Kezdődik, vagy inkább már tart a digitális macska-egér játék az egyetemeken: a hallgatók egyre bátrabban bízzák a ChatGPT-re, vagy más AI eszközre a beadandóikat. Egy szegedi informatikus hallgató azonban olyan eszközt adott a tanárok kezébe, amely képes leleplezni a mesterséges intelligenciát – vagy annak használatát, használóját.
Kiss Mihály, a Szegedi Tudományegyetem programtervező informatikus mesterszakos hallgatója egy olyan AI-detektort fejlesztett, amellyel 2025 őszén elnyerte az egyetem hallgatói innovációs díját és amely a tesztek szerint nagyon pontosan ismeri fel, hogy egy szöveget az ember, vagy a gép írt meg.
A preds.hu oldalon elérhető alkalmazás akár saját szövegeinkkel, de akár e-mailekkel, facebook posztok szövegével is próbára tehető, csökkentve annak esélyét, hogy olyan szöveget gondoljunk emberinek, amelyet gép írt. A kérdés persze az, hogy mennyire hiteles az eredmény, hogy milyen mértékű mesterséges intelligencia(AI) használat, mi az, ami még belefér, vagy egyáltalán miért baj – ha baj -, ha egy szöveget az AI ír meg helyettünk?
A MI és más – közérthetően a mesterséges intelligenciáról podcast legutóbbi műsorában elhangzott beszélgetés azt mutatja be, hogy egy végzős diák hogyan látja az oktatás és a technológia közötti feszültséget, hogy ő, mint programtervező informatikus, hogy látja a jövőt, hogy az egyetemi társak hogyan fogadták a „lebuktató” programot, vagy, hogy érdemes-e a komoly munkát leegyszerűsíteni a „megkérdezem a ChatGPT-t, aztán copy paste és kész” megoldásra?
A közérthetőség határait tiszteletben tartva belementünk abba a kérdésbe is, hogy vajon miért buknak el neves cégek AI-detektorai a magyar nyelven írt szövegekkel és a preds.hu miért nem? Kiss Mihály szerint a nagy nemzetközi cégek alkalmazásai azért nem, vagy nem mindig bírnak a magyar szövegekkel, mert azokat nem a magyar nyelvre fejlesztették őket. Az ő megoldása éppen azért különleges, mert kifejezetten a magyar nyelv sajátosságaira lett hangolva.
Kiemelten fontos kérdés, hogy ha jól is működik egy detektor, mennyire lehet megbízni az ítéletében? A legfontosabb metrika a „fals pozitív” ráta: vagyis az, hogy elkerüljük az alaptalan gyanúsítást, ami az oktatásban kulcskérdés. A kisebb baj az, ha egy AI szöveg átcsúszik a rostán, a nagyobb, ha egy ember által írtat ér alaptalan gyanúsítás. A preds.hu esetében ez a hibaarány rendkívül alacsony: 1000 emberi szövegből mindössze 5-6 esetben téved a rendszer.
De mi történjen, ha kiderül az AI használat? Ha „lebukik” a használó, azonnali egyes jár: Kiss Mihály szerint fontos, hogy az AI-detektor nem büntetőeszköz, hanem egy jelzés a tanárnak, hogy érdemes szóban is kikérdezni a hallgatót. Ha a diák érti az anyagot, az AI használata nem feltétlenül káros, de az érdemi munkát, a befektetést nem lehet, nem érdemes megspórolni.
Ahogy mondja az AI használata nem kerülhető meg, de nem is kell démonizálni. A cél nem az, hogy betiltsuk, hanem, hogy tudjuk, mikor és hogyan használták. Kiss Mihály generációja jó eséllyel egész életében az AI -jal fog dolgozni, együttműködni.
De vajon ő hogyan látja, az AI fejlődésével milyen jövő vár a mai programozókra, fejlesztőkre? Elveszi a munkájukat a gép? Vége a programozói szakmának? Érdemes-e ma még programozónak tanulni? A beszélgetésből kiderül, hogyan látja a jövőt egy fiatal szakember?
A cikk szerzője a szerdánként új adással jelentkező „MI és más – közérthetően a mesterséges intelligenciáról” podcast szerkesztő műsorvezetője.
Az összes eddigi adás elérhető a Youtube-on és a Spotify-on, minden más a műsor Linkedin és Facebook oldalán.
