A mesterséges intelligencia már nem megkerülhető kérdés a felsőoktatásban: az egyetemek a tiltás helyett egyre inkább a tudatos és szabályozott használat felé fordulnak. Az AI nemcsak a hallgatói munkák elkészítését, hanem az oktatói értékelést, a számonkérés formáit és a nyelvtanulást is átírja.
A mesterséges intelligencia robbanásszerű terjedése gyökeres változásokat hozott a felsőoktatásban: a magyar egyetemek a kezdeti bizonytalanságtól mára eljutottak a tudatos szabályozás és az oktatásfejlesztés fázisába – mondta Dringó-Horváth Ida, a Károli Gáspár Református Egyetem Oktatásfejlesztési és Továbbképző Központjának vezetője a „MI és más – közérthetően a mesterséges intelligenciáról” legutóbbi epizódjában.
Dringó-Horváth Ida nemrégiben publikált tanulmányában a mesterséges intelligencia hazai felsőoktatási szabályozását vizsgálta. A 2025 végi helyzetkép szerint a magyar felsőoktatási intézmények mindössze 53%-a rendelkezett elérhető AI-szabályzattal. A dokumentumok formájukban, terjedelmükben és tartalmukban jelentősen eltértek, ugyanakkor azokban közös fókuszterületek is kirajzolódtak: az akadémiai integritás, az adatvédelem, a felelős és átlátható AI-használat, valamint a kompetenciafejlesztés.
Az oktatók négy típusa
Az IKT Kutatóközpont és az Oktatási Informatikai Továbbképző Központ elemzései rámutattak, hogy az oktatók AI-hoz való viszonya nem életkor vagy nem függvénye, hanem egyéni attitűd kérdése. A mérések alapján négy jól elkülöníthető csoport rajzolódott ki:
1. AI-optimisták: Meggyőződésük, hogy az AI használata elengedhetetlen, és aki nem alkalmazza, az lemarad, ők a proaktív kísérletezők és a hatékonyságra fókuszálnak.
2. AI-szkeptikusok: Az emberi dimenziót és a személyes oktatói jelenlétet védelmezik az automatizációval szemben.
3. AI-pragmatisták: Gyakorlatias módon, a közvetlen hasznosság alapján építik be a technológiát a mindennapi munkájukba és igénylik a keretrendszert.
4. AI-bizonytalanok: Erős technológiai szorongás jellemzi őket, számukra az első lépést a gátlások feloldása jelenti.
A felelősség kérdése: Plágium, csalás és szabályzatok
A hazai egyetemi szabályzatok elemzése alapján a dokumentumok több mint 70 százalékában kiemelt szerepet kap az etika és az akadémiai integritás védelme. A szabályozások legfőbb közös pillérei közé tartozik a szerzői felelősség, hiszen az AI által generált tartalom pontosságáért és hitelességéért minden esetben a munkát benyújtó személy (oktató vagy hallgató) felel.
Nagyon fontos elem a plágium és a csalás elhatárolása. Mivel jogi értelemben a AI nem lehet szerző, az általa generált szöveg sajátként történő benyújtása alapvetően nem plágium, hanem csalás. Plágiumról akkor beszélhetünk, mondta Dringó-Horváth Ida, ha az AI jogilag védett művekből emel át részleteket, és ezt a hallgató forrásmegjelölés nélkül a sajátjaként adja le.
A részletesen kidolgozott szabályzatok átlátható hivatkozásokat követelnek meg, de a nehézkes prompt-listák helyett a legújabb szabályzatok – köztük a Károlié is – immár inkább táblázatos mellékletet kérnek, ahol a hallgató feltünteti, hogy a munka mely pontján, milyen célból és milyen eszközzel vett igénybe AI-t.
Általános elem a szabályzatokban, hogy személyes adatok nem kerülhetnek ki a védett intézményi rendszerből, és semmilyen érdemi döntést (például osztályozás, pályázati elbírálás) nem szabad a gépre bízni – mondja Dringó-Horváth Ida, aki szerint az AI hatására a hagyományos szakdolgozatok helyett a projektalapú, folyamatorientált feladatoké a jövő.
Kiemeli: rendkívül fontos a tanárok és diákok AI ismereteinek a bővítése, példaként említette a Károli Egyetemen felmenő rendszerben bevezetett 90 perces e-learning modult, ami többek között az AI felelős használatára, a hivatkozási szabályokra, a fake news kiszűrésére készíti fel az elsőéveseket.
Ezen túl is vannak a Károlin AI-re is épülő kurzusok és van kifejezetten az AI-műveltség fejlesztésére egy féléves, átfogó gyakorlati kurzus is, ami szabadon választható és minden karon elérhető, tehát bárki fölveheti.
AI-tolltartó és nyelvtanulás
Szerinte a hallgatók AI használatát korábban nagyban visszavetette a szabályozás hiánya, amikor a tanárok sem mertek se A-t, se B-t mondani, hiszen nem voltak intézményi előírások. Mióta vannak ilyen keretek, megjelent a tömeges használat, ami nyomán meg kell változtatni azt is, hogy a pedagógusok mit várnak el, mit kérnek a diákoktól.
Dringó-Horváth Ida aláhúzza, hogy ők a Károlin az oktatóknak is készítenek kurzusokat, és az egyiknek az a címe, hogy az „értékelésünk átértékelése az AI korában”. Tehát azt oktatják, hogy hogyan lehet megszokott, tipikus esszé-feladatból kilépni, és azt mondani, hogy egy olyan feladatot kérek, ahol mondjuk kell egy peer review, egy projektmunka, önreflexió és benne van a hallgatók személyes élettere is.
A szakértő úgy látja, minél inkább valamilyen egyéni és személyes feladatot tud adni, annál kevésbé lesz várhatóan gépi a megoldás. A másik elem, hogy mik azok az ismérvek, amiket figyelembe véve az oktató át tudja alakítani a hagyományos értékelési rendszerét, úgy, hogy a hallgatónak egyre kevésbé legyen érdeke az AI használata, vagy ha mégis, akkor meg kell beszélni, hogy mikor.
Például: „információgyűjtésnél használd ki az lehetőségét, de utána fordítsd ezt a saját világodra le, és ott a gyakorlati, például projektmunkába, kooperatív tevékenységekkel együtt fedezzetek föl valamit, ami a sajátotok – és azt mutassátok be!”
A folyamat végén pedig a diák egy úgy nevezett AI-tolltartót ad le, videóval bemutatva, hogy miért és milyen eszközöket használt fel, megemlítve a használt eszközök korlátait, funkcióit is.
Az alapvetően germanista és nyelvoktató vendéggel a „MI és más” adásában szóba került a nyelvoktatás és nyelvhasználat kérdése is. Dringó-Horváth Ida szerint az AI drasztikusan átalakítja a nyelvtanulást és a nyelvi ellenőrzést is. Mint mondta, a nyelvi képzésben a hallgatók AI-eszközöket (pl. Grammarly, DeepL, chatbotok) használnak a szövegek stilizálására és javítására, ami a korábbi oktatói vagy anyanyelvi lektoráláshoz hasonlóan emeli a munkák nyelvi színvonalát.
Emellett az elmúlt években jelentősen megváltozott a szótár használat is. Egy kilenc éve tartó lexikográfiai kutatás adatai szerint a hagyományos nyomtatott szótárak használata szinte teljesen háttérbe szorult a digitális fordítók és csevegőprogramok mellett. A kihívást a kontextusnak megfelelő, tudatos szókincsválasztás megtanítása jelenti.
A hatalmas mennyiségű idegen nyelvű tartalom (filmek, podcastok, videók, játékok) miatt a fiatalok körében természetesebbé válik a magas szintű nyelvtudás, de a pontos nyelvi és stilisztikai árnyalatok elsajátításához továbbra is elengedhetetlen a tanulás – emelte ki Dringó-Horváth Ida a „MI és más” adásában.
A cikk szerzője a minden szerdán új adással jelentkező „MI és más – közérthetően a mesterséges intelligenciáról” podcast szerkesztő műsorvezetője, akinek a cikk megírásában a felvétel alapján a NotebookLM segített.
Az összes eddigi adás elérhető a Youtube-on és a Spotify-on, AInden más a műsor Linkedin és Facebook oldalán, illetve a www.AIesmas.hu oldalon.
