A technológiai innovációval és üzleti folyamatokkal foglalkozó szakmai magazinunk, „Így gyártjuk” sorozatában egy-egy kiemelt termék mögé nézünk: nemcsak a végeredményt mutatjuk meg, hanem az odáig vezető – sokszor kísérletekkel és kompromisszumokkal teli – utat is. Ezúttal a Stühmer űrcsokijának gyártási és üzleti hátterét vettük górcső alá.

Forrás: Stühmer

Kevés olyan pillanat van egy hazai élelmiszergyártó életében, amikor a márkaépítési ötletelés egyszer csak szó szerint kozmikus léptékű projektté válik. A Stühmernél valami ilyesmi történt: egy belső márkatervezési beszélgetés során felmerült a kérdés, mi lenne, ha a Stühmer csokoládé eljutna a világűrbe.

„A gondolat elsőre merésznek tűnt, de nem álltunk meg a fantáziánál: kapcsolatba léptünk Kapu Tibor kutatóűrhajóssal, majd a HUNOR Program vezetésével, és innentől a cél már nem egy figyelemfelkeltő kampányötlet, hanem egy valós, űrmisszióra alkalmas termék fejlesztése lett” – mondja Szende Attila, a Stühmer marketingigazgatója.

A projekt kezdetén még nem is a földi kereskedelmi siker lebegett a szemük előtt. A Stühmer elsődleges célja az volt, hogy megfeleljen a NASA szigorú követelményeinek, vagyis olyan édességet hozzon létre, amely az űrbeli környezetben is biztonságosan fogyasztható. Ez már önmagában is különleges kihívás, és technológiai szempontból a stabilitás biztosítása volt a kulcskérdés.

„A csokoládénak nemcsak finomnak kell lennie, de fizikai tulajdonságait – különösen a kristályszerkezetet és a zsírfázis stabilitását – úgy kellett optimalizálni, hogy a termék ellenálljon a hőmérséklet-ingadozásnak, a szállítás közbeni vibrációnak, valamint ne legyen morzsálódásra hajlamos, azaz ne jelentsen kockázatot zárt technológiai környezetben. A fejlesztés így egyszerre lett élelmiszeripari, minőségbiztosítási és logisztikai feladat” – emeli ki Mazurka Éva, minőségbiztosítási vezető.

A történet egyik legérdekesebb fordulata, hogy a Stühmernek rendkívül szoros időkeretben kellett dolgoznia.
„Miután megkaptuk az űrbeli felhasználás feltételeit, mindössze két és fél hónapunk maradt a fejlesztésre. Ez túl kevés lett volna egy teljesen új termék nulláról történő megalkotásához, ezért a Stühmer portfóliójából kellett kiválasztanunk azt a meglévő édességet, amely szerkezetében és technológiai tulajdonságaiban a legközelebb állt az elvárásokhoz.”
A rostán végül a Korfu szelet maradt fenn. A legnagyobb feladatot viszont a csokoládébevonat újragondolása jelentette: ehhez speciális receptúrára, sok tesztelésre és finomhangolásra volt szükség.

Forrás: Stühmer (a fotón Kapu Tibor űrhajós és Cserényi Gyula tartalékos)

Tradícióból valódi innováció

Hogy miért kapta a Korfu nevet? Ez egy tradicionális Stühmer termék, a cég első szeletes termékei közé tartozott, még a 20. század elején. Nem ismert az akkori névadás mögötti gondolkodás. A Korfu végigkíséri a Stühmer történetét, mert 2006-ot követően, Csóll Péter tulajdonos, miután megszerezte a márka jogait, elsőként a Korfu szeletet gyártotta le az eredeti Stühmer-recept alapján, lényegében, garázsgyártásban.
Amikor pedig az űrcsoki alapját kerestük 2024-ben egy olyan termék formájában, ami a legközelebb áll a NASA elvárásaihoz, így csak továbbfejlesztésre szorul, a véletlennek köszönhetően ezen a rostán közel 300 termék közül végül a Korfu szelet akadt fenn. A termék korpusza lényegében, megfelelt a komplex elvárásoknak, így ez segített bennünket abban, hogy rekordidő alatt kifejlesszük a Stühmer „űrcsokoládét”. Így lett a tradícióból igazi innováció.

A termelés teljes mértékben automatizált

Bár a végeredmény „csak” egy szelet csokoládénak látszik, a gyártás valójában egy összetett, többfázisú technológiai folyamat. A termelés teljes egészében automatizált, zárt rendszerű berendezéseken történik. Naponta több száz kilogramm készül belőle célzott gyártással.
Az első lépés a cukorszirup elkészítése: gőzfűtéses főzőüstben oldják fel a kristálycukrot vízben, majd ehhez adják hozzá a mézet és a glükózszirupot. Ezzel párhuzamosan ipari mixerben készül a tojásfehérjehab, amelyhez szabályozott adagolással cukor kerül. A két komponens folyamatos keverés mellett találkozik, így jön létre az a stabil, szálas szerkezetű alapmassza, amely a termék karakterét adja.
A következő szakaszban a massza zárt keverőberendezésbe kerül, ahol kakaóvajjal és stabilizáló anyagokkal homogenizálják. Ezután előkezelt ládákba adagolják, majd klimatizált környezetben pászmákat formáznak belőle. A kialakított rudak hűtőalagútba mennek, ahol szerkezetük megszilárdul, ezt követi a méretre vágás, majd a temperált csokoládéval való mártás.
Két olyan lépés van a Korfu szelet gyártása során, ami egyedinek és különlegesnek mondható, így kizárólag erre a termékre vonatkozik. Az egyik az egyedi főzés, a másik pedig a habképzés (ebből lesz a tojásfehérje frappé).
A mézes tojásfrappé különlegességét az értékes kakaóvaj és méz kombinációja adja, amelyek garantálják a szelet stabilitását. A tojás könnyed habosságot kölcsönöz a desszertnek, míg az ízét tejszínes jegyek teszik teljessé. Az alsó réteg kakaót is tartalmaz, és az egész étcsokoládéba van mártva, amivel gazdag és harmonikus élményt nyújt.
A gyártás végén minden egyes termék fémdetektoron halad át, mielőtt csomagolnák. A teljes folyamat során a gyártás ellenőrzött, dokumentált körülmények között zajlik, biztosítva az állandó minőséget és reprodukálhatóságot.

„A folyamat egyszerre hordozza a cukoripari főzési technológia, a habképzéses rendszerek (frappé, fehérjenyújtás) és a csokoládéipari műveletek (temperálás, mártás) sajátosságait. Ez egy összetett, több fázisú szerkezetet eredményez, ahol a végtermék állagát nem egyetlen művelet, hanem egymásra épülő fizikai folyamatok határozzák meg” – húzza alá Koszó Attila, műszaki vezető.

A Korfu szelet összetevői: cukor, étcsokoládé (kakaómassza, cukor, kakaóvaj, emulgeálószer: szójalecitin, aroma: természetes vanília), víz, glükózszirup, kakaóvaj, méz 6%, zsírszegény kakaópor, tojásfehérje por 1%, stabilizálószer (acetilezett-dikeményítő-adipát, szentjánoskenyérmag liszt, guármag liszt), aroma: tejszín aroma. A kakaó szárazanyag-tartalom az étcsokoládéban: legalább 54%

Az űrcsoki története a Földön is folytatódik

A Stühmer űrcsokija végül nem maradt egyszeri technológiai kuriózum. Miután a NASA jóváhagyta a terméket az űrmisszióra, a vállalat úgy döntött, hogy a történetet a földön is folytatja.

„A Stühmer Pillanat Korfu tavaly májusban került piacra, a meglévő Pillanat termékcsalád kiemelt termékeként, több kiszerelésben. Az év végén pedig megjelent a szaloncukor-változat is, díszdobozos kiadásban, az asztronautákhoz kapcsolódó vizuális elemekkel” – teszi hozzá Szende Attila. A vállalat szerint a termék a teljes termékcsalád kereskedelmi jelenlétére is élénkítő hatást gyakorolt.

A forgalmazás végül a hagyományos értékesítési csatornákon keresztül történik: a termék megjelenik a kiskereskedelemben, a Stühmer 15 saját márkaboltjában és a webshopban is. Ide a cég saját autóflottája szállítja a terméket, hetente akár több alkalommal is.
A kiskereskedelmi és nagykereskedelmi partnereiknek részben a Stühmer, részben a saját szállítói végzik a logisztikai feladatokat, míg a webshop esetén a budapesti partner cégük szállítja ki a lakossági megrendeléseiket.

A legtöbb űrcsoki a cég saját márkaboltjaiban fogy

„Az űrcsoki története nemcsak arról szól, hogyan készül egy különleges édesség, hanem arról is, hogy az innováció sokszor ott kezdődik, ahol valaki komolyan vesz egy elsőre túl nagynak tűnő ötletet is” – húzza alá Szende Attila.

A termék egy olyan fejlesztés, amely eredetileg egy speciális űripari követelményrendszerhez igazodott, végül fogyasztói termékként is életképesnek bizonyult. Ez különösen érdekes példa arra, hogyan jelenhet meg egy kommunikációs ötlet a termékinnovációban, majd válhat kereskedelmi sikerré.
A projekt jelentősége azonban túlmutat egy jól sikerült limitált édességen. A Stühmer szerint a NASA-jóváhagyás egyrészt ösztönözheti a további hazai fejlesztéseket, másrészt akár nemzetközi űrprogramokhoz kapcsolódó együttműködések előtt is megnyithat ajtókat.
Legalább ennyire fontos azonban az a tanulság, hogy egy magyar középvállalat is képes lehet olyan fejlesztésre, amelyet elsőre inkább globális óriáscégektől várnánk. Ehhez persze nem elég egy jó ötlet: kell hozzá gyors döntéshozatal, technológiai rugalmasság, következetes minőségbiztosítás és némi bátorság is.