A mostani bejelentés tehát nem egyszerűen egy újabb hálózatfejlesztési mérföldkő. A Telekom bejelentése szerint az országos 5G SA hálózat kiépítésével lezárult a hálózati előkészítés egy fontos szakasza, a Samsung Galaxy S25 és a Xiaomi 15 készülékcsalád tagjaival elvégzett sikeres white labelling teszt pedig azt igazolta, hogy a hálózati képességek és a vizsgált készülékek stabilan együttműködnek. A vállalat további gyártókkal is bővítené a kompatibilis készülékek körét.

Mi az 5G SA, és miért fontos?

Az 5G SA lényege, hogy az eddig széles körben használt 5G NSA-val ellentétben már nem a meglévő 4G maghálózatra támaszkodik, hanem önálló 5G maghálózattal működik. A különbség a felhasználó számára első pillantásra nem feltétlenül látványos, a szolgáltató számára azonban jóval nagyobb mozgásteret jelent. Az önálló 5G infrastruktúrára építve alacsonyabb késleltetésű, jobban priorizálható és eltérő igényekhez igazítható szolgáltatások alakíthatók ki.

Nem csak a sebességről szól

Ez azért fontos, mert az 5G SA értelme nem merül ki abban, hogy ugyanazon a telefonon esetleg még gyorsabb lesz a mobilinternet. A technológia egyik fontos képessége a hálózati szeletelés, amely lehetővé teszi, hogy ugyanazon fizikai mobilhálózaton belül egy adott szolgáltatás vagy ügyfélcsoport számára elkülönített, meghatározott prioritású hálózati erőforrás álljon rendelkezésre.

Egy ipari alkalmazásnál például nem pusztán a nagy sebesség lehet fontos, hanem a kiszámítható késleltetés, a rendelkezésre állás és a biztonság is. A Telekom szerint az 5G SA éppen az ilyen speciális felhasználási esetekhez teremthet rugalmasabb hálózati alapot.

A technológia ügyféloldali előnye ezért inkább a válaszidőben, a megbízhatóságban és az új szolgáltatások lehetőségében jelenhet meg, mintsem önmagában egy újabb sebességrekordban. Az alacsonyabb késleltetés például az interaktív alkalmazásoknál, játékoknál vagy videókommunikációban lehet érzékelhető, üzleti és ipari környezetben pedig ennél jóval nagyobb jelentősége lehet. Az 5G SA a VoNR, vagyis az 5G hálózaton megvalósuló hanghívás technológiai alapját is megteremti.

Európában még messze nem általános

Hogy mennyire új még ez a technológia Európában, azt jól mutatják a friss adatok. Az Európai Bizottság 2026-os 5G Observatory jelentése szerint az EU-ban az 5G SA bázisállomások az összes mobil bázisállomás 20,9 százalékát tették ki, miközben az uniós 5G-kiépítés továbbra is döntően NSA-alapú. Ugyanebben a jelentésben az is szerepel, hogy 2025 negyedik negyedévében az európai 5G-felhasználók mindössze mintegy 2,8 százaléka kapcsolódott SA-hálózaton.

A két szám első látásra ellentmondásosnak tűnhet, valójában két külön dolgot mér. A 20,9 százalék a kiépített infrastruktúrára, a 2,8 százalék pedig a tényleges használatra utal. Vagyis az SA-hálózatok kiépítése már jóval előrébb jár, mint az olyan készülékek és szolgáltatások elterjedése, amelyek ténylegesen használják is az önálló 5G infrastruktúrát.

Az európai felzárkózás ugyanakkor már megindult. Az Ookla adatai szerint az európai 5G SA-kapcsolatok aránya 2024 negyedik negyedéve és 2025 negyedik negyedéve között 1,1 százalékról 2,8 százalékra nőtt. A gyorsulásban Ausztria, Spanyolország, az Egyesült Királyság és Franciaország járt élen. Az európai SA-hálózatokon mért medián letöltési sebesség 205 Mbps volt, ami 45 százalékkal haladta meg az NSA-hálózatokon mért értéket, bár az eredményeket a rendelkezésre álló spektrum és a hálózat terheltsége is jelentősen befolyásolja.

A Telekomnál már a szolgáltatásépítés következik

A Magyar Telekom számára ezért most az egyik legfontosabb feladat lehet, hogy az infrastruktúra képességeiből tényleges szolgáltatást építsen. A júniusi interjúban Nagy Péter éppen erről beszélt: a Telekom 5G SA hálózata technológiai oldalról már akkor is lényegében bevetésre kész volt, a kérdés inkább az volt, milyen felhasználási esetek teremtenek valódi értéket.

Példaként említette, hogy a Deutsche Telekom csoporton belül Görögországban az ügyfél kérésére nagyobb adatátviteli teljesítményt biztosító szolgáltatás működik, Németországban pedig dedikált hálózati szeletet használhatnak az arra regisztráló ügyfelek.

A vállalati és ipari oldalon ennél is kézzelfoghatóbb lehet az 5G SA szerepe. A műszaki vezérhelyettes már a júniusi interjúban arról beszélt, hogy vállalati környezetben működnek hálózatszeletelésre épülő megoldások, például nagy rendezvényeken, egyes fizetési szolgáltatásoknál, illetve autóipari környezetben privát mobilhálózatok formájában. Az autonóm és erősen automatizált gyártási rendszereknél pedig éppen az alacsony késleltetés és a kiszámítható működés lehet az 5G SA egyik legfontosabb előnye.

A mostani készülékteszt ebből a szempontból egy újabb, kevésbé látványos, de fontos lépcső. Hiába áll rendelkezésre ugyanis az országos 5G SA hálózat, ha a mobilkészülék és a hálózat nem működik megfelelően együtt.

A Telekom, a Samsung és a Xiaomi közös white labelling tesztje éppen ezt a kompatibilitást vizsgálta, a sikeres validáció pedig megteremti a technológiai alapot ahhoz, hogy a későbbiekben kereskedelmi szolgáltatások is épülhessenek az 5G SA képességeire.

A folyamat tehát a nyár elejéhez képest láthatóan továbblépett: akkor még elsősorban arról szólt a kérdés, hogy mikor és milyen formában lehet értelme az 5G SA bevezetésének, mostanra pedig az országos hálózat és az első készülékek validációja is elkészült. A következő nagy kérdés már nem az, hogy technológiailag képes-e rá a Telekom, hanem az, hogy mikor és milyen ügyfélajánlatokban jelenik meg mindez a gyakorlatban.

The post Országosan kiépült a Telekom 5G SA hálózata, már készülékeket is teszteltek rajta appeared first on digitrendi.hu.

A magyar megújulóenergia-kapacitások következő évekre tervezett bővítése új feladatok elé állítja a villamosenergia-rendszert. Miközben a kormány több ezer megawattnyi új szélenergia-kapacitással számol, egyre nagyobb szerepet kap az energiatárolás és a hálózat digitális, rugalmas működtetése is. Két friss fejlesztés jól mutatja, milyen irányok rajzolódnak ki a hazai energiapiacon.

Október végéig lehet pályázni a szélerőmű kapacitás bővítésének első körére

A magyarországi szélerőművi kapacitás a jelenlegi mintegy 330 MW-ról a kormányzati tervek szerint néhány éven belül akár további 4000 MW-tal is bővülhet. Az első pályázati körben 702 MVA hálózati csatlakozási kapacitást osztanak ki, a jelentkezéseket október 30-ig lehet benyújtani.

Az új szélerőművek azonban nem önmagukban változtatják meg az energiarendszert. A napenergia már eddig is jelentősen növelte az időjárásfüggő termelés arányát, a szél pedig más időszakokban és más körülmények között termel, ezért a két energiaforrás bizonyos szempontból kiegészítheti egymást. Ehhez viszont olyan hálózatra van szükség, amely képes gyorsan reagálni a termelés változásaira és az energiaáramlások átrendeződésére.

„Rugalmas, decentralizált hálózatokra van szükség, amelyekben az energetikai és az ICT-technológiák integrációja kulcsszerepet kap” – fogalmaz Veres Zsolt, a Schneider Electric országigazgatója.

A hálózati rugalmasság fontos eleme az energiatárolás

Erre jó példa a SolServices és a Huawei frissen bejelentett együttműködése, amelynek keretében több mint 150 MW teljesítményű, 300 MWh kapacitású akkumulátoros energiatároló-rendszer épül ki. A teljes portfólió várhatóan 2027 első negyedévére készül el, a SolServices meglévő napelemparkjainak hibridizációjával.

A projekt mérete önmagában is figyelemre méltó, de talán még érdekesebb, hogy nem egy önálló akkumulátoros beruházásról van szó. A SolServices mintegy 380 MW összteljesítményű naperőművi portfóliót üzemeltet, és ennek fokozatos átalakításával egy rugalmasabb, integrált energiaportfóliót alakít ki. A tároló így közvetlenül kapcsolódik a már működő megújuló termeléshez.

Ennek a működésnek éppen az az egyik legfontosabb előnye, hogy a napsütéses időszakokban megtermelt, de azonnal fel nem használt villamos energia később is rendelkezésre állhat. A tároló a nagyobb rendszerigényű órákban visszaadhatja az energiát a hálózatnak, ezzel mérsékelve a termelés és fogyasztás közötti eltéréseket, valamint támogatva további megújuló kapacitások integrációját.

A 300 MWh-s rendszer nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy a teljesen feltöltött tároló – a bejelentésen elhangzottak szerint – egy paksi atomerőművi blokk csúcskapacitású termeléskiesését több mint fél órán keresztül lenne képes ellensúlyozni. A beruházás ráadásul teljes egészében piaci finanszírozással valósul meg, ami az üzletfelek értelmezése szerint azt is jelzi, hogy a nagy léptékű energiatárolás már önálló piaci infrastruktúraként is megjelenhet.

A projekt technológiai oldalán a Huawei intelligens BESS-vezérlése és hálózatképző megoldásai is megjelennek. A cél nem pusztán az energia eltárolása, hanem egy olyan rendszer kialakítása, amely nagyobb rugalmasságot biztosít a villamosenergia-hálózat számára.

Ami a hibridizáció mögött van

A hibridizáció nem feltétlenül áll meg a napenergia és az energiatárolás kombinációjánál. A SolServices hosszabb távú terveiben a szélenergia és a geotermikus energia integrációja is szerepel, vagyis egy olyan portfólió kialakítása, amelyben több, eltérő termelési karakterisztikájú energiaforrás és a tárolás egymást kiegészítve működhet.

A két fejlesztés így ugyanannak az átalakulásnak más-más oldalát mutatja. A szélenergia tervezett bővítése új termelőkapacitásokat hozhat a rendszerbe, az energiatárolás pedig segíthet abban, hogy az időjárásfüggő termelés rugalmasabban illeszkedjen a fogyasztáshoz. Közben a hálózatnak is egyre intelligensebbé és alkalmazkodóképesebbé kell válnia.

A megújulóenergia-átmenet következő szakaszában ezért már nem egyszerűen az a kérdés, mennyi új energiát tudunk termelni, hanem az is, hogyan tudjuk azt tárolni, elosztani és akkor felhasználni, amikor valóban szükség van rá.

The post A megújuló energia új kihívása: nemcsak termelni, tárolni és kezelni is kell appeared first on digitrendi.hu.

Az irodatechnika hallatán ma még könnyű a jól ismert nyomtatókra, multifunkciós berendezésekre és szkennerekre gondolni. A piac azonban már jó ideje más irányba tart. A nyomtatott oldalak száma csökken, a digitalizáció gyorsul, miközben az eszközök egyre szorosabban kapcsolódnak a vállalati IT-rendszerekhez, a felhőhöz, a biztonsági megoldásokhoz és most már a mesterséges intelligenciához is.

A papír eltűnik, az adat marad

A klasszikus hardcopy-piac zsugorodása jól látható az IDC friss piaci adataiban is. A kutatócég 2026 első negyedévére vonatkozó jelentése szerint a globális piacon különösen a lézeres eszközök és az A3-as multifunkciós berendezések szállítása csökkent, Nyugat-Európában pedig a digitalizáció is a visszaesés egyik meghatározó tényezője. Az IDC szeptemberben közzétett adatai szerint a globális hardcopy-szállítások 2026 második negyedévében éves összevetésben 7 százalékkal, 17,2 millió darabra estek.

Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a dokumentumokkal végzett munka jelentősége csökkenne. Inkább az figyelhető meg, hogy a dokumentum egyre kevésbé végtermék, és egyre inkább adatforrás.

Erre jó példa a Canon most bemutatott imageFORMULA DR-C360 dokumentumszkennere. A vállalat olyan környezetekre szánja, ahol nagy mennyiségű papíralapú dokumentumot kell gyorsan digitalizálni. A készülék akár 120 kép/perc sebességgel dolgozik, 100 lapos automatikus dokumentumadagolóval rendelkezik, a hozzá adott szoftver pedig OCR-t(optikai karakterfelismerés) és vonalkódolvasást is támogat.

Önmagában egyik funkció sem forradalmi. A lényeg inkább az, mi történik a szkennelés után. A Canon megoldása a digitalizált dokumentumokat különböző formátumokba alakítja, és támogatja a továbbításukat SharePointba, hálózati mappákba vagy felhőalapú alkalmazásokba.

Vagyis a szkenner már nem egyszerűen egy olyan berendezés, amely a papírlapot képpé alakítja. Egyre inkább válik a vállalati adatfolyam első állomásává.

Fizikai információból digitális adat lesz

Ennek a változásnak a jelentőségét jól mutatja, hogy a Canon egy korábbi modelljével egy magyarországi feldolgozási projektben mintegy 12 millió dokumentumot digitalizáltak, köztük milliós nagyságrendben hagyományos, füzet formátumú útleveleket. Az új modellnél már a hordozótasak használatára sincs szükség, így a nagy mennyiségű dokumentum feldolgozását nem kell megszakítani.

Amikor az AI már a dokumentumot is továbbküldi

Ez a folyamat pedig éppen most léphet új szintre a mesterséges intelligencia miatt.

A Quocirca legutóbbi Print Industry Trends kutatása szerint a nyomtatási iparág egyik legfontosabb változása, hogy az AI felgyorsítja a még papíron működő munkafolyamatok digitalizálását. A kutatócég szerint a multifunkciós nyomtatókat egyre inkább biztonságos, AI-alapú munkafolyamatokat támogató eszközként kell kezelni, amelyek az intelligens dokumentumfeldolgozással együtt dolgoznak. A hangsúly közben fokozatosan a hardverről a szoftverre és a szolgáltatásokra helyeződik át.

A Gartner témába vágó 2026-os kutatása szintén azt mutatja, hogy az IDP (Intelligent Document Processing) már önálló technológiai területté vált. A generatív AI és az agentikus automatizálás új hatékonysági lehetőségeket teremt, miközben a dokumentumfeldolgozás egyre inkább beépül a vállalati munkafolyamatokba.

A különbség jól érzékeltethető egy egyszerű példával. Egy hagyományos, AI-val támogatott rendszer egy számláról felismeri és kinyeri a végösszeget. Egy agentikus rendszer viszont már azt is képes lehet eldönteni, hogy mi legyen vele: felismeri a beszállítót, összeveti a megrendeléssel, lekérdezi az ERP-rendszert, ellenőrzi a teljesítést, majd továbbítja a folyamatot vagy emberi ellenőrzést kér.

A Quocirca agentikus AI-ról szóló elemzése szerint a vállalkozások 73 százaléka növeli az intelligens dokumentumfeldolgozásra fordított beruházásait, miközben a kutatás 9 százalékos növekedést vár a multifunkciós berendezések szkennelési volumenében a következő évben.

Ez különös helyzetet teremt. A papír mennyisége csökken, miközben a szkennelés jelentősége nő.

A „papírmentes iroda” tehát nem feltétlenül azt jelenti, hogy többé nincs szükség szkennerre. Éppen ellenkezőleg: a fennmaradó papíralapú dokumentumok minél gyorsabb és intelligensebb digitalizálása válik fontossá.

A hibrid iroda átírja a szabályokat

A hibrid munkavégzés csak tovább árnyalja a képet. A Quocirca ide vonatkozó kutatása szerint 2025-ben a megkérdezett cégek és intézmények 57 százaléka még teljesen irodai munkavégzést jelzett, 2030-ra azonban ez 49 százalékra csökkenhet. Közben 47 százalékuk tervezi növelni a printinfrastruktúrára fordított beruházásokat. A kutatás szerint a nyomtatási volumen ugyan csak 0,5 százalékkal nőhet, a mobilnyomtatás viszont 2,3 százalékkal bővülhet.

Ez első pillantásra ellentmondásnak tűnik. Miért költenének a vállalatok nyomtatási infrastruktúrára, ha közben egyre kevesebbet nyomtatnak?

Azért, mert már nem feltétlenül a nyomtató a lényeg.

A vállalatok olyan infrastruktúrát keresnek, amely biztonságosan összeköti a fizikai dokumentumokat a digitális munkafolyamatokkal, miközben az alkalmazottak egy része otthonról, más része az irodából vagy éppen egy másik helyszínről dolgozik.

Az irodatechnika így lassan beolvad az IT-infrastruktúrába. A biztonság, az identitáskezelés, a felhő, a workflow-automatizálás, az adatvédelem és az AI legalább annyira fontos lesz, mint maga a nyomtatási sebesség.

Nem minden irodatechnika, amire a neve utal

És ezen a ponton kapcsolódik be egy másik piaci szereplő, az Anker.

Első látásra az eufyMake E1 is könnyen bekerülhetne az irodatechnikai hírek közé, hiszen egy nyomtatóról van szó. Csakhogy nem minden irodatechnika, amire a neve utal.

Az Anker E1 UV-nyomtatója ugyanis egészen más irányba mutat. Több mint 300 különböző anyagra képes nyomtatni, akár 1440 dpi felbontással és 5 milliméteres 3D textúrával, miközben a gyártó kifejezetten kisvállalkozásoknak és kreatív alkotóknak szánja. A készülék többek között fára, fémre, üvegre, kerámiára, bőrre és textilre is használható.

A cél itt már nem egy dokumentum elkészítése, hanem egy digitális ötlet fizikai termékké alakítása.

A kisvállalkozó saját műhelyében készíthet egyedi vagy kis szériás termékeket anélkül, hogy minden munkát külső nyomdának vagy gyártónak kellene kiadnia. Az Anker ráadásul AI-eszközöket is épített a rendszerbe, az Idea-to-Image munkafolyamat pedig a kiválasztott anyag alapján nyomtatási paramétereket ajánl.

Ez már nem klasszikus irodatechnika. Sokkal inkább desktop manufacturing, vagyis az ipari gyártástechnológiák egy részének asztali méretűvé és kisvállalkozások számára hozzáférhetővé válása.

És ez a folyamat sem áll meg az UV-nyomtatásnál. Az Anker már egy személyi textilnyomtatón is dolgozik, amely a tervek szerint 2027 első negyedévében jelenhet meg, közvetlenül a ruhadarabra nyomtató DTG (Direct-to-Garment), illetve fóliára nyomtató, majd a mintát a textilre hőpréssel átvivő DTF (Direct-to-Film) technológiával.

A két fejlesztés így látszólag két teljesen különböző piacról érkezik, valójában ugyanannak a nagyobb technológiai átalakulásnak két oldalát mutatja.

Az egyik irány:

fizikai információ → digitális adat

A másik:

digitális ötlet → fizikai termék

A kettő között pedig ott vannak azok a technológiák, amelyek az elmúlt években alapjaiban alakították át a vállalati munkát: a felhő, az automatizálás, az AI, az adatfeldolgozás és a digitális munkafolyamatok.

Ezért lehet, hogy az „irodatechnika” elnevezés már lassan újrakeresztelésre érik. A nyomtató már nem feltétlenül csak nyomtat. A szkenner már nem feltétlenül csak másolatot készít. Az MFP egyre inkább digitális adatkapu, a dokumentum pedig egyre inkább a vállalati folyamatok alapanyaga.

Közben az asztali gyártóeszközök ugyanennek a folyamatnak a másik végén jelennek meg: a digitális tartalomból és tervekből egyre könnyebben készülhet fizikai termék akár egy kisvállalkozás saját műhelyében.

Lehet, hogy az irodatechnika piaca zsugorodik, az viszont egyre kevésbé igaz, hogy az irodatechnikai eszközök jelentősége is csökken.

Inkább az figyelhető meg, hogy a készülék önmagában egyre kevésbé érdekes kezd lenni. Az igazán fontos kérdés, hogy milyen adatot vesz fel, mit kezd vele az AI, milyen üzleti folyamatba kapcsolódik be – vagy milyen fizikai terméket képes létrehozni egy digitális ötletből. Ideje másképpen nézni az irodatechnikára.

The post Kevesebb papír, több intelligencia: újraértelmeződik az irodatechnika appeared first on digitrendi.hu.

A Magyar Telekom vezetékes hálózata a 2026 első félévére vonatkozó Ookla Speedtest-mérések alapján ismét elnyerte a „Leggyorsabb Vezetékes Hálózat” és a „Legjobb Vezetékes Hálózat” díját Magyarországon. A vállalat egymást követő második mérési időszakban végzett az élen mindkét kategóriában.

A két elismerés azonban érdekesebb annál, mint hogy újabb elismerés került a Telekom díjgyűjteményébe. Már az elnevezésekből is látszik ugyanis, hogy a „leggyorsabb” és a „legjobb” nem feltétlenül ugyanazt jelenti. Az pedig még érdekesebb, hogy az Ookla a mobilhálózatok európai összehasonlításában már egy harmadik szempontot, a Network Consistencyt, vagyis a hálózati teljesítmény konzisztenciáját is külön vizsgálja.

Mitől jó ma egy hálózat?

A sebesség természetesen továbbra is alapvető szempont. Az Ookla „Leggyorsabb Vezetékes Hálózat” díja a Speed Score alapján születik, amely nem önmagában csak a letöltési sebességet veszi figyelembe, hanem többek között a le- és feltöltési teljesítményt, valamint a terhelés alatti késleltetést is. A Magyar Telekom esetében a 2026 első és második negyedévének mérései alapján 70,43 lett a Speed Score, a medián letöltési sebesség 316,67, a feltöltési pedig 101,32 Mbps volt.

A „Legjobb Vezetékes Hálózat” díj mögött már másfajta megközelítés áll. Az Ookla Connectivity Score-ja az általános felhasználói élményt próbálja megragadni, olyan tényezők figyelembevételével, mint a sebesség, a késleltetés és a mindennapi használat során tapasztalt teljesítmény, például webböngészés vagy videostreaming közben. A 2026 első félévében gyűjtött több mint 51 millió teszt alapján a Telekom Connectivity Score-ja 79,06 lett.

Vagyis már ugyanazon hálózat esetében sem feltétlenül ugyanazt a kérdést teszi fel a mérés. Az egyik arra keresi a választ, hogy milyen teljesítményre képes a hálózat, a másik pedig arra, hogy milyen felhasználói élményt tud ebből nyújtani.

A magyarországi vezetékes hálózatok összehasonlításánál ugyanakkor érdemes egy módszertani sajátosságot is figyelembe venni. A Yettel ugyanis csak 2026 júliusában indította el saját vezetékes, optikai HiperNet szolgáltatását a 2Connect nagykereskedelmi infrastruktúráján, így a január–júniusi Ookla-időszakban még nem volt jelen a vezetékes piacon ebben a formában. (A vállalat korábban is kínált otthoni internetet, az OtthonNet azonban mobilhálózaton működött.)

A különbség a mobilhálózatoknál még látványosabban jelenik meg.

Az Ookla 2026 első félévére készült európai Mobile Network Consistency Reportja már kifejezetten azt vizsgálja, hogy a mobilhálózatok mennyire megbízhatóan hozzák az elvárt teljesítményt. A jelentés milliós nagyságrendű, fogyasztók által indított Speedtest-mérésekre épül, és nem a legmagasabb elérhető sebességet keresi, hanem azt, hogy a mérések mekkora részében teljesül egyszerre egy meghatározott letöltési és feltöltési küszöb.

Ez a küszöb az Ookla 2026 első félévi elemzésében 50 Mbps letöltés és 10 Mbps feltöltés. A Network Consistency azt mutatja meg, hogy az adott szolgáltató mérési mintáinak mekkora hányada éri el vagy haladja meg mindkét értéket. A számítás minden technológiát együtt kezel, és az elemzés a január–júniusi időszakra vonatkozik.

A különbség szemléletes. Egy hálózat lehet nagyon gyors egy adott pillanatban vagy egy adott helyen, de ettől még nem biztos, hogy ugyanazt a teljesítményt biztosítja újra és újra. A sebesség azt mutatja meg, mire képes a hálózat. A konzisztencia azt, hogy ebből mennyit kap meg a felhasználó rendszeresen.

Az Ookla európai listájának élén 2026 első félévében a Telekom Germany végzett 73,3 százalékos Network Consistency értékkel. Dobogós még a Telekom Slovakia 71,8, és a Yettel Bulgaria 70,7, tőle nem sokkal lemaradva a negyedik a Telia Denmark 70,2 százalékkal.

Az első öt szolgáltató között kevesebb mint öt százalékpont a különbség, ami az Ookla értelmezése szerint arra utal, hogy az 50/10 Mbps-os küszöb megbízható teljesítése a vezető európai hálózatoknál egyre inkább alapelvárássá válik.

Készülni kell az AI-jelentette újabb leterhelésre

Az is jól látszik, hogy a hálózatok használata közben egyre kevésbé egyetlen alkalmazás adatforgalmáról van szó. A videostreaming, a videóhívások, a felhőbe történő fotó- és videómentés, a valós idejű navigáció és az AI-alapú hangasszisztensek, illetve ügynökök akár párhuzamosan is használhatják ugyanazt a kapcsolatot. Az Ookla szerint a fejlett európai mobilpiacokon ezért a hangsúly a lefedettség további növelése mellett egyre inkább a hálózati kapacitásra és a teljesítmény konzisztenciájára kerül.

Ráadásul az AI újfajta terhelést is hozhat a hálózatokba. Az Ookla szerint például az interaktív videós AI-modellek terjedése a feltöltési oldalon is növelheti az igényeket. Az 50 Mbps letöltési és 10 Mbps feltöltési küszöböt úgy választották meg, hogy egyebek mellett elegendő legyen HD-streaminghez, élő videóhíváshoz és háttérben futó alkalmazásokhoz, miközben maradjon némi feltöltési tartalék az olyan interaktív alkalmazások számára is, mint a hangalapú AI vagy a videóhívás.

A megbízható teljesítmény a vezetékes hálózatoknál is alapelvárás kell, hogy legyen

Közben a vezetékes hálózatoknál is látható, hogy a verseny már nem egyszerűen arról szól, ki tud nagyobb letöltési sebességet kínálni. A Magyar Telekom például 2026 első felében 170 ezer új gigabitképes hozzáférési ponttal bővítette hálózatát, így országszerte már több mint 4,2 millió ilyen hozzáférési pont áll rendelkezésre. A fejlesztés célja a vállalat közlése szerint az, hogy az egyre növekvő adatforgalom mellett is stabil, gyors és megbízható kapcsolat legyen elérhető.

És éppen ebben lelhető fel a lényeg. A hálózatok fejlődésével a „jó” hálózat fogalma is változik. A sebesség továbbra is fontos, de mellé felzárkózik a késleltetés, a mindennapi felhasználói élmény, a lefedettség és – különösen a mobilhálózatoknál – az, hogy a hálózat mennyire kiszámíthatóan képes hozni az elvárt teljesítményt.

Vagyis a hálózatok versenyében lassan nem az lesz a legérdekesebb kérdés, hogy ki tudja a legnagyobb sebességmutatót kiírni, hanem az, hogy ki tudja azt a teljesítményt a legtöbbször valódi használat közben is biztosítani.

The post Már nem az a kérdés, milyen gyors a távközlési hálózat appeared first on digitrendi.hu.

Az újbudai, 1300 négyzetméteres eladóterű áruház nem tartozik a MediaMarkt legnagyobb 3 3 ezer négyzetméteres üzletei közé, éppen ezért a kínálatot is a hely adottságaihoz igazították. Ahogy Mihók György, az Allee-beli áruház igazgatója az üzletbejáráson fogalmazott, innen elsősorban azt viszi haza a vásárló, „amit a hóna alatt elbír”. A nagyobb háztartási gépek, mosó- és hűtőgépek, illetve nagyméretű televíziók inkább a nagyobb alapterületű áruházakban kapnak nagyobb teret.

A kisebb üzlet azonban nem jelent kisebb szerepet. Az új egységben a termékek személyes kipróbálása, az összehasonlítás és a szakértői segítség mellett a MediaMarkt teljes szolgáltatási palettája is megjelenik, a kiterjesztett garanciától és biztosításoktól az azonnali eszközbeüzemelésig és az online rendelések átvételéig.

Változik az értékesítők feladata is

A boltok szerepe közben maga is változik. Az üzletbejáráson elhangzottak alapján a MediaMarktnál az értékesítőkkel szembeni elvárások is átalakultak: míg korábban jellemzően külön szakemberek foglalkoztak a háztartási gépekkel, a televíziókkal vagy éppen a számítástechnikával és okostelefonokkal, ma szélesebb körű tájékozottságot várnak el tőlük.

Mihók György ezt egy jó háziorvos munkájához hasonlította: a kérdéseivel érkező vásárlót nem egyetlen termékkategória alapján kell kiszolgálni, hanem az igényeire kell megoldást találni.

Szilágyi Gábor, a MediaMarkt Magyarország ügyvezető igazgatója szerint a műszaki kereskedelemben a bizalom továbbra is meghatározó, különösen az összetettebb és nagyobb értékű vásárlásoknál. Úgy látja, hogy a technológia fejlődése a jövőben sem teszi fölöslegessé a fizikai üzleteket, hanem bizonyos termékkategóriákban még fontosabbá teszi a személyes tapasztalást, a kipróbálást és a szakértői segítséget.

Az üzletbejáráson ennél is tömörebben fogalmazott: az értékesítő feladata nem az eladás, hanem a vevő segítése. Ha ezt jól végzi, a vásárló később is visszatér.

Ez azért is figyelemreméltó, mert a nagyobb értékű műszaki termékeknél az online vásárlás kényelme önmagában nem feltétlenül írja felül a személyes tapasztalat igényét. Egy televízió, egy notebook, egy háztartási gép vagy más nagyobb értékű készülék megvásárlása előtt sokan szeretnék látni, megérinteni, kipróbálni a terméket, vagy egyszerűen csak megbizonyosodni arról, hogy valóban azt kapják-e, amire szükségük van.

Így ér össze a termékeladás a szolgáltatással

A MediaMarkt szolgáltatási irányba fordulása egyébként nem új keletű. Az okospultoknál már évek óta nem pusztán készüléket lehet vásárolni, hanem segítséget is lehet kérni az okoseszközök használatához, beállításához, illetve akár a telefonok közötti adatköltöztetéshez.

Az idei év egyik látványosabb lépése ugyanezt a logikát vitte tovább a nagyobb háztartási berendezéseknél: a klímaberendezés megvásárlása mellett már a beszerelés is megrendelhető a MediaMarkton keresztül, az áruház által kiválasztott szakszerelők közreműködésével. A műszaki kereskedelem szolgáltatásalapú átalakulásáról korábban is írtunk a Digitrendin.

A logika egyszerű: a vásárló az esetek nagy részében nem egy dobozt akar hazavinni, hanem működő megoldást szeretne.

Most már a webshop sem csak webshop

Ebben a folyamatban újabb lépés a MediaMarkt Marketplace elindítása. Szeptember 29-től a magyarországi webáruházban a MediaMarkt saját termékei mellett kiválasztott külső kereskedők ajánlatai is megjelennek. A vállalat ezzel jelentősen bővíteni akarja a választékot, és olyan új kategóriákat is beemel, mint a fitness- és wellness-termékek, illetve a kisállattartáshoz kapcsolódó termékek.

A piactéri modellnél azonban éppen az a kérdés, hogyan lehet a nagyobb választékot úgy biztosítani, hogy közben ne vesszen el az a bizalom, amelyet a MediaMarkt a saját áruházaival és webshopjával felépített.

A cég ezért zárt Marketplace-rendszert alakított ki. A csatlakozó kereskedők többlépcsős ellenőrzésen esnek át, a teljesítményüket és megbízhatóságukat pedig folyamatosan figyelik. Az induláskor várhatóan fele-fele arányban lesznek jelen magyar és nemzetközi partnerek.

Szilágyi Gábor a Marketplace kapcsán is a bizalom fontosságát emelte ki. A MediaMarkt célja szerinte nem egyszerűen egy új értékesítési csatorna létrehozása, hanem a fizikai üzletekben és az online felületeken felépített bizalom kiterjesztése egy ellenőrzött kereskedelmi rendszerre.

Együtt nő a fizikai és a digitális jelenlét

A két fejlesztés egymás mellé téve ezért többet mond, mint külön-külön. A MediaMarkt Magyarországon jelenleg bevételének mintegy 15 százalékát termeli online, az új áruház első éves teljes bevételi terve 6 milliárd forint.

A vállalat tehát nem úgy reagál az e-kereskedelem térnyerésére, hogy fokozatosan visszahúzódik a fizikai üzletekből. Éppen ellenkezőleg: egyszerre fejleszti a két csatornát, és igyekszik egyre szorosabban összekapcsolni őket.

Az online térben a választék és a kényelem bővül a Marketplace révén, a fizikai üzletben pedig a terméktapasztalat, a tanácsadás és a szolgáltatások kerülnek előtérbe. A vásárló közben eldöntheti, hogy hol kezdi és hol fejezi be a folyamatot: tájékozódhat online, megnézheti a készüléket az üzletben, kérhet segítséget a választáshoz, majd akár online rendelhet, és később ugyanott veheti igénybe az adott termékhez kapcsolódó szolgáltatást.

A műszaki kereskedelemben így nem feltétlenül az a kérdés, hogy online vagy fizikai bolt, hanem egyre inkább az, hogy a kettő hogyan tud együtt működni.

A MediaMarkt stratégiájából pedig egy olyan kereskedő képe rajzolódik ki, amely nem egyszerűen több terméket akar eladni. A vásárlási döntéstől a készülék használatáig, illetve az online kereséstől a személyes tapasztalatig próbálja egyre több ponton jelen lenni.

Ez pedig egyben azt is jelzi, hogy a fizikai műszaki áruházaknak még korántsem áldozott le. Csak már nem ugyanazért érdemes bemenni, mint régen.

The post MediaMarkt: együtt bővül a műszaki kereskedő fizikai és az online világa appeared first on digitrendi.hu.

Az AI-forradalomnak van egy kevésbé látványos, de egyre nehezebben figyelmen kívül hagyható következménye. Miközben az új generációs modellekhez sorra épülnek az adatközpontok, a bennük dolgozó szerverek, grafikus feldolgozóegységek (GPU-k), hálózati eszközök, energiaellátó és hűtőrendszerek sem örök életűek. Egy idő után valamennyiből hulladék lesz.

A Basel Action Network (BAN) szeptemberben közzétett új elemzése éppen azért keltett feltűnést, mert nem csupán a szervereket és grafikus processzorokat vizsgálta. A szervezet az adatközpont teljes elektronikai infrastruktúráját figyelembe vette, így a hálózati, energiaellátási, tartalékenergia- és hűtési rendszerek is bekerültek a számításba. A BAN becslése szerint 2025 és 2050 között 395–617 millió tonna AI-vezérelt elektronikai berendezés kerülhet ki a használatból.

A becslés nagyságrendje már önmagában is figyelemre méltó. A BAN számításai szerint ez mintegy 15–23 millió szabványos, 40 lábas tengeri szállítókonténer megtöltésére lenne elegendő, ami a felső értékkel számolva nagyjából 1,56 milliárd köbméternyi konténertérfogatnak felel meg. Egymás mögé állítva ez a sor a Földet mintegy hatszor érné körbe.

Persze nem arról van szó, hogy ennyi hulladék egyszerre jelenik meg. A volumen fokozatosan épül fel, ahogy az AI-infrastruktúra bővül és az eszközök cserélődnek. A jelentőségét mégis jól mutatja, hogy egy új, gyorsuló hulladékanyag-áramlat alakul ki.

A waste stream kifejezésnek ez a magyar megfelelője jól visszaad valamit az e-hulladék természetéből. Nem egyszerűen egy halom kidobott elektronikai eszközről van szó, hanem olyan összetett anyagáramról, amelyben egyszerre vannak jelen veszélyes anyagok és gazdasági értéket képviselő nyersanyagok. Ezt a megközelítést használja a Global E-waste Monitor is, amelyet az ITU és az ENSZ Egyeteme, a UNITAR közösen készít.

Már most is túl sok az elektronikai hulladék

Az AI új hulláma egy olyan rendszerre érkezik rá, amely már most is komoly problémával küzd. A legutóbbi átfogó, globálisan összehasonlítható adatok szerint 2022-ben 62 millió tonna e-hulladék keletkezett világszerte. Ennek mindössze 22,3 százalékáról volt dokumentáltan kimutatható, hogy szabályosan begyűjtötték és környezetileg megfelelő módon újrahasznosították.

Miközben 2010 és 2022 között a keletkező e-hulladék mennyisége 34 millió tonnáról 62 millióra nőtt, a dokumentáltan begyűjtött és újrahasznosított mennyiség 8 millióról mindössze 13,8 millió tonnára emelkedett. Az ITU szerint tehát a hulladéktermelés jóval gyorsabban nő, mint a formális begyűjtés és újrahasznosítás. Az évtized végére változatlan tendencia mellett már 82 millió tonna e-hulladékkal számolnak.

A probléma ráadásul nemcsak környezeti eredetű. Az elektronikai eszközökben értékes másodnyersanyagok sora található, a réztől az aranyon át különféle ritka- és kritikus nyersanyagokig. Az Európai Unió éppen ezért az utóbbi években már nem pusztán hulladékként, hanem részben másodnyersanyag-forrásként is tekint az elektronikai hulladékra.

Nem csak a BAN beszél róla

A BAN elemzése tehát nem elszigetelt felvetés. Az e-hulladék ma több nemzetközi szervezet és szabályozási rendszer számára is kiemelt kérdés.

Az ITU és a UNITAR által készített Global E-waste Monitor ma a világ egyik legfontosabb adatforrása az elektronikai hulladékról. A két szervezet a Global E-waste Statistics Partnership keretében egységes módszertannal gyűjti és teszi hozzáférhetővé az országos adatokat.

A másik fontos szereplő a Baseli Egyezmény, amelynek e-hulladékra vonatkozó szabályai 2025. január 1-jén léptek hatályba. Ettől kezdve a veszélyes és a nem veszélyes e-hulladék határokon átnyúló szállítása is az előzetes tájékoztatáson és hozzájáruláson alapuló, úgynevezett PIC-eljárás hatálya alá került. A Basel-rendszerhez kapcsolódó PACE II partnerség pedig kifejezetten az elektronikai hulladék kezelésének, újrahasznosításának és körforgásos gazdaságba illesztésének nemzetközi együttműködését szolgálja.

Az OECD szintén külön adatbázisban követi az e-hulladék keletkezését, újrafelhasználását és újrahasznosítását. A 2026-ban frissített adatbázis is azt mutatja, hogy a téma már nem pusztán környezetvédelmi, hanem erőforrás-gazdálkodási kérdésként is megjelent.

Mi történik közben a legnagyobb hardvergyártó Ázsiában?

A kérdés különösen aktuális a Távol-Keleten. Nemcsak azért, mert Ázsia a világ egyik legnagyobb e-hulladék-termelő térsége, hanem azért is, mert ugyanitt működik az elektronikai és informatikai hardvergyártás jelentős része.

A Global E-waste Monitor szerint Ázsia egészében 2022-ben csak 11,9 százalék volt a dokumentáltan formálisan begyűjtött és újrahasznosított e-hulladék aránya. Ez természetesen óriási országok és nagyon eltérő rendszerek összesített adata, ezért nem lehet egyetlen „ázsiai” modellről beszélni. A régió meghatározó ipari országai azonban már évek óta saját szabályozással próbálják kezelni a problémát.

Kínában 2011 óta külön szabályozás vonatkozik a hulladék elektromos és elektronikai berendezések visszagyűjtésére és feldolgozására. A rendszer engedélyezett feldolgozó üzemeket, finanszírozási alapot és a gyártók, illetve importőrök hozzájárulását is magában foglalja. A cél nem egyszerűen a hulladék eltüntetése, hanem az erőforrások visszanyerése és a körforgásos gazdaság fejlesztése.

Japán ennél is régebb óta épít a körforgásos gazdaságra. A kis elektromos és elektronikai berendezések újrahasznosítását 2013-ban külön törvénnyel erősítették meg. A települések begyűjtik a megfelelő hulladékot, amelyet minősített vállalkozások bontanak, zúznak és anyagfajták szerint válogatnak szét. A japán rendszer egyik érdekes alapelve éppen az, hogy a kinyerhető erőforrásokat lehetőség szerint az optimális anyagcikluson belül kell visszaforgatni.

Dél-Korea szabályozásában már kifejezetten megjelenik az értékes és kritikus nyersanyagok visszanyerésének szempontja is. Az ország erőforrás-körforgási szabályozása az elektronikai berendezések és járművek hulladékának újrahasznosítását, a gyártói felelősséget és az értékes, illetve ritka fémek visszanyerését is ösztönzi. A koreai megközelítésben az újrahasznosítás egyben nyersanyag-biztonsági kérdés is.

Tajvan pedig a hardvergyártás miatt különösen érdekes példa. A Global E-waste Monitor szerint 2022-ben mintegy 463 ezer tonna e-hulladék keletkezett a szigeten, amelyből 145 ezer tonnát dokumentáltan formálisan begyűjtöttek. Az informatikai termékekre és az elektronikai berendezésekre külön újrahasznosítási előírások vonatkoznak.

Vagyis a válasz arra a kérdésre, hogy „foglalkoznak-e ezzel komolyan Ázsiában?”, egyértelműen igen. A gyártás mellett a hulladékkezelési infrastruktúra és az anyagok visszanyerése is egyre inkább stratégiai kérdéssé válik.

Európa az e-hulladék szállítását is szigorítja

Az európai folyamatok hasonló irányba mutatnak. Az Európai Unió 2024-ben elfogadott új hulladékszállítási rendelete a nyomon követhetőség és az ellenőrzés szigorítását célozza. Az e-hulladékra vonatkozó új szabályok 2025. január 1-jétől érvényesek: az EU-ból nem OECD-országokba irányuló e-hulladék kivitele tiltott, az OECD-országokba irányuló export pedig előzetes hozzájárulási eljáráshoz kötött.

Ez nem azt jelenti, hogy Európa minden elektronikai hulladékát eddig Ázsiába küldte volna, vagy hogy most minden ilyen szállítás megszűnik. A szabályozás inkább azt jelzi, hogy a hulladék nem tekinthető többé egyszerűen szabadon mozgatható áruféleségnek, ha annak kezelésével jelentős környezeti és egészségügyi kockázat jár.

Innen már különösen érdekes az a kérdés, hogy miért kellene egy európai elektronikai hulladékot hosszú útvonalon más kontinensre szállítani, ha a benne lévő anyagok visszanyerésére Európában is kiépíthető megfelelő kapacitás?

A közelség ugyanis nemcsak környezetvédelmi szempont. Kevesebb szállítási időt, kisebb logisztikai kitettséget és adott esetben gyorsabb anyag-visszaforgatást is jelenthet.

Magyarországon már nem csak elmélet

A történetnek ezen a pontján válik különösen érdekessé a magyarországi példa.

A Heves megyei Petőfibányán működő General Future Holding (GFH) elektronikai hulladék feldolgozására és a benne található értékes nyersanyagok visszanyerésére építette fel üzletét. A vállalat közlése szerint eddig mintegy 50 millió kilogramm elektronikai hulladék begyűjtésében és feldolgozásában vett részt több mint 2 ezer lezárt konténeres tranzakcióban. A feldolgozott anyagok között bontott IT- és hálózati elektronika, áramköri lapok és kábelek is vannak.

A folyamat egyik érdekes eleme a gépi látással támogatott válogatás. A vállalat szerint az AI-t itt nem azért használják, hogy „AI-t tegyenek az újrahasznosításra”, hanem azért, hogy az emberi munkát kiegészítve gyorsabban és pontosabban lehessen felismerni és szétválogatni az elektronikai hulladék összetett anyagáramlatait.

A cég példája jól mutatja, miért változik az e-hulladékról alkotott kép. Egy leselejtezett szerver, hálózati eszköz vagy áramköri lap nem feltétlenül a történet vége. Bizonyos esetekben éppen egy új nyersanyagforrás kezdete lehet.

A GFH állítása szerint a kábelekből és áramköri lapokból például rezet nyernek vissza, és a technológia alkalmas arany, más nemesfémek és további értékes nyersanyagok kinyerésére is. A társaság arra is felhívja a figyelmet, hogy a jelenlegi nemzetközi rendszerben bizonyos anyagáramok akár hosszú időt tölthetnek szállítással, mire eljutnak a feldolgozás helyére.

Ez az a pont, ahol az e-hulladék története összeér az iparpolitikával. Az Európai Unió kritikus nyersanyagokról szóló szabályozása már kifejezetten abból indul ki, hogy az ipar számára fontos, ugyanakkor ellátási kockázatokkal fenyegető alapanyagokhoz való hozzáférést biztonságosabbá kell tenni, többek között a feldolgozás és az újrahasznosítás európai fejlesztésével. A kritikus nyersanyagok között nemcsak ritkaföldfémek, hanem például réz, kobalt, lítium, gallium, germánium és platinafémek is megtalálhatók.

Az elektronikai hulladék tehát egyre kevésbé egyszerűen „szemét”. Inkább egy olyan, összetett anyagáramlás, amelyben egyszerre van jelen környezeti kockázat, ipari lehetőség és nyersanyagforrás.

Az AI tehát nemcsak új hardvert, új hulladékot is termel

Az AI terjedése önmagában aligha fordítható vissza, ahogy a hozzá szükséges adatközpontok építése sem. A kérdés ezért egyre kevésbé az, hogy keletkezik-e újabb e-hulladék, hanem az, hogy mennyire lehet ezt az anyagáramlatot szabályozottan, gazdaságosan és a lehető legközelebbi feldolgozási pontokon kezelni.

Ebben a globális versenyben Ázsiának azért van különleges szerepe, mert ott koncentrálódik a világ elektronikai gyártásának jelentős része, miközben az e-hulladék mennyisége is óriási. Kína, Japán, Dél-Korea és Tajvan ezért egyszerre kénytelen megoldást keresni a hulladékkezelésre és a nyersanyag-visszanyerésre.

Európa eközben egyre szigorúbb szabályokkal próbálja ellenőrzött pályán tartani a hulladék nemzetközi mozgását.

Magyarország pedig egy olyan helyzetben találhatja magát, amely első látásra talán nem tűnik különösebben stratégiai előnynek: jelentős mennyiségű elektronikai hulladék keletkezik körülöttünk, miközben az ország Európa közepén helyezkedik el. Ha azonban ehhez megfelelő feldolgozási technológia is társul, akkor a földrajzi helyzet már nem hátrány, hanem lehetőség lehet. Az AI-forradalom így sajátos módon visszavezet ugyanoda, ahonnan elindult: az anyagokhoz.

A digitális világ mögött ugyanis továbbra is ott van a réz, az arany, az alumínium, az akkumulátor, a nyomtatott áramköri lap és még sok más olyan alapanyag, amelyet egyszer már kibányásztunk, feldolgoztunk, hardverré alakítottunk – és amelyet egyre inkább érdemes lehet nem újra kitermelni, hanem visszanyerni.

The post Az AI új e-hulladékáramlatot indít – miért utaztatnánk vissza Ázsiába, ha itthon is feldolgozható? appeared first on digitrendi.hu.

A kínai webáruházak versenyelőnyének visszanyesését célzó uniós vámintézkedéstől akár azt is várhatta volna a piac, hogy a magyar webáruházak nyerhetnek nagyobb teret. Egyelőre azonban nem ez látszik. A PwC friss elemzése szerint a kínai platformokról elmozduló kereslet az európai szereplők közül elsősorban az Allegro, az eMAG és az Alza pozícióját erősítette, miközben a magyar e-kereskedelmi platformok helyzete érdemben nem javult.

Ez azért is figyelemre méltó, mert az Allegro nem egyszerűen megjelent a magyar piacon, hanem mostanra három közép-európai piacra – Csehországra, Szlovákiára és Magyarországra – építi nemzetközi növekedésének egyik fontos pillérét. A második negyedévben az Allegro International szegmensének GMV-ja, vagyis a platformon lebonyolított áruértékesítés összértéke, 82,4 százalékkal nőtt éves összevetésben, 1,06 milliárd zlotyra.

A növekedés üteme különösen látványos: az első negyedévben még 46 százalék körüli éves bővülést mértek, vagyis a nemzetközi üzlet igazán a második negyedévben kapcsolt rá. Az Allegro nemzetközi szegmensében a vásárlók száma június végén már meghaladta az 5 milliót.

A piactér, amelynek jól jött a vám

A történetben van némi irónia. Az EU éppen azért vetett ki vámot a 150 euró alatti, unión kívülről érkező kis értékű küldeményekre, hogy csökkentse az ilyen import üzleti előnyét, és közelebb hozza egymáshoz az EU-n belüli és kívüli kereskedők versenyfeltételeit. A 3 eurós átmeneti vám július 1-jén lépett életbe.

A vámot ráadásul nem egyszerűen csomagonként kell érteni. A szabály termékkategóriánként, pontosabban tarifális besorolásonként számol: ha egy 150 euró alatti küldeményben több különböző kategóriába tartozó termék van, a 3 eurós tétel többször is megjelenhet. Az Európai Tanács példája szerint három különböző termékkategória egyetlen csomagban már 9 euró vámot jelent.

Ez a gyakorlatban meglehetősen más képet ad, mint az egyszerű „3 eurós vám” szlogen.

A négyféle termékre rakódó, 5500 forintos importálási díj

Erre van egy saját, konkrét példám is. Egy július végi Temu-rendelésben négy, eltérő vámtarifájú terméket választottam. A rendelés értéke kedvezmények után 8134 forint volt, az importálási díj pedig 5500 forinttal növelte meg a végösszeget.

A Temu ügyfélszolgálatának a kiszámítás módjával kapcsolatban feltett kérdésemre azt a választ kaptam, hogy az EU új vámszabályai miatt a platform az azonos vámtarifaszámú termékek után ugyan csak egyszer alkalmazza a 3 eurós importdíjat, de az áfát is felszámítja az EU-n kívülről érkező, 150 euró alatti rendelések esetében.

A bizonylat számai alapján így jött ki a matek: négy különböző vámtarifaszám esetén 4 × 3 euró, azaz 12 euró vám keletkezett. A mintegy 360 forintos akkori euróárfolyammal ez körülbelül 4320 forint, amire a 27 százalékos magyar áfát számolva adódik a nagyjából 5500 forintos összeg.

Ez ráadásul nem azt jelenti, hogy a teljes rendelésre felszámított áfa lenne ennyi, hanem a bizonylaton külön szerepel a teljes rendelés 2898,56 forintos áfatartalma is. Az 5500 forintos „importálási díj” ebből a szempontból külön tétel.

Az uniós és a magyar vámhatósági szabályok is alátámasztják, hogy a 3 eurós vám bizonyos áfakezelési helyzetekben maga is bekerül az áfa alapjába. Vagyis a vásárlók tényleges többletterhe nem feltétlenül áll meg a kommunikációban szereplő 3 eurónál.

A Temu egyelőre nem engedi el a magyar vásárlókat

Mindezek a fejlemények azonban nem jelentették azt, hogy a magyarok tömegesen hátat fordítottak volna a Temunak.

A PwC szeptemberi elemzése szerint 2026 első negyedévében a 4,4 millió magyar online vásárló 56 százaléka rendelt külföldről. A kínai webáruházakból 1,6 millióan vásároltak, a Temu pedig közel 5 millió rendelést regisztrált, 92 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Három hónap alatt 1,8 millió magyar vásárlót ért el.

A vásárlói lojalitás mellett a Temu másik fegyvere továbbra is az ár és az akciózás. A platform magyar felületén jelenleg is külön szerepelnek a Temu-kreditek és az akciók a fizetési és promóciós eszközök között, miközben a magyar piacon folyamatosan jelen vannak az egyéb kedvezményes ajánlatok és cashback-megoldások is.

A magyar versenyhatóság is foglalkozott a Temu árpromóciós gyakorlatával: a GVH 2026 áprilisában lezárt eljárása többek között az áthúzott árakat, a meghirdetett kedvezmények valóságtartalmát és bizonyos sürgető értékesítési üzeneteket vizsgálta. A Temu elismerte a feltárt jogsértéseket, és legalább 882 millió forintnyi fogyasztói kompenzációt vállalt.

A négy európai ország, ahol a Temu a piacvezető

A Temu európai helyzetéről egy friss ECDB-elemzés még érdekesebb képet rajzol. A hamburgi székhelyű, e-kereskedelmi piaci adatokkal és tranzakcióalapú elemzéssel foglalkozó cég 2025-ös adatai szerint Magyarország egyike annak a négy európai piacnak, ahol a Temu már az első számú e-kereskedelmi szereplő. A másik három Finnország, Horvátország és Szlovénia.

A kép azonban Európán belül korántsem egységes. A Temu Franciaországban, Portugáliában, Norvégiában, Bulgáriában, Görögországban, Ausztriában, Csehországban és Szlovákiában a második helyen állt a 2025-ös adatok szerint. Németországban, Svájcban, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Olaszországban és Spanyolországban viszont nem került be az első két helyre.

Ez azért különösen érdekes a magyar piac szempontjából, mert miközben nálunk a Temu már piacvezető pozíciót ért el, az Allegro is éppen ugyanebben a régióban gyorsítja fel a terjeszkedését.

Az Allegro nemcsak Európában közeledik Kínához

Az Allegro most kiadott második negyedéves üzleti beszámolója után van még egy érdekes fejlemény. A vállalat szeptemberben Sencsenben nyitott irodát, és Kínában saját, teljes egészében külföldi tulajdonú vállalatot is létrehozott. A célja, hogy közelebb legyen a kínai eladókhoz, jobban megismerje őket, és közvetlenül ellenőrizze a platformon érvényes szabályok, valamint a termékbiztonsági és megfelelési követelmények betartását.

Az Allegro tehát nem a kínai kínálattól való teljes eltávolodással reagál a változó környezetre. Inkább megpróbálja saját piacterén kezelni és ellenőrizni a kínai beszállítói oldalt. A cég vezetése szerint a stratégia ezzel nem változott, és a kínai jelenlét egyaránt szolgálhat új kínai partnerek és termékek felkutatására, illetve lengyel eladók kínai kapcsolatainak építésére.

Novemberben jön az újabb importteher

Az Európai Unió szeptemberben véglegesítette az új uniós vámkeretrendszer azon elemét is, amely külön kezelési díjat is bevezet a kis értékű, e-kereskedelmi küldeményekre. A díj nem azonos a júliusban bevezetett 3 eurós vámmal: az utóbbi átmeneti vám, az új handling fee pedig a vámhatósági feldolgozás és ellenőrzés költségeihez járul hozzá. Az EU-tagállamoknak legkésőbb 2026. november 1-jétől kell alkalmazniuk, a konkrét összegét azonban majd az Európai Bizottság határozza meg.

Vagyis az unión kívülről érkező kiscsomagok költségszerkezete még idén újabb elemmel bővülhet. A 3 eurós átmeneti vám 2028 közepéig marad érvényben, amikor az új uniós vámadat-hub működésével a normál vámtarifás rendszer váltja fel.

A vám nem zárta le a kínai–európai e-kereskedelmi versenyt

A júliusi intézkedés tehát egyelőre nem hozott olyan fordulatot, amelyben a kínai platformok egyszerűen elveszítenék a magyar vásárlókat, és a helyüket a hazai webshopok vennék át. A PwC adatai szerint a vásárlók inkább tudatosabban számolnak: a termék ára helyett egyre inkább a teljes végösszeget nézik.

Közben megjelent egy európai kihívó, amely láthatóan gyorsan tudott reagálni az új helyzetre. Az Allegro nemcsak Magyarországon, hanem Csehországban és Szlovákiában is erősít.

A kínai versenyre adott uniós válasz így egyelőre nem a hazai e-kereskedelem látványos térnyerését, hanem egy újabb régiós átrendeződést hoz: a Temu és más kínai platformok mellé egyre erősebben felzárkózik az európai gyökerű, de szintén piactéri logikával működő Allegro.

The post Egyelőre nem a magyar webshopok nyernek a kínai vámon – rágyorsított az Allegro appeared first on digitrendi.hu.

Nem csak ott lesz mobilhálózat, ahol van torony

A 4iG és a SpaceX megállapodásának egyik része a Starlink Mobile kereskedelmi szolgáltatás bevezetése Magyarországon és Albániában, amelyet később a Starlink Mobile V2 követhet Magyarországon, Albániában, Montenegróban és Észak-Macedóniában.

A technológia lényege a korábban a lapunk által is nemrégiben bemutatott D2D, vagyis a közvetlen műhold–mobil kapcsolat: a kompatibilis mobiltelefonok külön műholdas végberendezés nélkül kapcsolódhatnak a műholdas hálózathoz. Ez elsősorban ott lehet fontos, ahol a hagyományos mobilhálózat lefedettsége korlátozott vagy egyáltalán nem érhető el.

A Starlink Mobile ugyanakkor nem a földi mobilhálózat kiváltására készül, hanem annak kiegészítésére. A 4iG szerint a szolgáltatás rendkívüli helyzetekben vagy a földi infrastruktúra átmeneti kiesésekor is fenntarthatja a kapcsolatot, illetve a közszolgáltatások és kritikus infrastruktúrák kommunikációját is támogathatja. A későbbi V2 technológia már 5G-alapú nem földi hálózati (NTN) képességeket is nyújthat.

Ez azonban csak az egyik fele a mostani bejelentésnek.

Mit jelent a „szuverén műholdas megoldás”?

A másik megállapodás jóval kevésbé közismert területre vezet: a 4iG Űr és Védelmi Technológiák Zrt. és a SpaceX a Sovereign Solutions keretében olyan integrált szolgáltatást fejleszt, amely kiterjesztett műholdas kommunikációs képességeket és végponttól végpontig védett adatkommunikációt egyesít. A tervek szerint 2027-ben induló szolgáltatás szélessávú összeköttetést és védett, szuverén hálózati infrastruktúrát biztosítana.

A „szuverén” jelző itt nem egyszerűen azt jelenti, hogy műholdon keresztül kommunikálunk. A lényeg inkább az, hogy állami vagy nemzetbiztonsági szempontból érzékeny kommunikációhoz olyan, védett hálózati képesség álljon rendelkezésre, amely válsághelyzetben is megbízhatóan működhet.

Ez különösen fontos lehet olyan területeken, ahol a kommunikáció kiesése nem egyszerűen kényelmetlenséget, hanem működési vagy biztonsági kockázatot jelenthet. Ilyen lehet például a kormányzati kommunikáció, a honvédelem, a kritikus infrastruktúrák vagy más, kiemelt biztonsági követelményeket támasztó felhasználás.

A mostani bejelentésből ugyanakkor még nem derül ki minden technikai részlet: a 4iG nem ismertette például a teljes rendszer architektúráját vagy annak konkrét biztonsági megoldásait. Ezért a Sovereign Solutions esetében egyelőre inkább a szolgáltatás céljáról, mintsem egy már teljes részletességgel megismert technológiáról beszélhetünk.

A Starlinknél azonban jóval régebbről indul a történet

A mostani megállapodás azért is érdekes, mert a 4iG műholdas ambíciói nem a Starlinkkel kezdődnek. A cégcsoport űripari üzletága már saját műholdas infrastruktúra és gyártási képesség kiépítésén dolgozik.

A martonvásári REMTECH űrtechnológiai gyártóközpont építése 2024-ben indult, és a 2025 márciusi bokrétaünnepségen már a létesítmény legmagasabb pontját is elérték. A 4 ezer négyzetméteres központban legfeljebb 400 kilogrammos műholdak gyártására, összeszerelésére, integrációjára és tesztelésére készülnek, a 4iG akkori tájékoztatása szerint pedig 2026 második felében indulhat a működés.

A 4iG űripari holdingja ennél is nagyobb ökoszisztémát vázolt fel: a műholdgyártás mellett a műholdak üzemeltetését, az adatok feldolgozását és más űripari szolgáltatásokat is a saját űripari portfólió részeként kezeli. A HUSAT programban egy geostacionárius távközlési műhold és több alacsony Föld körüli pályán működő földmegfigyelési műhold(LEO) szerepel.

Így a mostani Starlink-megállapodás egy nagyobb folyamat újabb elemeként is értelmezhető: a 4iG nem egyszerűen műholdas szolgáltatásokat akar értékesíteni, hanem az űripari értéklánc több pontján is jelen akar lenni.

A következő kritikus infrastruktúra az energia

Néhány nappal a SpaceX-megállapodás előtt a 4iG egy újabb stratégiai területre való belépést jelentett be: energetikai üzletágat hoz létre, önálló holdingvállalattal.

A tervek között megújuló energiatermelés, energiatárolás és új generációs energetikai technológiák szerepelnek, elsősorban Közép-Kelet-Európában és a Nyugat-Balkánon. A csoport beszámolója már konkrét együttműködésekről és akvizíciós lehetőségekről is említést tett.

Az egyik legnagyobb figyelmet az amerikai X-ENERGY-vel aláírt szándéknyilatkozat kaphatja. A vállalatcsoport az amerikai fejlesztő Xe-100 típusú kis moduláris atomreaktorának (SMR) regionális alkalmazását vizsgálja.

Az X-ENERGY technológiája azért is érdekes a 4iG szempontjából, mert a cég közleménye szerint az ilyen reaktorok egyik lehetséges alkalmazási területe az adatközpontok és más nagy energiaigényű ipari folyamatok ellátása. Ez közvetlenül összekapcsolja az új energetikai üzletágat a 4iG meglévő digitális infrastruktúrájával.

Már működő energiatermelő kapacitás is kerülhet a portfólióba

Az energiaipari terjeszkedés nem kizárólag jövőbeli technológiákról szól. A 4iG egy lengyelországi szélerőműpark megvásárlását is vizsgálja, Észak-Macedóniában pedig több mint 100 MW új szélerőművi kapacitás és energiatárolás lehetőségét tanulmányozza. Montenegróban szintén energiatermelő kapacitások megszerzését vizsgálja.

Magyarországon pedig egy olyan tranzakciót készít elő, amelynek lezárása esetén egy 158 MW összkapacitású, öt északnyugat-magyarországi telephelyen működő szélerőmű-portfólió 49 százalékos részesedése kerülhet a csoporthoz. A 4iG közlése szerint ez a magyarországi telepített szélerőmű-kapacitás közel felét jelenti.

A tranzakciók és együttműködések jelentős része azonban még nem lezárt ügylet: a társaság maga is hangsúlyozza, hogy azok további tárgyalásoktól, átvilágításoktól és szükség esetén hatósági jóváhagyásoktól függnek.

A közös nevező: kritikus infrastruktúrák

A Starlink, a műholdgyártás és az SMR első pillantásra három teljesen különböző üzletágnak tűnhet. A 4iG stratégiáját egymás mellé téve azonban kirajzolódik egy közös elem.

A csoport a távközlés és az informatika mellett egyre nagyobb szerepet szán a digitális infrastruktúrának, az űriparnak, a védelmi technológiáknak és most már az energiának is. Saját meghatározása szerint ezek több ponton energiaintenzív, illetve stratégiai jelentőségű infrastruktúrák, ahol a megbízhatóság és az üzembiztonság önmagában is érték.

Ebben a képben a Starlink Mobile a hálózati lefedettséget egészítheti ki, a Sovereign Solutions a védett kommunikációt célozza, a saját műholdgyártás az űripari értéklánc magasabb szintjeire viszi a csoportot, az energiaipari beruházások pedig az infrastruktúra egy másik alapvető elemét célozzák.

A kérdés így már nem az, hogy a 4iG miért lép be újabb és újabb iparágakba, hanem az, hogy mennyire tud ezekből valóban egymásra épülő technológiai és infrastrukturális üzletet kialakítani.

The post Starlink, műholdgyár, szuverén hálózat, SMR: egyre több kritikus infrastruktúrába lép be a 4iG appeared first on digitrendi.hu.

Nem feltétlenül azért használunk egyre több mobilinternetet külföldön, mert többet utazunk. Sőt: a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) legfrissebb Mobilpiaci Jelentése szerint a magyarok külföldön töltött ideje 2025-re már enyhén csökkent, miközben az egy külföldön töltött napra jutó mobilinternet-forgalom 2022 és 2025 között 0,6 GB-ról 1,1 GB-ra emelkedett. Ez csaknem 90 százalékos növekedés három év alatt.

A külföldi mobilhasználat tehát egyre inkább az adatforgalomról szól. A roaming mobilinternet-forgalom 2023-ban 51 százalékkal, 2024-ben 32 százalékkal, 2025-ben pedig további 16 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Eközben a barangoló hanghívások mennyisége 2025-ben már 3 százalékkal csökkent.

Mindez azért is érdekes, mert közben egyre több olyan nemzetközi utazási eSIM-szolgáltatás jelent meg, amely egyszerű, gyorsan aktiválható és sok esetben a hagyományos roamingnál kedvezőbb árú mobilnetet ígér.

Ahogy korábbi cikkünkben részletesen bemutattuk, az Ookla elemzése szerint ugyanaz a helyi hálózat és akár ugyanaz az 5G-kijelzés sem feltétlenül jelent ugyanakkor azonos hálózati élményt a travel eSIM használójának.

De mit gondolnak erről a hazai mobilszolgáltatók?

Az Ookla friss elemzése kapcsán megkerestük a három magyarországi operátort, és ugyanazokat a kérdéseket tettük fel nekik: kínálnak-e saját utazós eSIM-et, terveznek-e ilyen szolgáltatást, hogyan látják a travel eSIM-ek piacának fejlődését, és mennyire lehet a hálózati minőség versenyelőny ezen a területen.

A válaszok alapján pedig meglehetősen jól kirajzolódik: ahány operátor, annyi megközelítés.

A Telekom szerint nemcsak az ár számít

A három szolgáltató válaszai közül a Magyar Telekomé mutatja a legösszetettebb képet az utazós eSIM-piacról. Érdekes módon a vállalatnak már most is van eSIM-képes Travel SIM-je, ám ezt a Magyarországra érkező külföldi turistáknak és üzleti utazóknak kínálja. A magyar ügyfelek külföldi adatforgalmát ezzel szemben továbbra is a meglévő roamingmegoldásokkal és EU-n kívüli netbővítő opciókkal kezeli.

A Travel SIM két csomagban érhető el: a Travel 20 GB tíz napig érvényes, és belföldön, valamint EU-s roamingban használható adatkeretet biztosít, míg a Travel 100 GB harminc napig érvényes, ebből 100 GB belföldön, 65 GB pedig EU-roamingban használható.

A Travel SIM fizikai SIM-ként és eSIM-ként is igényelhető, az ajánlat azonban a jogszabályi előírások miatt külföldi ügyfelek számára csak személyesen, a Telekom üzlethálózatában érhető el.

A Telekom ugyanakkor nem tekinti egyszerűen múló divatnak a travel eSIM-ek terjedését. A szolgáltató szerint az utazós eSIM egy dinamikusan fejlődő, kiegészítő piac, amelynek vonzerejét jelenleg elsősorban az ár, a lefedettség és a teljesen digitális vásárlási, illetve aktiválási folyamat adja.

A hagyományos operátorok előnye ugyanakkor a közvetlen hálózati jelenlét, a megbízhatóság, a biztonság és az ügyfélszolgálati háttér lehet. A Telekom szerint ahogy a piac érik és a felhasználók tapasztaltabbá válnak, a hálózati minőség és a felhasználói élmény egyre inkább kulcsfontosságú versenyelőnnyé válhat.

Ez pedig már túlmutat azon, hogy egy adott eSIM-csomag hány gigabájtot kínál és mennyiért.

Nem mindegy, hol lép ki az adat az internetre

A Telekom válaszának egyik legérdekesebb része éppen az a technikai háttér, amelyet az utazók a mindennapi használat során többnyire nem is érzékelnek.

A szolgáltató szerint a független travel eSIM-ek esetében a külföldi felhasználó adatforgalma gyakran nem helyben lép ki az internetre helyi IP-címmel, hanem egy harmadik országban található szerverhez továbbítják.

Ez növelheti a késleltetést és lassíthatja a válaszidőt. Vagyis két, látszólag hasonló mobilinternet-kapcsolat között a felhasználói élmény akkor is eltérhet, ha a kijelzett térerő és az elméleti hálózati sebesség alapján nem lenne nyilvánvaló különbség.

A Telekom szerint ezzel szemben a saját roamingmegoldásaik, illetve a helyben vásárolt Travel SIM-ek közvetlenül a helyi prémium hálózaton realizálódnak. Szerintük ez hosszabb távon stabilabb és jobb hálózati minőséget, illetve sebességet eredményezhet.

Ez azért lehet fontos szempont, mert az utazós eSIM-ek versenyében a felhasználó elsősorban az árat és az adatkeretet látja. A hálózati útvonalat, a késleltetést vagy azt, hogy pontosan hol történik az internetes adatforgalom kilépése, már jóval kevésbé.

Pedig egy videóhívásnál, navigációnál, felhőszolgáltatás használatakor vagy akár egy online munkafolyamatban ezek is meghatározhatják, mennyire érezzük gyorsnak és stabilnak a kapcsolatot.

A Yettel már saját travel eSIM-et is kínál

A Yettel válasza más irányt mutat. A szolgáltató egyértelműen úgy látja, hogy az utazós eSIM-piac fejlődik, és saját roamingajánlatát is versenyképesen kívánja tartani.

A Yettel ugyanakkor a turisták számára már konkrét travel eSIM-megoldást is kínál.

A szolgáltató ezt adattartalmú, azonnal letölthető eSIM-ként határozza meg: olyan digitálisan aktiválható, jellemzően előre fizetett, ország- vagy régióalapú mobiladat-termékként, amely rövid távú nemzetközi utazáskor biztosít hálózati hozzáférést fizikai SIM-kártya cseréje nélkül.

A Magyarországra érkező turisták háromféle lehetőség közül választhatnak. Két eSIM-csomag korlátlan nettel kifejezetten rövid tartózkodásra, például egy hosszú hétvégére vagy egy hétre szól, míg egy harmadik változat hosszabb, akár harmincnapos itt-tartózkodásra készült.

Az eSIM-eket már otthon, indulás előtt is aktiválhatják, így Magyarországra érkezve azonnal használhatják a Yettel hálózatát.

A Yettel szerint a saját roamingmegoldásának egyik előnye éppen az, hogy az ügyfélnek nem kell külön eSIM-et aktiválnia: a roamingcsomagok a meglévő SIM-kártyával használhatók. A szolgáltató a nagykereskedelmi roamingmegállapodásain keresztül igyekszik a lehető legjobb minőségű hálózatokat biztosítani ügyfeleinek.

Vagyis a Yettel megközelítésében a travel eSIM és a hagyományos roaming nem feltétlenül egymás ellenfelei. Inkább két különböző használati helyzetre adott megoldások.

A One egyelőre nem látja, hogy ez átrendezné a piacot

A One válasza mindkettőtől eltér.

A vállalat jelenleg nem kínál kifejezetten utazási célra szánt eSIM-et, miközben szolgáltatásai a világ legtöbb országában elérhetők. A One szerint a magas roamingköltségű országokban a lakossági utazók jellemzően helyi feltöltőkártyát vásárolnak, amelyet a szolgáltató általában a legkedvezőbb megoldásnak tart.

Arra a kérdésre, hogy terveznek-e saját travel eSIM-et, a vállalat egyelőre nem kívánt válaszolni.

A piaci fejlődés megítélésében azonban még markánsabb a különbség: a One figyelemmel kíséri ugyan az utazós eSIM-ek piacát, de jelenleg nem tapasztal olyan változást ügyfelei roaminghasználati szokásaiban, amely érdemben befolyásolná szolgáltatásait.

A travel eSIM-eket ezért jelenleg nem tekintik olyan tényezőnek, amely jelentős hatással lenne a hagyományos mobilszolgáltatói működésre.

Az Ookla által vizsgált hálózati teljesítménykülönbségekkel kapcsolatban pedig a One nem kívánt állást foglalni, mivel ezt a területet jelenleg nem vizsgálják külön.

Három szolgáltató, háromféle stratégia

A válaszokból így három meglehetősen eltérő megközelítés rajzolódik ki.

A Telekom a hálózati minőséget, a megbízhatóságot és a felhasználói élményt állítja a középpontba. Nem vitatja a travel eSIM-ek létjogosultságát, sőt a piac fejlődésével számol, de arra is felhívja a figyelmet, hogy az olcsó adatcsomag önmagában nem feltétlenül garantálja ugyanazt a hálózati élményt.

A Yettel már konkrét travel eSIM-termékkel van jelen, miközben saját roamingmegoldásait is versenyképes alternatívaként kezeli. Náluk az új és a hagyományos modell egymás mellett él.

A One egyelőre kivár. Nem lát olyan ügyfélszokás-változást, amely miatt a travel eSIM-eknek jelentős szerepet tulajdonítana a hagyományos mobilszolgáltatói működésben.

A három álláspont azért is érdekes, mert közben a magyarok külföldi mobilhasználata egyértelműen változik.

Egyre több adat kell, nem feltétlenül több utazás

Az NMHH adatai alapján a roaminghasználat erősen szezonális: az adat- és hangforgalom egyaránt a júliustól szeptemberig tartó harmadik negyedévben a legmagasabb. A nyári kiugrás azonban az adatforgalomnál különösen látványos: a vizsgált négy év átlagában a harmadik negyedéves roamingadat-forgalom 64 százalékkal haladta meg az első negyedévit.

Közben az egy külföldön töltött napra jutó adatforgalom 0,6 GB-ról 1,1 GB-ra emelkedett 2022 és 2025 között, miközben a külföldön töltött idő növekedése megállt, majd enyhe csökkenés következett.

Ez azt jelenti, hogy a kérdés már nem pusztán az, hogyan maradjunk elérhetők külföldön, hanem egyre inkább az, hogyan biztosítsunk megfelelő mennyiségű és minőségű mobiladatot.

Ebben pedig a travel eSIM-eknek valóban lehet helyük.

Akkor most melyiket válasszuk?

A válasz továbbra sem az, hogy mindenkinek ugyanazt.

Egy rövid külföldi út, több országot érintő utazás vagy intenzív adatforgalom esetén egy független travel eSIM kényelmes és sokszor költséghatékony megoldás lehet. Különösen akkor, ha az utazó elsősorban mobilinternetet használ, és nem fontos számára a hagyományos hang- és SMS-szolgáltatás.

A hazai szolgáltató roamingja akkor lehet kényelmesebb, ha fontos a megszokott telefonszám, a hívások és SMS-ek használata, illetve az, hogy ne kelljen külön eSIM-et vásárolni és beállítani.

Hosszabb külföldi tartózkodás esetén pedig továbbra is érdemes számításba venni a helyi SIM-kártyát is, különösen akkor, ha a lehető legalacsonyabb költség az elsődleges szempont.

Az utazós eSIM tehát nem egyszerűen a roaming leváltására született.

Inkább újabb választási lehetőség egy olyan piacon, ahol az adatforgalom folyamatosan nő, és ahol a jövőben valószínűleg nemcsak az lesz a kérdés, mennyibe kerül egy gigabájt, hanem az is, hogy milyen hálózati minőséget és milyen felhasználói élményt kapunk érte.

The post Utazós eSIM: ahány operátor, annyi válasz – mi közben egyre többet netezünk külföldön is appeared first on digitrendi.hu.

Ha valaki ma azt mondja, hogy műholdas telefon, valószínűleg még mindig egy vaskos, különleges készülék jelenik meg a lelki szemei előtt, amelyet hegymászók, expedíciók résztvevői vagy a világ valamelyik eldugott pontján dolgozó szakemberek használnak. Nem véletlenül: a műholdas mobilkommunikáció már évtizedek óta létezik.

Az Iridium 1998. november 1-jén indította el kereskedelmi szolgáltatását, és eredetileg éppen arra épített, hogy a hagyományos mobilhálózatoktól függetlenül, műholdakon keresztül biztosítson globális telefonos kapcsolatot. A rendszer azonban egy olyan időszakban érkezett meg, amikor a hagyományos mobiltelefonok gyorsan terjedtek, egyre kisebbek és olcsóbbak lettek. Az Iridium első üzleti modellje ezért nem bizonyult életképesnek, a cég 1999-ben csődöt jelentett.

A mai műholdas mobilkommunikáció története pedig éppen az ellenkező irányba halad.

Nem egy külön műholdas telefont akarunk a zsebünkben hordani, hanem azt szeretnénk, hogy a saját okostelefonunk akkor is találjon hálózatot, amikor a közelben már nincs mobiltorony.

Nem műholdas telefon, hanem műholdas mobilhálózat

Erre szolgál a Direct-to-Device, röviden D2D, illetve Direct-to-Cell néven is emlegetett technológia. Egyszerűen megfogalmazva: a telefon közvetlenül kommunikál a műholddal, külön parabolaantenna vagy hagyományos műholdas telefon nélkül.

Ez első hallásra nem tűnik olyan nagy különbségnek, pedig az. A klasszikus műholdas kommunikációs rendszereknél külön végberendezésre van szükség, a lakossági műholdas internetnél pedig jellemzően egy kültéri antenna vagy terminál teremti meg a kapcsolatot. A D2D-nél viszont maga az okostelefon a végberendezés.

A technológia ezért nem elsősorban egy új, önálló mobilhálózatot akar létrehozni, hanem ki akarja tölteni a földi mobilhálózatok fehér foltjait.

Nem minden okostelefon egyformán műholdképes

Van azonban egy apró, de fontos csavar: nem elég, hogy okostelefonunk van. Az sem mindegy, milyen.

Az Apple ezen a területen (is) az úttörők között volt: az iPhone 14 és az azóta megjelent modellek bizonyos műholdas szolgáltatásokat már közvetlenül a készülékről is elérnek. Az Apple saját rendszere a Globalstar műholdjait használja, és az elmúlt években a vészhelyzeti SOS mellett az üzenetküldés, a helymegosztás és egyes piacokon a közúti segítségkérés is megjelent.

De ma már nem csak az iPhone tud ilyet. A D2D terjedésével több Androidos készülék, köztük bizonyos Samsung Galaxy, Google Pixel és Motorola modellek is bekerültek a kompatibilis telefonok közé. A T-Mobile Starlink-alapú műholdas szolgáltatásának listáján is több gyártó készülékei szerepelnek, a Samsung pedig 2026-ban a Galaxy S26 sorozatot is a műholdas kommunikációt támogató modellek között említette.

A lényeg azonban, hogy nincs egyetlen, mindenhol érvényes „műholdképes” minősítés. Egy telefon lehet alkalmas az egyik műholdas szolgáltatásra, miközben egy másikra nem. Számít a készülék rádiós hardvere, a támogatott frekvenciasáv, a szoftver, a mobilszolgáltató és természetesen az is, hogy az adott országban engedélyezett-e a szolgáltatás.

Vagyis a D2D egyik nagy ígérete valóban az, hogy nem kell többé külön műholdas telefont hordani magunkkal, de ez még nem jelenti azt, hogy bármelyik, ma használt okostelefonnal automatikusan felkapcsolódhatunk az égre.

Az Ookla friss elemzése szerint a D2D legnagyobb erőssége jelenleg nem a sebesség, hanem a lefedettség. Ott lehet igazán értéke, ahol nincs mobilhálózat – vidéki, ritkán lakott területeken, hegyekben, tengeren, távoli szabadtéri helyeken, illetve olyan katasztrófahelyzetekben, amikor a földi infrastruktúra megsérül vagy teljesen leáll.

És ez rögtön meg is magyarázza, hogy miért nem érdemes a D2D-t úgy elképzelni, mint a következő generációs mobilhálózatot, amely majd egyszer mindenhol kiváltja az 5G-t.

Nem ez a célja. Legalábbis egyelőre biztosan nem.

Először csak egy üzenet, később akár egy telefonhívás

A mai D2D-szolgáltatások képességei még meglehetősen szerények.

Az elemzés szerint jelenleg elsősorban az üzenetküldés és a vészhelyzeti kommunikáció működik, miközben már megjelentek a kisebb adatforgalmat igénylő alkalmazások is. A hang- és teljes értékű adatkapcsolat viszont még a következő fejlődési szakasz része.

Az Ookla RootMetrics méréseiben az SMS messze a legsikeresebb alkalmazás: a részletes tesztábra 81 százalékos teljes sikerességet mutat, miközben a könnyű adatforgalom teljes sikeressége már csak 4 százalék volt, a hanghívásé pedig nulla.

Ez elsőre kevésnek tűnhet, de valójában éppen az ellenkezője igaz.

Ha valaki egy olyan helyen van, ahol egyáltalán nincs mobilhálózat, egyetlen átjutó SMS is többet érhet, mint a világ leggyorsabb 5G-hálózata, amelyet ott nem lehet elérni.

A technológia egyik legfontosabb alkalmazása ezért nem is feltétlenül a hétköznapi mobilnetezés lesz, hanem az olyan helyzetek kezelése, amikor egyébként teljesen megszakadna a kapcsolat.

Az Ookla Venezuelában például azt látta, hogy a földrengések után éppen azokon a területeken nőtt meg a D2D-kapcsolatok száma, ahol a földi hálózatok a legsúlyosabban sérültek. A műholdas kapcsolat így nem egyszerűen kényelmi szolgáltatásként jelent meg, hanem tartalék kommunikációs lehetőségként egy infrastruktúra-kiesés idején.

A D2D fejlődésének igazán érdekes része azonban nem az, hogy egyre gyorsabb lesz-e a műholdas kapcsolat, hanem az, hogy egyre kevésbé fogjuk észrevenni.

Az Ookla szerint a hosszabb távú cél az, hogy a hang, az adat és az üzenetküldés ugyanazon a készüléken működjön, és a felhasználónak ne kelljen külön foglalkoznia azzal, hogy éppen milyen hálózaton van. A telefon automatikusan válthatna a mobilhálózat, a Wi-Fi és a műholdas kapcsolat között.

De mi lesz akkor a földi mobilhálózatokkal?

Ez az a pont, ahol érdemes visszatérni a hazai helyzethez. A Telekom műszaki vezérigazgató-helyettesével, Nagy Péterrel készült korábbi interjúnkban is az a józan megközelítés rajzolódott ki, hogy a műholdas kapcsolat nem a földi mobilhálózatok kiváltására szolgál, hanem azok kiegészítője lehet. Magyarországon, ahol a földi mobilhálózatok lefedettsége és kapacitása egészen más helyzetet teremt, nehéz lenne gazdaságosan műholdas kapcsolattal helyettesíteni azt, amit a mobilhálózat már megold.

Az Ookla mérései alapján is úgy tűnik, hogy ez nemcsak magyar sajátosság. A D2D valódi értéke éppen ott kezdődik, ahol a földi hálózat véget ér.

A műhold ezért nem feltétlenül a mobilhálózat konkurense. Sokkal inkább lehet annak a legkülső, utolsó „cellája”. Egy olyan cellája, amelynek nincs szüksége toronyra, optikai hálózatra vagy közeli bázisállomásra. Csak szabad rálátásra az égre.

Magyarország is épít műholdas kommunikációs képességet – de mást

Közben Magyarországon is zajlik egy jelentős műholdas kommunikációs program, csak ezt nem lehet összekeverni a D2D-vel.

A 4iG HUSAT programjának része a HUGEO, egy geostacionárius pályára szánt kommunikációs műhold, amelynek szállítását a Northrop Grumman 2030-ra tervezi. A program emellett nyolc alacsony Föld körüli pályán működő(LEO) földmegfigyelő műholdat is tartalmaz. A HUGEO-hoz szükséges geostacionárius pálya- és frekvenciahasználati jogokra a 4iG korábban az Eutelsattal kötött megállapodást.

Itt érdemes egy pillanatra megállni egy másik, elsőre technikainak tűnő különbségnél. A „műholdas távközlés” ugyanis nem egyetlen technológiát jelent. Nagyon nem mindegy, hogy a műhold néhány száz vagy csaknem 36 ezer kilométerre van tőlünk.

A hagyományos kommunikációs műholdak jelentős része úgynevezett geostacionárius pályán, vagyis GEO-n kering. Ez körülbelül 35 786 kilométerrel az Egyenlítő fölött van. A műhold a Föld forgásával azonos ütemben kering, ezért a földről nézve úgy tűnik, mintha mindig ugyanazon a ponton állna az égen. Ez nagyon kényelmes a kommunikációhoz: egy földi antenna folyamatosan ugyanarra a műholdra nézhet, miközben az egyetlen műhold hatalmas területet képes lefedni.

A LEO, vagyis alacsony Föld körüli pálya ezzel szemben jóval közelebb van hozzánk. A kommunikációs rendszerekben használt LEO-műholdak tipikusan néhány száz vagy néhány ezer kilométeres magasságban keringenek. Emiatt kisebb a jel útja és a késleltetés is, ami különösen fontos lehet a közvetlen telefonos kapcsolatnál.

Csakhogy ennek ára van: a LEO-műhold nem áll egy helyben. Gyorsan áthalad fölöttünk, majd eltűnik a horizonton, ezért folyamatos szolgáltatáshoz sok műholdból álló konstellációra van szükség.

Talán a legegyszerűbb úgy elképzelni, hogy a GEO olyan, mintha egy nagyon magas kilátóból egyszerre hatalmas területet látnánk, a LEO viszont sokkal közelebb „repül” hozzánk, ezért kisebb területet lát egyszerre, de közelebbről kommunikál velünk.

A 4iG által tervezett HUGEO az előbbi kategóriába tartozik: geostacionárius kommunikációs műhold, miközben a D2D nagy szereplői alacsony Föld körüli pályán működő vagy oda szánt műholdkonstellációkkal dolgoznak. Vagyis amikor műholdas távközlésről beszélünk, nem feltétlenül ugyanarra a technológiára gondolunk.

A nagy verseny még csak most kezdődik

A D2D előtt azért még több akadály áll. Növelni kell a műholdak kapacitását és teljesítményét, ehhez pedig nagyobb műholdakra és megbízható indítási lehetőségekre van szükség. Közben a készülékek kompatibilitása, a frekvenciák használata és a szabályozás is meghatározza, milyen gyorsan terjedhet a szolgáltatás. Az Ookla szerint Európa ezen a téren egyelőre jóval lassabban halad, mint például az Egyesült Államok.

A műhold végül nem leváltja, hanem láthatatlanná teszi a hálózati határokat. Talán ez a legérdekesebb változás.

Harminc éve a műholdas telefon azt jelentette, hogy olyan helyen is telefonálhatunk, ahol nincs mobilhálózat – de ehhez műholdas telefont kellett vennünk. Ma a D2D azt ígéri, hogy egyszerűen elővesszük ugyanazt az okostelefont, amelyet egyébként is használunk.

A következő évek legérdekesebb kérdése pedig már nem az lesz, hogy a műhold képes-e SMS-t küldeni a telefonunkra. Ezt a technológia már bizonyította. Hanem az, hogy mikor válik annyira természetessé a váltás a földi hálózat, a Wi-Fi és a műhold között, hogy már nem is fogjuk tudni, melyiken vagyunk.

The post A műhold lesz a mobilhálózat utolsó cellája appeared first on digitrendi.hu.