Némileg rendhagyó a rovat ezen cikke, amelyben Éry Gábor a digitrendi.hu-nak adott interjújában összegzi azt a több mint három évtizedet, amit a karrierjét meghatározó Ericssonnál töltött. Beszél a szakmai jövőjéről is, amire még nem kevés aktív évet szán.

Éry Gábor Ericsson
Forrás: Ericsson

Éry Gábor EricssonÉry Gábor sikeres hazai és nemzetközi szakmai múltat tudhat maga mögött. Neve összeforrt az Ericssonnal, ahol egyhuzamban harmincegy évig dolgozott.

Tizennégy év vezérigazgatói működése alatt a magyar Ericsson hétszáz fős cégből több mint 2 ezer fős nagyvállalattá fejlődött. Budapestből közép-európai régióközpont lett, aminek az utolsó öt évben a vezetője volt.

Pályája során egyszerű fejlesztőmérnökből vált lépésről-lépésre első számú vezetővé. Két hosszabb kiküldetésben Stockholmban és Moszkvában dolgozott, de szinte minden földrészen kötött jelentős üzleteket. Vele beszélgettünk a „hogyan tovább?”-ról.

Digitrendi: Egy több mint harminc éves korszak zárult le nemrégiben a szakmai életében, ami egyetlen céghez, az Ericssonhoz kötötte. Milyen irányba tervezi tovább a jövőjét?

Éry Gábor: Egyelőre elsősorban tanácsadóként szeretnék dolgozni. Szeretném átadni azt a menedzsment tudást, amit az elmúlt három évtized alatt az Ericsson révén Magyarországon és a világ sok pontján szereztem.

Szívesen mentorálnék felsővezetőket, vagy leendő felsővezetőket, főleg, akiket multi cégkörnyezet vesz körül.

Másodsorban nagyon érdekel a stratégiaalkotás, és az üzleti tervek készítése is, ez ügyben is tárgyalok különböző cégekkel.

A karrierem során magas pozíciókat töltöttem be, így nincs bennem hiányérzet, inkább azt keresem, hol tudnék hasznos lenni a fiatalabbak, a szakmám és az ország javára. Egy a lényeg nem várom ölbe tett kézzel a nyugdíjat.

D.: Ha megkeresnék, hogy legyen aktív cégvezető, vagy akár befektető ígéretes startupokban, mit válaszolna?

É.G.: Egyiket is, másikat is el tudom képzelni. Kimondottan operatív vezető viszont már kevésbé lennék, mert úgy látom, hogy őket nem a korosztályomból keresik, nem gondolják, hogy tudnak még kellően energikusak, dinamikusak lenni, pedig szerintem 60 fölött is lehet valaki elég jó, pont az előbb említett tapasztalatok folytán.

A mesterséges intelligenciától a privát hálózatokig

D.: Ha már tanácsadásról beszélünk, melyek manapság a legaktuálisabb, legizgalmasabb témák a távközlésben?

É.G.: Itt elsőre nyilván a mesterséges intelligencia jut az ember eszébe, ami ebben az ágazatban is lényeges változásokat ígér. Akik még az elején komolyan beleállnak, versenyelőnyre tehetnek szert.

A másik téma az 5G. Ugyan már jó ideje beszélünk róla, de még mindig csak az út elején járunk. Igazából nem is nagyon látom, hogy maguk a felhasználók érzékelik-e ennek az előnyeit.

Hogy miért? Egyrészt mert az 5G, abban a 3,5-6 GHz-es frekvenciasávban teljesedhetne ki, ami még nincs is igazán kiépítve Európában. Másrészt minél több helyen kellene megjelennie az önálló 5G-nek (5G SA), hogy még több felhasználói lehetőséget lehessen nyújtani.

Jelenleg azonban még a 4G-hálózatokra alapozó 5G korszakát éljük, ami ugyan már öt éve tart, de még mindig csak átmenetnek számít.

A harmadik izgalmas téma az 5G privát hálózatok kérdése. Itt is az a helyzet, hogy a jó ötlethez egyelőre még nem lettek kitalálva azok a szereplők, akik ezt megvalósítják.

Most már könnyen beszélek, mert nem vagyok az Ericssonnál, de egy hálózati berendezésgyártó cégnek, mint, amilyen az Ericsson is, sosem lesz akkora kapacitása, hogy a viszonylag kicsinek számító privát hálózati üzleteket egyenként eladogassa.

Az Ericssonnak 4-500 nagy vevője van az egész világon. A privát hálózati piacon pedig több ezer céges ügyfél is lehet, akár egy országon belül is. Ugyanakkor maguk a távközlési szolgáltatók sem igazán alkalmasak erre.

Privát hálózatokhoz olyan közepes integrátor cégek kellenek, amelyek egyrészt tisztában vannak az iparon belüli helyzettel és az igényekkel, másrészt kellően rugalmasak. Ez viszont még időbe telik.

D.: Harminc éve még a mobilkorszak kezdetén jártunk, akkoriban erősebb volt a távközlés vezetékes oldala, de már az volt a mondás, hogy a jövő a mobil technológiáé. Ez mintha mostanában ismét átíródna, az üvegszálas technológia megjelenésével akár egyensúlyba is kerülhet a vezetékes és a mobil oldal?

É.G.: Amikor az Ericssonhoz kerültem a korai NMT mobil technológiát a cégnél csak egy kisebb méretű osztály képviselte, a GSM pedig még szinte el se indult. A fő irányt a vezetékes AXE telefonközpontok adták. Pár évvel később, 1995. táján viszont már érezhetően a mobil vette át a vezető szerepet.

A vezetékesnél pedig valóban azt hittük, hogy ez már csak mementónak marad meg. Aztán megjelent az üvegszálas technika, ami kerülőutakon, de végül 10-15 éves késleltetéssel be is indult, és ma már komoly versenytársa a mobilnak.

Ráadásul az előrelátó operátorok rájöttek, hogy versenyelőnyt jelenthet, ha többes szolgáltatók lesznek, vezetékes és mobil csomagokat együtt kínálva.

Éry Gábor Ericsson
Forrás: Ericsson

A kvantumszámítástechnika mellett eldobhatjuk az összes titkosítást

D.: A mesterséges intelligencia mellett a jövő meghatározó technológiai területe a kvantumszámítástechnika. Ugyanolyan nagy felhajtás lesz körülötte, mint az AI körül van jelenleg?

É.G.: Az Ericsson budapesti K+F központjában is voltak olyan kollégák, akik már foglalkoztak a kvantumszámítógéppel. Úgy látom, ha ez egyszer be fog robbanni, az megint egy új paradigmaváltás lesz.

Ezzel együtt eldobhatjuk például az összes titkosítást, teljesen újakat kell csinálni. A sokszorosára növekszik a sebesség egy-egy rendszeren, ami alatt végig lehet futtatni az összes variációt, és a titkosítás már fel is van törve.

Ezért is küzdenek a nagy országok, meg a nagy cégek, hogy ki lesz az első, aki az ehhez szükséges tudás birtokában lehet, mert „azzal a világ ura lehet”. Ez azonban nem valószínű, hogy mostanában fog megtörténni.

Emellett persze rengeteg törvényes használati módja is van a technológiának, amelyben minden másfél évben megduplázódik a sebesség és a memória.

A váltással ugyanakkor előbb-utóbb le fog állni ez a hihetetlen gyors fejlődés, és akkor az új médium már a kvantumszámítógép lesz.

Üzleti sztorik a múltból – gulyásparti és az ügyfél rabszolgája

D.: Harminc év nemcsak a szakmai fejlődés szempontjából nagy idő, hanem az üzleti történetek szempontjából is. Ez alatt az idő alatt milyen olyan emlékezetes eseményeknek volt a szemtanúja, vagy megtörténtek Önnel, amit érdemes megosztani másokkal?

É.G.: Sokszor kérdezték tőlem, hogy lehet egy cégnél harminc évig dolgozni? Azt válaszoltam: úgy, hogy 3-5 évente máshol és mást csinál az ember. Ezért nem untam meg a munkámat. Tervezőmérnökként még a vezetékes AXE kapcsolóközpontok világában kezdtem.

Akkoriban Magyarországon akár évtizedeket is kellett várni a vezetékes telefonra. Volt olyan barátom, aki dísztáviratot küldött a Matávnak abból az alkalomból, hogy kerek 50 éve vár hiába a telefonra.

Óriási élmény volt ugyanakkor, amikor egy-egy település szabadtéri gulyáspartit rendezett a tiszteletünkre, annak örömére, hogy átadtuk a helyi telefonközpontot.

Svédországba viszont már a GSM korszakban mentem ki dolgozni a központi értékesítési csapatba. Mivel akkor még sok országban nem volt helyi értékesítő csapata az Ericssonnak, így mi jártunk ki letárgyalni az üzleteket, főleg Észak-Afrikába és a Közel-Keletre.

Tehát Svédországban dolgoztam ugyan, de mégsem úgy, mint a svédek. A feleségem azt hitte, hogy svéd módra majd minden nap ötkor leejtem a tollat a kezemből, és megyek haza. Ehelyett volt, hogy hajnali 3-ig dolgoztunk, tendereket készítettünk a világ százötven országába.

Az egyik kiemelt területem Tunézia volt, ahova fél éven keresztül minden hétfőn Stockholmból repültem oda, és péntek este jöttem vissza. Végül meg is nyertünk egy tendert a Tunisie Telecommal. Akkor még nagy szó volt, hogy a svéd cég viszi el az üzletet a francia Alcatel hálózatban, egy amúgy is nagyon francia befolyású országban.

Azt tudtuk, hogy Ben Ali, az akkori diktátor kétszer is fogadta Jacques Chirac-ot, az akkori francia elnököt, nekünk viszont úgy kellett nyernünk, hogy ilyen hátszelünk nem volt.

Ehhez az üzlethez kapcsolódik életem legfurcsább értékesítési megbízatása is: arról kellett meggyőznöm az ügyfelet, hogy ne vásároljon tőlünk! Történt ugyanis, hogy a Tunisie Telecom megvett egy operátort Mauritániában és megkértek, hogy mindjárt ajánljunk nekik egy GSM rendszert.

Csakhogy akkoriban éppen óriási mértékű chiphiány volt, az ügyfeleink sorban álltak az MSC-kért és a svéd központból azt a feladatot kaptam, hogy diplomatikusan beszéljem le a vevőt arról, hogy velünk kössön üzletet.

Egy magasrangú, hamuszürke arcbőrű, kék szemű mauritániai előkelőséggel tárgyaltam, aki sötétebb bőrű rabszolgáját is elhozta. Listaáron, 100% előleggel megvették volna a rendszert, soha ilyen jó kondíciójú vevői ajánlattal nem volt dolgom, de mit volt mit tenni, udvariasan lebeszéltem őket a vásárlásról.

Hogy legyünk brutálnyikok?

Oroszországhoz is különleges élmények fűznek még a mostani háború előtti világból. Oroszországban már akkor is (2009-2012) minden másként működött, mint kellett volna. Fel volt adva a lecke az ügyfélkezelésben is.

Az a hír járta, hogy aki ott nem autokratikus vezető, vagyis brutálnyik, és nem vívja ki a tiszteletet magának, azt ott elnyomják. Ez igaz volt az ügyfelekkel való kommunikációban is.

Mindezt úgy kell(ett) tenni, hogy közben nem mondhatsz nemet az ügyfélnek. Egy idő után rájöttem, hogy az egójukat kell előtérbe helyezni.

Meg is hívtuk a 100 millió előfizetővel rendelkező MTS mobil szolgáltató vezérigazgatóját, Mikhail Shamolin-t Stockholmba, egy nagyon fontos találkozóra.

A svéd központban a teljes Ericsson vezérkar várta őt és a csapatát. Mondanom sem kell magánrepülővel érkeztek és persze jó nagy adag késéssel. Miközben még azt is kikötötték előre, hogy a reptérről milyen limuzinnal lehet őket bevinni a városba.

A késés ellenére megvárt minket a svéd vezetőség, és olyan jól sikerült a találkozó, hogy utána tízezer bázisállomást rendeltek tőlünk. (Nagyjából ennyi bázisállomás van ma összesen Magyarországon.) Nem csoda, hogy két év alatt sikerült megduplázni a bevételt.

D.: Próbáljuk a sztorizást úgy folytatni, hogy legyen benne egy nagy siker, meg egy nagy kudarc, azzal a kiegészítéssel, hogy utóbbiból mit lehetett tanulni?

É.G.: Nagy siker volt, amikor 2004-ben megnyertük a Pannon 3G hálózatépítési tenderét. Az operátor addigi rendszere teljesen a Nokiára és annak 2G-technológiájára épült.

Magyarországon 2004-ben írták ki először a 3G licencekre szóló tendereket. Az itthoni ericssonos csapatnál viszont még hiányzott az ehhez szükséges tudás. Jeleztem ezt az akkori magyarországi vezérigazgatónak, aki helyeselte a tervemet.

Kivittem hét-nyolc embert Stockholmba, mindent végig vettünk, hogyan lehet a rendszert a legjobban megtervezni, úgy, hogy ne is legyen túl drága, és megfeleljen a követelményeknek. Megérte a befektetést, mert tíz hónapi küzdelem után megnyertük a tendert.

Utána ebből személyesen nekem is lett előnyöm, mert így lettem egy évvel később a magyarországi cég vezetője.

D.: Melyik volt az emlékezetes kudarcos projekt?

É.G.: Azt mondják, a jó karrier nem a sikerek, hanem a kudarcok elviselésének művészete. Kezdve attól, hogy első körben fel sem akartak az Ericssonhoz venni, majd többször kerültem olyan választás elé, hogy könnyebb, kifizetődőbb lett volna valahol máshol folytatni, végül mindig sikerült jóra fordítani a dolgokat. Így van ez most is, ebben a helyzetben is derűlátó vagyok.

Ezek a jó és a rossz stressz ismérvei

D.: Komoly vezetői pozíciókban ennyi évet lehúzni nem stresszmentes időszak. Ennek ellenére Önt a nyilvános szereplésein nagyon higgadtnak láthattuk. Hogyan tudta kezelni a stresszt?

É.G.: A stressz nyilván bennem is megvolt, de mindig próbáltam kifelé higgadt maradni, mert nagyon fontos, hogy extrém helyzetekben a csapat nyugodtan tudjon dolgozni. Ugyanakkor számomra sem mindegy milyen típusú stresszt kell átélnem.

A munkám legizgalmasabb és a legélvezetesebb része a tárgyalási szakasz volt, ami idegölő dolog, mert vagy sikerül, vagy nem.

Ott nagyon sok minden múlik pillanatokon, és azon is, hogy éppen akkor milyen a kémia a két tárgyalópartner között, tudok-e olyat mondani, amit aztán olyan irányba lehet terelni, hogy utána megegyezzünk. Nagyon fontos a gyorsaság.

Az előbb felsoroltak nálam a jó stressz jelei, amire ebben a munkában szükség is van. Aztán ott a rossz stressz, ami számomra nem más, mint a folyamatos időhiány. Ez utóbbi az, ami jelenleg egyáltalán nincs, és nem is hiányzik a mostani életemből.

Szerencsés voltam, mert olyan a családi hátterem, a külföldi kiküldetéseken például javarészt a feleségem egy rakás terhet levett rólam, amitől nekem könnyebb volt a stresszt kezelni és a munkára koncentrálni.

A mindennapjaim tevékenyen telnek ma is, mert amire soha nem volt elég időm, most sorra kerülhet. Biztosan hiányozni fog a munka, a vele járó jó izgalom, de vissza kell nyerni az egyensúlyt az életünkben.