már természetesebbé válik.

Ez lényegében ugyanaz a gondolat, amelyből a külföldi gyerektelefonok is kiindulnak: nem kell mindent egyszerre odaadni.

Miközben a telefon egyre gyerekbarátabb, az iskola egyre kevésbé telefonbarát

Itt jön a történet talán legérdekesebb része: miközben a telefontársaságok azon dolgoznak, hogyan lehet biztonságosabbá tenni a gyerek első mobilját, az oktatási rendszerek egyre több helyen próbálják eltávolítani a telefont az iskolából.

Angliában éppen most, a 2026/27-es tanév kezdetétől lépett életbe az erre vonatkozó kötelező kormányzati útmutatás: az iskoláknak olyan szabályzatot kell alkalmazniuk, amely a mobiltelefon használatát az egész tanítási nap alatt tiltja, beleértve az órák közötti időt, a szüneteket és az ebédidőt is.

Franciaország még tovább ment: a 2026-os tanévtől az általános iskolától a középiskoláig teljes iskolai időre kiterjesztette a mobiltelefon-használat tilalmát. A francia oktatási minisztérium ezt többek között a túlzott képernyőhasználat figyelemre és koncentrációra gyakorolt hatásával indokolja.

A két folyamat első látásra ellentmond egymásnak.

Otthon egyre korábban adjuk a gyerek kezébe a mobilt, az iskolában viszont egyre több helyen azt mondják: tedd el.

Valójában mégis ugyanarról szólnak, ugyanis a társadalom kezdi különválasztani azt, hogy a gyereknek szüksége lehet mobilos elérhetőségre, és azt, hogy szüksége van-e a teljes értékű okostelefon minden funkciójára, minden időben.

Magyarországon már a szűrt mobilinternet is megjelent

A hazai szabályozás is ebbe az irányba mozdult. Idén január 1-jétől a Magyar Telekom, a One és a Yettel olyan, kiskorúak számára kialakított biztonságos mobilinternet-szolgáltatást is köteles biztosítani, amely korlátozza a pornográf tartalmat kínáló, meghatározott weboldalak elérését. A szolgáltatás az előfizetők számára díjmentesen is igénybe vehető.

Ez önmagában nem oldja meg a gyerekek digitális védelmét, de jól mutatja, merre mozdul a szabályozás: nem feltétlenül a teljes internethez való hozzáférést akarja megakadályozni, hanem egyre inkább annak szabályozott változatát keresi.

Ez talán fontosabb trend, mint az, hogy éppen melyik szolgáltató milyen gyerekcsomagot vezet be.

Nem az a jó kérdés, hogy mikor kapjon telefont

A 9 éves korban kapott első mobil tehát önmagában nem feltétlenül rossz hír. Egy olyan gyereknek, aki egyedül jár iskolába, különórára vagy sportolni, a telefon valóban biztonsági eszköz lehet. A probléma inkább akkor kezdődik, amikor az elérhetőséghez szükséges eszközből észrevétlenül teljes értékű szórakoztató, közösségi és internetes platform lesz.

Ezért a szülőknek talán nem is azt a kérdést kellene feltenniük, hogy: hány éves korban adjak neki telefont?”

Hanem inkább ezt: mire van most szüksége a gyerekemnek – és mi az, amire még nincs?

Ha csak arra, hogy hazaérjen és jelezze, hogy rendben van, lehet, hogy egy okosóra vagy egy egyszerű telefon a megfelelő eszköz. Ha már önállóan szervez programokat, üzeneteket küld és egyre több digitális feladatra használja a készüléket, jöhet a következő lépcső.

A technológia pedig úgy tűnik, lassan megtanulja azt, amit a szülőknek is érdemes lenne:

„Nem attól lesz egy telefon jó a gyereknek, hogy mindent tud. Hanem attól, hogy pontosan annyit tud, amennyire a gyereknek szüksége van.”

The post Gyerekkézbe gyerektelefont? — A világban egyre több helyen erre szavaznak appeared first on digitrendi.hu.

Nem feltétlenül azért használunk egyre több mobilinternetet külföldön, mert többet utazunk. Sőt: a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) legfrissebb Mobilpiaci Jelentése szerint a magyarok külföldön töltött ideje 2025-re már enyhén csökkent, miközben az egy külföldön töltött napra jutó mobilinternet-forgalom 2022 és 2025 között 0,6 GB-ról 1,1 GB-ra emelkedett. Ez csaknem 90 százalékos növekedés három év alatt.

A külföldi mobilhasználat tehát egyre inkább az adatforgalomról szól. A roaming mobilinternet-forgalom 2023-ban 51 százalékkal, 2024-ben 32 százalékkal, 2025-ben pedig további 16 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Eközben a barangoló hanghívások mennyisége 2025-ben már 3 százalékkal csökkent.

Mindez azért is érdekes, mert közben egyre több olyan nemzetközi utazási eSIM-szolgáltatás jelent meg, amely egyszerű, gyorsan aktiválható és sok esetben a hagyományos roamingnál kedvezőbb árú mobilnetet ígér.

Ahogy korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk, az Ookla elemzése szerint ugyanaz a helyi hálózat és akár ugyanaz az 5G-kijelzés sem feltétlenül jelent ugyanakkor azonos hálózati élményt a travel eSIM használójának.

De mit gondolnak erről a hazai mobilszolgáltatók?

Az Ookla friss elemzése kapcsán megkerestük a három magyarországi operátort, és ugyanazokat a kérdéseket tettük fel nekik: kínálnak-e saját utazós eSIM-et, terveznek-e ilyen szolgáltatást, hogyan látják a travel eSIM-ek piacának fejlődését, és mennyire lehet a hálózati minőség versenyelőny ezen a területen.

A válaszok alapján pedig meglehetősen jól kirajzolódik: ahány operátor, annyi megközelítés.

A Telekom szerint nemcsak az ár számít

A három szolgáltató válaszai közül a Magyar Telekomé mutatja a legösszetettebb képet az utazós eSIM-piacról. Érdekes módon a vállalatnak már most is van eSIM-képes Travel SIM-je, ám ezt a Magyarországra érkező külföldi turistáknak és üzleti utazóknak kínálja. A magyar ügyfelek külföldi adatforgalmát ezzel szemben továbbra is a meglévő roamingmegoldásokkal és EU-n kívüli netbővítő opciókkal kezeli.

A Travel SIM két csomagban érhető el: a Travel 20 GB tíz napig érvényes, és belföldön, valamint EU-s roamingban használható adatkeretet biztosít, míg a Travel 100 GB harminc napig érvényes, ebből 100 GB belföldön, 65 GB pedig EU-roamingban használható.

A Travel SIM fizikai SIM-ként és eSIM-ként is igényelhető, az ajánlat azonban a jogszabályi előírások miatt külföldi ügyfelek számára csak személyesen, a Telekom üzlethálózatában érhető el.

A Telekom ugyanakkor nem tekinti egyszerűen múló divatnak a travel eSIM-ek terjedését. A szolgáltató szerint az utazós eSIM egy dinamikusan fejlődő, kiegészítő piac, amelynek vonzerejét jelenleg elsősorban az ár, a lefedettség és a teljesen digitális vásárlási, illetve aktiválási folyamat adja.

A hagyományos operátorok előnye ugyanakkor a közvetlen hálózati jelenlét, a megbízhatóság, a biztonság és az ügyfélszolgálati háttér lehet. A Telekom szerint ahogy a piac érik és a felhasználók tapasztaltabbá válnak, a hálózati minőség és a felhasználói élmény egyre inkább kulcsfontosságú versenyelőnnyé válhat.

Ez pedig már túlmutat azon, hogy egy adott eSIM-csomag hány gigabájtot kínál és mennyiért.

Nem mindegy, hol lép ki az adat az internetre

A Telekom válaszának egyik legérdekesebb része éppen az a technikai háttér, amelyet az utazók a mindennapi használat során többnyire nem is érzékelnek.

A szolgáltató szerint a független travel eSIM-ek esetében a külföldi felhasználó adatforgalma gyakran nem helyben lép ki az internetre helyi IP-címmel, hanem egy harmadik országban található szerverhez továbbítják.

Ez növelheti a késleltetést és lassíthatja a válaszidőt. Vagyis két, látszólag hasonló mobilinternet-kapcsolat között a felhasználói élmény akkor is eltérhet, ha a kijelzett térerő és az elméleti hálózati sebesség alapján nem lenne nyilvánvaló különbség.

A Telekom szerint ezzel szemben a saját roamingmegoldásaik, illetve a helyben vásárolt Travel SIM-ek közvetlenül a helyi prémium hálózaton realizálódnak. Szerintük ez hosszabb távon stabilabb és jobb hálózati minőséget, illetve sebességet eredményezhet.

Ez azért lehet fontos szempont, mert az utazós eSIM-ek versenyében a felhasználó elsősorban az árat és az adatkeretet látja. A hálózati útvonalat, a késleltetést vagy azt, hogy pontosan hol történik az internetes adatforgalom kilépése, már jóval kevésbé.

Pedig egy videóhívásnál, navigációnál, felhőszolgáltatás használatakor vagy akár egy online munkafolyamatban ezek is meghatározhatják, mennyire érezzük gyorsnak és stabilnak a kapcsolatot.

A Yettel már saját travel eSIM-et is kínál

A Yettel válasza más irányt mutat. A szolgáltató egyértelműen úgy látja, hogy az utazós eSIM-piac fejlődik, és saját roamingajánlatát is versenyképesen kívánja tartani.

A Yettel ugyanakkor a turisták számára már konkrét travel eSIM-megoldást is kínál.

A szolgáltató ezt adattartalmú, azonnal letölthető eSIM-ként határozza meg: olyan digitálisan aktiválható, jellemzően előre fizetett, ország- vagy régióalapú mobiladat-termékként, amely rövid távú nemzetközi utazáskor biztosít hálózati hozzáférést fizikai SIM-kártya cseréje nélkül.

A Magyarországra érkező turisták háromféle lehetőség közül választhatnak. Két eSIM-csomag korlátlan nettel kifejezetten rövid tartózkodásra, például egy hosszú hétvégére vagy egy hétre szól, míg egy harmadik változat hosszabb, akár harmincnapos itt-tartózkodásra készült.

Az eSIM-eket már otthon, indulás előtt is aktiválhatják, így Magyarországra érkezve azonnal használhatják a Yettel hálózatát.

A Yettel szerint a saját roamingmegoldásának egyik előnye éppen az, hogy az ügyfélnek nem kell külön eSIM-et aktiválnia: a roamingcsomagok a meglévő SIM-kártyával használhatók. A szolgáltató a nagykereskedelmi roamingmegállapodásain keresztül igyekszik a lehető legjobb minőségű hálózatokat biztosítani ügyfeleinek.

Vagyis a Yettel megközelítésében a travel eSIM és a hagyományos roaming nem feltétlenül egymás ellenfelei. Inkább két különböző használati helyzetre adott megoldások.

A One egyelőre nem látja, hogy ez átrendezné a piacot

A One válasza mindkettőtől eltér.

A vállalat jelenleg nem kínál kifejezetten utazási célra szánt eSIM-et, miközben szolgáltatásai a világ legtöbb országában elérhetők. A One szerint a magas roamingköltségű országokban a lakossági utazók jellemzően helyi feltöltőkártyát vásárolnak, amelyet a szolgáltató általában a legkedvezőbb megoldásnak tart.

Arra a kérdésre, hogy terveznek-e saját travel eSIM-et, a vállalat egyelőre nem kívánt válaszolni.

A piaci fejlődés megítélésében azonban még markánsabb a különbség: a One figyelemmel kíséri ugyan az utazós eSIM-ek piacát, de jelenleg nem tapasztal olyan változást ügyfelei roaminghasználati szokásaiban, amely érdemben befolyásolná szolgáltatásait.

A travel eSIM-eket ezért jelenleg nem tekintik olyan tényezőnek, amely jelentős hatással lenne a hagyományos mobilszolgáltatói működésre.

Az Ookla által vizsgált hálózati teljesítménykülönbségekkel kapcsolatban pedig a One nem kívánt állást foglalni, mivel ezt a területet jelenleg nem vizsgálják külön.

Három szolgáltató, háromféle stratégia

A válaszokból így három meglehetősen eltérő megközelítés rajzolódik ki.

A Telekom a hálózati minőséget, a megbízhatóságot és a felhasználói élményt állítja a középpontba. Nem vitatja a travel eSIM-ek létjogosultságát, sőt a piac fejlődésével számol, de arra is felhívja a figyelmet, hogy az olcsó adatcsomag önmagában nem feltétlenül garantálja ugyanazt a hálózati élményt.

A Yettel már konkrét travel eSIM-termékkel van jelen, miközben saját roamingmegoldásait is versenyképes alternatívaként kezeli. Náluk az új és a hagyományos modell egymás mellett él.

A One egyelőre kivár. Nem lát olyan ügyfélszokás-változást, amely miatt a travel eSIM-eknek jelentős szerepet tulajdonítana a hagyományos mobilszolgáltatói működésben.

A három álláspont azért is érdekes, mert közben a magyarok külföldi mobilhasználata egyértelműen változik.

Egyre több adat kell, nem feltétlenül több utazás

Az NMHH adatai alapján a roaminghasználat erősen szezonális: az adat- és hangforgalom egyaránt a júliustól szeptemberig tartó harmadik negyedévben a legmagasabb. A nyári kiugrás azonban az adatforgalomnál különösen látványos: a vizsgált négy év átlagában a harmadik negyedéves roamingadat-forgalom 64 százalékkal haladta meg az első negyedévit.

Közben az egy külföldön töltött napra jutó adatforgalom 0,6 GB-ról 1,1 GB-ra emelkedett 2022 és 2025 között, miközben a külföldön töltött idő növekedése megállt, majd enyhe csökkenés következett.

Ez azt jelenti, hogy a kérdés már nem pusztán az, hogyan maradjunk elérhetők külföldön, hanem egyre inkább az, hogyan biztosítsunk megfelelő mennyiségű és minőségű mobiladatot.

Ebben pedig a travel eSIM-eknek valóban lehet helyük.

Akkor most melyiket válasszuk?

A válasz továbbra sem az, hogy mindenkinek ugyanazt.

Egy rövid külföldi út, több országot érintő utazás vagy intenzív adatforgalom esetén egy független travel eSIM kényelmes és sokszor költséghatékony megoldás lehet. Különösen akkor, ha az utazó elsősorban mobilinternetet használ, és nem fontos számára a hagyományos hang- és SMS-szolgáltatás.

A hazai szolgáltató roamingja akkor lehet kényelmesebb, ha fontos a megszokott telefonszám, a hívások és SMS-ek használata, illetve az, hogy ne kelljen külön eSIM-et vásárolni és beállítani.

Hosszabb külföldi tartózkodás esetén pedig továbbra is érdemes számításba venni a helyi SIM-kártyát is, különösen akkor, ha a lehető legalacsonyabb költség az elsődleges szempont.

Az utazós eSIM tehát nem egyszerűen a roaming leváltására született.

Inkább újabb választási lehetőség egy olyan piacon, ahol az adatforgalom folyamatosan nő, és ahol a jövőben valószínűleg nemcsak az lesz a kérdés, mennyibe kerül egy gigabájt, hanem az is, hogy milyen hálózati minőséget és milyen felhasználói élményt kapunk érte.

The post Utazós eSIM: ahány operátor, annyi válasz – mi közben egyre többet netezünk külföldön is appeared first on digitrendi.hu.

Ha valaki ma azt mondja, hogy műholdas telefon, valószínűleg még mindig egy vaskos, különleges készülék jelenik meg a lelki szemei előtt, amelyet hegymászók, expedíciók résztvevői vagy a világ valamelyik eldugott pontján dolgozó szakemberek használnak. Nem véletlenül: a műholdas mobilkommunikáció már évtizedek óta létezik.

Az Iridium 1998. november 1-jén indította el kereskedelmi szolgáltatását, és eredetileg éppen arra épített, hogy a hagyományos mobilhálózatoktól függetlenül, műholdakon keresztül biztosítson globális telefonos kapcsolatot. A rendszer azonban egy olyan időszakban érkezett meg, amikor a hagyományos mobiltelefonok gyorsan terjedtek, egyre kisebbek és olcsóbbak lettek. Az Iridium első üzleti modellje ezért nem bizonyult életképesnek, a cég 1999-ben csődöt jelentett.

A mai műholdas mobilkommunikáció története pedig éppen az ellenkező irányba halad.

Nem egy külön műholdas telefont akarunk a zsebünkben hordani, hanem azt szeretnénk, hogy a saját okostelefonunk akkor is találjon hálózatot, amikor a közelben már nincs mobiltorony.

Nem műholdas telefon, hanem műholdas mobilhálózat

Erre szolgál a Direct-to-Device, röviden D2D, illetve Direct-to-Cell néven is emlegetett technológia. Egyszerűen megfogalmazva: a telefon közvetlenül kommunikál a műholddal, külön parabolaantenna vagy hagyományos műholdas telefon nélkül.

Ez első hallásra nem tűnik olyan nagy különbségnek, pedig az. A klasszikus műholdas kommunikációs rendszereknél külön végberendezésre van szükség, a lakossági műholdas internetnél pedig jellemzően egy kültéri antenna vagy terminál teremti meg a kapcsolatot. A D2D-nél viszont maga az okostelefon a végberendezés.

A technológia ezért nem elsősorban egy új, önálló mobilhálózatot akar létrehozni, hanem ki akarja tölteni a földi mobilhálózatok fehér foltjait.

Nem minden okostelefon egyformán műholdképes

Van azonban egy apró, de fontos csavar: nem elég, hogy okostelefonunk van. Az sem mindegy, milyen.

Az Apple ezen a területen (is) az úttörők között volt: az iPhone 14 és az azóta megjelent modellek bizonyos műholdas szolgáltatásokat már közvetlenül a készülékről is elérnek. Az Apple saját rendszere a Globalstar műholdjait használja, és az elmúlt években a vészhelyzeti SOS mellett az üzenetküldés, a helymegosztás és egyes piacokon a közúti segítségkérés is megjelent.

De ma már nem csak az iPhone tud ilyet. A D2D terjedésével több Androidos készülék, köztük bizonyos Samsung Galaxy, Google Pixel és Motorola modellek is bekerültek a kompatibilis telefonok közé. A T-Mobile Starlink-alapú műholdas szolgáltatásának listáján is több gyártó készülékei szerepelnek, a Samsung pedig 2026-ban a Galaxy S26 sorozatot is a műholdas kommunikációt támogató modellek között említette.

A lényeg azonban, hogy nincs egyetlen, mindenhol érvényes „műholdképes” minősítés. Egy telefon lehet alkalmas az egyik műholdas szolgáltatásra, miközben egy másikra nem. Számít a készülék rádiós hardvere, a támogatott frekvenciasáv, a szoftver, a mobilszolgáltató és természetesen az is, hogy az adott országban engedélyezett-e a szolgáltatás.

Vagyis a D2D egyik nagy ígérete valóban az, hogy nem kell többé külön műholdas telefont hordani magunkkal, de ez még nem jelenti azt, hogy bármelyik, ma használt okostelefonnal automatikusan felkapcsolódhatunk az égre.

Az Ookla friss elemzése szerint a D2D legnagyobb erőssége jelenleg nem a sebesség, hanem a lefedettség. Ott lehet igazán értéke, ahol nincs mobilhálózat – vidéki, ritkán lakott területeken, hegyekben, tengeren, távoli szabadtéri helyeken, illetve olyan katasztrófahelyzetekben, amikor a földi infrastruktúra megsérül vagy teljesen leáll.

És ez rögtön meg is magyarázza, hogy miért nem érdemes a D2D-t úgy elképzelni, mint a következő generációs mobilhálózatot, amely majd egyszer mindenhol kiváltja az 5G-t.

Nem ez a célja. Legalábbis egyelőre biztosan nem.

Először csak egy üzenet, később akár egy telefonhívás

A mai D2D-szolgáltatások képességei még meglehetősen szerények.

Az elemzés szerint jelenleg elsősorban az üzenetküldés és a vészhelyzeti kommunikáció működik, miközben már megjelentek a kisebb adatforgalmat igénylő alkalmazások is. A hang- és teljes értékű adatkapcsolat viszont még a következő fejlődési szakasz része.

Az Ookla RootMetrics méréseiben az SMS messze a legsikeresebb alkalmazás: a részletes tesztábra 81 százalékos teljes sikerességet mutat, miközben a könnyű adatforgalom teljes sikeressége már csak 4 százalék volt, a hanghívásé pedig nulla.

Ez elsőre kevésnek tűnhet, de valójában éppen az ellenkezője igaz.

Ha valaki egy olyan helyen van, ahol egyáltalán nincs mobilhálózat, egyetlen átjutó SMS is többet érhet, mint a világ leggyorsabb 5G-hálózata, amelyet ott nem lehet elérni.

A technológia egyik legfontosabb alkalmazása ezért nem is feltétlenül a hétköznapi mobilnetezés lesz, hanem az olyan helyzetek kezelése, amikor egyébként teljesen megszakadna a kapcsolat.

Az Ookla Venezuelában például azt látta, hogy a földrengések után éppen azokon a területeken nőtt meg a D2D-kapcsolatok száma, ahol a földi hálózatok a legsúlyosabban sérültek. A műholdas kapcsolat így nem egyszerűen kényelmi szolgáltatásként jelent meg, hanem tartalék kommunikációs lehetőségként egy infrastruktúra-kiesés idején.

A D2D fejlődésének igazán érdekes része azonban nem az, hogy egyre gyorsabb lesz-e a műholdas kapcsolat, hanem az, hogy egyre kevésbé fogjuk észrevenni.

Az Ookla szerint a hosszabb távú cél az, hogy a hang, az adat és az üzenetküldés ugyanazon a készüléken működjön, és a felhasználónak ne kelljen külön foglalkoznia azzal, hogy éppen milyen hálózaton van. A telefon automatikusan válthatna a mobilhálózat, a Wi-Fi és a műholdas kapcsolat között.

De mi lesz akkor a földi mobilhálózatokkal?

Ez az a pont, ahol érdemes visszatérni a hazai helyzethez. A Telekom műszaki vezérigazgató-helyettesével, Nagy Péterrel készült korábbi interjúnkban is az a józan megközelítés rajzolódott ki, hogy a műholdas kapcsolat nem a földi mobilhálózatok kiváltására szolgál, hanem azok kiegészítője lehet. Magyarországon, ahol a földi mobilhálózatok lefedettsége és kapacitása egészen más helyzetet teremt, nehéz lenne gazdaságosan műholdas kapcsolattal helyettesíteni azt, amit a mobilhálózat már megold.

Az Ookla mérései alapján is úgy tűnik, hogy ez nemcsak magyar sajátosság. A D2D valódi értéke éppen ott kezdődik, ahol a földi hálózat véget ér.

A műhold ezért nem feltétlenül a mobilhálózat konkurense. Sokkal inkább lehet annak a legkülső, utolsó „cellája”. Egy olyan cellája, amelynek nincs szüksége toronyra, optikai hálózatra vagy közeli bázisállomásra. Csak szabad rálátásra az égre.

Magyarország is épít műholdas kommunikációs képességet – de mást

Közben Magyarországon is zajlik egy jelentős műholdas kommunikációs program, csak ezt nem lehet összekeverni a D2D-vel.

A 4iG HUSAT programjának része a HUGEO, egy geostacionárius pályára szánt kommunikációs műhold, amelynek szállítását a Northrop Grumman 2030-ra tervezi. A program emellett nyolc alacsony Föld körüli pályán működő(LEO) földmegfigyelő műholdat is tartalmaz. A HUGEO-hoz szükséges geostacionárius pálya- és frekvenciahasználati jogokra a 4iG korábban az Eutelsattal kötött megállapodást.

Itt érdemes egy pillanatra megállni egy másik, elsőre technikainak tűnő különbségnél. A „műholdas távközlés” ugyanis nem egyetlen technológiát jelent. Nagyon nem mindegy, hogy a műhold néhány száz vagy csaknem 36 ezer kilométerre van tőlünk.

A hagyományos kommunikációs műholdak jelentős része úgynevezett geostacionárius pályán, vagyis GEO-n kering. Ez körülbelül 35 786 kilométerrel az Egyenlítő fölött van. A műhold a Föld forgásával azonos ütemben kering, ezért a földről nézve úgy tűnik, mintha mindig ugyanazon a ponton állna az égen. Ez nagyon kényelmes a kommunikációhoz: egy földi antenna folyamatosan ugyanarra a műholdra nézhet, miközben az egyetlen műhold hatalmas területet képes lefedni.

A LEO, vagyis alacsony Föld körüli pálya ezzel szemben jóval közelebb van hozzánk. A kommunikációs rendszerekben használt LEO-műholdak tipikusan néhány száz vagy néhány ezer kilométeres magasságban keringenek. Emiatt kisebb a jel útja és a késleltetés is, ami különösen fontos lehet a közvetlen telefonos kapcsolatnál.

Csakhogy ennek ára van: a LEO-műhold nem áll egy helyben. Gyorsan áthalad fölöttünk, majd eltűnik a horizonton, ezért folyamatos szolgáltatáshoz sok műholdból álló konstellációra van szükség.

Talán a legegyszerűbb úgy elképzelni, hogy a GEO olyan, mintha egy nagyon magas kilátóból egyszerre hatalmas területet látnánk, a LEO viszont sokkal közelebb „repül” hozzánk, ezért kisebb területet lát egyszerre, de közelebbről kommunikál velünk.

A 4iG által tervezett HUGEO az előbbi kategóriába tartozik: geostacionárius kommunikációs műhold, miközben a D2D nagy szereplői alacsony Föld körüli pályán működő vagy oda szánt műholdkonstellációkkal dolgoznak. Vagyis amikor műholdas távközlésről beszélünk, nem feltétlenül ugyanarra a technológiára gondolunk.

A nagy verseny még csak most kezdődik

A D2D előtt azért még több akadály áll. Növelni kell a műholdak kapacitását és teljesítményét, ehhez pedig nagyobb műholdakra és megbízható indítási lehetőségekre van szükség. Közben a készülékek kompatibilitása, a frekvenciák használata és a szabályozás is meghatározza, milyen gyorsan terjedhet a szolgáltatás. Az Ookla szerint Európa ezen a téren egyelőre jóval lassabban halad, mint például az Egyesült Államok.

A műhold végül nem leváltja, hanem láthatatlanná teszi a hálózati határokat. Talán ez a legérdekesebb változás.

Harminc éve a műholdas telefon azt jelentette, hogy olyan helyen is telefonálhatunk, ahol nincs mobilhálózat – de ehhez műholdas telefont kellett vennünk. Ma a D2D azt ígéri, hogy egyszerűen elővesszük ugyanazt az okostelefont, amelyet egyébként is használunk.

A következő évek legérdekesebb kérdése pedig már nem az lesz, hogy a műhold képes-e SMS-t küldeni a telefonunkra. Ezt a technológia már bizonyította. Hanem az, hogy mikor válik annyira természetessé a váltás a földi hálózat, a Wi-Fi és a műhold között, hogy már nem is fogjuk tudni, melyiken vagyunk.

The post A műhold lesz a mobilhálózat utolsó cellája appeared first on digitrendi.hu.

A fiatalok meglepően szűk körből választanák ki leendő hivatásukat. Az OECD PISA legutóbbi, pályaválasztási preferenciákat vizsgáló felmérése szerint a lányok fele, a fiúk 44 százaléka ugyanannak a tíz-tíz foglalkozásnak valamelyikében képzelte el a jövőjét. A lányoknál az orvos, a tanár, az ügyvéd, az ápoló, a szülésznő, a pszichológus, a designer, az állatorvos, az építész, a rendőr és a színész, a fiúknál pedig az informatikus, a sportoló, a mérnök, az orvos, a tanár, az építész, az ügyvéd, az autószerelő, a rendőr és a vállalatvezető szerepelt a tízes élmezőnyben.

A jelenség önmagában nem feltétlenül lenne probléma, ha a munka világa ugyanolyan lassan változna, mint a pályaválasztási elképzelések. Csakhogy éppen az ellenkezője történik. A technológiai fejlődés új munkaköröket hoz létre, régiek tartalmát alakítja át, és olyan szakmák között teremt kapcsolatot, amelyekről néhány éve még nehéz lett volna elképzelni, hogy egyazon értéklánc részei lesznek.

A jövő nem feltétlenül egy újabb szakmanév

A mérnöki pálya például ma már messze nem csak azt jelenti, amit a szakma neve alapján gondolnánk. A mérnökök mesterséges intelligenciával, robotikával, önvezető járművekkel, orvostechnikai eszközökkel, energetikával, automatizált gyártással vagy éppen fenntartható technológiákkal is dolgozhatnak. Ezekből azonban kevés derül ki egy szak megnevezéséből vagy egy felvételi tájékoztatóból.

Magyarországon ráadásul a STEM-területek iránti érdeklődés sem olyan alacsony, mint ahogy azt időnként leegyszerűsítve gondoljuk. A 2026-os felsőoktatási felvételin 140 427-en jelentkeztek továbbtanulásra, és csaknem minden ötödik jelentkező műszaki vagy informatikai képzési területet jelölt meg. Ugyanakkor az Európai Bizottság adatai szerint 2023-ban a magyar felsőoktatási hallgatók 23,8 százaléka tanult STEM-területen, szemben a 26,9 százalékos uniós átlaggal – hívja fel a figyelmet az Együtt a Jövő Mérnökeiért Szövetség(EJMSZ).

A kérdés ezért nem feltétlenül az, hogy érdekli-e a fiatalokat a technológia, hanem az, hogy egyáltalán látják-e, mi minden tartozik hozzá.

És ebben ad érdekes kapaszkodót egy egészen másfajta lista.

Mit árul el a milliárdosok listája a jövő gazdaságáról?

A BestBrokers elemzése a Forbes Real-Time Billionaires List 2025-ös és 2026-os adatait vetette össze, és azt vizsgálta, hogyan változott a milliárdosok vagyona egy év alatt, illetve mely iparágakhoz köthető a legnagyobb vagyonnövekedés. Az elemzés szerint 2026 júliusában a technológiai szektorban 511 milliárdos volt, együttes vagyonuk pedig 4,28 ezermilliárd dollárról 5,30 ezermilliárdra nőtt egyetlen év alatt.

A milliárdosok listája természetesen nem pályaorientációs útmutató. De érdekes térkép arról, hogy mely iparágak körül mozog ma különösen sok pénz – és ez milyen tudást, technológiát és szakmai hátteret igényelhet.

A milliárdosvagyon növekedése iparáganként, 2025–2026]

A technológia messze kiemelkedik, a milliárdosok együttes vagyona egy év alatt 1,02 ezermilliárd dollárral nőtt. A második helyen azonban nem egy újabb digitális ágazat, hanem a gyártás áll 328,3 milliárd dolláros növekedéssel, a pénzügy és befektetések pedig 263,5 milliárd dollárral következik. A kriptó és blokklánc 156,8 milliárd dolláros növekedést produkált, bár ezt mindössze 18 milliárdos vagyona adta össze.

Ez első látásra talán meglepő. Ha az AI-ról beszélünk, hajlamosak vagyunk szoftverekre, algoritmusokra, adatkutatókra és programozókra gondolni. Pedig a technológiai boom mögött egy hatalmas fizikai infrastruktúra is épül.

Az AI mögött nem csak programozók dolgoznak

Az elemzés egyik legérdekesebb példája egy olyan vállalat története, amely eredetileg bútorsíneket gyártott. A tajvani King Slide Works ma már adatközpontok szerver-sínjeit és kábelmenedzsment-rendszereit is szállítja. A cég példája jól mutatja, hogyan tud egy hagyományosnak tűnő gyártási tudás bekapcsolódni egy teljesen új technológiai értékláncba.

A nagy AI-modellek ugyanis nem a felhőben, valami megfoghatatlan digitális térben működnek. Szerverekre, adatközpontokra, hűtésre, energiaellátásra, kábelezésre, precíziós alkatrészekre, automatizált gyártásra és ezek tervezéséhez, előállításához, üzemeltetéséhez szükséges szakemberekre van szükségük.

Vagyis lehet, hogy egy középiskolás számára az „AI” ma egyetlen szakmát jelent: programozót vagy mesterségesintelligencia-szakértőt. A valóság ennél sokkal szélesebb.

Lehet, hogy nem AI-kutató lesz belőle – hanem annak a rendszernek a mérnöke, amely nélkül az AI nem működik.

És ugyanez igaz számos más technológiára is. Egy új elektromos autó mögött nem csak autótervező áll, hanem akkumulátorfejlesztő, anyagmérnök, szoftveres, robotikai szakember, gyártástechnológus, energetikai mérnök, logisztikai szakember és még sok más munkakör.

Nem azt kell megjósolni, mi lesz a jövő szakmája

Persze könnyű lenne ebből azt a következtetést levonni, hogy a gyerekeknek mostantól technológiát, mérnöki tudományokat vagy mesterséges intelligenciát kell tanulniuk. Csakhogy ez épp ugyanaz a gondolkodás lenne, amelyet érdemes elkerülni.

Senki nem tudja pontosan, milyen lesz a gazdaság öt vagy tíz év múlva. Egy mai középiskolásnak pedig különösen nehéz lenne olyan szakmát választania, amelynek valódi formáját talán még nem is ismerjük.

A milliárdosok iparági listája ennek alapján nem azért érdekes, mert megmutatja, miből lesznek a következő milliárdosok, hanem azért, mert pillanatfelvételt ad arról, hol keletkezett az elmúlt évben különösen sok gazdasági érték. Az elemzés alapján a technológia mellett a gyártás, a pénzügy, a kriptó, az élelmiszeripar, a bányászat, a logisztika, a távközlés és az infrastruktúra is jelentős területek.

Ráadásul a kép nem egyirányú: a fogyasztási cikkek és a média-szórakoztatóipar milliárdosainak összvagyona például csökkent 2025 és 2026 között.

Ez is fontos tanulság: a mai sikeres iparágakból sem következik automatikusan, hogy holnap is ugyanott lesznek a lehetőségek.

Sokkal nagyobb ablakot kellene nyitni a fiataloknak

Talán ezért nem is az a legfontosabb kérdés egy 15–16 éves diáknál, hogy „Mi szeretnél lenni?”.

Hanem inkább az, hogy:

Milyen problémákat szeretsz megoldani?

Milyen feladatokban érzed magad jónak?

Mi kelti fel a kíváncsiságodat?

Milyen világban szeretnél dolgozni?

A pályaorientációban ennek megfelelően nem feltétlenül újabb és újabb szakmaneveket kellene megtanítani a fiataloknak, hanem minél több valódi munkával, szakemberrel és problémával megismertetni őket.

Az iskola ezt a feladatot önmagában nem tudja teljesíteni. Az EJMSZ szerint a valódi szakemberekkel való találkozások, a projektfeladatok, az üzem- és laborlátogatások, illetve a tudás gyakorlati alkalmazása sokkal többet árulhat el egy szakmáról, mint annak neve vagy egy felvételi tájékoztató. A vállalatoknak pedig már jóval a diplomások toborzása előtt érdemes kapcsolatot teremteniük a fiatalokkal.

Mert végső soron nem az a cél, hogy minden gyerekből mérnök, programozó vagy AI-szakember legyen. Hanem az, hogy ne azért mondjon le egy lehetőségről, mert soha nem látta, hogy az egyáltalán létezik.

A jövő szakmáit ugyanis lehet, hogy még nem tudjuk megnevezni. Azt viszont már ma is láthatjuk, hogy a technológiai fejlődés milyen sokféle tudást, iparágat és embert kapcsol össze.

És talán éppen ezt kellene megmutatni a pályaválasztás előtt álló generációnak: nem tíz szakmából kell kiválasztaniuk a jövőjüket. Egy egész világ áll előttük.

The post Nem csak AI-kutatókra lesz szükség: túl szűken látják a fiatalok a jövő munka világát appeared first on digitrendi.hu.

A fehérárutól a fogyasztói technológiáig

Volt idő, amikor a háztartási elektronika világát még két jól elkülöníthető csoportba rendeztük: a fehéráruba tartoztak a hűtők, mosógépek és egyéb háztartási gépek, míg a barnaáru a televíziót, a hifit, a videót és később a DVD-lejátszót jelentette. A digitális korszakban a barnaáru helyét fokozatosan átvette a fogyasztói elektronika (consumer electronics), amelybe már a kommunikációs és digitális eszközök, a számítógépek, a játékkonzolok és a viselhető technológiák is bekerültek.

A határok azonban tovább lazultak. Az okostelefon már egyszerre kommunikációs eszköz, számítógép, kamera és szórakoztatóelektronikai termék, az okosotthonban pedig a televízió, a világítás, a termosztát, a háztartási gép és a biztonsági rendszer ugyanannak a hálózatnak lehet a része. Az AI pedig tovább bontja a korábbi kategóriákat: nem egyszerűen új készülékeket hoz, hanem intelligenciát épít a már meglévő technológiákba.

Így jutottunk el a fogyasztói elektronikától a fogyasztói technológiáig – egy olyan tágabb fogalomhoz, amelyben már nem az a legfontosabb kérdés, hogy milyen készüléket vásárolunk, hanem az, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az eszközök, a szoftverek, a szolgáltatások és az AI.

Van egy furcsa kettősség a fogyasztói technológia 2026-os történetében. Egyfelől egyre több eszköz válik okosabbá: a szemüveg már nem feltétlenül kijelzőt akar a szemünk elé tenni, a háztartási robotok egyre önállóbban tájékozódnak, az okosgyűrűk pedig saját kategóriát építenek maguknak.

Másfelől ugyanezt a fejlődést egyre prózaibb tényezők fékezik: dráguló memória, magasabb komponensköltségek és az, hogy a fogyasztók kevésbé érzik szükségét a gyakori készülékcserének.

Az ABI Research friss elemzése szerint a következő 6–12 hónapban éppen ez a kettősség határozhatja meg a fogyasztói technológiai piacot. A kutatócég hat trendet emel ki a 2026 második felére, amelyek között vannak már jól ismert technológiák és olyanok is, amelyek most kezdenek igazán piacot teremteni.

A szemüvegnek nem feltétlenül kell látnia

Az egyik legérdekesebb változás a viselhető technológiák világában zajlik. Az okosszemüvegek első generációjától sokan azt várták, hogy egyfajta mini kiterjesztett valóságot varázsol majd a szemünk elé. Az újabb irány azonban éppen ennek mond ellent: a szemüvegnek nem feltétlenül kell kijelzőt használnia ahhoz, hogy okos legyen.

A mesterséges intelligencia ugyanis megváltoztatja az eszköz értékét. A hangsúly az információk látványos megjelenítése helyett egyre inkább a kontextuson, a hangalapú segítségen, a kéz nélküli használaton és a mindennapi feladatok támogatásán van.

Az ABI Research szerint a kijelző nélküli okosszemüvegek éves szállítása a 2025-ös 3,34 millióról 2030-ra több mint 32 millió darabra nőhet. Ez 57,5 százalékos éves átlagos növekedési ütemnek felelne meg.

Ez azért fontos, mert arra utal: a következő nagy viselhető eszköz talán nem egy újabb képernyő lesz. Lehet, hogy éppen a képernyő elhagyása teszi igazán használhatóvá.

A robotporszívótól a háztartási robotig

Hasonló változás zajlik a fogyasztói robotikában is. A robotporszívó már régóta megszokott háztartási eszköz, de az újabb generációs gépek egyre több olyan képességgel rendelkeznek, amelyek már túlmutatnak a padló feltakarításán.

Az ABI Research 2030-ra nagyjából 133 millió darabos fogyasztóirobot-szállítással és közel 34 milliárd dolláros piacmérettel számol. A robotporszívók továbbra is meghatározóak maradhatnak, de mellettük egyre több olyan megoldás jelenik meg, amely fejlettebb navigációt, tárgyfelismerést, robotkart vagy más, önállóbb feladatvégzést tesz lehetővé.

A lényeg azonban nem feltétlenül maga a robotkar vagy az újabb szenzor. A robotika hardverét ugyanis egyre könnyebb lemásolni. A valódi különbséget az jelentheti, hogy a gép mennyire jól érzékeli a környezetét, mennyire önállóan képes dönteni, és mennyire kevés emberi beavatkozást igényel.

Vagyis a háztartási robotoknál is ugyanaz történik, mint az okosszemüvegeknél: a hardver mögött egyre fontosabbá válik az intelligencia.

Az okosotthonban nem az számít, mi kapcsolódik hozzá, hanem hogy működik-e együtt

Az okosotthon fejlődése kevésbé látványos, mégis alapvetően változtatja meg a piacot. A készülékek egyre kevésbé kötődnek egyetlen vezeték nélküli technológiához. A Wi-Fi és a Bluetooth mellett olyan megoldások is szerepet kapnak, amelyek nagyobb hatótávolságot vagy kisebb energiaigényt kínálnak.

A Matter közben éppen azt a problémát próbálja kezelni, amely hosszú ideig az okosotthon egyik legnagyobb akadálya volt: a különböző gyártók eszközeinek együttműködését.

A Matter egy nyílt, IP-alapú okosotthon-szabvány, amelynek célja, hogy a különböző gyártók kompatibilis eszközei együtt tudjanak működni, függetlenül attól, melyik nagy okosotthon-ökoszisztémához tartoznak. A szabvány több hálózati technológiára, köztük Wi-Fi-re, Threadre és Ethernetre épül, vagyis nem egy újabb Wi-Fi- vagy Bluetooth-féle kapcsolódási technológia, hanem inkább egy közös „nyelv” az eszközök között.

Az ABI szerint az okosotthonban egyre inkább alapelvárássá válik, hogy a készülékek különösebb konfigurálási tortúra nélkül működjenek együtt. A többféle kapcsolódási szabvány támogatása lassan nem különleges képesség, hanem alapkövetelmény lesz.

Ez a felhasználó számára talán kevésbé látványos, mint egy új robot vagy egy AI-szemüveg. Hosszabb távon viszont éppen ez lehet az egyik legfontosabb változás: az okosotthon akkor válik igazán okossá, amikor a technológia egyre kevésbé látszik.

Az AI mindeközben beleütközik a memóriába

És itt érkezünk el a történet kevésbé látványos, de annál fontosabb részéhez.

Miközben az iparág egyre több mesterségesintelligencia-funkciót szeretne az okostelefonokba és számítógépekbe építeni, az AI hardverigénye egyre komolyabb kihívást jelent.

Az ABI Research szerint a memóriahiány és a DRAM, illetve a tárhely drágulása már közvetlenül is befolyásolja az AI-képes fogyasztói eszközök gazdaságosságát. A kutatócég emiatt lefelé módosította az eszközoldali AI-chipek hosszabb távú szállítási kilátásait is.

Ez különösen érdekes egy olyan piacon, ahol a gyártók egyre több AI-funkcióval próbálják indokolni az új készülékek megvásárlását.

Csakhogy a fogyasztó nem feltétlenül azért vesz új telefont vagy PC-t, mert a készülékben több AI van. Ha az új funkciók közben magasabb árat eredményeznek, egy ponton felmerülhet a kérdés: ér-e annyit az AI, hogy emiatt lecseréljem a még tökéletesen működő eszközömet?

Az ABI megközelítése szerint önmagában az AI-innováció nem lesz elegendő a magasabb komponensköltségek ellensúlyozására. A memóriahatékonyság, az ellátási lánc diverzifikációja és a költségek kontrollja legalább ilyen fontos lehet.

Ez pedig már nem egyszerű technológiai kérdés. Az AI terjedésének egyik korlátja könnyen lehet maga a hardver ára.

Az okosgyűrű nem akarja kiváltani az okosórát

A hatodik trend talán kevésbé meglepő, de annál érdekesebb abból a szempontból, hogy önálló kategóriává válhat.

Az ABI Research szerint az okosgyűrűk éves szállítása a 2025-ös 3,15 millióról 2031-re több mint 23 millióra emelkedhet. A kutatócég szerint a gyűrűk elsősorban az egészség- és életmódkövetés területén erősödnek, és nem feltétlenül az okosórák riválisaként kell rájuk tekinteni.

Ez fontos különbség. A gyűrű nem akarja feltétlenül kiváltani az órát. Inkább egy másik helyre kerül ugyanabban a digitális ökoszisztémában.

A viselhető technológia így lassan nem egyetlen eszközről szól. Lehet óránk, szemüvegünk és gyűrűnk is, amelyek különböző helyzetekben, különböző információkat gyűjtenek és szolgáltatnak.

A trendek egyetlen nagy átrendeződést jeleznek

Ha egymás mellé tesszük az ABI Research hat trendjét, érdekes kép rajzolódik ki.

Az okosszemüvegben a kijelző helyét egyre inkább az AI veszi át. A háztartási robotban a mechanika mellé egyre több intelligencia kerül. Az okosotthonban a készülékek közötti együttműködés válik fontosabbá. Az okosgyűrű saját kategóriát épít. Közben pedig a memóriahiány arra emlékezteti a piacot, hogy a technológiai fejlődésnek nagyon is kézzelfogható fizikai és gazdasági korlátai vannak.

Még a játékpiac változása is ebbe az irányba mutat. A hagyományos konzoloknak egyre több alternatívával – például a handheld PC-kkel és az egyre erősebb okostelefonokkal – kell versenyezniük, miközben a magasabb hardverárak és a hosszabb csereciklusok nehezítik a növekedést.

Az elemzés végkövetkeztetése ezért talán fontosabb, mint maga a hat trend: nem egyetlen új eszközkategória felemelkedése a történet, hanem az AI, a kapcsolódás és a hardverinnováció összekapcsolódása. Ezzel párhuzamosan viszont a komponensköltségek, az árérzékenység és a hosszabb készülékcsere-ciklusok egyre komolyabb korlátot jelentenek.

A fogyasztói technológia következő szakasza így talán nem arról szól majd, hogy milyen új kütyüt veszünk, hanem arról, hogy a már körülöttünk lévő eszközök mennyire képesek együtt gondolkodni, együtt működni – és közben mennyibe kerül mindez.

A technológia egyre okosabb lesz. A kérdés már csak az, hogy a pénztárcánk lépést tud-e tartani vele.

The post Új kütyük helyett inkább átalakul körülöttünk a fogyasztói technológia appeared first on digitrendi.hu.

A mesterséges intelligencia már nem egy szektor

A BestBrokers 2026 júliusában 503 S&P 500-komponenst vizsgált meg, és saját módszertana alapján 218 vállalatot sorolt az AI-gazdasághoz érdemben kapcsolódó cégek közé. Ezek együttes piaci értéke 42,39 ezermilliárd dollár, ami az index teljes kapitalizációjának 62,04 százaléka. A vizsgálat szerint két évvel korábban még csak 38 vállalat tartozott ebbe a körbe.

Fontos azonban megjegyezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy az S&P 500 218 vállalata „AI-cég”, ez a BestBrokers sem állítja. A besorolásba azok kerültek, amelyeknél az AI már lényeges szerepet játszik az üzleti modellben, a növekedési stratégiában, az infrastruktúrában vagy a befektetési történetben.

A módszertan nyolc kategóriával számol, a chipektől és felhőszolgáltatóktól az AI-szoftveren, adatközpontokon és infrastruktúrán át egészen az energiaellátásig és az AI-t alkalmazó vállalatokig.

Ez a különbség azért lényeges, mert éppen itt változott meg az AI tőzsdei története.

2024-ben még elsősorban azok voltak az AI-befektetés nyertesei, amelyek magát az intelligenciát építették: a chiptervezők, a félvezetőgyártók, a felhőcégek és a modellek fejlesztői. Két év alatt azonban az AI értéklánca kiszélesedett. Ma már ugyanúgy része az adatközpont, a hálózat, a memória, a hűtés, az energiaellátás vagy éppen az optikai kommunikáció.

A BestBrokers számítása szerint a 218 vállalatból 58 tartozik a szűkebb értelemben vett „core AI” körbe, összesen 32,2 ezermilliárd dolláros piaci értékkel. További 160 vállalat alkotja a szélesebb ökoszisztémát, 10,19 ezermilliárd dolláros kapitalizációval.

Nem csak a chipgyártók nyernek

A változás a tőzsdei teljesítményben is látványos. A BestBrokers két évre visszatekintő összehasonlításában például az optikai hálózatok specialistája, a Lumentum árfolyama több mint 1190 százalékkal, a Western Digitalé közel 789 százalékkal, a Seagate-é 668 százalékkal, a Microné pedig több mint 615 százalékkal emelkedett. A listán ott van az AI-szoftverekhez kötődő Palantir és az AppLovin is, miközben az AI-infrastruktúra beszállítói közül a Lam Research, az Applied Materials és a KLA is jelentős növekedést mutatott.

A tanulság nem az, hogy ezek közül melyik részvényt kellene megvenni. Sokkal inkább az, hogy az AI gazdasági hatása már nem ott jelentkezik, ahol a neve szerepel a termékben.

Egy AI-modell ugyanis nem csak számítási kapacitást igényel. Kell hozzá memória, hálózati kapcsolat, adatközpont, hűtés, villamos energia, biztonság, szoftver és végül olyan vállalati környezet is, amely képes az AI-t üzleti folyamatokba beépíteni.

Vagyis az AI-ra költött pénz végigfut egy egész ipari láncon.

Mindeközben bajba kerülnek a régi szoftveróriások?

A fejlemények itt válnak különösen érdekessé. Az idei év elején a befektetők komolyan elkezdték árazni azt a lehetőséget, hogy a generatív és ügynöki AI egyes hagyományos szoftvertermékeket részben akár ki is válthat. Februárban az amerikai szoftver- és szolgáltatási index egy hét alatt mintegy ezermilliárd dollárnyi piaci értéket veszített, miközben olyan vállalatok részvényei, mint a Salesforce és a ServiceNow, jelentősen estek.

A Reuters akkor arról írt, hogy a piac egyre inkább attól tart: az AI nemcsak hatékonyabbá teszi a szoftvereket, hanem új versenytársakat is létrehoz a hagyományos szereplők számára.

A félelem nem tűnt el. Egy júliusi másik Reuters elemzés arra mutatott rá, hogy az adat és az AI együtt már az olyan hagyományos vállalati szoftvercégek piacát is támadja, mint az Adobe és a Salesforce. A Databricks példája különösen érdekes: a vállalat az adat, az AI-modellek és az automatizálás összekapcsolásával olyan területekre lép be, amelyeket korábban a hagyományos nagyvállalati szoftverek fejlesztői uraltak.

Mindebből persze még nem következik, hogy az Adobe vagy a Salesforce eltűnik. Épp ellenkezőleg: a 2026-os tőzsdei folyamatok azt mutatják, hogy a piac folyamatosan újraértékeli ezeket a vállalatokat. A szoftverrészvények a februári sokk után részben visszakapaszkodtak, miközben a befektetők már azt keresik, hogy a régi szereplők hogyan tudják saját termékeikbe beépíteni az AI-agenteket, az adatkezelést és az automatizálást.

Vagyis a kérdés mégsem az, hogy „eltűnik-e a Salesforce?” Sokkal inkább az, hogy miért lesz érdemes fizetni a Salesforce-ért egy olyan világban, ahol az AI-agent egyre több feladatot képes önállóan elvégezni.

Hatalmas összegek jutnak AI beruházásokra

Az AI tőzsdei súlyát nemcsak a részvényárfolyamok mutatják. A háttérben példátlan méretű beruházási hullám zajlik. A Reuters augusztusi összesítése szerint az Alphabet, az Amazon, a Microsoft és a Meta együttes AI- és adatközponti beruházása 2026-ban már meghaladhatja a 730 milliárd dollárt.

Ez azért fontos, mert megmutatja az AI-gazdaság másik oldalát: valakinek meg is kell építenie mindazt, amit az AI-ígéretből a tőzsde már beárazott, és itt már nem csupán technológiai kérdésről beszélünk.

A Reuters szerint az AI-infrastruktúra finanszírozásához a nagy technológiai cégek egyre nagyobb mértékben fordulnak a kötvénypiacokhoz és más külső finanszírozási forrásokhoz. Az Alphabet, az Amazon és a Meta 2026-ban eddig csaknem 220 milliárd dollárnyi hitelfinanszírozást vont be, miközben a magas reálhozamok egyre fontosabb kockázati tényezőt jelentenek.

A kör tehát bezárul: az AI-részvények emelkedése tőkét vonz, a tőke finanszírozza az infrastruktúrát, az infrastruktúra pedig újabb AI-kapacitást teremt. Minél nagyobb azonban ez a kör, annál fontosabbá válik egy kérdés: mikor kezd ténylegesen megtérülni az AI-ra költött pénz?

Már az S&P 500 sem ugyanaz

A kérdés különösen fontos annak, aki nem egyedi AI-részvényt vásárol, hanem például S&P 500 ETF-en keresztül fektet az amerikai piacba.

Az S&P 500 ugyanis augusztus 13-án új történelmi csúcson, 7798,99 ponton zárt. A Reuters szerint a rekordot ismét elsősorban a nagy technológiai részvények, az AI-hoz kapcsolódó várakozások és az erős vállalati eredmények támogatták. Ez különös helyzetet teremt.

A befektetőnek már nem kell feltétlenül Nvidia-részvényt vennie ahhoz, hogy jelentős AI-kitettsége legyen. Ha az S&P 500 piaci értékének több mint 60 százalékát a BestBrokers saját módszertana szerint már olyan vállalatok adják, amelyeknél az AI lényeges üzleti vagy befektetési tényező, akkor az index maga is egyre inkább az AI-gazdaság teljesítményére támaszkodik.

Ez persze nem jelenti azt, hogy az index 62 százaléka „AI-részvény”, és azt sem, hogy minden vállalat ugyanúgy reagál az AI fejlődésére. De azt igen, hogy az AI-korszakot már nem lehet egyszerűen a technológiai szektor egyik történeteként kezelni.

Az AI mára átjárja az amerikai részvénypiac értékláncát: a chipgyártótól az adatközponton és az energiaellátáson át egészen a hagyományos vállalati szoftverekig.

A következő nagy kérdés már nem az, ki az AI nyertese

A BestBrokers elemzésének egyik legérdekesebb megállapítása éppen ezért nem is a 42,39 ezermilliárd dolláros összeg, hanem az a kérdés, amelyet maga az elemzés is felvet: ki teremt valódi értéket az AI segítségével, és ki csupán az AI körül kialakult piaci lelkesedésből profitál?

Ez lehet a következő évek egyik legfontosabb tőkepiaci választóvonala, mert az AI első szakaszában elég volt megtalálni azokat, akik a technológiát építették. A következő szakaszban viszont már azt kell megérteni, ki tudja az AI-t üzletileg is fenntartható értékké alakítani. Ez pedig már nem feltétlenül ugyanaz a vállalat, amely a legtöbb AI-chipet adja el.

Az Nvidia augusztusban például hat nagy pénzügyi szereplővel olyan konstrukción dolgozik, amely több mint 500 milliárd dollárnyi külső tőkét mozgósíthat az AI-infrastruktúra kiépítésére.

Ez jól mutatja, hogy az AI-boom következő szakasza már nem pusztán arról szól, hogy ki tudja a legjobb modellt vagy chipet előállítani, hanem arról is, hogy ki, miből és milyen megtérülés mellett finanszírozza az egész rendszert.

Talán éppen ezért érdemes ma már másképp nézni az AI-részvényekre. Nem különálló cégek gyűjteményeként, hanem egy hatalmas, egymásra épülő gazdasági rendszerként. Ha pedig ez így van, akkor az AI tőzsdei történetének következő fejezete nem arról szól majd, hogy melyik lesz a következő Nvidia.

Hanem arról, hogy a több száz milliárd dolláros AI-befektetési hullám végül mely vállalatoknál és mely üzleti modelleknél válik valódi, tartós profitnövekedéssé.

The post Már nem AI-részvényekről beszélünk, a tőzsde egésze értékelődik át appeared first on digitrendi.hu.

Az utazós eSIM egy éve még elsősorban az olcsóbb és kényelmesebb roaming alternatívájaként került a figyelem középpontjába. A felhasználó kiválasztotta az úti célt, megvette a megfelelő adatcsomagot, néhány perc alatt letöltötte az eSIM-profilt, majd külföldön egyszerűen bekapcsolta. Nem kellett fizikai SIM-kártyát cserélni, helyi üzletet keresni vagy a roamingdíjak miatt aggódni.

A piac azóta tovább gyorsult. A travel eSIM már nem egy szűk digitális rétegtechnológia: egyre több szolgáltató épít rá üzletet, miközben a hagyományos távközlési cégek közül is többen felismerték, hogy nem érdemes átengedniük ezt a területet a független szereplőknek. A globális piac méretét 2026-ra már mintegy 710 millió dollárra becsülik, 2032-re pedig 1,85 milliárd dollár körüli értéket várnak.

A kérdés azonban már nem csak az, hogy mennyibe kerül.

A kijelzőn 5G van, de mit kapunk valójában?

Az Ookla friss elemzése éppen erre világít rá. A hálózati teljesítmény vizsgálatakor ugyanis nem elegendő azt látni, hogy a telefon kijelzőjén 4G vagy 5G jelenik meg. A felhasználói élményt a letöltési és feltöltési sebesség mellett a késleltetés, az adatforgalom útvonala, a hálózati prioritás és más hálózati paraméterek is befolyásolják.

Ez azért érdekes, mert a travel eSIM használatakor a telefon ugyan csatlakozhat egy helyi mobilhálózathoz, de az adatforgalom nem feltétlenül ugyanazon az útvonalon közlekedik, mint egy helyi előfizetőé. Az Ookla mérései szerint a travel eSIM-ek forgalma sok esetben egy távolabbi hálózati központon keresztül jut el az internetre.

A travel eSIM-szolgáltatók jelentős része ugyanis nem saját rádiós hálózatot üzemeltet. A háttérben globális mobilhálózati partnerek, roamingmegállapodások, mobilaggregátorok és különböző adatátjárók kapcsolják össze az utazót a helyi hálózattal. Egy 2024-es kutatás például az Airalo infrastruktúráját vizsgálva arra jutott, hogy a szolgáltató több esetben a helyi hálózattól földrajzilag távoli internetes kilépési pontokat használ, ami hatással lehet a késleltetésre.

Vagyis könnyen előfordulhat az a látszólag furcsa helyzet, hogy ugyanazon a mobilhálózaton vagyunk, mégsem feltétlenül ugyanazt a hálózati élményt kapjuk, mint a helyi előfizető.

Ez különösen akkor válhat érzékelhetővé, ha a felhasználó nem egyszerűen üzeneteket küld és térképet néz, hanem videóhívást indít, felhőalapú munkát végez, nagyobb fájlokat tölt fel, vagy más, késleltetésre érzékeny szolgáltatást használ.

Egy éve még az ár volt a kulcskérdés

Egy évvel ezelőtti cikkünkben, amikor a travel eSIM-piac látványos növekedése már kirajzolódott, azt vizsgáltuk, hogy az új szolgáltatási modell inkább lehetőség vagy fenyegetés-e a mobilszolgáltatóknak.

Akkor még elsősorban az volt a kérdés, hogy a független szereplők mennyire tudják kikezdeni a hagyományos roamingbevételeket. Az eSIM legnagyobb vonzereje ugyanis egyszerű volt: olcsóbban, gyorsabban és rugalmasabban lehetett mobiladatot vásárolni külföldre.

A verseny azóta sem tűnt el, sőt bővült egy új dimenzióval.

Már nem feltétlenül az nyer, aki a legolcsóbb 10 vagy 20 GB-ot kínálja, hanem az, aki az adott adatcsomag mögé a legjobb hálózati élményt tudja tenni.

Ez pedig visszahozhatja a klasszikus mobilszolgáltatók egyik legfontosabb előnyét: a hálózatot és az ahhoz kapcsolódó infrastruktúrát. A távközlési szolgáltatók számára ezért az utazós eSIM egyszerre lehet fenyegetés és lehetőség.

Ha az ügyfél a saját szolgáltatójától kap egy utazós eSIM-ajánlatot, az már önmagában bizalmi előnyt jelenthet. Ismeri a márkát, az alkalmazást, az ügyfélszolgálatot, és – ami talán még fontosabb – ismeri az otthoni hálózat minőségét.

Ebből egy nagyon egyszerű értékajánlat is felépíthető: miért kísérleteznék egy ismeretlen travel eSIM-szolgáltatóval, ha a saját mobilszolgáltatómnál is megkapom az utazáshoz szükséges adatcsomagot?

Persze ez csak akkor működik, ha az operátor külföldi szolgáltatása valóban versenyképes árban, lefedettségben és teljesítményben is. Az önmagában már nem lesz elegendő, hogy egy szolgáltató a saját logóját ráteszi egy travel eSIM-re.

A hálózati minőség viszont megkülönböztető tényezővé válhat.

Ez különösen érdekes lehet Magyarországon, ahol a hazai mobilhálózatok nemzetközi összevetésben is erős teljesítményt mutatnak. Az Ookla és más független hálózati mérési rendszerek adatai miatt a hazai operátorok számára ez akár kommunikálható versenyelőnnyé is válhat – feltéve, hogy ugyanezt az élményt az utazási szolgáltatásban is képesek biztosítani.

A Viber már a hálózati réteg felé lépett

A változás ráadásul már nem csak a távközlési cégeknél látható.

Korábbi cikkünkben megírtuk, hogy a Rakuten Viber júliusban Magyarországon is elindította alkalmazáson belüli utazási eSIM-szolgáltatását. A felhasználók közvetlenül az alkalmazásból vásárolhatnak, és aktiválhatnak külföldi mobiladat-csomagokat, több száz úti célhoz.

Ez azért érdekes, mert jól mutatja, hogy a mobilkapcsolat már nem feltétlenül a mobilszolgáltató alkalmazásában kezdődik.

Egy üzenetküldő, egy bank, egy utazási oldal vagy akár egy légitársaság is beépítheti saját digitális ökoszisztémájába a mobiladat-vásárlást. A mobil világkonferencia(MWC) idején a Kaleido Intelligence is arra hívta fel a figyelmet, hogy az eSIM-ek egyre könnyebben integrálhatók bankok, légitársaságok és utazási szolgáltatók alkalmazásaiba.

A verseny tehát két irányból is érkezik: a hálózat és az alkalmazás felől.

A travel eSIM következő kérdése: kié az utazó?

Ezért az utazós eSIM története ma már jóval több annál, hogy hogyan lehet olcsóbban internetezni külföldön. A kérdés lassan az lesz, hogy ki birtokolja az utazó mobilkapcsolatát.

A travel eSIM-szolgáltató?
A mobilszolgáltató?
A banki alkalmazás?
Az utazási platform?
Vagy egy szuperappá váló üzenetküldő?

Az eSIM eredetileg a szabadság technológiája volt: szabadságot adott a SIM-kártya cseréjétől, a helyi szolgáltatók keresésétől és a hagyományos roaming kötöttségeitől.

Most viszont elérkezhet a következő szakasz.

A szabadság mellé ugyanis minőség is kell.

És ha az utazó rájön, hogy a legolcsóbb adatcsomag nem feltétlenül biztosítja a legjobb hálózati élményt, akkor újra felértékelődhet az, amiről a távközlési iparág az elmúlt évek digitális átalakulása közben talán kissé megfeledkezett: vagyis maga a hálózat.

The post Ugyanaz a hálózat, ugyanaz az 5G – mégsem ugyanazt kapjuk a travel eSIM-mel? appeared first on digitrendi.hu.

Ha valaki enged a csábításnak, hamar megtapasztalhatja, hogy a néhány perces szórakozásnak ára van. Reklámok, újabb reklámok, virtuális érmék, fizetős epizódok és újabb cliffhangerek(szándékosan függőben hagyott, izgalmas pillanatok) követik egymást. Könnyű azt mondani: köszönöm, ebből nem kérek.

Csakhogy ami felhasználói szemmel időnként meglehetősen idegesítő mobilos szórakozásnak tűnik, mára egyre komolyabb üzletté vált.

Rövid, függőleges és folytatásos

A mikrodráma (microdrama) – vagyis a rövid, epizodikus drámasorozat – lényegében a televíziós sorozat és a közösségi videó találkozása. Az egy-két, esetenként néhány perces epizódokat eleve okostelefonos fogyasztásra, függőleges képernyőre és gyors figyelemváltásra tervezik. A történetek folytatásosak, az egyes részek pedig gyakran éppen a legizgalmasabb ponton érnek véget.

Vagyis a mikrodráma a TikTok és a Netflix furcsa szerelemgyereke: a rövid videó fogyasztási logikáját ötvözi a sorozatok cliffhangerekre épülő dramaturgiájával.

A műfaj különösen gyorsan terjed olyan alkalmazásokban, mint a ReelShort, a DramaBox és a ShortMax. Felfedezésükben pedig éppen azok a platformok játszanak fontos szerepet, amelyekről a felhasználó már amúgy is fogyaszt rövid videókat: a TikTok, az Instagram és a YouTube.

Nem az idő rövid, hanem az epizód

A mikrodráma egyik trükkje, hogy a rövid epizód nem feltétlenül jelent rövid történetet. Egy sorozat akár több tucat vagy száz rövid részből is felépülhet, így a teljes történet hossza végül egy hagyományos sorozatéval is összemérhető.

A dramaturgia viszont egészen más. Nincs hosszú felvezetés, a szereplők és a konfliktusok gyorsan megjelennek, a fordulatok pedig szinte egymást követik. A cél nem feltétlenül az, hogy a néző kényelmesen hátradőljön, hanem hogy a következő epizódra kattintson.

Ez a működés pedig tökéletesen illeszkedik a fokozott mobilos figyelemhez.

A reklámözön nem hiba, hanem az üzleti modell része

A Facebookon felbukkanó jelenetek ezért különösen fontosak az üzletben érintettek számára. Ezek nem egyszerűen ingyenes tartalmak, hanem a felhasználószerzés egyik eszközei: a rövid, érzelmileg túlfűtött jelenet felkelti az érdeklődést, majd az alkalmazásba tereli a nézőt.

A monetizáció többféleképpen történhet. Egyes részek ingyenesen elérhetők, a további epizódokért pedig reklámot kell megnézni, előfizetni is lehet, vagy virtuális pénzzel kell feloldani őket. Az Omdia elemző cég szerint a mikrodráma-bevételek több mint 60 százaléka már 2025-ben előfizetésekből vagy tranzakciós fizetésekből származott, jellemzően valamilyen ingyenes belépési modell után.

Vagyis a felhasználó által érzékelt „reklámözön” valójában egy tudatosan felépített tölcsér része: ingyenes részlet, kíváncsiság, alkalmazás, újabb epizód, fizetési pont.

Már a Netflix mobilos idejét is támadja

Az igazán figyelemre méltó az, hogy a modell nem pusztán sok letöltést produkál, hanem komoly figyelmet is szerez.

Az Omdia Sensor Tower-adatokra épülő elemzése szerint az Egyesült Államokban 2025 negyedik negyedévében a ReelShort felhasználói naponta átlagosan 35,7 percet töltöttek az alkalmazásban. A Netflix mobilos használata ugyanebben az összevetésben 24,8 perc, az Amazon Prime Video-é 26,9, a Disney+-é pedig 23 perc volt.

Ez nem azt jelenti, hogy a ReelShort nagyobb lenne a Netflixnél. A Netflix amerikai mobilos havi aktív felhasználóinak száma még mindig nagyságrendekkel magasabb. A különbség inkább abban rejlik, hogy aki már belépett egy mikrodráma-appba, az intenzíven használja.

Ez pedig a streamingcégek számára fontos figyelmeztetés: a mobilos figyelemért már nemcsak egymással és a YouTube-bal vagy a TikTokkal kell versenyezniük.

Milliárdokból épül a mikrodráma üzlete

Az Omdia becslése szerint a mikrodráma globális bevétele 2025-ben elérte a 11 milliárd dollárt, 2026 végére pedig 14 milliárd dollárra nőhet. A Kínán kívüli piacok ebből 2026-ban mintegy 3 milliárd dollárt adhatnak, az Egyesült Államok pedig önmagában a Kínán kívüli bevételek felét generálhatja.

A növekedés azért is figyelemre méltó, mert a mikrodráma még viszonylag új kategória. Ráadásul nem a hagyományos televíziós vagy streaminglogikából indul ki, hanem eleve a mobiltelefonból.

Ez a gyártási oldalon is előnyt jelenthet. A rövid epizódok, a mobilos formátum és az alacsonyabb produkciós költség miatt sokkal gyorsabban és olcsóbban lehet új tartalmakat piacra vinni, mint egy hagyományos sorozat esetében. Az Omdia szerint éppen ez a mobil-first megközelítés és a magas elkötelezettség teszi a formátumot különösen vonzóvá.

A mikrodráma nem az olcsó szórakozásra építő közönség piaca

Az Omdia legújabb kutatásának egyik legérdekesebb eredménye, hogy a mikrodráma nem feltétlenül az olcsó, ingyenes szórakozásra építő közönség piaca.

Az USA-ban az elmúlt három hónapban az iPhone-felhasználók 9 százaléka, az androidosok 10 százaléka használt legalább egy mikrodráma-alkalmazást. A fizetők aránya szinte teljesen azonos volt: 69, illetve 68 százalék.

A különbség inkább a költésben jelentkezik. A Sensor Tower adatai alapján az iPhone-felhasználók átlagosan heti 14 dollárt költenek microdrama-appokra, szemben az androidosok körülbelül 10 dollárjával. Ez valóban mintegy 40 százalékos különbség.

Más piacokon még nagyobb eltérések is megjelennek a fizetési hajlandóságban. Dél-Koreában például a mikrodráma-tartalmakért fizető iPhone-felhasználók aránya 59 százalék, míg az androidosoké 45 százalék volt. Németországban 49 és 44, Brazíliában pedig 48 és 39 százalék volt ugyanez az arány.

Vagyis a történet már nem egyszerűen arról szól, hogy ki nézi a mikrodrámát, hanem arról is, hogy ki hajlandó fizetni érte.

Ez lehet a streaming következő kihívója?

Talán még korai lenne a mikrodrámát a Netflix valódi kihívójának nevezni. A hagyományos streamingplatformok közönségmérete és tartalmi kínálata továbbra is összehasonlíthatatlanul nagyobb.

De az már most látszik, hogy a mobilos műfaj egy másik versenyben komolyan vehető játékos: a felhasználó idejéért és figyelméért folyó versenyben.

És ebben nem feltétlenül a hosszabb, drágább és látványosabb tartalom nyer.

Lehet, hogy a következő nagy mobilos médiatrend éppen az lesz, amelyik egyetlen perc alatt eléri, hogy kíváncsiak legyünk a következő percre.

A mikrodráma pontosan ezt tudja, és ha valaki egyszer már eljutott a „csak ezt az egy részt még megnézem” pontig, a történetnek könnyen lehet még egy folytatása.

Meg még egy.

The post A TikTok és a Netflix furcsa szerelemgyereke: dollármilliárdos üzletté nő a mikrodráma appeared first on digitrendi.hu.