Az online kommunikációban nem eltűnik az etikett, hanem átalakul. A köszönés bizonyos helyzetekben már felesleges, miközben egy mém, GIF vagy emoji önálló kommunikációs gesztussá vált. A magyar felhasználók szokásait egy friss hazai kutatás vizsgálta, nemzetközi tanulmányok pedig arra is rávilágítanak, hogy a vizuális üzenetek ma már a kapcsolatok ápolásában és a csoporthoz tartozás kifejezésében is szerepet kapnak.
„Szia, hogy vagy?” – vagy inkább csak: „Megvan már az anyag?”
A kérdés nem feltétlenül arról szól, hogy ki mennyire udvarias. Lehet, hogy egyszerűen megváltozott az a közeg, amelyben kommunikálunk. Ami egy e-mailben még természetesnek számít, az egy folyamatos chatbeszélgetésben már fölösleges körnek tűnhet.
A Yettel 2026 júliusában végzett, 1027 fős, a 18–65 éves magyar internetező lakosságra reprezentatív kutatása éppen ezt a változást vizsgálta. A felmérés szerint a válaszadók közel felének van olyan ismerőse, aki online rögtön a lényegre tér, vagyis nem kezdi köszönéssel az üzenetet. A jelenség különösen a fiatalabbaknál gyakori: a 26 év alatti válaszadók kétharmada találkozott már ezzel. Ezzel szemben a 45–65 éves korosztály háromnegyedének kifejezetten fontos az üdvözlés.
A háttérben az is állhat, hogy az online kommunikáció egyre gyakrabban nem különálló üzenetekből, hanem folyamatos beszélgetésekből áll. A magyar kutatásban részt vevők 46 százaléka mondta azt, hogy folyamatos beszélgetésben van ismerőseivel. Ilyen helyzetben a minden egyes újabb üzenethez hozzátett „szia” valóban más funkciót tölt be, mint egy új e-mail vagy egy telefonbeszélgetés elején.
A digitális illem új szabályokat ír
A változás azonban nem azt jelenti, hogy az online kommunikációban megszűnt volna az udvariasság. Inkább arról van szó, hogy új jelek és új elvárások jelentek meg.
A Yettel kutatásának egyik érdekes ellentmondása éppen ez: miközben a fiatalok egy része kevésbé tartja fontosnak a beszélgetések köszönéssel való indítását, a mémekre adott reakciót már sokkal inkább az udvarias kommunikáció részének tekinti.
Guld Ádám médiakutató szerint az online kommunikációhoz ugyanúgy kialakulnak saját illemszabályok, ahogy korábban a telefonáláshoz vagy az e-mailezéshez.
És ebben a pontban a nemzetközi kutatások is érdekes adalékot szolgáltatnak.
Egy 2025-ben megjelent amerikai kutatás 395, 18 és 75 év közötti résztvevő online válaszait vizsgálta. A Cyberpsychology folyóiratban publikált kutatás azt állapítja meg, hogy a mémek, GIF-ek és emojik gyakoribb használata összefügg a nagyobb önfeltárással, a nagyobb intimitással és a kapcsolatok jobb fenntartásával. Vagyis ezek a vizuális elemek nem egyszerűen díszítőelemei az üzeneteknek, hanem a digitális kapcsolattartás eszközei is lehetnek.
Ez jól magyarázhatja azt is, miért lehet egy mém elküldése adott esetben fontosabb kommunikációs gesztus, mint egy formálisnak ható köszönés.
Egy kép néha tényleg többet mond egy mondatnál
A magyar kutatás szerint a válaszadók 65 százaléka használ mémet a beszélgetéseiben. A megkérdezettek több mint fele egyetértett azzal, hogy egy vizuális elem néha többet mond egy mondatnál, és közel ugyanennyien küldenek gyakran külön magyarázat nélkül képeket vagy videókat. A 18–26 évesek körében ez az arány már kétharmad.
A jelenség nem pusztán magyar sajátosság.
Egy 2024-ben publikált szisztematikus szakirodalmi áttekintés 17 korábbi tanulmány eredményeit vizsgálta az úgynevezett online „banter”, vagyis a játékos, ugratós, humoros kommunikáció és a digitális vizuális jelek kapcsolatáról. A kutatás szerint az emojik, GIF-ek, mémek és más vizuális elemek fontos részei lehetnek az online viccelődésnek: segíthetnek jelezni a szándékot és az érzelmi tónust, vagyis azt, hogy egy szöveget komolyan, ironikusan vagy játékosan kell-e értelmezni.
Ez azért sem mellékes, mert az írott kommunikációból hiányzik a személyes beszélgetések számos kiegészítő jele: a hanghordozás, az arckifejezés vagy éppen egy gesztus. Egy emoji, GIF vagy mém bizonyos helyzetekben ezek egy részét próbálja pótolni.
Csakhogy van egy bökkenő: nem mindenki ugyanazt érti ugyanazon a jelen.
A 2024-es szakirodalmi áttekintés arra is felhívja a figyelmet, hogy a digitális vizuális jelek kétértelműek lehetnek, és különösen a fiatalok közötti humoros kommunikációban félreértésekhez is vezethetnek. A jelentés ugyanis függhet a kapcsolat jellegétől, a helyzettől és attól is, hogy a résztvevők milyen közös kulturális kódokat ismernek.
A mém már közös nyelv is lehet
A mémek éppen azért érdekesek, mert sokszor nem szükséges hozzájuk magyarázat. A küldő és a címzett egyszerűen „tudja”, mit jelent az adott kép vagy jelenet az ő közös világukban.
Ezt egy 2023-as kutatás is alátámasztja, amely kifejezetten a mémmegosztást vizsgálta közeli kapcsolatokban. A kutatás szerint a résztvevők leggyakrabban a hozzájuk legközelebb álló emberekkel osztottak meg mémeket, és a humoros szórakoztatás céljából küldött mémek összefüggést mutattak a kapcsolati elégedettséggel.
Így a „küldtem egy mémet” valójában sokkal többet jelenthet annál, mint hogy valaki talált egy vicces képet az interneten.
Lehet egy belső poén, egy közös élmény felidézése, egy reakció valamire, amire nehéz lenne szavakat találni – vagy egyszerűen annak a jelzése, hogy „ezt megláttam, és rólad jutott eszembe”.
A fiataloknál már vizuális nyelvvé válik
A vizuális kommunikáció jelentősége különösen erős a fiatalabb generációknál. Egy 2026-ban publikált kutatás többszáz kínai Z generációs WeChat-felhasználó válaszait vizsgálta három kínai városban. A kutatás szerint a matricák használatát nem egyszerűen a szórakozás vagy a technológiai lehetőségek motiválják: fontos szerepet játszanak a társas kapcsolatok, az önkifejezés, az identitás és a közösséghez tartozás is.
A kutatás egyik érdekes megállapítása, hogy a matricák a fiatalok számára egyfajta vizuális nyelvvé válhatnak, amelyben humor, irónia és érzelmi árnyalatok is megjelennek. A szerzők szerint ezek a tartalmak a csoporthoz tartozás érzését is erősíthetik.
Persze a kínai WeChat-környezet nem azonos a magyar internetezők kommunikációs világával, ezért az eredményeket nem lehet egyszerűen a magyar fiatalokra vetíteni. A tendencia azonban jól illeszkedik a Yettel hazai kutatásának eredményeihez: a magyar felmérésben is a fiatalabb generációk körében gyakoribb a mémek, GIF-ek és más vizuális tartalmak használata.
Mi lesz a köszönéssel?
Valószínűleg nem tűnik el. Csak egyre inkább helyzetfüggővé válik. Egy új e-mail, egy hivatalos megkeresés vagy egy hosszabb szünet után újrainduló beszélgetés esetében továbbra is természetes az üdvözlés. Egy folyamatos Messenger- vagy WhatsApp-beszélgetésben viszont könnyen úgy érezhetjük, hogy nincs szükség minden egyes üzenet előtt újabb „szia”-ra.
A digitális etikett közben új szabályokkal egészül ki, például azzal, hogy mikor illik emojit használni, mikor elég egy reakció, mikor kell ténylegesen válaszolni egy mémre, és mikor válik egy hangüzenet inkább kényelmessé a küldőnek, mint a címzettnek.
Az is elképzelhető, hogy a hangüzenetek megítélésében szerepet játszik egyfajta technológiai ellenreakció: miközben a hangüzenet a mai üzenetküldők egyik funkciója, befogadási módja sokban emlékeztet a korábbi hangpostára. A címzettnek ugyanúgy végig kell hallgatnia a felvételt, miközben a szöveggel ellentétben nehezebb gyorsan átnézni vagy visszakeresni benne egy konkrét információt.
Utóbbi egyébként szintén érdekes generációs választóvonal. A Yettel kutatásában a válaszadók mindössze 45 százaléka mondta, hogy küld hangüzenetet, több mint negyedük pedig soha nem használja ezt a formát. A kutatás elemzése szerint a hangüzenet közvetlenebb és személyesebb, ugyanakkor a címzettnek nagyobb figyelmet kell fordítania a befogadására, mint egy írott üzenetre.
Talán éppen ez a digitális kommunikáció egyik legérdekesebb változása: miközben az üzenetek egyre gyorsabbak és tömörebbek, az udvariasság nem feltétlenül kevesebb lett. Csak más formában jelenik meg.
Lehet, hogy már nem az a legfontosabb kérdés, hogy „Miért nem köszöntél?”
Hanem az, hogy „Miért nem reagáltál a mémemre?”
