A fehérárutól a fogyasztói technológiáig

Volt idő, amikor a háztartási elektronika világát még két jól elkülöníthető csoportba rendeztük: a fehéráruba tartoztak a hűtők, mosógépek és egyéb háztartási gépek, míg a barnaáru a televíziót, a hifit, a videót és később a DVD-lejátszót jelentette. A digitális korszakban a barnaáru helyét fokozatosan átvette a fogyasztói elektronika (consumer electronics), amelybe már a kommunikációs és digitális eszközök, a számítógépek, a játékkonzolok és a viselhető technológiák is bekerültek.

A határok azonban tovább lazultak. Az okostelefon már egyszerre kommunikációs eszköz, számítógép, kamera és szórakoztatóelektronikai termék, az okosotthonban pedig a televízió, a világítás, a termosztát, a háztartási gép és a biztonsági rendszer ugyanannak a hálózatnak lehet a része. Az AI pedig tovább bontja a korábbi kategóriákat: nem egyszerűen új készülékeket hoz, hanem intelligenciát épít a már meglévő technológiákba.

Így jutottunk el a fogyasztói elektronikától a fogyasztói technológiáig – egy olyan tágabb fogalomhoz, amelyben már nem az a legfontosabb kérdés, hogy milyen készüléket vásárolunk, hanem az, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az eszközök, a szoftverek, a szolgáltatások és az AI.

Van egy furcsa kettősség a fogyasztói technológia 2026-os történetében. Egyfelől egyre több eszköz válik okosabbá: a szemüveg már nem feltétlenül kijelzőt akar a szemünk elé tenni, a háztartási robotok egyre önállóbban tájékozódnak, az okosgyűrűk pedig saját kategóriát építenek maguknak.

Másfelől ugyanezt a fejlődést egyre prózaibb tényezők fékezik: dráguló memória, magasabb komponensköltségek és az, hogy a fogyasztók kevésbé érzik szükségét a gyakori készülékcserének.

Az ABI Research friss elemzése szerint a következő 6–12 hónapban éppen ez a kettősség határozhatja meg a fogyasztói technológiai piacot. A kutatócég hat trendet emel ki a 2026 második felére, amelyek között vannak már jól ismert technológiák és olyanok is, amelyek most kezdenek igazán piacot teremteni.

A szemüvegnek nem feltétlenül kell látnia

Az egyik legérdekesebb változás a viselhető technológiák világában zajlik. Az okosszemüvegek első generációjától sokan azt várták, hogy egyfajta mini kiterjesztett valóságot varázsol majd a szemünk elé. Az újabb irány azonban éppen ennek mond ellent: a szemüvegnek nem feltétlenül kell kijelzőt használnia ahhoz, hogy okos legyen.

A mesterséges intelligencia ugyanis megváltoztatja az eszköz értékét. A hangsúly az információk látványos megjelenítése helyett egyre inkább a kontextuson, a hangalapú segítségen, a kéz nélküli használaton és a mindennapi feladatok támogatásán van.

Az ABI Research szerint a kijelző nélküli okosszemüvegek éves szállítása a 2025-ös 3,34 millióról 2030-ra több mint 32 millió darabra nőhet. Ez 57,5 százalékos éves átlagos növekedési ütemnek felelne meg.

Ez azért fontos, mert arra utal: a következő nagy viselhető eszköz talán nem egy újabb képernyő lesz. Lehet, hogy éppen a képernyő elhagyása teszi igazán használhatóvá.

A robotporszívótól a háztartási robotig

Hasonló változás zajlik a fogyasztói robotikában is. A robotporszívó már régóta megszokott háztartási eszköz, de az újabb generációs gépek egyre több olyan képességgel rendelkeznek, amelyek már túlmutatnak a padló feltakarításán.

Az ABI Research 2030-ra nagyjából 133 millió darabos fogyasztóirobot-szállítással és közel 34 milliárd dolláros piacmérettel számol. A robotporszívók továbbra is meghatározóak maradhatnak, de mellettük egyre több olyan megoldás jelenik meg, amely fejlettebb navigációt, tárgyfelismerést, robotkart vagy más, önállóbb feladatvégzést tesz lehetővé.

A lényeg azonban nem feltétlenül maga a robotkar vagy az újabb szenzor. A robotika hardverét ugyanis egyre könnyebb lemásolni. A valódi különbséget az jelentheti, hogy a gép mennyire jól érzékeli a környezetét, mennyire önállóan képes dönteni, és mennyire kevés emberi beavatkozást igényel.

Vagyis a háztartási robotoknál is ugyanaz történik, mint az okosszemüvegeknél: a hardver mögött egyre fontosabbá válik az intelligencia.

Az okosotthonban nem az számít, mi kapcsolódik hozzá, hanem hogy működik-e együtt

Az okosotthon fejlődése kevésbé látványos, mégis alapvetően változtatja meg a piacot. A készülékek egyre kevésbé kötődnek egyetlen vezeték nélküli technológiához. A Wi-Fi és a Bluetooth mellett olyan megoldások is szerepet kapnak, amelyek nagyobb hatótávolságot vagy kisebb energiaigényt kínálnak.

A Matter közben éppen azt a problémát próbálja kezelni, amely hosszú ideig az okosotthon egyik legnagyobb akadálya volt: a különböző gyártók eszközeinek együttműködését.

A Matter egy nyílt, IP-alapú okosotthon-szabvány, amelynek célja, hogy a különböző gyártók kompatibilis eszközei együtt tudjanak működni, függetlenül attól, melyik nagy okosotthon-ökoszisztémához tartoznak. A szabvány több hálózati technológiára, köztük Wi-Fi-re, Threadre és Ethernetre épül, vagyis nem egy újabb Wi-Fi- vagy Bluetooth-féle kapcsolódási technológia, hanem inkább egy közös „nyelv” az eszközök között.

Az ABI szerint az okosotthonban egyre inkább alapelvárássá válik, hogy a készülékek különösebb konfigurálási tortúra nélkül működjenek együtt. A többféle kapcsolódási szabvány támogatása lassan nem különleges képesség, hanem alapkövetelmény lesz.

Ez a felhasználó számára talán kevésbé látványos, mint egy új robot vagy egy AI-szemüveg. Hosszabb távon viszont éppen ez lehet az egyik legfontosabb változás: az okosotthon akkor válik igazán okossá, amikor a technológia egyre kevésbé látszik.

Az AI mindeközben beleütközik a memóriába

És itt érkezünk el a történet kevésbé látványos, de annál fontosabb részéhez.

Miközben az iparág egyre több mesterségesintelligencia-funkciót szeretne az okostelefonokba és számítógépekbe építeni, az AI hardverigénye egyre komolyabb kihívást jelent.

Az ABI Research szerint a memóriahiány és a DRAM, illetve a tárhely drágulása már közvetlenül is befolyásolja az AI-képes fogyasztói eszközök gazdaságosságát. A kutatócég emiatt lefelé módosította az eszközoldali AI-chipek hosszabb távú szállítási kilátásait is.

Ez különösen érdekes egy olyan piacon, ahol a gyártók egyre több AI-funkcióval próbálják indokolni az új készülékek megvásárlását.

Csakhogy a fogyasztó nem feltétlenül azért vesz új telefont vagy PC-t, mert a készülékben több AI van. Ha az új funkciók közben magasabb árat eredményeznek, egy ponton felmerülhet a kérdés: ér-e annyit az AI, hogy emiatt lecseréljem a még tökéletesen működő eszközömet?

Az ABI megközelítése szerint önmagában az AI-innováció nem lesz elegendő a magasabb komponensköltségek ellensúlyozására. A memóriahatékonyság, az ellátási lánc diverzifikációja és a költségek kontrollja legalább ilyen fontos lehet.

Ez pedig már nem egyszerű technológiai kérdés. Az AI terjedésének egyik korlátja könnyen lehet maga a hardver ára.

Az okosgyűrű nem akarja kiváltani az okosórát

A hatodik trend talán kevésbé meglepő, de annál érdekesebb abból a szempontból, hogy önálló kategóriává válhat.

Az ABI Research szerint az okosgyűrűk éves szállítása a 2025-ös 3,15 millióról 2031-re több mint 23 millióra emelkedhet. A kutatócég szerint a gyűrűk elsősorban az egészség- és életmódkövetés területén erősödnek, és nem feltétlenül az okosórák riválisaként kell rájuk tekinteni.

Ez fontos különbség. A gyűrű nem akarja feltétlenül kiváltani az órát. Inkább egy másik helyre kerül ugyanabban a digitális ökoszisztémában.

A viselhető technológia így lassan nem egyetlen eszközről szól. Lehet óránk, szemüvegünk és gyűrűnk is, amelyek különböző helyzetekben, különböző információkat gyűjtenek és szolgáltatnak.

A trendek egyetlen nagy átrendeződést jeleznek

Ha egymás mellé tesszük az ABI Research hat trendjét, érdekes kép rajzolódik ki.

Az okosszemüvegben a kijelző helyét egyre inkább az AI veszi át. A háztartási robotban a mechanika mellé egyre több intelligencia kerül. Az okosotthonban a készülékek közötti együttműködés válik fontosabbá. Az okosgyűrű saját kategóriát épít. Közben pedig a memóriahiány arra emlékezteti a piacot, hogy a technológiai fejlődésnek nagyon is kézzelfogható fizikai és gazdasági korlátai vannak.

Még a játékpiac változása is ebbe az irányba mutat. A hagyományos konzoloknak egyre több alternatívával – például a handheld PC-kkel és az egyre erősebb okostelefonokkal – kell versenyezniük, miközben a magasabb hardverárak és a hosszabb csereciklusok nehezítik a növekedést.

Az elemzés végkövetkeztetése ezért talán fontosabb, mint maga a hat trend: nem egyetlen új eszközkategória felemelkedése a történet, hanem az AI, a kapcsolódás és a hardverinnováció összekapcsolódása. Ezzel párhuzamosan viszont a komponensköltségek, az árérzékenység és a hosszabb készülékcsere-ciklusok egyre komolyabb korlátot jelentenek.

A fogyasztói technológia következő szakasza így talán nem arról szól majd, hogy milyen új kütyüt veszünk, hanem arról, hogy a már körülöttünk lévő eszközök mennyire képesek együtt gondolkodni, együtt működni – és közben mennyibe kerül mindez.

A technológia egyre okosabb lesz. A kérdés már csak az, hogy a pénztárcánk lépést tud-e tartani vele.

The post Új kütyük helyett inkább átalakul körülöttünk a fogyasztói technológia appeared first on digitrendi.hu.

A mesterséges intelligencia már nem egy szektor

A BestBrokers 2026 júliusában 503 S&P 500-komponenst vizsgált meg, és saját módszertana alapján 218 vállalatot sorolt az AI-gazdasághoz érdemben kapcsolódó cégek közé. Ezek együttes piaci értéke 42,39 ezermilliárd dollár, ami az index teljes kapitalizációjának 62,04 százaléka. A vizsgálat szerint két évvel korábban még csak 38 vállalat tartozott ebbe a körbe.

Fontos azonban megjegyezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy az S&P 500 218 vállalata „AI-cég”, ez a BestBrokers sem állítja. A besorolásba azok kerültek, amelyeknél az AI már lényeges szerepet játszik az üzleti modellben, a növekedési stratégiában, az infrastruktúrában vagy a befektetési történetben.

A módszertan nyolc kategóriával számol, a chipektől és felhőszolgáltatóktól az AI-szoftveren, adatközpontokon és infrastruktúrán át egészen az energiaellátásig és az AI-t alkalmazó vállalatokig.

Ez a különbség azért lényeges, mert éppen itt változott meg az AI tőzsdei története.

2024-ben még elsősorban azok voltak az AI-befektetés nyertesei, amelyek magát az intelligenciát építették: a chiptervezők, a félvezetőgyártók, a felhőcégek és a modellek fejlesztői. Két év alatt azonban az AI értéklánca kiszélesedett. Ma már ugyanúgy része az adatközpont, a hálózat, a memória, a hűtés, az energiaellátás vagy éppen az optikai kommunikáció.

A BestBrokers számítása szerint a 218 vállalatból 58 tartozik a szűkebb értelemben vett „core AI” körbe, összesen 32,2 ezermilliárd dolláros piaci értékkel. További 160 vállalat alkotja a szélesebb ökoszisztémát, 10,19 ezermilliárd dolláros kapitalizációval.

Nem csak a chipgyártók nyernek

A változás a tőzsdei teljesítményben is látványos. A BestBrokers két évre visszatekintő összehasonlításában például az optikai hálózatok specialistája, a Lumentum árfolyama több mint 1190 százalékkal, a Western Digitalé közel 789 százalékkal, a Seagate-é 668 százalékkal, a Microné pedig több mint 615 százalékkal emelkedett. A listán ott van az AI-szoftverekhez kötődő Palantir és az AppLovin is, miközben az AI-infrastruktúra beszállítói közül a Lam Research, az Applied Materials és a KLA is jelentős növekedést mutatott.

A tanulság nem az, hogy ezek közül melyik részvényt kellene megvenni. Sokkal inkább az, hogy az AI gazdasági hatása már nem ott jelentkezik, ahol a neve szerepel a termékben.

Egy AI-modell ugyanis nem csak számítási kapacitást igényel. Kell hozzá memória, hálózati kapcsolat, adatközpont, hűtés, villamos energia, biztonság, szoftver és végül olyan vállalati környezet is, amely képes az AI-t üzleti folyamatokba beépíteni.

Vagyis az AI-ra költött pénz végigfut egy egész ipari láncon.

Mindeközben bajba kerülnek a régi szoftveróriások?

A fejlemények itt válnak különösen érdekessé. Az idei év elején a befektetők komolyan elkezdték árazni azt a lehetőséget, hogy a generatív és ügynöki AI egyes hagyományos szoftvertermékeket részben akár ki is válthat. Februárban az amerikai szoftver- és szolgáltatási index egy hét alatt mintegy ezermilliárd dollárnyi piaci értéket veszített, miközben olyan vállalatok részvényei, mint a Salesforce és a ServiceNow, jelentősen estek.

A Reuters akkor arról írt, hogy a piac egyre inkább attól tart: az AI nemcsak hatékonyabbá teszi a szoftvereket, hanem új versenytársakat is létrehoz a hagyományos szereplők számára.

A félelem nem tűnt el. Egy júliusi másik Reuters elemzés arra mutatott rá, hogy az adat és az AI együtt már az olyan hagyományos vállalati szoftvercégek piacát is támadja, mint az Adobe és a Salesforce. A Databricks példája különösen érdekes: a vállalat az adat, az AI-modellek és az automatizálás összekapcsolásával olyan területekre lép be, amelyeket korábban a hagyományos nagyvállalati szoftverek fejlesztői uraltak.

Mindebből persze még nem következik, hogy az Adobe vagy a Salesforce eltűnik. Épp ellenkezőleg: a 2026-os tőzsdei folyamatok azt mutatják, hogy a piac folyamatosan újraértékeli ezeket a vállalatokat. A szoftverrészvények a februári sokk után részben visszakapaszkodtak, miközben a befektetők már azt keresik, hogy a régi szereplők hogyan tudják saját termékeikbe beépíteni az AI-agenteket, az adatkezelést és az automatizálást.

Vagyis a kérdés mégsem az, hogy „eltűnik-e a Salesforce?” Sokkal inkább az, hogy miért lesz érdemes fizetni a Salesforce-ért egy olyan világban, ahol az AI-agent egyre több feladatot képes önállóan elvégezni.

Hatalmas összegek jutnak AI beruházásokra

Az AI tőzsdei súlyát nemcsak a részvényárfolyamok mutatják. A háttérben példátlan méretű beruházási hullám zajlik. A Reuters augusztusi összesítése szerint az Alphabet, az Amazon, a Microsoft és a Meta együttes AI- és adatközponti beruházása 2026-ban már meghaladhatja a 730 milliárd dollárt.

Ez azért fontos, mert megmutatja az AI-gazdaság másik oldalát: valakinek meg is kell építenie mindazt, amit az AI-ígéretből a tőzsde már beárazott, és itt már nem csupán technológiai kérdésről beszélünk.

A Reuters szerint az AI-infrastruktúra finanszírozásához a nagy technológiai cégek egyre nagyobb mértékben fordulnak a kötvénypiacokhoz és más külső finanszírozási forrásokhoz. Az Alphabet, az Amazon és a Meta 2026-ban eddig csaknem 220 milliárd dollárnyi hitelfinanszírozást vont be, miközben a magas reálhozamok egyre fontosabb kockázati tényezőt jelentenek.

A kör tehát bezárul: az AI-részvények emelkedése tőkét vonz, a tőke finanszírozza az infrastruktúrát, az infrastruktúra pedig újabb AI-kapacitást teremt. Minél nagyobb azonban ez a kör, annál fontosabbá válik egy kérdés: mikor kezd ténylegesen megtérülni az AI-ra költött pénz?

Már az S&P 500 sem ugyanaz

A kérdés különösen fontos annak, aki nem egyedi AI-részvényt vásárol, hanem például S&P 500 ETF-en keresztül fektet az amerikai piacba.

Az S&P 500 ugyanis augusztus 13-án új történelmi csúcson, 7798,99 ponton zárt. A Reuters szerint a rekordot ismét elsősorban a nagy technológiai részvények, az AI-hoz kapcsolódó várakozások és az erős vállalati eredmények támogatták. Ez különös helyzetet teremt.

A befektetőnek már nem kell feltétlenül Nvidia-részvényt vennie ahhoz, hogy jelentős AI-kitettsége legyen. Ha az S&P 500 piaci értékének több mint 60 százalékát a BestBrokers saját módszertana szerint már olyan vállalatok adják, amelyeknél az AI lényeges üzleti vagy befektetési tényező, akkor az index maga is egyre inkább az AI-gazdaság teljesítményére támaszkodik.

Ez persze nem jelenti azt, hogy az index 62 százaléka „AI-részvény”, és azt sem, hogy minden vállalat ugyanúgy reagál az AI fejlődésére. De azt igen, hogy az AI-korszakot már nem lehet egyszerűen a technológiai szektor egyik történeteként kezelni.

Az AI mára átjárja az amerikai részvénypiac értékláncát: a chipgyártótól az adatközponton és az energiaellátáson át egészen a hagyományos vállalati szoftverekig.

A következő nagy kérdés már nem az, ki az AI nyertese

A BestBrokers elemzésének egyik legérdekesebb megállapítása éppen ezért nem is a 42,39 ezermilliárd dolláros összeg, hanem az a kérdés, amelyet maga az elemzés is felvet: ki teremt valódi értéket az AI segítségével, és ki csupán az AI körül kialakult piaci lelkesedésből profitál?

Ez lehet a következő évek egyik legfontosabb tőkepiaci választóvonala, mert az AI első szakaszában elég volt megtalálni azokat, akik a technológiát építették. A következő szakaszban viszont már azt kell megérteni, ki tudja az AI-t üzletileg is fenntartható értékké alakítani. Ez pedig már nem feltétlenül ugyanaz a vállalat, amely a legtöbb AI-chipet adja el.

Az Nvidia augusztusban például hat nagy pénzügyi szereplővel olyan konstrukción dolgozik, amely több mint 500 milliárd dollárnyi külső tőkét mozgósíthat az AI-infrastruktúra kiépítésére.

Ez jól mutatja, hogy az AI-boom következő szakasza már nem pusztán arról szól, hogy ki tudja a legjobb modellt vagy chipet előállítani, hanem arról is, hogy ki, miből és milyen megtérülés mellett finanszírozza az egész rendszert.

Talán éppen ezért érdemes ma már másképp nézni az AI-részvényekre. Nem különálló cégek gyűjteményeként, hanem egy hatalmas, egymásra épülő gazdasági rendszerként. Ha pedig ez így van, akkor az AI tőzsdei történetének következő fejezete nem arról szól majd, hogy melyik lesz a következő Nvidia.

Hanem arról, hogy a több száz milliárd dolláros AI-befektetési hullám végül mely vállalatoknál és mely üzleti modelleknél válik valódi, tartós profitnövekedéssé.

The post Már nem AI-részvényekről beszélünk, a tőzsde egésze értékelődik át appeared first on digitrendi.hu.

Az utazós eSIM egy éve még elsősorban az olcsóbb és kényelmesebb roaming alternatívájaként került a figyelem középpontjába. A felhasználó kiválasztotta az úti célt, megvette a megfelelő adatcsomagot, néhány perc alatt letöltötte az eSIM-profilt, majd külföldön egyszerűen bekapcsolta. Nem kellett fizikai SIM-kártyát cserélni, helyi üzletet keresni vagy a roamingdíjak miatt aggódni.

A piac azóta tovább gyorsult. A travel eSIM már nem egy szűk digitális rétegtechnológia: egyre több szolgáltató épít rá üzletet, miközben a hagyományos távközlési cégek közül is többen felismerték, hogy nem érdemes átengedniük ezt a területet a független szereplőknek. A globális piac méretét 2026-ra már mintegy 710 millió dollárra becsülik, 2032-re pedig 1,85 milliárd dollár körüli értéket várnak.

A kérdés azonban már nem csak az, hogy mennyibe kerül.

A kijelzőn 5G van, de mit kapunk valójában?

Az Ookla friss elemzése éppen erre világít rá. A hálózati teljesítmény vizsgálatakor ugyanis nem elegendő azt látni, hogy a telefon kijelzőjén 4G vagy 5G jelenik meg. A felhasználói élményt a letöltési és feltöltési sebesség mellett a késleltetés, az adatforgalom útvonala, a hálózati prioritás és más hálózati paraméterek is befolyásolják.

Ez azért érdekes, mert a travel eSIM használatakor a telefon ugyan csatlakozhat egy helyi mobilhálózathoz, de az adatforgalom nem feltétlenül ugyanazon az útvonalon közlekedik, mint egy helyi előfizetőé. Az Ookla mérései szerint a travel eSIM-ek forgalma sok esetben egy távolabbi hálózati központon keresztül jut el az internetre.

A travel eSIM-szolgáltatók jelentős része ugyanis nem saját rádiós hálózatot üzemeltet. A háttérben globális mobilhálózati partnerek, roamingmegállapodások, mobilaggregátorok és különböző adatátjárók kapcsolják össze az utazót a helyi hálózattal. Egy 2024-es kutatás például az Airalo infrastruktúráját vizsgálva arra jutott, hogy a szolgáltató több esetben a helyi hálózattól földrajzilag távoli internetes kilépési pontokat használ, ami hatással lehet a késleltetésre.

Vagyis könnyen előfordulhat az a látszólag furcsa helyzet, hogy ugyanazon a mobilhálózaton vagyunk, mégsem feltétlenül ugyanazt a hálózati élményt kapjuk, mint a helyi előfizető.

Ez különösen akkor válhat érzékelhetővé, ha a felhasználó nem egyszerűen üzeneteket küld és térképet néz, hanem videóhívást indít, felhőalapú munkát végez, nagyobb fájlokat tölt fel, vagy más, késleltetésre érzékeny szolgáltatást használ.

Egy éve még az ár volt a kulcskérdés

Egy évvel ezelőtti cikkünkben, amikor a travel eSIM-piac látványos növekedése már kirajzolódott, azt vizsgáltuk, hogy az új szolgáltatási modell inkább lehetőség vagy fenyegetés-e a mobilszolgáltatóknak.

Akkor még elsősorban az volt a kérdés, hogy a független szereplők mennyire tudják kikezdeni a hagyományos roamingbevételeket. Az eSIM legnagyobb vonzereje ugyanis egyszerű volt: olcsóbban, gyorsabban és rugalmasabban lehetett mobiladatot vásárolni külföldre.

A verseny azóta sem tűnt el, sőt bővült egy új dimenzióval.

Már nem feltétlenül az nyer, aki a legolcsóbb 10 vagy 20 GB-ot kínálja, hanem az, aki az adott adatcsomag mögé a legjobb hálózati élményt tudja tenni.

Ez pedig visszahozhatja a klasszikus mobilszolgáltatók egyik legfontosabb előnyét: a hálózatot és az ahhoz kapcsolódó infrastruktúrát. A távközlési szolgáltatók számára ezért az utazós eSIM egyszerre lehet fenyegetés és lehetőség.

Ha az ügyfél a saját szolgáltatójától kap egy utazós eSIM-ajánlatot, az már önmagában bizalmi előnyt jelenthet. Ismeri a márkát, az alkalmazást, az ügyfélszolgálatot, és – ami talán még fontosabb – ismeri az otthoni hálózat minőségét.

Ebből egy nagyon egyszerű értékajánlat is felépíthető: miért kísérleteznék egy ismeretlen travel eSIM-szolgáltatóval, ha a saját mobilszolgáltatómnál is megkapom az utazáshoz szükséges adatcsomagot?

Persze ez csak akkor működik, ha az operátor külföldi szolgáltatása valóban versenyképes árban, lefedettségben és teljesítményben is. Az önmagában már nem lesz elegendő, hogy egy szolgáltató a saját logóját ráteszi egy travel eSIM-re.

A hálózati minőség viszont megkülönböztető tényezővé válhat.

Ez különösen érdekes lehet Magyarországon, ahol a hazai mobilhálózatok nemzetközi összevetésben is erős teljesítményt mutatnak. Az Ookla és más független hálózati mérési rendszerek adatai miatt a hazai operátorok számára ez akár kommunikálható versenyelőnnyé is válhat – feltéve, hogy ugyanezt az élményt az utazási szolgáltatásban is képesek biztosítani.

A Viber már a hálózati réteg felé lépett

A változás ráadásul már nem csak a távközlési cégeknél látható.

Korábbi cikkünkben megírtuk, hogy a Rakuten Viber júliusban Magyarországon is elindította alkalmazáson belüli utazási eSIM-szolgáltatását. A felhasználók közvetlenül az alkalmazásból vásárolhatnak, és aktiválhatnak külföldi mobiladat-csomagokat, több száz úti célhoz.

Ez azért érdekes, mert jól mutatja, hogy a mobilkapcsolat már nem feltétlenül a mobilszolgáltató alkalmazásában kezdődik.

Egy üzenetküldő, egy bank, egy utazási oldal vagy akár egy légitársaság is beépítheti saját digitális ökoszisztémájába a mobiladat-vásárlást. A mobil világkonferencia(MWC) idején a Kaleido Intelligence is arra hívta fel a figyelmet, hogy az eSIM-ek egyre könnyebben integrálhatók bankok, légitársaságok és utazási szolgáltatók alkalmazásaiba.

A verseny tehát két irányból is érkezik: a hálózat és az alkalmazás felől.

A travel eSIM következő kérdése: kié az utazó?

Ezért az utazós eSIM története ma már jóval több annál, hogy hogyan lehet olcsóbban internetezni külföldön. A kérdés lassan az lesz, hogy ki birtokolja az utazó mobilkapcsolatát.

A travel eSIM-szolgáltató?
A mobilszolgáltató?
A banki alkalmazás?
Az utazási platform?
Vagy egy szuperappá váló üzenetküldő?

Az eSIM eredetileg a szabadság technológiája volt: szabadságot adott a SIM-kártya cseréjétől, a helyi szolgáltatók keresésétől és a hagyományos roaming kötöttségeitől.

Most viszont elérkezhet a következő szakasz.

A szabadság mellé ugyanis minőség is kell.

És ha az utazó rájön, hogy a legolcsóbb adatcsomag nem feltétlenül biztosítja a legjobb hálózati élményt, akkor újra felértékelődhet az, amiről a távközlési iparág az elmúlt évek digitális átalakulása közben talán kissé megfeledkezett: vagyis maga a hálózat.

The post Ugyanaz a hálózat, ugyanaz az 5G – mégsem ugyanazt kapjuk a travel eSIM-mel? appeared first on digitrendi.hu.

Ha valaki enged a csábításnak, hamar megtapasztalhatja, hogy a néhány perces szórakozásnak ára van. Reklámok, újabb reklámok, virtuális érmék, fizetős epizódok és újabb cliffhangerek(szándékosan függőben hagyott, izgalmas pillanatok) követik egymást. Könnyű azt mondani: köszönöm, ebből nem kérek.

Csakhogy ami felhasználói szemmel időnként meglehetősen idegesítő mobilos szórakozásnak tűnik, mára egyre komolyabb üzletté vált.

Rövid, függőleges és folytatásos

A mikrodráma (microdrama) – vagyis a rövid, epizodikus drámasorozat – lényegében a televíziós sorozat és a közösségi videó találkozása. Az egy-két, esetenként néhány perces epizódokat eleve okostelefonos fogyasztásra, függőleges képernyőre és gyors figyelemváltásra tervezik. A történetek folytatásosak, az egyes részek pedig gyakran éppen a legizgalmasabb ponton érnek véget.

Vagyis a mikrodráma a TikTok és a Netflix furcsa szerelemgyereke: a rövid videó fogyasztási logikáját ötvözi a sorozatok cliffhangerekre épülő dramaturgiájával.

A műfaj különösen gyorsan terjed olyan alkalmazásokban, mint a ReelShort, a DramaBox és a ShortMax. Felfedezésükben pedig éppen azok a platformok játszanak fontos szerepet, amelyekről a felhasználó már amúgy is fogyaszt rövid videókat: a TikTok, az Instagram és a YouTube.

Nem az idő rövid, hanem az epizód

A mikrodráma egyik trükkje, hogy a rövid epizód nem feltétlenül jelent rövid történetet. Egy sorozat akár több tucat vagy száz rövid részből is felépülhet, így a teljes történet hossza végül egy hagyományos sorozatéval is összemérhető.

A dramaturgia viszont egészen más. Nincs hosszú felvezetés, a szereplők és a konfliktusok gyorsan megjelennek, a fordulatok pedig szinte egymást követik. A cél nem feltétlenül az, hogy a néző kényelmesen hátradőljön, hanem hogy a következő epizódra kattintson.

Ez a működés pedig tökéletesen illeszkedik a fokozott mobilos figyelemhez.

A reklámözön nem hiba, hanem az üzleti modell része

A Facebookon felbukkanó jelenetek ezért különösen fontosak az üzletben érintettek számára. Ezek nem egyszerűen ingyenes tartalmak, hanem a felhasználószerzés egyik eszközei: a rövid, érzelmileg túlfűtött jelenet felkelti az érdeklődést, majd az alkalmazásba tereli a nézőt.

A monetizáció többféleképpen történhet. Egyes részek ingyenesen elérhetők, a további epizódokért pedig reklámot kell megnézni, előfizetni is lehet, vagy virtuális pénzzel kell feloldani őket. Az Omdia elemző cég szerint a mikrodráma-bevételek több mint 60 százaléka már 2025-ben előfizetésekből vagy tranzakciós fizetésekből származott, jellemzően valamilyen ingyenes belépési modell után.

Vagyis a felhasználó által érzékelt „reklámözön” valójában egy tudatosan felépített tölcsér része: ingyenes részlet, kíváncsiság, alkalmazás, újabb epizód, fizetési pont.

Már a Netflix mobilos idejét is támadja

Az igazán figyelemre méltó az, hogy a modell nem pusztán sok letöltést produkál, hanem komoly figyelmet is szerez.

Az Omdia Sensor Tower-adatokra épülő elemzése szerint az Egyesült Államokban 2025 negyedik negyedévében a ReelShort felhasználói naponta átlagosan 35,7 percet töltöttek az alkalmazásban. A Netflix mobilos használata ugyanebben az összevetésben 24,8 perc, az Amazon Prime Video-é 26,9, a Disney+-é pedig 23 perc volt.

Ez nem azt jelenti, hogy a ReelShort nagyobb lenne a Netflixnél. A Netflix amerikai mobilos havi aktív felhasználóinak száma még mindig nagyságrendekkel magasabb. A különbség inkább abban rejlik, hogy aki már belépett egy mikrodráma-appba, az intenzíven használja.

Ez pedig a streamingcégek számára fontos figyelmeztetés: a mobilos figyelemért már nemcsak egymással és a YouTube-bal vagy a TikTokkal kell versenyezniük.

Milliárdokból épül a mikrodráma üzlete

Az Omdia becslése szerint a mikrodráma globális bevétele 2025-ben elérte a 11 milliárd dollárt, 2026 végére pedig 14 milliárd dollárra nőhet. A Kínán kívüli piacok ebből 2026-ban mintegy 3 milliárd dollárt adhatnak, az Egyesült Államok pedig önmagában a Kínán kívüli bevételek felét generálhatja.

A növekedés azért is figyelemre méltó, mert a mikrodráma még viszonylag új kategória. Ráadásul nem a hagyományos televíziós vagy streaminglogikából indul ki, hanem eleve a mobiltelefonból.

Ez a gyártási oldalon is előnyt jelenthet. A rövid epizódok, a mobilos formátum és az alacsonyabb produkciós költség miatt sokkal gyorsabban és olcsóbban lehet új tartalmakat piacra vinni, mint egy hagyományos sorozat esetében. Az Omdia szerint éppen ez a mobil-first megközelítés és a magas elkötelezettség teszi a formátumot különösen vonzóvá.

A mikrodráma nem az olcsó szórakozásra építő közönség piaca

Az Omdia legújabb kutatásának egyik legérdekesebb eredménye, hogy a mikrodráma nem feltétlenül az olcsó, ingyenes szórakozásra építő közönség piaca.

Az USA-ban az elmúlt három hónapban az iPhone-felhasználók 9 százaléka, az androidosok 10 százaléka használt legalább egy mikrodráma-alkalmazást. A fizetők aránya szinte teljesen azonos volt: 69, illetve 68 százalék.

A különbség inkább a költésben jelentkezik. A Sensor Tower adatai alapján az iPhone-felhasználók átlagosan heti 14 dollárt költenek microdrama-appokra, szemben az androidosok körülbelül 10 dollárjával. Ez valóban mintegy 40 százalékos különbség.

Más piacokon még nagyobb eltérések is megjelennek a fizetési hajlandóságban. Dél-Koreában például a mikrodráma-tartalmakért fizető iPhone-felhasználók aránya 59 százalék, míg az androidosoké 45 százalék volt. Németországban 49 és 44, Brazíliában pedig 48 és 39 százalék volt ugyanez az arány.

Vagyis a történet már nem egyszerűen arról szól, hogy ki nézi a mikrodrámát, hanem arról is, hogy ki hajlandó fizetni érte.

Ez lehet a streaming következő kihívója?

Talán még korai lenne a mikrodrámát a Netflix valódi kihívójának nevezni. A hagyományos streamingplatformok közönségmérete és tartalmi kínálata továbbra is összehasonlíthatatlanul nagyobb.

De az már most látszik, hogy a mobilos műfaj egy másik versenyben komolyan vehető játékos: a felhasználó idejéért és figyelméért folyó versenyben.

És ebben nem feltétlenül a hosszabb, drágább és látványosabb tartalom nyer.

Lehet, hogy a következő nagy mobilos médiatrend éppen az lesz, amelyik egyetlen perc alatt eléri, hogy kíváncsiak legyünk a következő percre.

A mikrodráma pontosan ezt tudja, és ha valaki egyszer már eljutott a „csak ezt az egy részt még megnézem” pontig, a történetnek könnyen lehet még egy folytatása.

Meg még egy.

The post A TikTok és a Netflix furcsa szerelemgyereke: dollármilliárdos üzletté nő a mikrodráma appeared first on digitrendi.hu.

A nyomtatás története hosszú ideig arról szólt, hogyan lehet egy szöveget, képet vagy dokumentumot minél gyorsabban és olcsóbban papírra vinni. A digitális technológiák azonban lassan átírták ezt a szabályt. Ma már fára, üvegre, fémre, textilre és akár kész tárgyak felületére is nyomtathatunk, miközben a 3D-nyomtatók már magát a tárgyat hozzák létre digitális adatokból. Az új generációs UV-nyomtatók pedig valahol a kettő között egyre inkább digitális gyártógéppé válnak.

A mostanában piacra dobott eufyMake E1 UV-nyomtató önmagában nem feltétlenül lenne elég egy technológiai trend elemzéshez. A készülék azonban jól mutatja, milyen irányba mozdult el a nyomtatástechnológia: a kompakt asztali gép a gyártó szerint több mint 300 különböző anyagra képes nyomtatni, a fától, fémtől és üvegtől a kerámián, akrilon és bőrön át a textilig és vászonig. Akár 1440 dpi felbontással és legfeljebb 5 milliméteres, térhatású textúrával is dolgozik, miközben sík- és rotációs nyomtatásra, valamint UV DTF matricák készítésére is bővíthető.

A fontos kérdés ezért nem az, hogy mit tud ez az egy gép. Hanem az, hogy miért akarunk már nemcsak papírra nyomtatni?

A tinta előbb vált digitálissá, mint a tárgy

A történet egyik fontos állomása az inkjet, vagyis a tintasugaras nyomtatás volt. Az első gyakorlati inkjet-megoldások még a 20. század közepén születtek, majd az 1960-as és 1970-es években alakultak ki azok a folyamatos tintasugaras és később „drop-on-demand”, vagyis igény szerint cseppentő rendszerek, amelyek már a mai technológia közvetlen előzményeinek tekinthetők. A drop-on-demand eljárásnál a nyomtatófej csak akkor bocsát ki egy tintacseppet, amikor arra szükség van.

Ez azért volt fontos fordulat, mert a nyomtatás lassan elszakadt a fizikai nyomóformától. A számítógépen létrehozott digitális kép közvetlenül alakíthatta azt, hogy mikor, hová és mennyi tinta kerüljön.

A következő nagy kérdés viszont: miért kellene a tintának feltétlenül papírra kerülnie?

Innen jött az UV-nyomtatás ötlete

A hagyományos tintasugaras technológiánál a tinta megszáradása, illetve a hordozóanyaggal való kölcsönhatása komoly korlátokat jelenthet. Az UV-nyomtatás más utat választott: a speciális tinta az ultraibolya fény hatására gyakorlatilag azonnal megkeményedik.

Ez teszi lehetővé, hogy olyan anyagokra is közvetlenül nyomtassunk, amelyek nem szívják be a tintát úgy, mint a papír. Az üveg, a fém, az akril, a kerámia, a fa vagy bizonyos műanyagok ezért is kerülhettek be a digitális nyomtatás világába.

Az ipari UV-inkjet technológia természetesen nem új. A Mimaki 2004-ben mutatta be UV-keményedő tintát használó inkjet nyomtatóját, még ugyanabban az évben pedig UV-LED-es változatot is. A vállalat szerint az UV-LED a hagyományos UV-fényforrásokhoz képest körülbelül feleannyi energiát igényelt, és azóta is a technológia egyik meghatározó megoldásává vált.

A mostani változás tehát nem az UV-nyomtatás feltalálása, hanem annak demokratizálása.

Az a technológia, amely korábban elsősorban ipari és professzionális környezetben volt elérhető, egyre kisebb, egyszerűbb és megfizethetőbb gépekben jelenik meg.

A 3D-nyomtatás még egy lépéssel tovább ment

A 3D-nyomtatásnál már nem arról van szó, hogy egy digitális képet viszünk fel egy meglévő tárgyra. A digitális modellből maga a tárgy születik meg.

A technológia korai előzményei az 1980-as évek elejére nyúlnak vissza. Hideo Kodama már 1981-ben leírt egy fényre keményedő polimer réteges felépítésén alapuló eljárást. Charles „Chuck” Hull 1984-ben nyújtotta be a sztereolitográfiára vonatkozó szabadalmát, amelyet 1986-ban jegyeztek be; a technológia kereskedelmi bevezetésében és a piac létrehozásában is meghatározó szerepe volt.

A 3D-nyomtatás eredeti célja nagyon is üzleti volt: a hagyományos gyártás előtt gyorsan lehessen prototípusokat készíteni.

Azóta viszont a technológia messze túlnőtt a prototípusgyártáson. Ma már gyártanak vele ipari alkatrészeket, orvosi eszközöket, fogászati termékeket, személyre szabott tárgyakat, sőt kutatási környezetben élő szövetek létrehozásával is kísérleteznek.

A Digitrendi nemrég éppen ezt a következő lépcsőt mutatta be: a 3D-nyomtatás új korszaka már az élő szövetek építésének irányába tart.

A nyomtatás közös nevezője: digitális adatból fizikai termék

A 2D-s UV-nyomtatás és a 3D-nyomtatás között első látásra nagyobbnak tűnik a különbség, mint amekkora valójában. Az egyik egy meglévő felületet alakít át, a másik maga építi fel a tárgyat. De mindkettő ugyanarra az alapelvre épül: a digitális tervre, ami közvetlenül meghatározza a fizikai végeredményt.

És innen már könnyű eljutni a következő kérdéshez: vajon meddig nevezhetjük még ezeket egyszerűen „nyomtatóknak”?

Az új UV-gépek már nem pusztán képet készítenek. Domború textúrát hoznak létre, forgó tárgyak felületére nyomtatnak, különféle anyagokat kezelnek, és egyre több esetben olyan munkát végeznek, amelyet korábban több különálló gyártási lépésből kellett összerakni.

A eufyMake E1 például a gyártó szerint akár 5 milliméter magas 3D-textúrákat is képes készíteni. A technológia mögött már külön kutatások is foglalkoznak az UV-keményedő tinta rétegenkénti felhordásával és a kialakuló magassági profil pontos modellezésével.

A nyomtató így egyre kevésbé képalkotó eszköz, és egyre inkább digitális felület- vagy termékgyártó gép.

Ezek után így érkezhetünk meg a garázsba

A technológia fejlődésének talán legérdekesebb része nem is maga a gép, hanem az, hogy ki használhatja. A 3D-nyomtatásnál néhány éve még sokan azt jósolták, hogy hamarosan minden háztartásban lesz egy ilyen berendezés.

A tömegpiaci áttörés azonban ebben a formában mégsem következett be. A MakerBot története jól mutatja, hogyan ütközött a fogyasztói 3D-nyomtatás víziója a technológia ár-, minőség- és használhatósági korlátaiba.

A történet azonban nem ért véget. A 3D-nyomtató nem feltétlenül a háztartási nyomtató új változata lett, hanem egyre inkább kisvállalkozói gyártóeszköz.

A Wohlers Report 2026 szerint a globális additív gyártási piac 2025-ben 24,2 milliárd dolláros bevételt ért el, ami 10,9 százalékos éves növekedést jelentett egy év alatt. Különösen érdekes, hogy a bevétel legnagyobb részét már nem maguk a gépeladások adják: a szolgáltatások 48 százalékot, a rendszerek és szerviz 26 százalékot, az anyagok 20 százalékot, maga a szoftver pedig 6 százalékot képviselt.

Ez fontos tanulság. A digitális gyártás üzlete ugyanis nem feltétlenül magának a gépnek az eladásában van. A gép csak a belépő.

Ugyanez az üzleti logika rajzolódik ki az UV-nyomtatásnál is. A kis méretű, asztali gépek egyik lehetséges célcsoportja nem az átlagos otthoni felhasználó, hanem az otthonról dolgozó mikrovállalkozó.

A világ legnagyobb kézműves termékeket, kreatív alkotásokat forgalmazó Etsy-nek a 2024-es felmérése szerint az eladók 89 százaléka egyszemélyes vállalkozás, 97 százalékuk pedig otthonról működteti üzletét. Az Etsynek 2025 végén 5,6 millió aktív eladója és 86,5 millió aktív vásárlója volt.

Ez éppen az a kör, amelynek egy viszonylag kompakt digitális gyártógép már nem hobbijáték, hanem termelőeszköz lehet.

Egyedi ajándéktárgyak, dekorációk, céges reklámtárgyak, esküvői kellékek, ékszerek, táblák, művészeti tárgyak, kis szériás termékek vagy akár prototípusok készülhetnek vele.

Az eufyMake-bejelentés is ezt a modellt hangsúlyozza: a gyártó a költségkövetést és a tintafelhasználás becslését azért építette be a rendszerbe, hogy az alkotók kiszámíthassák az egyes termékek tényleges gyártási költségét, és ennek alapján árazhassanak.

Ez már nem egyszerűen „otthoni nyomtatás”, hanem inkább otthoni vagy mikrovállalati gyártás.

Mekkora üzlet rejlik benne?

A piac méretére vonatkozó becsléseket érdemes óvatosan kezelni, mert a különböző piackutatók mást értenek UV-nyomtató, UV inkjet és UV digital inkjet piacon.

A Mordor Intelligence 2025-re 1,02 milliárd dolláros globális UV-printer piacot becsül, amely 2031-re 1,58 milliárd dollárra nőhet. Egy másik, tágabb kategóriát használó 360iResearch-becslés szerint a UV digital inkjet printer piac 2025-ben 3,18 milliárd dolláros volt, és 2032-re 7,48 milliárd dollárra nőhet.

A két számot nem érdemes egymás mellé tenni úgy, mintha ugyanazt mérnénk. A fontosabb üzenet inkább az, hogy a piac már milliárd dolláros nagyságrendű, és a kategória gyorsan bővül.

Ráadásul a bevétel nem csak a gépből származhat: gép → tinta → nyomtatófej → karbantartás → szoftver → alapanyag → kiegészítők → késztermék.

Minél inkább termelőeszközzé válik a nyomtató, annál inkább a teljes ökoszisztéma válik üzletté.

Nem minden esetben éri meg saját gépet venni

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden vállalkozónak saját UV-nyomtatóra van szüksége. A nagy volumenű, folyamatos termelésre optimalizált ipari gépek továbbra is egészen más kategóriát képviselnek, mint az asztali rendszerek. A kis gép előnye éppen az lehet, hogy kis szériában, akár egyetlen darab esetén is gazdaságosan lehet vele személyre szabott terméket készíteni.

Ha viszont valaki csak ritkán nyomtat, a beruházás, a karbantartás, a tinta és a gép kihasználatlanságának költsége miatt továbbra is ésszerűbb lehet kiszervezni a munkát.

Ez az egyik fontos különbség a hagyományos otthoni printer és a digitális gyártógép között: nem az a dilemma, hogy mindenki tud-e vele nyomtatni, hanem hogy van-e elég üzleti feladat, amely miatt megéri birtokolni.

A legújabb gépek ugyanis már nem is akarnak feltétlenül egyetlen technológiánál maradni. A HeyGears 2026 nyarán bemutatott G1X gépe például egyetlen asztali rendszerben kombinálja a teljes színes 3D-nyomtatást, a 3D-textúra készítését és a sík 2D UV-nyomtatást. A gyártó több mint 400 különféle anyag kezelését célozza meg.

Ráadásul nem is ez az egyetlen irány. Az xTool 2026-ban bemutatott O1 Omni rendszere is több technológiát próbál egy asztali gépben összehozni: UV-nyomtatást, DTF textilnyomtatást, lézeres megmunkálást és akár 7 milliméteres 3D-textúrát.

Ez már valami más, mint az egykori „mindenkinek saját 3D-nyomtatót” elképzelés. Inkább egy mini digitális gyártósor kezd kialakulni az asztalon. A következő nyomtató talán már nem is nyomtató lesz.

A technológia fejlődése érdekes ívet mutat:

• A hagyományos nyomtatás egy fizikai nyomóformát használt
.
• A digitális nyomtatásnál a számítógép közvetlenül vezérelte a képet.

• Az inkjet megszabadította a nyomtatást a fizikai nyomóformától.

• Az UV-nyomtatás megszabadította a tintát a papírtól.

• A 3D-nyomtatás pedig megszabadította a gyártást a kész tárgy előzetes létezésétől.

Most pedig ezek a technológiák kezdenek összeérni. Már nem az a téma, hogy mit tudunk kinyomtatni, hanem inkább az, hogy egy digitális tervből mennyi mindent tudunk közvetlenül fizikailag létrehozni. Talán ez az oka annak is, hogy a nyomtatás új korszakában a legfontosabb szó egyre kevésbé a „nyomtató”, hanem a digitális gyártás.

A 3D-nyomtatás azt mutatta meg, hogy digitális adatokból bárki létrehozhat tárgyakat. Az új generációs UV-nyomtatás pedig azt, hogy ezeket a tárgyakat egyre könnyebben lehet személyre szabni, kis sorozatban előállítani vagy akár egyetlen példányban elkészíteni.

Összegzésként elmondható, hogy a nyomtatás nemhogy eltűnik, hanem épp ellenkezőleg: lassan kilép a papírból.

The post Nem csak papírra: ahogy a nyomtatásból digitális gyártási vállalkozás lesz appeared first on digitrendi.hu.

A változás nemcsak a lakásokban, hanem a teljes klímapiacon is látványosan érzékelhető. Új technológiák jelennek meg, egyre nagyobb hangsúlyt kap a mesterséges intelligencia, felértékelődik a szakszerű telepítés, miközben a szakemberképzés és a piaci árak is alkalmazkodnak az új körülményekhez.

A hőség elleni védekezés már délelőtt elkezdődik

A klímaberendezések fejlődése ellenére a szakemberek szerint továbbra is a megelőzés a leghatékonyabb módszer. Mire délután beköszönt a legnagyobb forróság, az épületek falai, üvegfelületei és bútorai már jelentős mennyiségű hőt tárolnak, amelyet így a légkondicionálónak később el kell vezetnie.

„Ilyenkor a készüléknek egy teljesen átmelegedett lakást kell visszahűtenie, ami lényegesen nagyobb terhelést jelent, mint egy folyamatosan komfortos hőmérséklet fenntartása. A hőhullámok idején sokat számít, hogy milyen állapotban várja a lakás a forróságot” – mutat rá Györgyi József, az LG Magyarország Légkondicionáló üzletágának Key Account Managere.

Ezért a redőnyök és árnyékolók időben történő használata, a hőtermelő háztartási gépek tudatos működtetése, valamint a rendszeresen karbantartott klímaberendezés együtt sokkal többet jelenthet, mint önmagában egy nagyobb teljesítményű készülék.

Ez jól mutatja azt a szemléletváltást is, amely az elmúlt években végbement: a hangsúly egyre inkább a gyors visszahűtésről a tudatos hőgazdálkodásra helyeződik át.

Az AI már a klímaberendezésekben is dolgozik

A modern légkondicionálók fejlődése jól tükrözi az okosotthonok átalakulását. A gyártók ma már nem egyszerű hűtőberendezéseket fejlesztenek, hanem olyan intelligens rendszereket, amelyek érzékelik a környezet változásait, alkalmazkodnak a felhasználói szokásokhoz, távolról vezérelhetők, és képesek optimalizálni saját energiafelhasználásukat.

A Samsung és az LG legújabb fejlesztései egyaránt ebbe az irányba mutatnak. Az automatikus légáramlás-szabályozás, az AI-alapú hőmérséklet-optimalizálás, a távoli vezérlés, az éjszakai üzemmód vagy éppen a huzatmentes hűtési technológiák már nem prémium extrának számítanak, hanem fokozatosan a következő generációs klímaberendezések alapfunkcióivá válnak.

Mindez jól mutatja, hogy a mesterséges intelligencia a háztartási készülékeknél sem öncélú fejlesztés: elsődleges feladata a komfort növelése és az energiafelhasználás csökkentése.

Nemcsak a készülék számít, hanem az is, ki szereli fel

Ahogy a klímák egyre összetettebbé válnak, úgy nő a megfelelő szaktudás jelentősége is. A gyártók ma már nemcsak új termékeket fejlesztenek, hanem egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a telepítői és szervizhálózatok képzésére.

Ennek egyik legutóbbi példája az LG folyamatosan bővülő Klíma Akadémia-hálózata, amely világszerte már mintegy hetven képzési központtal működik. Magyarországon a budapesti képzési központ gyakorlati és elméleti oktatásokkal segíti a kivitelezőket, tervezőket és épületgépész szakembereket, miközben az új F-gáz szabályozásra való felkészítés is egyre fontosabb feladattá válik.

Ez azért is lényeges, mert egy korszerű klímaberendezés teljesítményét és élettartamát legalább annyira meghatározza a szakszerű telepítés, mint maga a készülék.

A piac most még kedvező, de ez nem biztos, hogy sokáig így marad

„Érdekes kettősség alakult ki a hazai klímapiacon. Miközben az elmúlt időszakban jelentős árcsökkenés következett be a túlkínálat és az erősödő forint hatására, az iparág szereplői már fokozatos drágulásra számítanak” –hívja fel a figyelmet Tóma János, a Gree légkondicionálók kereskedelmi igazgatója is.

Ebben szerepet játszik a szezonális szerelőhiány, a dráguló nemzetközi szállítás, valamint az a tény is, hogy a vásárlók többsége még mindig csak akkor dönt a klíma beszerzéséről, amikor már tartósan beköszöntött a kánikula.

A szakemberek szerint a teljes klímaberuházás értékét nem kizárólag a készülék ára határozza meg. Legalább ilyen fontos a szakszerű telepítés, a megbízható szervizháttér, valamint az, hogy a berendezés hosszú távon is energiahatékonyan működjön.

A klíma szerepe is átalakulóban

A légkondicionáló ma már jóval több egy nyári komforteszköznél. Egyre inkább az otthoni energiagazdálkodás része, amely hűtési és sok esetben fűtési feladatokat is ellát, miközben intelligens vezérléssel alkalmazkodik a felhasználói szokásokhoz.

Ha a mostani nyarak valóban az új normalitást jelentik, akkor a következő években várhatóan nemcsak a klímák lesznek okosabbak, hanem az otthonaink működéséről alkotott elképzeléseink is változnak.

Egyre kevésbé kérdőjeleződik meg ezen technológiák szükségessége, és egyre fontosabb lesz, hogyan tudjuk ezeket a lehető leghatékonyabban beilleszteni egy olyan környezetbe, ahol a hőhullámok egyre hosszabbak és intenzívebbek lesznek.

The post A hőkupolák új korszakot nyitnak: így alakítják át az otthonok komfortját és a klímapiacot appeared first on digitrendi.hu.

Miért van szükség új energiapolitikai irányra?

Az elmúlt évek energiaválságai világosan megmutatták, milyen sérülékennyé válhat Európa, ha jelentős mértékben az importált fosszilis energiahordozókra támaszkodik. A magas gázárak nemcsak a háztartásokat, hanem az ipart is súlyosan érintették, miközben az európai vállalatok versenyképessége is romlott a világ más régióihoz képest.

Erre a kihívásra kíván választ adni az Európai Bizottság elektrifikációs akcióterve. A stratégia célja, hogy 2040-re a villamos energia részaránya a végső energiafelhasználásban elérje a 46 százalékot. A bizottság számításai szerint ezzel évente akár 260 milliárd euróval csökkenhetne az Európai Unió fosszilisenergia-importjának költsége.

Mit jelent valójában az elektrifikáció?

Az elektrifikáció nem egyszerűen azt jelenti, hogy több áramot használunk. Sokkal inkább azt, hogy a közlekedésben, az iparban és az épületek energiafelhasználásában elektromos megoldások váltják fel fokozatosan a fosszilis energiahordozókat.

Ide tartozik egyebek mellett az elektromos közlekedés terjedése, a hőszivattyúk alkalmazása, az ipari folyamatok villamosítása, valamint az intelligens energiamenedzsment-rendszerek és az okoshálózatok elterjedése. Mindez egyszerre szolgálhatja a kibocsátás csökkentését, az energiahatékonyság javítását és az importfüggőség mérséklését.

A cél egyértelmű, a kérdés a megvalósítás

Laurent Bataille szerint az Európai Bizottság végre egyértelmű irányt jelölt ki.

„Az Elektrifikációs Akcióterv üdvözlendő és szükséges lépés Európa számára. Nem engedhetjük meg magunknak még egy évtizednyi lassú haladást” – osztja meg véleményét a Digitrendihez eljuttatott írásában a fontos iparági szereplőnek számító Schneider Electric európai igazgatója.

Úgy véli, az elmúlt évek megmutatták, milyen nagy ára van az energiafüggőségnek, ezért az elektrifikáció felgyorsítása nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdasági és stratégiai kérdés is. A szakember ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a 2040-es célkitűzés önmagában még nem jelent garanciát a sikerre.

„A valódi próbatétel a végrehajtás lesz. Most sok múlik a tagállamokon és azon, hogy hajlandók-e az ambíciókat cselekvéssé fordítani” -teszi hozzá.

Ezért kulcskérdés az áram ára

A Schneider Electric szerint az elektrifikáció egyik legnagyobb akadálya ma nem a technológia, hanem maga a gazdasági környezet.

Az európai vállalatok sok országban ma közel háromszor annyit fizetnek a villamos energiáért, mint a földgázért, ezért a cégeknek sok esetben még mindig nem éri meg az elektromos technológiákra való átállás.

Laurent Bataille szerint az Európai Bizottság helyesen ismerte fel, hogy az áramot nem szabad magasabban adóztatni, mint a gázt. Ugyanakkor emlékeztet arra is, hogy az adópolitika továbbra is tagállami hatáskör, ezért a siker azon múlik, hogy a nemzeti kormányok milyen gyorsan ültetik át a javaslatokat a gyakorlatba.

Kevesebb fosszilis támogatás, több beruházás

A Schneider Electric szakembere üdvözli azt is, hogy az Európai Bizottság fokozatosan csökkentené a fosszilis energiahordozók támogatását.

A vállalat szerint Európa jelenleg évente mintegy 380 milliárd eurót költ energiaimportra, miközben minden elektrifikációba fektetett beruházás egyszerre erősítheti az ipar versenyképességét, az energiabiztonságot és a kontinens stratégiai önállóságát.

Az ETS-források felgyorsíthatják az átállást

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből (ETS) származó bevételek felhasználását a Schneider Electric szintén fontos eszköznek tartja.

A vállalat szerint ezekből a forrásokból elsősorban azokat az iparágakat érdemes támogatni, amelyek ma még jelentős mértékben fosszilis energiára épülnek, ugyanakkor az elektrifikáció révén egyszerre javíthatnák versenyképességüket és csökkenthetnék kibocsátásukat.

Laurent Bataille ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a vállalatok csak akkor vágnak bele nagy volumenű beruházásokba, ha kiszámítható szabályozási és finanszírozási környezet veszi őket körül.

Az elektrifikáció túlmutat az energiapolitikán

Az elektrifikációs akcióterv valójában nem pusztán arról szól, hogyan termel és használ fel Európa több villamos energiát. A kezdeményezés célja egy olyan gazdasági környezet kialakítása, amelyben az ipari vállalatok számára is versenyképesebbé válik az elektromos technológiák alkalmazása.

A következő évek egyik legfontosabb kérdése így már nem az lesz, hogy szükség van-e az elektrifikációra, hanem hogy a tagállamok milyen gyorsan és milyen következetesen tudják végrehajtani az ehhez szükséges intézkedéseket.

Ahogy Laurent Bataille fogalmaz: minden elektrifikációba fektetett euró egyszerre befektetés Európa versenyképességébe, energiaellenálló képességébe és hosszú távú szuverenitásába.

Mindez miért fontos nekünk?

Az uniós kezdeményezés a hétköznapokban olcsóbb elektromos közlekedést, több hőszivattyút, intelligensebb épületeket jelent, nagyobb szerepet szánva az energiatárolásnak és a villamosenergia-hálózatok fejlesztésének.

The post Az áram lehet Európa újabb versenyelőnye – fordulópont az EU elektrifikációs akcióterve appeared first on digitrendi.hu.

Az Opensignal április eleje és június vége között vizsgálta a magyarországi vezetékes és vezeték nélküli otthoni internetszolgáltatásokat. A mérések a felhasználók valós hálózati élményén alapulnak, vagyis nem laboratóriumi körülmények között, hanem a mindennapi használat során gyűjtött adatokból készültek.

A vezetékes internetes mezőnyben a Telekom mind az öt vizsgált kategóriában – letöltési sebesség, feltöltési sebesség, videós élmény, kapcsolat megbízhatósága és állandó minősége – megszerezte az első helyet. Az összesített eredmények ugyanakkor azt is megmutatják, hogy a hazai piac jóval árnyaltabb annál, mint amit első pillantásra a győztesek listája sugall.

A jelentés egyik váratlan meglepetése: a TARR felzárkózása

A mérés egyik legérdekesebb fejleménye a regionális szolgáltatóként ismert TARR teljesítménye. Bár piaci részesedése jóval kisebb a piac legnagyobb szereplőinél, a kapcsolat minőségét mérő mutatókban már felveszi velük a versenyt.

Különösen a megbízhatósági eredmények figyelemreméltók: míg a Telekom 650 ponttal egyértelműen vezet, a One 568, a TARR pedig 566 pontot ért el, vagyis lényegében azonos szinten teljesítettek. Az Opensignal statisztikai értékelése szerint a két szolgáltató között ebben a kategóriában nincs érdemi különbség.

Amit a friss mérések mutatnak

A Telekom továbbra is kiemelkedik a mezőnyből, a TARR eredménye pedig azt jelzi, hogy a felhasználói élmény szempontjából nem kizárólag a legnagyobb országos szolgáltatók képesek magas színvonalat nyújtani. A kisebb, regionális hálózatok is versenyképesek lehetnek, különösen ott, ahol korszerű infrastruktúrára épülnek.

Nem csak a sebesség számít

A legtöbb internetszolgáltatást összehasonlító elemzés még mindig elsősorban a letöltési sebességre koncentrál. A mostani jelentés azonban jól mutatja, hogy ma már legalább ilyen fontos a kapcsolat állandó minősége és megbízhatósága.

Egy stabil internetkapcsolat nemcsak a videostreaming vagy az online játék során jelent előnyt, hanem a videókonferenciák, a felhőalapú munkavégzés vagy az egyre gyakoribb AI-alapú szolgáltatások használatakor is.

Külön utakon jár a vezetékes és a vezeték nélküli(FWA) internet

Az Opensignal külön értékelte a vezeték nélküli otthoni internetet (FWA) is. Ebben a kategóriában a Yettel három vizsgált mutatóban végzett az első helyen, ami jól mutatja, hogy az 5G-re épülő otthoni internet egyre versenyképesebb alternatívává válik. A jelentés ugyanakkor országos szinten továbbra is a vezetékes hálózatokat értékeli magasabbra.

Fontos megjegyezni, hogy a most közzétett eredmények még döntően a Yettel vezeték nélküli otthoni internetes szolgáltatására épülnek. A társaság időközben már megkezdte a 2Connect hálózatára épülő vezetékes szolgáltatásának bevezetését is, (erről itt írtunk részletesen) így a következő hasonló mérések várhatóan már egy átalakuló piaci helyzetet tükröznek majd.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A számok önmagukban keveset mondanak, ezért érdemes azt is megnézni, hogy melyik mérőszám milyen felhasználási helyzetben válik igazán fontossá.

• Letöltési sebesség: filmek, játékok, nagy fájlok letöltése.

• Feltöltési sebesség: felhőmentés, videóhívások, tartalomkészítés.

• Megbízhatóság: mennyire stabil a kapcsolat hosszabb használat során.

• Állandó minőség (Consistent Quality): milyen hosszú ideig biztosítja a hálózat a zavartalan online élményhez szükséges teljesítményt.

• Videós élmény: mennyire akadásmentes a streaming és az online videózás.

The post Új mérce szerint versenyeznek a hazai internetszolgáltatók appeared first on digitrendi.hu.

Egyetlen készülék fogyasztása ritkán jelentős. Sok ilyen eszköz együttes működése azonban már érezhető energiaigényt jelenthet. A tudatos használat ezért ma már nemcsak a villanyszámla miatt fontos, hanem azért is, mert a nyári csúcsterhelések idején minden megtakarított kilowattóra számít.

A digitális energiafogyasztás ma már ugyanúgy része az energiatudatosságnak, mint a fűtés vagy a világítás.

A régi energiatakarékossági tanácsok már nem mindig érvényesek

Évekig szinte minden energiatakarékossági összeállítás első helyén szerepelt, hogy húzzuk ki a telefontöltőt a konnektorból, vagy kapcsoljuk ki teljesen a televíziót.

Ezek a tanácsok ma sem hibásak, de a hangsúly máshová került.

A korszerű elektronikai eszközök készenléti fogyasztása az uniós energiahatékonysági előírásoknak köszönhetően jelentősen csökkent. Egy modern töltő vagy televízió üresjárati fogyasztása ma már jellemzően néhány tized watt vagy legfeljebb 1 watt körüli. A valódi megtakarítás ezért sokkal inkább azoknál az eszközöknél érhető el ma már, amelyek folyamatosan működnek, vagy nagyobb teljesítményük miatt sok hőt termelnek.

A digitális eszközök ma már a háztartások és a kisvállalkozások jelentős energiafogyasztói közé tartoznak. Egy egyszerű digitális energiaaudit segíthet megtalálni azokat a „rejtett fogyasztókat”, amelyekről a legtöbben nem is tudnak.

A láthatatlan fogyasztók

Elsőként érdemes azokat a berendezéseket számba venni, amelyek napi 24 órában üzemelnek.

• Wi-Fi router

• Mesh Wi-Fi rendszer

• NAS

• IP-kamerák

• Okosotthon-központ

• Hálózati switch

Külön-külön egyik sem számít nagy fogyasztónak, de egész évben megszakítás nélkül működnek.

Mennyit jelent ez?

Érdekesség: egyetlen 20 wattos készülék, amely az év minden percében működik, közel 175 kWh villamos energiát fogyaszt évente. Öt hasonló eszköz együtt már csaknem 900 kWh energiát is felhasználhat.

A monitor sokszor többet fogyaszt, mint maga a laptop

A modern notebookok energiahatékonysága sokat fejlődött.

Könnyű irodai munkánál nem ritka a 15–25 wattos fogyasztás.

Ezzel szemben egy 32 hüvelykes monitor 25–40 wattot is igényelhet.

A kétmonitoros munkaállomásoknál ezért gyakran nem maga a számítógép, hanem a kijelzők jelentik a nagyobb energiaigényt.

Az USB-eszközök – apróságok, amelyek összeadódnak

A számítógépek körül ma már szinte észrevétlenül gyűlnek a folyamatosan csatlakoztatott eszközök.

• webkamera

• külső SSD

• mikrofon

• USB-s ventilátor

• RGB világítás

• streaminglámpa

• telefontöltő

Darabonként alig fogyasztanak. Tíz-tizenöt ilyen eszköz azonban már folyamatos alapfogyasztást jelenthet.

Nyáron minden plusz watt kétszer számít

Kevesen gondolnak rá, hogy minden elektromos készülék működés közben hőt termel. Ez a hő nyáron bent marad a lakásban vagy az irodában, amit végül a klímaberendezésnek kell eltávolítania.

Egy nagy teljesítményű számítógép vagy többmonitoros munkaállomás tehát nemcsak közvetlenül fogyaszt többet, hanem közvetve a légkondicionáló energiaigényét is növeli. Vagyis ugyanaz a watt kétszer jelenhet meg az energiaszámlában.

A kisvállalkozásoknál is sok múlik a napi rutinon

Sok irodában hétvégére is bekapcsolva maradnak a monitorok, nyomtatók, tárgyalói kijelzők vagy hálózati eszközök, pedig egy egyszerű ellenőrzőlista is sokat segíthet.

Ha például tíz darab, egyenként 30 wattos monitor péntek estétől hétfő reggelig feleslegesen működik, az közel 20 kWh villamos energiát használ el – teljesen indokolatlanul.

Nem a telefontöltő a fő bűnös

A legtöbben még mindig a konnektorban hagyott telefontöltőre gondolnak elsőként. Pedig ma már sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy hány folyamatosan működő hálózati eszközünk, kijelzőnk vagy nagy teljesítményű számítógépünk van.

A hangsúly tehát nem a legismertebb energiatakarékossági tanácsokon, hanem a valódi nagyfogyasztók felismerésén van.

Ha ezek közül több is folyamatosan működik, érdemes átgondolni, hogy valóban szükség van-e rájuk éjszaka, hétvégén vagy hosszabb távollét idején.

Mennyit lehet reálisan megtakarítani?

A digitális eszközök tudatosabb használatától nem érdemes a teljes villanyszámla megfelezését várni.

Szakértői becslések szerint azonban a digitális fogyasztók tudatos kezelésével egy átlagos háztartás vagy kisebb iroda villamosenergia-felhasználásának 5–10 százaléka is megtakarítható lehet. Azokban a háztartásokban és vállalkozásoknál, ahol sok monitor, hálózati eszköz vagy folyamatosan működő elektronikai berendezés üzemel, ennél nagyobb megtakarítás is elképzelhető.

A tudatosság fontosabb, mint a lemondás

A digitális eszközök ma már életünk természetes részei, ezért nem az a cél, hogy lemondjunk róluk. Sokkal inkább az, hogy tudatosabban használjuk őket.

A nyári hőhullámok és az egyre nagyobb energiaigény időszakában már néhány apró változtatás is hozzájárulhat ahhoz, hogy kisebb legyen a hálózat terhelése, mérséklődjenek az üzemeltetési költségek, és közben a környezetet is kíméljük.

Talán itt az ideje annak, hogy a digitális eszközeinket ne csak okosan, hanem energetikai szempontból is tudatosan használjuk.

The post Nem csak a klíma fogyaszt – így csökkenthető a háztartások és a kkv-k digitális eszközeinek az energiaigénye appeared first on digitrendi.hu.

A mesterséges intelligencia ma már sok munkahelyen a napi feladatok része. A dolgozók szöveget írnak vele, adatokat elemeznek, fordítanak, prezentációkat készítenek vagy programkódot generálnak. Csakhogy ezek az AI-eszközök gyakran nem a vállalat hivatalos informatikai környezetének részei, hanem a munkavállalók saját döntése alapján kerülnek be a napi munkába.

A szakértők ezt a jelenséget shadow AI-nak nevezik. Lényege, hogy a szervezetnek nincs pontos rálátása arra, milyen AI-eszközöket használnak a dolgozók, milyen adatokat töltenek fel ezekbe a rendszerekbe, illetve mi történik ezekkel az információkkal később. Ezek lehetnek nyilvános chatbotok, AI-alapú fordítóprogramok, prezentációkészítők vagy kódgeneráló alkalmazások.

Ez nemcsak informatikai, hanem üzleti és adatvédelmi kockázatokat is felvethet. A fő kockázat ugyanakkor nem maga az eszköz, hanem az, hogy a vállalat nem tudja, milyen adatok kerülnek ezekbe a rendszerekbe.

Az AI gyorsabban terjed, mint a vállalati szabályozás

A jelenséget több nemzetközi felmérés is alátámasztja. A McKinsey kutatása szerint a szervezetek 88 százaléka már legalább egy üzleti területen alkalmaz mesterséges intelligenciát. A KPMG felmérése szerint a munkavállalók 58 százaléka napi szinten használ AI-eszközöket, ugyanakkor 44 százalékuk ezt a vállalati irányelvekkel részben vagy teljesen ellentétes módon teszi. Még beszédesebb adat, hogy a dolgozók közel fele már érzékeny vállalati információt vagy szellemi tulajdont is feltöltött nyilvános AI-platformokra.

Miközben az AI használata rohamosan terjed, a belső szabályozás sok szervezetnél nem tart lépést ezzel. A KPMG szerint a munkavállalók alig több mint négytizede dolgozik olyan cégnél, ahol már létezik hivatalos generatív AI-iránymutatás, míg az ISACA európai felmérése alapján a vállalatok mindössze mintegy harmada rendelkezik átfogó AI-szabályzattal.

Nem az AI a legnagyobb probléma, hanem a láthatatlanság

Az Atos szakértői szerint sok vállalat ott követi el az első hibát, hogy az AI-stratégiát önmagában elegendőnek tekinti. Valójában a biztonsági kihívások jelentős része csak akkor jelenik meg, amikor a mesterséges intelligencia már beépül a napi működésbe.

A legkorábbi és egyben legveszélyesebb szakasz a szakemberek szerint az, amikor a munkatársak saját kezdeményezésre kezdenek AI-eszközöket használni. Ilyenkor a vállalat gyakran nem tudja, milyen alkalmazások futnak, milyen adatok hagyják el a szervezetet, illetve hogyan használják fel azokat. A legnagyobb kockázat ezért nem maga a technológia, hanem az, hogy az AI-használat gyakorlatilag láthatatlan marad.

Az Atos szerint a következő lépés nem újabb AI-eszközök bevezetése, hanem a meglévő környezet feltérképezése. A szervezetnek tudnia kell, milyen rendszereket használnak a dolgozók, milyen adatkapcsolatok jönnek létre, kik férnek hozzá az egyes alkalmazásokhoz, és hogyan mozognak az információk a vállalati infrastruktúrán belül. Csak ezután lehet valódi szabályozást és biztonsági kontrollt kialakítani.

Az AI már önmagában is támadási felület lehet

Az AI elterjedésével új típusú kibertámadások is megjelentek. Ilyen például a prompt injection, amikor egy látszólag ártalmatlan dokumentumba vagy adatforrásba olyan rejtett utasítás kerül, amelyet a mesterséges intelligencia végrehajtandó parancsként értelmez.

Az Atos szerint az ilyen helyzetek ellen már nem elegendő a hagyományos informatikai védelem. Szükség van az AI működésének folyamatos ellenőrzésére, az utasítások és adatok elkülönítésére, valamint olyan folyamatokra, ahol a kritikus műveletek előtt továbbra is emberi jóváhagyás szükséges.

A tiltás helyett biztonságos keretekre van szükség

A SUSE szakértői úgy vélik, hogy a shadow AI hosszú távon nem szüntethető meg egyszerű tiltásokkal. A dolgozók ugyanis éppen azért fordulnak ezekhez az eszközökhöz, mert gyorsabban és hatékonyabban szeretnék elvégezni a munkájukat.

Ezért sokkal célszerűbb olyan AI-környezetet kialakítani, amely átlátható, auditálható, és lehetővé teszi, hogy a szervezetek saját szabályaik szerint használják a mesterséges intelligenciát. Ez különösen azokban az iparágakban fontos, ahol érzékeny üzleti adatokkal, ügyfélinformációkkal vagy szellemi tulajdonnal dolgoznak.

A következő nagy feladat már nem az AI bevezetése

A vállalatok többségénél ma már nem az a kérdés, hogy megjelenik-e a mesterséges intelligencia a napi munkában, hanem az, hogy képesek-e átlátni és biztonságosan irányítani annak használatát. A shadow AI ugyanis nem elsősorban technológiai probléma, hanem annak a jele, hogy a munkavállalók gyorsabban alkalmazkodnak az új eszközökhöz, mint ahogyan a vállalati szabályozás követni tudja őket.

The post A dolgozók már AI-jal dolgoznak – de a cégük nem biztos, hogy tud róla appeared first on digitrendi.hu.