A ChatGPT már párkapcsolati viták mediátora is lehet, miközben a Microsoft elnöke szerint több szabály vonatkozik egy átlagos mosógépre, mint a mesterséges intelligenciára. Hogyan igazodhatunk el ebben az új korszakban? Márton György Török Balázs digitális marketing- és AI-szakértővel beszélgetett, akinek új könyve, a Ki alakít kit? – Emberek maradunk-e az AI korszakban? ebben segít.
Napi 10-14 óra mesterséges intelligenciával, a háttérben másfél napig önállóan kódoló agentek, és egy világ, ahol a kézi kódírás helyett a rendszerarchitektúra és a kritikus gondolkodás válik a legértékesebb valutává. Három fiatal AI-szakértő – Páli Erik Trisztán (Gorilla GO), Szauer Dávid (n8n / Pocket Ninja) és Ficsór Kristóf (AI consultant) beszél arról, hogyan változtatta meg a mindennapjaikat a mesterséges intelligencia, miért bukik el a vállalati AI-projektek többsége, és mire kell felkészítenünk a jövő generációját.
Az AI-alapú rendszerek fejlődésének következő lépcsője nem pusztán a pontosabb válaszadás: az úgynevezett AI-agentek már összetett feladatokat is végrehajthatnak a vállalati rendszerekben. De milyen folyamatokat lehet rájuk bízni, és hol kell megmaradnia az emberi felügyeletnek?
Hamarabb lesz olyan robotunk, amely önállóan operál, mint olyan, amelyik rendet rak a lakásban, mondta a „MI és más” podcastben Ződi Zsolt, a NKE Eötvös József Kutatóközpont Információs Társadalom Kutatóintézet kutatóprofesszora. A műsor vendége egy japán robotikai konferenciáról hazatérve beszélt arról, hogy miért barátja a japánoknak a robot, mennyi a PR a mesterséges intelligenciával kapcsolatos világvége-jóslatokban, és miért nem láthatjuk előre egy új technológia valódi következményeit.
A legnagyobb AI-kutatólaborokban tesztelt autonóm AI-ügynökök már nem minden esetben maradnak a számukra kijelölt biztonsági környezetben. Egyes kísérletekben biztonsági réseket kerestek, rendszerekbe törtek be, és az emberi szándéktól eltérő módon próbálták elérni a kitűzött célt. A kérdés ezért egyre kevésbé az, hogy mire képesek az AI-rendszerek, és egyre inkább az, hogy ki vállalja a felelősséget, ha a cél eléréséhez nem várt utat választanak.
A mesterséges intelligencia már nem megkerülhető kérdés a felsőoktatásban: az egyetemek a tiltás helyett egyre inkább a tudatos és szabályozott használat felé fordulnak. Az AI nemcsak a hallgatói munkák elkészítését, hanem az oktatói értékelést, a számonkérés formáit és a nyelvtanulást is átírja.
Az elmúlt hét ismét felkavarta az AI körüli vitákat: Dario Amodei, az Anthropic vezérigazgatója a fejlesztések lassítását és szigorúbb ellenőrzését sürgette, amit Elon Musk és Sam Altman is támogatott, miközben Donald Trump elutasította a lassítás gondolatát.
A mesterséges intelligencia (AI) körüli jelenlegi piaci zajt leginkább a szélsőségek jellemzik: a „mindent megoldó csodafegyver” ígérete feszül össze a technológiai szkepticizmussal. A szalagcímek azt sugallják, hogy aki nem ugrik fejest az AI-ba, az elbukik, miközben a vállalati valóságban a döntéshozók vágyai és a technológiai realitás között tátongó szakadék egyre mélyül – állítja a MI és más legfrissebb epizódjában Herbály István, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Innovációs Szakmai Bizottságának elnöke.
