Az irodatechnika hallatán ma még könnyű a jól ismert nyomtatókra, multifunkciós berendezésekre és szkennerekre gondolni. A piac azonban már jó ideje más irányba tart. A nyomtatott oldalak száma csökken, a digitalizáció gyorsul, miközben az eszközök egyre szorosabban kapcsolódnak a vállalati IT-rendszerekhez, a felhőhöz, a biztonsági megoldásokhoz és most már a mesterséges intelligenciához is.

A papír eltűnik, az adat marad

A klasszikus hardcopy-piac zsugorodása jól látható az IDC friss piaci adataiban is. A kutatócég 2026 első negyedévére vonatkozó jelentése szerint a globális piacon különösen a lézeres eszközök és az A3-as multifunkciós berendezések szállítása csökkent, Nyugat-Európában pedig a digitalizáció is a visszaesés egyik meghatározó tényezője. Az IDC szeptemberben közzétett adatai szerint a globális hardcopy-szállítások 2026 második negyedévében éves összevetésben 7 százalékkal, 17,2 millió darabra estek.

Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a dokumentumokkal végzett munka jelentősége csökkenne. Inkább az figyelhető meg, hogy a dokumentum egyre kevésbé végtermék, és egyre inkább adatforrás.

Erre jó példa a Canon most bemutatott imageFORMULA DR-C360 dokumentumszkennere. A vállalat olyan környezetekre szánja, ahol nagy mennyiségű papíralapú dokumentumot kell gyorsan digitalizálni. A készülék akár 120 kép/perc sebességgel dolgozik, 100 lapos automatikus dokumentumadagolóval rendelkezik, a hozzá adott szoftver pedig OCR-t(optikai karakterfelismerés) és vonalkódolvasást is támogat.

Önmagában egyik funkció sem forradalmi. A lényeg inkább az, mi történik a szkennelés után. A Canon megoldása a digitalizált dokumentumokat különböző formátumokba alakítja, és támogatja a továbbításukat SharePointba, hálózati mappákba vagy felhőalapú alkalmazásokba.

Vagyis a szkenner már nem egyszerűen egy olyan berendezés, amely a papírlapot képpé alakítja. Egyre inkább válik a vállalati adatfolyam első állomásává.

Fizikai információból digitális adat lesz

Ennek a változásnak a jelentőségét jól mutatja, hogy a Canon egy korábbi modelljével egy magyarországi feldolgozási projektben mintegy 12 millió dokumentumot digitalizáltak, köztük milliós nagyságrendben hagyományos, füzet formátumú útleveleket. Az új modellnél már a hordozótasak használatára sincs szükség, így a nagy mennyiségű dokumentum feldolgozását nem kell megszakítani.

Amikor az AI már a dokumentumot is továbbküldi

Ez a folyamat pedig éppen most léphet új szintre a mesterséges intelligencia miatt.

A Quocirca legutóbbi Print Industry Trends kutatása szerint a nyomtatási iparág egyik legfontosabb változása, hogy az AI felgyorsítja a még papíron működő munkafolyamatok digitalizálását. A kutatócég szerint a multifunkciós nyomtatókat egyre inkább biztonságos, AI-alapú munkafolyamatokat támogató eszközként kell kezelni, amelyek az intelligens dokumentumfeldolgozással együtt dolgoznak. A hangsúly közben fokozatosan a hardverről a szoftverre és a szolgáltatásokra helyeződik át.

A Gartner témába vágó 2026-os kutatása szintén azt mutatja, hogy az IDP (Intelligent Document Processing) már önálló technológiai területté vált. A generatív AI és az agentikus automatizálás új hatékonysági lehetőségeket teremt, miközben a dokumentumfeldolgozás egyre inkább beépül a vállalati munkafolyamatokba.

A különbség jól érzékeltethető egy egyszerű példával. Egy hagyományos, AI-val támogatott rendszer egy számláról felismeri és kinyeri a végösszeget. Egy agentikus rendszer viszont már azt is képes lehet eldönteni, hogy mi legyen vele: felismeri a beszállítót, összeveti a megrendeléssel, lekérdezi az ERP-rendszert, ellenőrzi a teljesítést, majd továbbítja a folyamatot vagy emberi ellenőrzést kér.

A Quocirca agentikus AI-ról szóló elemzése szerint a vállalkozások 73 százaléka növeli az intelligens dokumentumfeldolgozásra fordított beruházásait, miközben a kutatás 9 százalékos növekedést vár a multifunkciós berendezések szkennelési volumenében a következő évben.

Ez különös helyzetet teremt. A papír mennyisége csökken, miközben a szkennelés jelentősége nő.

A „papírmentes iroda” tehát nem feltétlenül azt jelenti, hogy többé nincs szükség szkennerre. Éppen ellenkezőleg: a fennmaradó papíralapú dokumentumok minél gyorsabb és intelligensebb digitalizálása válik fontossá.

A hibrid iroda átírja a szabályokat

A hibrid munkavégzés csak tovább árnyalja a képet. A Quocirca ide vonatkozó kutatása szerint 2025-ben a megkérdezett cégek és intézmények 57 százaléka még teljesen irodai munkavégzést jelzett, 2030-ra azonban ez 49 százalékra csökkenhet. Közben 47 százalékuk tervezi növelni a printinfrastruktúrára fordított beruházásokat. A kutatás szerint a nyomtatási volumen ugyan csak 0,5 százalékkal nőhet, a mobilnyomtatás viszont 2,3 százalékkal bővülhet.

Ez első pillantásra ellentmondásnak tűnik. Miért költenének a vállalatok nyomtatási infrastruktúrára, ha közben egyre kevesebbet nyomtatnak?

Azért, mert már nem feltétlenül a nyomtató a lényeg.

A vállalatok olyan infrastruktúrát keresnek, amely biztonságosan összeköti a fizikai dokumentumokat a digitális munkafolyamatokkal, miközben az alkalmazottak egy része otthonról, más része az irodából vagy éppen egy másik helyszínről dolgozik.

Az irodatechnika így lassan beolvad az IT-infrastruktúrába. A biztonság, az identitáskezelés, a felhő, a workflow-automatizálás, az adatvédelem és az AI legalább annyira fontos lesz, mint maga a nyomtatási sebesség.

Nem minden irodatechnika, amire a neve utal

És ezen a ponton kapcsolódik be egy másik piaci szereplő, az Anker.

Első látásra az eufyMake E1 is könnyen bekerülhetne az irodatechnikai hírek közé, hiszen egy nyomtatóról van szó. Csakhogy nem minden irodatechnika, amire a neve utal.

Az Anker E1 UV-nyomtatója ugyanis egészen más irányba mutat. Több mint 300 különböző anyagra képes nyomtatni, akár 1440 dpi felbontással és 5 milliméteres 3D textúrával, miközben a gyártó kifejezetten kisvállalkozásoknak és kreatív alkotóknak szánja. A készülék többek között fára, fémre, üvegre, kerámiára, bőrre és textilre is használható.

A cél itt már nem egy dokumentum elkészítése, hanem egy digitális ötlet fizikai termékké alakítása.

A kisvállalkozó saját műhelyében készíthet egyedi vagy kis szériás termékeket anélkül, hogy minden munkát külső nyomdának vagy gyártónak kellene kiadnia. Az Anker ráadásul AI-eszközöket is épített a rendszerbe, az Idea-to-Image munkafolyamat pedig a kiválasztott anyag alapján nyomtatási paramétereket ajánl.

Ez már nem klasszikus irodatechnika. Sokkal inkább desktop manufacturing, vagyis az ipari gyártástechnológiák egy részének asztali méretűvé és kisvállalkozások számára hozzáférhetővé válása.

És ez a folyamat sem áll meg az UV-nyomtatásnál. Az Anker már egy személyi textilnyomtatón is dolgozik, amely a tervek szerint 2027 első negyedévében jelenhet meg, közvetlenül a ruhadarabra nyomtató DTG (Direct-to-Garment), illetve fóliára nyomtató, majd a mintát a textilre hőpréssel átvivő DTF (Direct-to-Film) technológiával.

A két fejlesztés így látszólag két teljesen különböző piacról érkezik, valójában ugyanannak a nagyobb technológiai átalakulásnak két oldalát mutatja.

Az egyik irány:

fizikai információ → digitális adat

A másik:

digitális ötlet → fizikai termék

A kettő között pedig ott vannak azok a technológiák, amelyek az elmúlt években alapjaiban alakították át a vállalati munkát: a felhő, az automatizálás, az AI, az adatfeldolgozás és a digitális munkafolyamatok.

Ezért lehet, hogy az „irodatechnika” elnevezés már lassan újrakeresztelésre érik. A nyomtató már nem feltétlenül csak nyomtat. A szkenner már nem feltétlenül csak másolatot készít. Az MFP egyre inkább digitális adatkapu, a dokumentum pedig egyre inkább a vállalati folyamatok alapanyaga.

Közben az asztali gyártóeszközök ugyanennek a folyamatnak a másik végén jelennek meg: a digitális tartalomból és tervekből egyre könnyebben készülhet fizikai termék akár egy kisvállalkozás saját műhelyében.

Lehet, hogy az irodatechnika piaca zsugorodik, az viszont egyre kevésbé igaz, hogy az irodatechnikai eszközök jelentősége is csökken.

Inkább az figyelhető meg, hogy a készülék önmagában egyre kevésbé érdekes kezd lenni. Az igazán fontos kérdés, hogy milyen adatot vesz fel, mit kezd vele az AI, milyen üzleti folyamatba kapcsolódik be – vagy milyen fizikai terméket képes létrehozni egy digitális ötletből. Ideje másképpen nézni az irodatechnikára.

The post Kevesebb papír, több intelligencia: újraértelmeződik az irodatechnika appeared first on digitrendi.hu.

A Magyar Telekom vezetékes hálózata a 2026 első félévére vonatkozó Ookla Speedtest-mérések alapján ismét elnyerte a „Leggyorsabb Vezetékes Hálózat” és a „Legjobb Vezetékes Hálózat” díját Magyarországon. A vállalat egymást követő második mérési időszakban végzett az élen mindkét kategóriában.

A két elismerés azonban érdekesebb annál, mint hogy újabb elismerés került a Telekom díjgyűjteményébe. Már az elnevezésekből is látszik ugyanis, hogy a „leggyorsabb” és a „legjobb” nem feltétlenül ugyanazt jelenti. Az pedig még érdekesebb, hogy az Ookla a mobilhálózatok európai összehasonlításában már egy harmadik szempontot, a Network Consistencyt, vagyis a hálózati teljesítmény konzisztenciáját is külön vizsgálja.

Mitől jó ma egy hálózat?

A sebesség természetesen továbbra is alapvető szempont. Az Ookla „Leggyorsabb Vezetékes Hálózat” díja a Speed Score alapján születik, amely nem önmagában csak a letöltési sebességet veszi figyelembe, hanem többek között a le- és feltöltési teljesítményt, valamint a terhelés alatti késleltetést is. A Magyar Telekom esetében a 2026 első és második negyedévének mérései alapján 70,43 lett a Speed Score, a medián letöltési sebesség 316,67, a feltöltési pedig 101,32 Mbps volt.

A „Legjobb Vezetékes Hálózat” díj mögött már másfajta megközelítés áll. Az Ookla Connectivity Score-ja az általános felhasználói élményt próbálja megragadni, olyan tényezők figyelembevételével, mint a sebesség, a késleltetés és a mindennapi használat során tapasztalt teljesítmény, például webböngészés vagy videostreaming közben. A 2026 első félévében gyűjtött több mint 51 millió teszt alapján a Telekom Connectivity Score-ja 79,06 lett.

Vagyis már ugyanazon hálózat esetében sem feltétlenül ugyanazt a kérdést teszi fel a mérés. Az egyik arra keresi a választ, hogy milyen teljesítményre képes a hálózat, a másik pedig arra, hogy milyen felhasználói élményt tud ebből nyújtani.

A magyarországi vezetékes hálózatok összehasonlításánál ugyanakkor érdemes egy módszertani sajátosságot is figyelembe venni. A Yettel ugyanis csak 2026 júliusában indította el saját vezetékes, optikai HiperNet szolgáltatását a 2Connect nagykereskedelmi infrastruktúráján, így a január–júniusi Ookla-időszakban még nem volt jelen a vezetékes piacon ebben a formában. (A vállalat korábban is kínált otthoni internetet, az OtthonNet azonban mobilhálózaton működött.)

A különbség a mobilhálózatoknál még látványosabban jelenik meg.

Az Ookla 2026 első félévére készült európai Mobile Network Consistency Reportja már kifejezetten azt vizsgálja, hogy a mobilhálózatok mennyire megbízhatóan hozzák az elvárt teljesítményt. A jelentés milliós nagyságrendű, fogyasztók által indított Speedtest-mérésekre épül, és nem a legmagasabb elérhető sebességet keresi, hanem azt, hogy a mérések mekkora részében teljesül egyszerre egy meghatározott letöltési és feltöltési küszöb.

Ez a küszöb az Ookla 2026 első félévi elemzésében 50 Mbps letöltés és 10 Mbps feltöltés. A Network Consistency azt mutatja meg, hogy az adott szolgáltató mérési mintáinak mekkora hányada éri el vagy haladja meg mindkét értéket. A számítás minden technológiát együtt kezel, és az elemzés a január–júniusi időszakra vonatkozik.

A különbség szemléletes. Egy hálózat lehet nagyon gyors egy adott pillanatban vagy egy adott helyen, de ettől még nem biztos, hogy ugyanazt a teljesítményt biztosítja újra és újra. A sebesség azt mutatja meg, mire képes a hálózat. A konzisztencia azt, hogy ebből mennyit kap meg a felhasználó rendszeresen.

Az Ookla európai listájának élén 2026 első félévében a Telekom Germany végzett 73,3 százalékos Network Consistency értékkel. Dobogós még a Telekom Slovakia 71,8, és a Yettel Bulgaria 70,7, tőle nem sokkal lemaradva a negyedik a Telia Denmark 70,2 százalékkal.

Az első öt szolgáltató között kevesebb mint öt százalékpont a különbség, ami az Ookla értelmezése szerint arra utal, hogy az 50/10 Mbps-os küszöb megbízható teljesítése a vezető európai hálózatoknál egyre inkább alapelvárássá válik.

Készülni kell az AI-jelentette újabb leterhelésre

Az is jól látszik, hogy a hálózatok használata közben egyre kevésbé egyetlen alkalmazás adatforgalmáról van szó. A videostreaming, a videóhívások, a felhőbe történő fotó- és videómentés, a valós idejű navigáció és az AI-alapú hangasszisztensek, illetve ügynökök akár párhuzamosan is használhatják ugyanazt a kapcsolatot. Az Ookla szerint a fejlett európai mobilpiacokon ezért a hangsúly a lefedettség további növelése mellett egyre inkább a hálózati kapacitásra és a teljesítmény konzisztenciájára kerül.

Ráadásul az AI újfajta terhelést is hozhat a hálózatokba. Az Ookla szerint például az interaktív videós AI-modellek terjedése a feltöltési oldalon is növelheti az igényeket. Az 50 Mbps letöltési és 10 Mbps feltöltési küszöböt úgy választották meg, hogy egyebek mellett elegendő legyen HD-streaminghez, élő videóhíváshoz és háttérben futó alkalmazásokhoz, miközben maradjon némi feltöltési tartalék az olyan interaktív alkalmazások számára is, mint a hangalapú AI vagy a videóhívás.

A megbízható teljesítmény a vezetékes hálózatoknál is alapelvárás kell, hogy legyen

Közben a vezetékes hálózatoknál is látható, hogy a verseny már nem egyszerűen arról szól, ki tud nagyobb letöltési sebességet kínálni. A Magyar Telekom például 2026 első felében 170 ezer új gigabitképes hozzáférési ponttal bővítette hálózatát, így országszerte már több mint 4,2 millió ilyen hozzáférési pont áll rendelkezésre. A fejlesztés célja a vállalat közlése szerint az, hogy az egyre növekvő adatforgalom mellett is stabil, gyors és megbízható kapcsolat legyen elérhető.

És éppen ebben lelhető fel a lényeg. A hálózatok fejlődésével a „jó” hálózat fogalma is változik. A sebesség továbbra is fontos, de mellé felzárkózik a késleltetés, a mindennapi felhasználói élmény, a lefedettség és – különösen a mobilhálózatoknál – az, hogy a hálózat mennyire kiszámíthatóan képes hozni az elvárt teljesítményt.

Vagyis a hálózatok versenyében lassan nem az lesz a legérdekesebb kérdés, hogy ki tudja a legnagyobb sebességmutatót kiírni, hanem az, hogy ki tudja azt a teljesítményt a legtöbbször valódi használat közben is biztosítani.

The post Már nem az a kérdés, milyen gyors a távközlési hálózat appeared first on digitrendi.hu.

A változás Magyarországon is jól érzékelhető. A Lurdy Ház mozija szeptemberben nyitotta meg Közép-Kelet-Európa első Samsung Onyx LED mozitermét, miközben a Cinema City több hazai terme az új INFINITY VISION minősítést kapta meg. A két fejlesztés technológiailag nem ugyanazt az utat járja, de ugyanarra a piaci kihívásra reagál: olyan mozis élményt kell kínálni, amelyet otthon egyre nehezebb reprodukálni.

Nem tűnt el a mozi, de újra meg kell győznie a nézőt

A mozizásnak közben nincs oka eltűnni. Az International Union of Cinemas (UNIC) 2026-os éves jelentése szerint 2025-ben az európai mozik összesen 873,2 millió látogatót regisztráltak. Ez 4,4 százalékkal kevesebb a 2024-esnél, miközben a jegybevétel közel 6,9 milliárd euró volt.

A kép 2026-ban már kedvezőbb. Az UNIC szeptemberi összesítése szerint az EMEA-régióban – Európában, a Közel-Keleten és Afrikában – az év első nyolc hónapjában a box office 29 százalékkal haladta meg a 2025-ös szintet. Augusztusban a globális mozipénztár 4,645 milliárd dolláros rekordot ért el, ami az adott hónap valaha mért legmagasabb értéke.

Magyarországon 2025-ben 10,611 millió mozilátogatást mértek, szemben a 2024-es 10,733 millióval. A működő mozik száma 152, a mozitermeké 422, a férőhelyeké 71 009 volt. A vetítések száma 526 ezerre nőtt, az egy látogatásra jutó átlagos jegybevétel pedig 2473 forintot ért el.

A magyar piac ugyanakkor még mindig nem érte el a koronavírus járvány előtti szintet. A korábbi években ugyanis rendszeresen 12,5–15,5 millió közötti éves mozilátogatást jegyeztek fel.

A kérdés ezért ma már kevésbé az, hogy járnak-e még moziba az emberek, sokkal inkább az, hogy miért választják a mozit az otthoni képernyő helyett.

A fiatalok sem mondtak le a nagyvászonról

Érdekes módon erre a kérdésre a fiatalok adatai nem azt a választ adják, amit elsőre várnánk. A Global Cinema Federation 2026-os, a világ mozis piacának nagyjából 70 százalékát lefedő kutatásában a 25 év alatti válaszadók 78 százaléka mondta azt, hogy az előző hat hónaphoz képest ugyanannyi vagy több filmet néz moziban. A korcsoport nettó növekedése 15 százalék volt.

Magyarországon az NMHH és a Nemzeti Filmiroda mintegy ezer mozilátogató bevonásával végzett kutatása szerint a megkérdezettek 28 százaléka legalább havonta egyszer jár moziba. A felmérés egyik legfontosabb tanulsága, hogy a mozizás alapvetően társas szabadidős tevékenység: a többség családdal, párjával vagy barátokkal megy, miközben az egyedül mozizást mindössze mintegy 5 százalék preferálja.

Ez pedig fontos különbség a streaminghez képest. Otthon bármikor elindítható egy film, megállítható, visszatekerhető, és közben akár vacsorázni is lehet. A mozinak ezért nem feltétlenül az otthoni képernyővel kell versenyeznie, hanem olyan élményt kell adnia, amelynek maga a helyszín is része.

Már nem csak a vetítőért fizetünk

Ennek egyik látványos jele a prémium moziformátumok terjedése. Az UNIC 2026-os jelentése szerint 2025 végén Európában 40 214 mozivászon működött, globálisan pedig 219 954. A prémium nagyformátumú, illetve immerzív technológiát alkalmazó termek száma is folyamatosan bővül. A Cinema United adatai szerint 2023 óta több mint 200 új Premium Large Format (PLF) teremmel bővült a globális kínálat, így számuk már megközelíti a 6000-et.

A prémium mozi ma már nem egyszerűen azt jelenti, hogy „nagyobb a vászon”. A technológiai fejlesztéshez egyre gyakrabban társul prémium hangzás, kényelmesebb ülés, nagyobb tér, különleges étel- és italkínálat vagy valamilyen plusz tartalom.

Észak-Amerikában a moziüzemeltetők csak az elmúlt egy évben több mint 1,5 milliárd dollárt fektettek a mozik korszerűsítésébe. A Cinema United adatai szerint a dine-in, vagyis étkezéssel kombinált mozik már a teljes észak-amerikai box office mintegy 10 százalékát adják.

A mozi tehát egyre inkább az úgynevezett élménygazdaság része lesz. Nem csak filmet ad el, hanem időt, helyszínt, kényelmet, társas élményt és technológiai többletet.

Projektor helyett maga a képernyő világít

A technológiai verseny egyik legérdekesebb új iránya már nem is a projektor továbbfejlesztése, hanem annak részleges kiváltása.

A Lurdy Mozi új 10-es terme a Samsung Onyx LED technológiájára épül. A 11,5 méter széles, 4K felbontású kijelző nem vászonra vetíti a képet, hanem maga bocsátja ki a fényt. A rendszer HDR-technológiát, akár 120 Hz-es képfrissítést és 3D-t is támogat. Utóbbi aktív lencséjű 3D-szemüveggel működik.

A Samsung szerint az Onyx egyik fontos előnye a mély fekete és a nagy kontraszt. A technológia akár 300 nites csúcsfényerőt is biztosíthat, miközben a hagyományos mozis projektorokra a vállalat 48 nites értéket ad meg összehasonlításként. Az Onyx 120 Hz-es képfrissítéssel is működhet, és automatikus kalibrációval igyekszik fenntartani az egyenletes képminőséget.

A technológia fejlődése ráadásul nem állt meg a Lurdyban telepített méretnél. A Samsung 2026 áprilisában a CinemaConon már egy 14 méteres Onyx szabványos méretet is bemutatott a nagyobb prémium mozitermek számára. A kijelző akár 20 méteresre is skálázható, és a gyártó továbbra is 4K/120 Hz támogatást, 300 nites csúcsfényerőt és 2.39:1, illetve 1.85:1 képarányt emel ki.

A Lurdy fejlesztése közben nemcsak a kijelzőről szól. A 229 férőhelyes teremben 176 normál ülés mellett 16 döntött háttámlás relax lounge-ágy és 37 elektromosan állítható VIP-fotel található. A VIP-jegyhez büfémenü is jár. A normál jegy 3380, a VIP-jegy 5380 forint, a 3D-s szemüveg pedig külön tétel.

A mozi, ahol már nem csak filmet lehet nézni

Az Onyx egyik érdekes tulajdonsága éppen az, hogy a technológia a hagyományos filmvetítésen túl is használható. A nagy fényerejű kijelző miatt sportközvetítések, koncertek, e-sport-események és vállalati prezentációk is megjelenhetnek a moziteremben.

A Lurdy programjában már most is szerepelnek ilyen tartalmak: októberben Queen-koncertfilm, illetve BTS-koncert élő közvetítése várja a nézőket.

Ez azért fontos, mert a moziterem így nem csak akkor termelhet bevételt, amikor éppen egy új hollywoodi film vonzza a közönséget. A terem maga válhat rendezvényhelyszínné.

Más út, ugyanaz a cél: INFINITY VISION

Miközben a Lurdy a projektor nélküli LED irányába indult, a Cinema City más módon közelít a prémium mozihoz.

Az INFINITY VISION nem egy konkrét vetítési technológia, hanem prémium nagyformátumú mozitermek minősítése. A követelmények között közel 14 méter, pontosan 45 láb széles vászon, legalább Dolby Surround 7.1-es, illetve ennél fejlettebb Dolby Atmos hangrendszer, valamint meghatározott fényerő-követelmények szerepelnek. 2D esetében legalább 14 foot-lambert, 3D-nél minimum 6 foot-lambert fényerő szükséges.

Az INFINITY VISION tehát nem az Onyx ellenfele. Más logikát képvisel: az egyiknél maga a megjelenítési technológia változik, a másiknál egy meghatározott prémium mozis élmény műszaki feltételeit hitelesítik.

A Cinema City a minősítést a Bosszúállók: Végjáték újravetítéséhez kapcsolta. A film INFINITY VISION-termekben, IMAX-ben, ScreenX-ben és 4DX-ben is megjelent, különböző helyszíneken 2D és 3D változatokkal. A decemberben érkező Bosszúállók: Doctor Doom ébredése szintén bekerül az INFINITY VISION-termek programjába.

Ez jól mutatja, hogy a prémium mozi ma már nem egyetlen technológiai paraméterről szól. Nagy kép, nagyobb fényerő, jobb kontraszt, térhangzás, mozgó ülés, 3D, óriásvászon, különleges ülés, étel, ital, exkluzív tartalom – a néző pedig egyre többféle élmény közül választhat.

A 3D még mindig képes tömegeket mozgatni

A 3D sem tűnt el a moziból. Az UNIC 2026-os jelentése szerint a RealD adatai alapján a globális 3D-box office 2025-ben 2,5 milliárd dollárra nőtt, ami 127 százalékos éves emelkedés. A Ne Zha 2 hatását kiszűrve is 32 százalékos volt a növekedés. Az EMEA-régióban a 3D a jegybevételek 18 százalékát adta, az Avatar: Fire and Ash esetében pedig a globális 3D-részarány 63,6 százalék volt.

Én magam is kipróbáltam az új Samsung Onyx LED technológiát a Lurdy Moziban, a Terminátor 2 felújított, 4K 3D-s változatával. A látvány technikailag valóban egészen más hangulatú, mint amit egy hagyományos projektoros teremben megszokhattunk, de sajnos nem mindenki számára jelenthet felhőtlen szórakozást. Nagyjából háromnegyed óra után el kellett hagynom a termet, mert számomra a filmkockák gyors térbeli változása némi rosszulléttel és fejfájással járt.

Ebből természetesen semmilyen általános következtetés nem vonható le a technológiára nézve. Lehet, hogy egyszerűen érzékenyebben reagálok a 3D-re, lehet, hogy a film, a 3D-s megjelenítés és a saját érzékenységem együtt okozta a kellemetlenséget. Mindenesetre érdekes tapasztalat volt egy olyan időszakban, amikor a moziipar éppen azt próbálja elérni, hogy a néző még intenzívebben élje át a filmet.

A mozi jövője talán már nem is csak a mozi

A technológiai fejlesztésekből egyre világosabban kirajzolódik egy másik trend is: a moziterem többfunkciós élménytérré válik.

A Samsung Onyx esetében ez már konkrétan megjelenik a fejlesztési tervekben, a Cinema Citynél pedig a prémium formátumok, a ScreenX, a 4DX, az IMAX, a különleges eseményvetítések és még a gyűjtői merchandise is egymás mellé kerül.

A mozi tehát nem egyszerűen próbálja túlélni a streaming korszakát. Inkább egyre határozottabban más terméket kínál, mint az otthoni filmnézés.

A televízió, a streaming és a házimozi azt ígéri, hogy a film ott van, amikor csak akarjuk. A mozi viszont azt próbálja mondani: itt a film nagyobb, fényesebb, hangosabb, közösségibb, kényelmesebb, és adott esetben olyan eseménnyé válik, amelynek maga a helyszín is része.

A friss adatok alapján a nézők egyelőre nem mondtak le erről az élményről. A fiatalok továbbra is erősen érdeklődnek a mozizás iránt, 2026-ban Európában ismét erősödött a piac, miközben az üzemeltetők világszerte jelentős összegeket költenek a technológiára és a szolgáltatásokra.

A verseny ezért egyre kevésbé arról szól, ki tud több filmet levetíteni, sokkal inkább a moziélményért folyik.

És ebben a versenyben a projektor nélküli LED-fal, a közel 14 méteres prémium vászon, a Dolby Atmos, a 3D, a dönthető fotel, a vacsora vagy éppen egy élő koncertközvetítés ugyanannak a stratégiának a különböző eszközei: valami olyat kell adni a nézőnek, amiért érdemes kilépnie az otthoni komfortzónából.

Talán éppen ez lehet a mozi következő évtizedének egyik legfontosabb technológiai kérdése: nem az, hogy még nagyobb képet látunk, hanem hogy újra legyen miért moziba mennünk.

The post A mozi újra feltalálja magát: LED-faltól a prémium élményig appeared first on digitrendi.hu.

Az újbudai, 1300 négyzetméteres eladóterű áruház nem tartozik a MediaMarkt legnagyobb 3 3 ezer négyzetméteres üzletei közé, éppen ezért a kínálatot is a hely adottságaihoz igazították. Ahogy Mihók György, az Allee-beli áruház igazgatója az üzletbejáráson fogalmazott, innen elsősorban azt viszi haza a vásárló, „amit a hóna alatt elbír”. A nagyobb háztartási gépek, mosó- és hűtőgépek, illetve nagyméretű televíziók inkább a nagyobb alapterületű áruházakban kapnak nagyobb teret.

A kisebb üzlet azonban nem jelent kisebb szerepet. Az új egységben a termékek személyes kipróbálása, az összehasonlítás és a szakértői segítség mellett a MediaMarkt teljes szolgáltatási palettája is megjelenik, a kiterjesztett garanciától és biztosításoktól az azonnali eszközbeüzemelésig és az online rendelések átvételéig.

Változik az értékesítők feladata is

A boltok szerepe közben maga is változik. Az üzletbejáráson elhangzottak alapján a MediaMarktnál az értékesítőkkel szembeni elvárások is átalakultak: míg korábban jellemzően külön szakemberek foglalkoztak a háztartási gépekkel, a televíziókkal vagy éppen a számítástechnikával és okostelefonokkal, ma szélesebb körű tájékozottságot várnak el tőlük.

Mihók György ezt egy jó háziorvos munkájához hasonlította: a kérdéseivel érkező vásárlót nem egyetlen termékkategória alapján kell kiszolgálni, hanem az igényeire kell megoldást találni.

Szilágyi Gábor, a MediaMarkt Magyarország ügyvezető igazgatója szerint a műszaki kereskedelemben a bizalom továbbra is meghatározó, különösen az összetettebb és nagyobb értékű vásárlásoknál. Úgy látja, hogy a technológia fejlődése a jövőben sem teszi fölöslegessé a fizikai üzleteket, hanem bizonyos termékkategóriákban még fontosabbá teszi a személyes tapasztalást, a kipróbálást és a szakértői segítséget.

Az üzletbejáráson ennél is tömörebben fogalmazott: az értékesítő feladata nem az eladás, hanem a vevő segítése. Ha ezt jól végzi, a vásárló később is visszatér.

Ez azért is figyelemreméltó, mert a nagyobb értékű műszaki termékeknél az online vásárlás kényelme önmagában nem feltétlenül írja felül a személyes tapasztalat igényét. Egy televízió, egy notebook, egy háztartási gép vagy más nagyobb értékű készülék megvásárlása előtt sokan szeretnék látni, megérinteni, kipróbálni a terméket, vagy egyszerűen csak megbizonyosodni arról, hogy valóban azt kapják-e, amire szükségük van.

Így ér össze a termékeladás a szolgáltatással

A MediaMarkt szolgáltatási irányba fordulása egyébként nem új keletű. Az okospultoknál már évek óta nem pusztán készüléket lehet vásárolni, hanem segítséget is lehet kérni az okoseszközök használatához, beállításához, illetve akár a telefonok közötti adatköltöztetéshez.

Az idei év egyik látványosabb lépése ugyanezt a logikát vitte tovább a nagyobb háztartási berendezéseknél: a klímaberendezés megvásárlása mellett már a beszerelés is megrendelhető a MediaMarkton keresztül, az áruház által kiválasztott szakszerelők közreműködésével. A műszaki kereskedelem szolgáltatásalapú átalakulásáról korábban is írtunk a Digitrendin.

A logika egyszerű: a vásárló az esetek nagy részében nem egy dobozt akar hazavinni, hanem működő megoldást szeretne.

Most már a webshop sem csak webshop

Ebben a folyamatban újabb lépés a MediaMarkt Marketplace elindítása. Szeptember 29-től a magyarországi webáruházban a MediaMarkt saját termékei mellett kiválasztott külső kereskedők ajánlatai is megjelennek. A vállalat ezzel jelentősen bővíteni akarja a választékot, és olyan új kategóriákat is beemel, mint a fitness- és wellness-termékek, illetve a kisállattartáshoz kapcsolódó termékek.

A piactéri modellnél azonban éppen az a kérdés, hogyan lehet a nagyobb választékot úgy biztosítani, hogy közben ne vesszen el az a bizalom, amelyet a MediaMarkt a saját áruházaival és webshopjával felépített.

A cég ezért zárt Marketplace-rendszert alakított ki. A csatlakozó kereskedők többlépcsős ellenőrzésen esnek át, a teljesítményüket és megbízhatóságukat pedig folyamatosan figyelik. Az induláskor várhatóan fele-fele arányban lesznek jelen magyar és nemzetközi partnerek.

Szilágyi Gábor a Marketplace kapcsán is a bizalom fontosságát emelte ki. A MediaMarkt célja szerinte nem egyszerűen egy új értékesítési csatorna létrehozása, hanem a fizikai üzletekben és az online felületeken felépített bizalom kiterjesztése egy ellenőrzött kereskedelmi rendszerre.

Együtt nő a fizikai és a digitális jelenlét

A két fejlesztés egymás mellé téve ezért többet mond, mint külön-külön. A MediaMarkt Magyarországon jelenleg bevételének mintegy 15 százalékát termeli online, az új áruház első éves teljes bevételi terve 6 milliárd forint.

A vállalat tehát nem úgy reagál az e-kereskedelem térnyerésére, hogy fokozatosan visszahúzódik a fizikai üzletekből. Éppen ellenkezőleg: egyszerre fejleszti a két csatornát, és igyekszik egyre szorosabban összekapcsolni őket.

Az online térben a választék és a kényelem bővül a Marketplace révén, a fizikai üzletben pedig a terméktapasztalat, a tanácsadás és a szolgáltatások kerülnek előtérbe. A vásárló közben eldöntheti, hogy hol kezdi és hol fejezi be a folyamatot: tájékozódhat online, megnézheti a készüléket az üzletben, kérhet segítséget a választáshoz, majd akár online rendelhet, és később ugyanott veheti igénybe az adott termékhez kapcsolódó szolgáltatást.

A műszaki kereskedelemben így nem feltétlenül az a kérdés, hogy online vagy fizikai bolt, hanem egyre inkább az, hogy a kettő hogyan tud együtt működni.

A MediaMarkt stratégiájából pedig egy olyan kereskedő képe rajzolódik ki, amely nem egyszerűen több terméket akar eladni. A vásárlási döntéstől a készülék használatáig, illetve az online kereséstől a személyes tapasztalatig próbálja egyre több ponton jelen lenni.

Ez pedig egyben azt is jelzi, hogy a fizikai műszaki áruházaknak még korántsem áldozott le. Csak már nem ugyanazért érdemes bemenni, mint régen.

The post MediaMarkt: együtt bővül a műszaki kereskedő fizikai és az online világa appeared first on digitrendi.hu.

A program idén minden korábbinál több, több mint 50 robotkészletet oszt ki az iskolák között. A pályázatra 2026. november 8-ig jelentkezhetnek az intézmények, attól függetlenül, hogy tagjai-e a Yettel ProSuli programnak.

A robotkészletek nem önmagukban jelentenek lehetőséget: az iskolák online oktatóanyaghoz is hozzáférhetnek, a diákok pedig ezek segítségével készülhetnek fel a 2027-es ProSuli országos robotikaversenyre. A versenyen jövőre a mesterséges intelligencia is minden korábbinál nagyobb szerepet kap.

A Yettel ProSuli több mint egy évtizede foglalkozik a digitális oktatás támogatásával, ezen belül a pedagógusok és a diákok digitális tudásának fejlesztésével. A robotika azért is különleges része a programnak, mert a digitális ismereteket nem egyszerűen megtanulni, hanem alkalmazni is lehet rajta keresztül: a diákoknak működő megoldásokat kell létrehozniuk, miközben a kreativitásukra és a problémamegoldó képességükre is szükségük van.

A program iránt az elmúlt években folyamatosan nőtt az érdeklődés. A legutóbbi robotikaversenyre már 170 csapat jelentkezett 59 településről. A legjobban teljesítő csapatok számára a hazai verseny nemzetközi lehetőséget is jelent: a résztvevők legutóbb például a dél-koreai Robotex versenyen is képviselhették Magyarországot.

Az idei robotkészlet-pályázat nyerteseit november első napjaiban hirdetik ki a ProSuli weboldalán. A készletekre minden Magyarországon működő közoktatási intézmény pályázhat.

A robotikaversenyre való jelentkezés ettől függetlenül is nyitva áll majd valamennyi intézmény előtt. A regisztráció várhatóan november első napjaiban indul, a versenyen pedig két korcsoportban, általános és középiskolás diákcsapatok indulhatnak.

A felkészülést a ProSuli 2027-ben is támogatja: januárban online webinárium segíti majd a jelentkező csapatokat, emellett online oktatóanyagok és konzultációs lehetőségek állnak a diákok és pedagógusaik rendelkezésére. A regionális fordulókat februárban és márciusban rendezik meg, az országos döntő pedig áprilisban lesz a törökbálinti Yettel Házban.

A pályázatra ezen a felületen lehet jelentkezni: Robotika készlet pályázat.

The post A digitális jövő már az iskolában kezdődik – idén még több intézmény juthat ingyen robotkészlethez appeared first on digitrendi.hu.

Egy éve még a Galaxy VXL szünetmentes tápegység volt a történet főszereplője. Most ugyanennek a technológiának már egy jóval nagyobb rendszer részeként van szerepe: a Schneider Electric új, szabványosított, előre gyártott energiaellátási modulokat mutatott be a hiperméretű, neocloud és kolokációs adatközpontok számára.

A változás jól mutatja, hogyan alakítja át az adatközponti infrastruktúra igényeit a mesterséges intelligencia. Az AI-rendszerek terjedésével nemcsak a számítási kapacitás iránt nő az igény, hanem az egyre nagyobb teljesítménysűrűség miatt az energiaellátást is gyorsabban kell kiépíteni. A Schneider szerint a hagyományos, egyedi igények alapján készülő előregyártott rendszereknél a teljes folyamat akár 12–14 hónapot is igénybe vehet. Az új, szabványosított megközelítéssel ezt akár hat hónapra rövidítenék.

A Galaxy VXL már egy nagyobb építőelem

Az új megoldás tehát nem a Galaxy VXL utódja, hanem annak felhasználási szintjét emeli magasabbra. A Schneider a 2024-ben bemutatott Galaxy VXL UPS-technológiát – amely egyetlen keretben akár 1,25 MW, négy párhuzamos egységgel pedig akár 5 MW teljesítményre képes – most egy komplett, előre gyártott energiaellátási rendszer egyik alapvető elemévé teszi.

Az új Power Module és Power Skid egységek 2, 2,25, illetve 2,5 MW-os konfigurációban érhetők el. A gyárilag összeállított és tesztelt rendszerben a Galaxy VXL mellett kapcsolóberendezések, hűtőrendszerek, lítium-ion akkumulátorok és áramelosztási megoldások is helyet kapnak. Több ilyen modul egymás mellé kapcsolásával pedig akár több tíz megawattos infrastruktúra is felépíthető.

A konstrukciót ráadásul már a legújabb AI-rendszerekhez igazították. A Schneider és az NVIDIA közös referencia-tervei alapján a megoldás az NVIDIA GB300 NVL72 platformjához kapcsolódó energia- és folyadékhűtés-vezérlést is támogatja. Így az energiaellátás és a nagy teljesítményű számítási infrastruktúra hűtése egyre inkább közös tervezési feladattá válik.

A gyorsaság lett az egyik legfontosabb paraméter

A mostani fejlesztésből ezért legalább annyira érdekes az idő, mint a megawattok száma.

Az AI-adatközpontoknál a kapacitásigény gyorsan változik, miközben az infrastruktúra kiépítése hagyományosan hosszú folyamat. A Schneider most a szabványosított referencia-tervekkel, az előregyártással és a gyári teszteléssel próbálja lerövidíteni ezt az időt. Az új rendszerek már Európában elérhetők.

A fejlesztés egyben azt is mutatja, hogy az adatközponti energiaellátás egyre kevésbé önálló „háttértechnológia”. A nagy teljesítményű GPU-k, az AI-képzési rendszerek és a folyamatosan változó munkaterhelések mellett az energia, a hűtés, az elosztás és az informatikai infrastruktúra egyre szorosabban összekapcsolódik.

Barcelonában készül az új generáció

A történetnek van egy kifejezetten érdekes európai helyszíne is: Barcelona. Az új energiaellátási modulokat és kereteket a Schneider Electric Sant Boi de Llobregatban található telephelyén tervezik, gyártják és tesztelik. A létesítményt a közelmúltban bővítették a moduláris adatközponti infrastruktúra iránti növekvő globális kereslet miatt, és 5000 négyzetméternyi, kifejezetten gyártási célú terület áll rendelkezésre.

A Schneider több mint 15 éve foglalkozik moduláris adatközpontokkal és előre gyártott energiaellátási infrastruktúrával, most pedig az energiaellátástól és hűtéstől a rackeken és szoftvereken át az integrált AI-referenciaarchitektúrákig bővíti az erre épülő portfólióját.

A Galaxy VXL története tehát egy év alatt újabb fejezethez érkezett: a kérdés már nem pusztán az, hogyan lehet egyre nagyobb teljesítményt biztosítani az adatközpontoknak, hanem az is, hogyan lehet ezt a teljes infrastruktúrát az AI-korszak tempójában felépíteni.

The post Már nem elég a nagy teljesítmény: gyorsabban kell felépíteni az AI-adatközpontokat appeared first on digitrendi.hu.

Kezdjük az alapoknál: miért mondható, hogy az elektrifikáció ma már nem csupán technológiai kérdés?

-Ha megnézzük a számokat, jól látszik a tét: jelenleg a teljes energiafelhasználásnak nagyjából egynegyede villamos energia az Európai Unióban, ezt 2040-re majdnem meg akarják duplázni. Ez azt jelenti, hogy másfél évtized alatt gyökeresen átalakul a fogyasztási szerkezet. A villamosipar ugyanakkor egy régóta bevált, kiszámítható rutinokra épülő ágazat, ezekre a jól bejáratott folyamatokra azonban egyszerre több irányból nehezedik nyomás.

Milyen konkrét jelei vannak ennek a nyomásnak?

-A háztartásokban egyre elterjedtebb a légkondicionálás és az elektromos fűtés, ráadásul sok otthon saját maga is termel áramot napelemekkel. A kisfeszültségű hálózatot eredetileg nem erre tervezték: korábban nem volt szükség arra, hogy ilyen szinten kövessék és szabályozzák. Eközben a termelői oldal is átalakult. Régen néhány nagy erőmű látta el az országot, ma sokkal elaprózottabb, elosztottabb a termelés. És akkor még nem is beszéltünk a közlekedésről.

Az elektromos járművek töltése mennyire terheli meg a rendszert?

-Ez is hozzájárul a kihívásokhoz. Néhány kilowattos töltőkről pár év alatt eljutottunk a 400 kilowattos gyorstöltőkig, sőt már megawattos technológia is létezik. A Siemens éppen most telepíti az első, 1,5 megawattos töltőberendezéseit. Nyugat-Európában emellett a teherfuvarozás egy része is az elektromos hajtás felé fordul, ami tovább növeli az igényt. Az ipar is egyre több energiát követel, a meglévő kapacitások helyenként már nem elegendők, ezért új betáplálási pontokat kell kiépíteni.

A növekvő energiaigény mellett még az időjárás is egyre bizonytalanabbá teszi a termelést.

-Pontosan erről van szó. Az alacsony vízállás nemcsak a hűtővízre szoruló erőműveket érinti, hanem a vízenergiára épülő országokat is: kevesebb csapadék kevesebb rendelkezésre álló vizet jelent. A nap- és szélenergia pedig eleve időjárásfüggő, tehát továbbra is kellenek olyan erőművek, amelyek szél és napsütés nélkül is folyamatosan termelnek. Emellett egyre fontosabbá válik a tárolás kérdése is. Ha a hazai termelés nem fedezi a fogyasztást, külföldről kell energiát vásárolni, aminek az ára erősen ingadozhat. Ez pedig közvetlenül megjelenik a vállalatok költségeiben és a fogyasztói árakban is.

Hogyan jelenik meg mindez egy ipari felhasználó gyakorlatában? Volt egy projektjük, amelyben egy nagy hazai autóipari szereplőnek segítettek megújuló energiát bevonni a termelésbe.

-Az ipari cégek egyre gyakrabban telepítenek saját napelemparkot a termelésük mellé, hogy a saját fogyasztásukat fedezzék belőle. Ez nem szigetüzem, hiszen a hálózati csatlakozás megmarad, de amikor süt a nap, az olcsóbb, saját energiát használják, amikor pedig nincs napenergia, a hálózatról vételeznek. Ezt sokan tárolókkal teszik rugalmasabbá, mások pedig kilépnek termelőként a piacra, és a fel nem használt energiát értékesítik. Ez már önmagában is üzleti lehetőség, plusz bevételi forrás.

Mekkora szükség van a tárolásra, ha nyáron amúgy is jól működik együtt a napsütés és a gyári termelés?

-A nyár valóban kedvező időszak, hiszen ilyenkor egyszerre van termelés és fogyasztás. Ahogy közeledünk az őszhöz és a télhez, az időjárás kiszámíthatatlanabbá válik, a napenergia-termelés pedig ezzel együtt ingadozik. Ráadásul az ipari fogyasztás sem állandó, technológiánként változik az igény. Ezért van szükség a tárolásra: amikor olcsó vagy bőséges az energia a hálózaton, azt be lehet tárolni, később pedig fel lehet használni, amikor drágább vagy szűkösebb a kínálat.

A visszatáplálás, vagyis amikor egy gyár energiát ad vissza a hálózatnak, mennyire működőképes ma?

-Ez egy rugalmassági szolgáltatás, és egyre több szereplő foglalkozik vele, mert kifizetődő. Amikor Európában bőséges a napenergia-termelés, azok, amelyek nagy tárolókapacitással rendelkeznek, gyakran szinte ingyen, néha pedig fizetség ellenében tárolnak be energiát a hálózatról. Amikor aztán este vagy rossz idő esetén megnő a kereslet, jó áron tudják értékesíteni a tárolt energiát. Ez a fajta rugalmasság mára valódi piaci tényezővé vált. Ehhez ugyanakkor több feltétel meglétére is szükség van.

Mennyire mondható felkészültnek erre a magyarországi hálózat?

-Itt van a legnagyobb gond. A házakhoz és lakásokhoz vezető kisfeszültségű hálózatot sokkal átláthatóbbá kellene tenni: érzékelőkre, folyamatos figyelésre és pontosabb szabályozásra lenne szükség, hogy lássuk, mi történik az egyes körzetekben. A közép- és nagyfeszültségű hálózat ehhez képest már jóval fejlettebb és automatizáltabb.

Vannak olyan térségek, ahol új termelői kapacitást azért nem lehet rákötni a hálózatra, mert egyszerűen nincs hozzá elegendő fogadóképesség. Az okosmérők terén is komoly a lemaradásunk: egyes nyugat-európai szolgáltatóknál a lefedettség már 96 százalék körül jár, ami azt jelenti, hogy fogyasztói szinten látják az üzemzavarokat és a szűk keresztmetszeteket. Magyarországon ettől még messze vagyunk.

A következő lépés az aktív hálózatvezérlés lehetne, amely a kisfeszültségű szinten lévő eszközöket – napelemeket, tárolókat, töltőket – nemcsak megfigyelhetővé, hanem távolról koordinálhatóvá is tenné. Ez a fogyasztóknak alacsonyabb díjakat és rugalmassági piaci bevételeket, a rendszernek pedig nagyobb stabilitást és hatékonyságot hozna.

Mi a legnagyobb kockázat a magyar villamosenergia-rendszer jövője szempontjából?

-Nem elsősorban a pénzhiány. A probléma inkább az, hogy amikor majd rendelkezésre állnak a források, készen lesznek-e azok a tervek, amelyek alapján valóban a megfelelő helyre irányíthatók a projektek. Nyugat-Európában már az egyenáramú hálózatok, az adatközpontok új energiaellátási modelljei és a megawattos töltőrendszerek szerepelnek a tervezőasztalon – ezek fogják meghatározni a következő öt évet. Nálunk ezek egy része még nincs ott.

Sokkal inkább előre kellene gondolkodnunk: víziót kell alkotnunk arról, hová akarunk eljutni, ebből kell stratégiákat, majd konkrét fejlesztési terveket levezetnünk, nem pedig utólag keresni projekteket egy-egy felszabaduló forráshoz.

Mennyire segíthet mindebben a mesterséges intelligencia?

-Nagyon sokat. A villamos infrastruktúra fejlesztése ma már nem oldható meg egyetlen szakterületen belül. A közlekedési, vízügyi és energetikai szakembereknek például egyaránt be kell vonódniuk a tervezésbe. A mesterséges intelligencia felgyorsítja az információhoz jutást, és segít összekapcsolni ezeket a különböző szakterületeket, ami a vízióalkotást és a döntéshozatalt is meggyorsítja.

Ez az oktatásban is meg fog jelenni: a diákok sokkal gyorsabban és több dimenzióban tudnak majd gondolkodni, mint korábban.

Összegzésül: hová tart a villamosenergia-rendszer?

-Nem egyszerűen a nagyobb hálózat felé, hanem egy olyan rendszer felé, amely folyamatosan tudja, hol van energia, hol van rá szükség, és hol lehet átmenetileg tárolni vagy felszabadítani kapacitásokat. Ez a fajta rugalmasság az, amerre az egész ágazat halad.

Fogalmazhatom úgy is: a rézalapú hálózatoktól az adatalapú hálózatok felé tartunk.

A cikk megjelenését a Siemens Zrt. támogatta

The post Az áram lesz a gazdaság gerince – de a hálózatnak is meg kell változnia appeared first on digitrendi.hu.

Az AI-forradalomnak van egy kevésbé látványos, de egyre nehezebben figyelmen kívül hagyható következménye. Miközben az új generációs modellekhez sorra épülnek az adatközpontok, a bennük dolgozó szerverek, grafikus feldolgozóegységek (GPU-k), hálózati eszközök, energiaellátó és hűtőrendszerek sem örök életűek. Egy idő után valamennyiből hulladék lesz.

A Basel Action Network (BAN) szeptemberben közzétett új elemzése éppen azért keltett feltűnést, mert nem csupán a szervereket és grafikus processzorokat vizsgálta. A szervezet az adatközpont teljes elektronikai infrastruktúráját figyelembe vette, így a hálózati, energiaellátási, tartalékenergia- és hűtési rendszerek is bekerültek a számításba. A BAN becslése szerint 2025 és 2050 között 395–617 millió tonna AI-vezérelt elektronikai berendezés kerülhet ki a használatból.

A becslés nagyságrendje már önmagában is figyelemre méltó. A BAN számításai szerint ez mintegy 15–23 millió szabványos, 40 lábas tengeri szállítókonténer megtöltésére lenne elegendő, ami a felső értékkel számolva nagyjából 1,56 milliárd köbméternyi konténertérfogatnak felel meg. Egymás mögé állítva ez a sor a Földet mintegy hatszor érné körbe.

Persze nem arról van szó, hogy ennyi hulladék egyszerre jelenik meg. A volumen fokozatosan épül fel, ahogy az AI-infrastruktúra bővül és az eszközök cserélődnek. A jelentőségét mégis jól mutatja, hogy egy új, gyorsuló hulladékanyag-áramlat alakul ki.

A waste stream kifejezésnek ez a magyar megfelelője jól visszaad valamit az e-hulladék természetéből. Nem egyszerűen egy halom kidobott elektronikai eszközről van szó, hanem olyan összetett anyagáramról, amelyben egyszerre vannak jelen veszélyes anyagok és gazdasági értéket képviselő nyersanyagok. Ezt a megközelítést használja a Global E-waste Monitor is, amelyet az ITU és az ENSZ Egyeteme, a UNITAR közösen készít.

Már most is túl sok az elektronikai hulladék

Az AI új hulláma egy olyan rendszerre érkezik rá, amely már most is komoly problémával küzd. A legutóbbi átfogó, globálisan összehasonlítható adatok szerint 2022-ben 62 millió tonna e-hulladék keletkezett világszerte. Ennek mindössze 22,3 százalékáról volt dokumentáltan kimutatható, hogy szabályosan begyűjtötték és környezetileg megfelelő módon újrahasznosították.

Miközben 2010 és 2022 között a keletkező e-hulladék mennyisége 34 millió tonnáról 62 millióra nőtt, a dokumentáltan begyűjtött és újrahasznosított mennyiség 8 millióról mindössze 13,8 millió tonnára emelkedett. Az ITU szerint tehát a hulladéktermelés jóval gyorsabban nő, mint a formális begyűjtés és újrahasznosítás. Az évtized végére változatlan tendencia mellett már 82 millió tonna e-hulladékkal számolnak.

A probléma ráadásul nemcsak környezeti eredetű. Az elektronikai eszközökben értékes másodnyersanyagok sora található, a réztől az aranyon át különféle ritka- és kritikus nyersanyagokig. Az Európai Unió éppen ezért az utóbbi években már nem pusztán hulladékként, hanem részben másodnyersanyag-forrásként is tekint az elektronikai hulladékra.

Nem csak a BAN beszél róla

A BAN elemzése tehát nem elszigetelt felvetés. Az e-hulladék ma több nemzetközi szervezet és szabályozási rendszer számára is kiemelt kérdés.

Az ITU és a UNITAR által készített Global E-waste Monitor ma a világ egyik legfontosabb adatforrása az elektronikai hulladékról. A két szervezet a Global E-waste Statistics Partnership keretében egységes módszertannal gyűjti és teszi hozzáférhetővé az országos adatokat.

A másik fontos szereplő a Baseli Egyezmény, amelynek e-hulladékra vonatkozó szabályai 2025. január 1-jén léptek hatályba. Ettől kezdve a veszélyes és a nem veszélyes e-hulladék határokon átnyúló szállítása is az előzetes tájékoztatáson és hozzájáruláson alapuló, úgynevezett PIC-eljárás hatálya alá került. A Basel-rendszerhez kapcsolódó PACE II partnerség pedig kifejezetten az elektronikai hulladék kezelésének, újrahasznosításának és körforgásos gazdaságba illesztésének nemzetközi együttműködését szolgálja.

Az OECD szintén külön adatbázisban követi az e-hulladék keletkezését, újrafelhasználását és újrahasznosítását. A 2026-ban frissített adatbázis is azt mutatja, hogy a téma már nem pusztán környezetvédelmi, hanem erőforrás-gazdálkodási kérdésként is megjelent.

Mi történik közben a legnagyobb hardvergyártó Ázsiában?

A kérdés különösen aktuális a Távol-Keleten. Nemcsak azért, mert Ázsia a világ egyik legnagyobb e-hulladék-termelő térsége, hanem azért is, mert ugyanitt működik az elektronikai és informatikai hardvergyártás jelentős része.

A Global E-waste Monitor szerint Ázsia egészében 2022-ben csak 11,9 százalék volt a dokumentáltan formálisan begyűjtött és újrahasznosított e-hulladék aránya. Ez természetesen óriási országok és nagyon eltérő rendszerek összesített adata, ezért nem lehet egyetlen „ázsiai” modellről beszélni. A régió meghatározó ipari országai azonban már évek óta saját szabályozással próbálják kezelni a problémát.

Kínában 2011 óta külön szabályozás vonatkozik a hulladék elektromos és elektronikai berendezések visszagyűjtésére és feldolgozására. A rendszer engedélyezett feldolgozó üzemeket, finanszírozási alapot és a gyártók, illetve importőrök hozzájárulását is magában foglalja. A cél nem egyszerűen a hulladék eltüntetése, hanem az erőforrások visszanyerése és a körforgásos gazdaság fejlesztése.

Japán ennél is régebb óta épít a körforgásos gazdaságra. A kis elektromos és elektronikai berendezések újrahasznosítását 2013-ban külön törvénnyel erősítették meg. A települések begyűjtik a megfelelő hulladékot, amelyet minősített vállalkozások bontanak, zúznak és anyagfajták szerint válogatnak szét. A japán rendszer egyik érdekes alapelve éppen az, hogy a kinyerhető erőforrásokat lehetőség szerint az optimális anyagcikluson belül kell visszaforgatni.

Dél-Korea szabályozásában már kifejezetten megjelenik az értékes és kritikus nyersanyagok visszanyerésének szempontja is. Az ország erőforrás-körforgási szabályozása az elektronikai berendezések és járművek hulladékának újrahasznosítását, a gyártói felelősséget és az értékes, illetve ritka fémek visszanyerését is ösztönzi. A koreai megközelítésben az újrahasznosítás egyben nyersanyag-biztonsági kérdés is.

Tajvan pedig a hardvergyártás miatt különösen érdekes példa. A Global E-waste Monitor szerint 2022-ben mintegy 463 ezer tonna e-hulladék keletkezett a szigeten, amelyből 145 ezer tonnát dokumentáltan formálisan begyűjtöttek. Az informatikai termékekre és az elektronikai berendezésekre külön újrahasznosítási előírások vonatkoznak.

Vagyis a válasz arra a kérdésre, hogy „foglalkoznak-e ezzel komolyan Ázsiában?”, egyértelműen igen. A gyártás mellett a hulladékkezelési infrastruktúra és az anyagok visszanyerése is egyre inkább stratégiai kérdéssé válik.

Európa az e-hulladék szállítását is szigorítja

Az európai folyamatok hasonló irányba mutatnak. Az Európai Unió 2024-ben elfogadott új hulladékszállítási rendelete a nyomon követhetőség és az ellenőrzés szigorítását célozza. Az e-hulladékra vonatkozó új szabályok 2025. január 1-jétől érvényesek: az EU-ból nem OECD-országokba irányuló e-hulladék kivitele tiltott, az OECD-országokba irányuló export pedig előzetes hozzájárulási eljáráshoz kötött.

Ez nem azt jelenti, hogy Európa minden elektronikai hulladékát eddig Ázsiába küldte volna, vagy hogy most minden ilyen szállítás megszűnik. A szabályozás inkább azt jelzi, hogy a hulladék nem tekinthető többé egyszerűen szabadon mozgatható áruféleségnek, ha annak kezelésével jelentős környezeti és egészségügyi kockázat jár.

Innen már különösen érdekes az a kérdés, hogy miért kellene egy európai elektronikai hulladékot hosszú útvonalon más kontinensre szállítani, ha a benne lévő anyagok visszanyerésére Európában is kiépíthető megfelelő kapacitás?

A közelség ugyanis nemcsak környezetvédelmi szempont. Kevesebb szállítási időt, kisebb logisztikai kitettséget és adott esetben gyorsabb anyag-visszaforgatást is jelenthet.

Magyarországon már nem csak elmélet

A történetnek ezen a pontján válik különösen érdekessé a magyarországi példa.

A Heves megyei Petőfibányán működő General Future Holding (GFH) elektronikai hulladék feldolgozására és a benne található értékes nyersanyagok visszanyerésére építette fel üzletét. A vállalat közlése szerint eddig mintegy 50 millió kilogramm elektronikai hulladék begyűjtésében és feldolgozásában vett részt több mint 2 ezer lezárt konténeres tranzakcióban. A feldolgozott anyagok között bontott IT- és hálózati elektronika, áramköri lapok és kábelek is vannak.

A folyamat egyik érdekes eleme a gépi látással támogatott válogatás. A vállalat szerint az AI-t itt nem azért használják, hogy „AI-t tegyenek az újrahasznosításra”, hanem azért, hogy az emberi munkát kiegészítve gyorsabban és pontosabban lehessen felismerni és szétválogatni az elektronikai hulladék összetett anyagáramlatait.

A cég példája jól mutatja, miért változik az e-hulladékról alkotott kép. Egy leselejtezett szerver, hálózati eszköz vagy áramköri lap nem feltétlenül a történet vége. Bizonyos esetekben éppen egy új nyersanyagforrás kezdete lehet.

A GFH állítása szerint a kábelekből és áramköri lapokból például rezet nyernek vissza, és a technológia alkalmas arany, más nemesfémek és további értékes nyersanyagok kinyerésére is. A társaság arra is felhívja a figyelmet, hogy a jelenlegi nemzetközi rendszerben bizonyos anyagáramok akár hosszú időt tölthetnek szállítással, mire eljutnak a feldolgozás helyére.

Ez az a pont, ahol az e-hulladék története összeér az iparpolitikával. Az Európai Unió kritikus nyersanyagokról szóló szabályozása már kifejezetten abból indul ki, hogy az ipar számára fontos, ugyanakkor ellátási kockázatokkal fenyegető alapanyagokhoz való hozzáférést biztonságosabbá kell tenni, többek között a feldolgozás és az újrahasznosítás európai fejlesztésével. A kritikus nyersanyagok között nemcsak ritkaföldfémek, hanem például réz, kobalt, lítium, gallium, germánium és platinafémek is megtalálhatók.

Az elektronikai hulladék tehát egyre kevésbé egyszerűen „szemét”. Inkább egy olyan, összetett anyagáramlás, amelyben egyszerre van jelen környezeti kockázat, ipari lehetőség és nyersanyagforrás.

Az AI tehát nemcsak új hardvert, új hulladékot is termel

Az AI terjedése önmagában aligha fordítható vissza, ahogy a hozzá szükséges adatközpontok építése sem. A kérdés ezért egyre kevésbé az, hogy keletkezik-e újabb e-hulladék, hanem az, hogy mennyire lehet ezt az anyagáramlatot szabályozottan, gazdaságosan és a lehető legközelebbi feldolgozási pontokon kezelni.

Ebben a globális versenyben Ázsiának azért van különleges szerepe, mert ott koncentrálódik a világ elektronikai gyártásának jelentős része, miközben az e-hulladék mennyisége is óriási. Kína, Japán, Dél-Korea és Tajvan ezért egyszerre kénytelen megoldást keresni a hulladékkezelésre és a nyersanyag-visszanyerésre.

Európa eközben egyre szigorúbb szabályokkal próbálja ellenőrzött pályán tartani a hulladék nemzetközi mozgását.

Magyarország pedig egy olyan helyzetben találhatja magát, amely első látásra talán nem tűnik különösebben stratégiai előnynek: jelentős mennyiségű elektronikai hulladék keletkezik körülöttünk, miközben az ország Európa közepén helyezkedik el. Ha azonban ehhez megfelelő feldolgozási technológia is társul, akkor a földrajzi helyzet már nem hátrány, hanem lehetőség lehet. Az AI-forradalom így sajátos módon visszavezet ugyanoda, ahonnan elindult: az anyagokhoz.

A digitális világ mögött ugyanis továbbra is ott van a réz, az arany, az alumínium, az akkumulátor, a nyomtatott áramköri lap és még sok más olyan alapanyag, amelyet egyszer már kibányásztunk, feldolgoztunk, hardverré alakítottunk – és amelyet egyre inkább érdemes lehet nem újra kitermelni, hanem visszanyerni.

The post Az AI új e-hulladékáramlatot indít – miért utaztatnánk vissza Ázsiába, ha itthon is feldolgozható? appeared first on digitrendi.hu.

Mi történik, ha egy gyerek egyszer csak olyan világban találja magát, ahol robotokat irányíthat, virtuális valóságban kalandozhat, mesterséges intelligenciával találkozhat, és még egy automatizált eperszüretbe is belekóstolhat? Nagyjából ez az alaphelyzete annak a magyar mesekönyvnek, amely a technológia világát próbálja közelebb hozni a gyerekekhez – méghozzá nem tankönyv, hanem kalandregény formájában.

Főhőse, Bence kezdetben nem igazán érti, miért lenne érdekes az iskola, és édesapja mérnöki munkája sem különösebben izgatja. Egy váratlan virtuális kaland azonban alaposan megváltoztatja a véleményét. Barátaival együtt olyan világba csöppennek, ahol a mérnökök, a szoftverek és a technológiai megoldások nem elvont fogalmak, hanem valódi problémák megoldásának eszközei.

Így születik meg az S-Szakkör, és vele együtt egy sor különös kaland. A gyerekek robotokat irányítanak, megismerkednek a mesterséges intelligenciával és a virtuális ikrekkel, gyártósorokat fedeznek fel, miközben a történet Közép-Amerikától egészen az Északi-sarkig repíti őket.

Az eperrobotoktól a Mikulás műhelyéig

A történet egyik érdekessége, hogy a technológia nem önmagában jelenik meg. A gyerekek játékos helyzeteken keresztül találkoznak vele, így például egy virtuális rendszeren át még az eperszedő robotok irányítását is átvehetik. Közben azt is megtapasztalják, mire használhatók a robotok és az automatizált folyamatok a valóságban.

A 21. század technológiája még a Mikulás műhelyébe is beköltözik. A történetben a manóknak az egyre bonyolultabb karácsonyi logisztikával kell megbirkózniuk, amelyben automatizált raktár, programok és mesterséges intelligencia is segít.

A technológiai kalandokat rövid „tudtad-e?” blokkok és játékos kérdések egészítik ki. Ezek gyermeknyelven tesznek érthetővé olyan fogalmakat, mint a szoftver, a virtuális valóság, a robotika, az automatizálás vagy éppen a karbonlábnyom.

Amikor a mérnökből szuperhős lesz

Az S-Szakkör egyik legerősebb gondolata, hogy a mérnöki munka korántsem csak számokról, monitorokról és bonyolult gépekről szól. Bence fokozatosan fedezi fel, hogy a technológia mögött olyan emberek állnak, akiknek a munkája a mindennapi életét teheti könnyebbé.

A kalandok során ezért nem pusztán technológiákkal találkozik, hanem azzal is, hogy a mérnöki tudás hogyan kapcsolódhat egészen hétköznapi problémákhoz. A tiszta víz, a fenntarthatóbb ipari működés vagy egy hatékonyabb folyamat ugyanúgy része lehet ennek a világnak, mint egy robot vagy egy virtuális iker.

Bence számára pedig fokozatosan megváltozik az is, ahogyan édesapja munkájára és általában a mérnöki pályára tekint. A korábban unalmasnak tűnő világ egyszer csak olyan területté válik számára, amelyben ő maga is el tudja képzelni a jövőjét.

Amikor a tudás közös ügy lesz

A regény ugyanakkor nemcsak a technológiáról szól. Fontos szerepet kap benne a gyermeki kíváncsiság, a kreativitás, az együttműködés és a problémamegoldás is.

Bencéék különböző dolgokban tehetségesek, és éppen akkor jutnak a legtovább, amikor megtanulnak közösségként gondolkodni, egymás ötleteit is elfogadni. A történet így azt is megmutatja, hogy egy összetett probléma megoldásához nem feltétlenül egyetlen ember tudása kell, hanem különböző képességek és nézőpontok együttese.

A fenntarthatóság sem különálló leckeként jelenik meg. A víztisztítástól az energiafelhasználáson és a modern gyártáson át a karbonlábnyomig újra és újra felmerül a kérdés, hogyan segíthet a technológia úgy fejlődni, hogy közben a környezetünkre is jobban vigyázzunk.

A szerző fantáziavilága így találkozott a technológiával

A szerző, Fodor-Nemes Erzsébet egész életében írt verseket és prózát, első publikálásra szánt meseregényének története pedig 2019-ben indult el. Az ebből kibontakozó Boszorkalandok világát végül több mint 10 kötetet átfogó történetfolyammá egészítette ki, melyből nyomtatásban eddig két kötet látott napvilágot. Az S-Szakkör pedig már a szerző negyedik megjelent műve.

Saját alkotói hitvallása szerint olyan történetek létrehozására törekszik, amelyek a kaland és fantázia mellett ösztönöznek, bátorítanak, tanítanak és valódi értékeket közvetítenek a fiataloknak.

Ezúttal a fantázia találkozott a technológia világával. Az ötlet a Siemens Zrt. munkatársaitól érkezett, akik olyan történetet szerettek volna, amely a fiatalok számára közelebb hozza a mérnöki világot és azokat a technológiákat, amelyekkel a mindennapokban is találkozhatnak.

Az S-Szakkörben így a robotika, a mesterséges intelligencia, a virtuális világ és a fenntarthatóság nem száraz fogalmakként, hanem egy gyerekek számára átélhető, élményszerű történet részeként jelennek meg.

„Az S-Szakkör nem azt akarja megmondani a gyermekeknek, hogy ők is legyenek mérnökök. Arra biztatja őket, hogy kérdezzenek, legyenek kíváncsiak, merjenek kísérletezni, gondolkodjanak közösen és azon, hogyan tehetnék jobbá a körülöttük lévő világot” – mondta el Arató Márk, a Siemens Zrt. kommunikációs vezetője.

Ahogy a könyv egyik legfontosabb gondolata megfogalmazza: „A jövő feltalálói ugyanis ma még gyerekek.”

A könyv bárki számára hozzáférhető

Az S-Szakkör – Virtuális utazás a technológia világában című mesekönyv digitális változata ingyenesen letölthető innen, de térítésmentes fizikai példány is igényelhető.

A cikk megjelenését a Siemens Zrt. támogatta.

The post Mesekönyvben kel életre a robot, az AI és a virtuális valóság appeared first on digitrendi.hu.

A magyar tulajdonosi hátterű Benefit Barcode a következő időszakban az Egyesült Államokban és Ázsiában terjeszkedne, ehhez pedig mintegy egymilliárd forint új tőkét szeretne bevonni. A társaság szerint az elmúlt években már több mint egymilliárd forint tőke érkezett a vállalkozásba mintegy 400 befektetőtől.

A mostani finanszírozási kör azonban más logikára épül. Az alapító, Jáger László saját tulajdonából 55 ezer részvényt ajánl fel ingyenesen magyar magánszemélyeknek. A fennmaradó részvényeket már értékesítenék, és az ezekből befolyó pénzt a nemzetközi terjeszkedésre, a szükséges szoftverfejlesztésekre és az amerikai piacra lépésre fordítanák.

Nem az ingyen részvényből lesz meg az egymilliárd

A konstrukció lényegének megértéséhez fontos különválasztani az ingyenesen átadott részvényeket a tőkebevonásra szánt részvényértékesítéstől.

Az 55 ezer részvényt ugyanis nem a cég adja ingyen, hanem az alapító a saját tulajdonrészéből. Ez önmagában nem jelent új pénzt a vállalkozás számára. A finanszírozást a fennmaradó részvények eladásából szeretnék előteremteni.

A modell másik sajátossága, hogy a cég nem egyetlen nagyobb befektetőtől várná a teljes összeget. A tervek szerint a fizetős részvényeket több ezer kisebb befektető is megvásárolhatja. A társaság sávos árazást alkalmazna, vagyis a nagyobb összeggel beszállók kedvezőbb cégértékelés mellett juthatnak tulajdonrészhez.

A vállalkozás elképzelése szerint az ingyenes részvényekkel létrejövő széles tulajdonosi kör később maga is segítheti a további tőkebevonást. Az új tulajdonosok ugyanis nemcsak befektetőkké, hanem a cég hírének továbbadóivá is válhatnak.

A bejelentésben szereplő számítás szerint, ha a fennmaradó 45 ezer részvény nem egyetlen nagyobb befektetőhöz kerül, hanem több ezer ember vásárol belőlük néhány százezer forint értékben, akkor is összejöhet a tervezett egymilliárd forintos forrás.

Ez már egy másfajta megközelítés, mint a hagyományos startup-finanszírozás: a vállalkozás egyszerre próbál tőkét és közösséget építeni.

De mi az a bercode?

A finanszírozási modell mögött álló technológia a Benefit Barcode saját fejlesztésű platformja. A bercode elnevezés a Benefit Barcode digitális azonosító rendszerére utal, amely virtuális kártyákhoz és más digitális termékekhez kapcsolható.

A platformon keresztül a közösségek személyre szabott virtuális kártyákat bocsáthatnak ki, amelyekhez kedvezmények és egyéb előnyök kapcsolódhatnak. A rendszer az elfogadóhelyekkel való elszámolást is kezeli.

A cég közlése szerint eddig közel egymillió virtuális kártyát bocsátottak ki, és több mint 300 közösség használta a rendszert.

A modell egyik alkalmazása a munkavállalói kedvezményrendszer lehet. A társaság például olyan programban is részt vett már, amelyben nagyobb cégek munkavállalói fürdőkben és uszodákban juthattak kedvezményes vagy ingyenes belépéshez.

A technológia következő lehetséges piaca azonban már jóval távolabb mutat: a vállalkozás az amerikai merchandising piacon is lehetőséget lát.

A fizikai relikviától a digitális rajongói termékig

A Benefit Barcode elképzelése szerint művészek, sportolók, influenszerek és más ismert szereplők hagyományos rajongói termékei – például pólók, bögrék, sapkák vagy táskák – digitális változatban is megjelenhetnek.

A termékekhez egyedi bercode kapcsolható, amely azonosíthatja az adott digitális terméket, és különféle kedvezményekhez vagy szolgáltatásokhoz is hozzáférést biztosíthat. A rendszer emellett az automatizált jutalékelszámolást is kezelheti.

A növekedési stratégia így nem elsősorban a klasszikus reklámokra épülne. A cég olyan nagy közösségeket szeretne bevonni, amelyek saját követőtáborukon keresztül tudják továbbvinni a rendszert.

Ez a modell azonban már nem pusztán technológiai kérdés. Ahhoz, hogy működjön, egyszerre kell hozzá megfelelő technológia, nagy felhasználói közösség, elfogadóhelyi hálózat és olyan ismert szereplők bevonása, akik képesek tömegeket elérni.

Mit jelent valójában az ingyen részvény?

Az ingyenesen megszerezhető részvény természetesen jól hangzik, de önmagában nem jelenti azt, hogy a tulajdonosnak automatikusan értékes vagy könnyen értékesíthető vagyona keletkezik.

Egy részvény értékét ugyanis az határozza meg, hogy mekkora tulajdonrészt képvisel a vállalkozásban, milyen jogok kapcsolódnak hozzá, milyen értéken történnek a további részvényértékesítések, és mindenekelőtt hogyan alakul maga a vállalkozás.

A Benefit Barcode esetében az ingyenes részvények elsődleges szerepe ezért nem a közvetlen tőkebevonás. Sokkal inkább egy széles tulajdonosi közösség létrehozása, amely később a vállalkozás finanszírozásában és ismertségének növelésében is szerepet kaphat.

A konstrukció mögött valójában egy érdekes kérdés húzódik meg: lehet-e egy startup számára egyszerre befektetőt, felhasználót és márkanagykövetet építeni ugyanabból a közösségből?

A Benefit Barcode most erre tesz kísérletet. Hogy a modellből valóban működő finanszírozási és növekedési stratégia lesz-e, azt természetesen már nem a mostani bejelentés, hanem a következő időszak eredményei döntik el. Az viszont jól látható, hogy a magyar startup-finanszírozásban megjelent egy olyan megközelítés, amely a tőkebevonást a közösségépítéssel kapcsolja össze.

The post Ingyen részvénnyel épít tulajdonosi közösséget egy magyar techcég – új modell a startup-finanszírozásban? appeared first on digitrendi.hu.