A mai geopolitikai bizonytalanság és a technológiai versenyhelyzet idején teljesen érthető, hogy az egyes országok nagyobb kontrollt szeretnének a saját digitális jövőjük felett. A valódi kérdés már nem az, hogy szükség van-e az önrendelkezésre a kritikus digitális területeken, hanem az, hogyan lehet azt okosan és pragmatikusan megvalósítani.
Sok ország úgy reagál a változó globális környezetre, hogy hatalmas beruházásokat indít adatközpontok építésére. Gyakori feltételezés, hogy ha valaki birtokolja a felhő- és adatinfrastruktúra fizikai elemeit, akkor egyben biztosítja az ország technológiai függetlenségét is.
Csakhogy ez félreértésen alapul. A szerverek és a processzorok önmagukban nem jelentik a szuverenitást, hiszen a technológia világszerte szorosan összekapcsolódik.
Még ha a szerverek hazai vállalat tulajdonában vannak is, a kulcskomponensek – a processzoroktól a hálózati eszközökön át az ott futó mesterséges intelligencia modellekig – szinte minden esetben külföldi fejlesztések és gyártás eredményei.
A teljes technológiai önellátásra törekvő megközelítés ezért illuzórikus, gazdaságilag irracionális, és valójában azt eredményezné, hogy az adott ország kimarad a nemzetközi innovációs vérkeringésből.
Az izolációnál fontosabb a kritikus adatok feletti kontroll
A digitális szuverenitás valódi lényege nem az izoláció, hanem az, hogy a kritikus adatok feletti kontroll megmaradjon, miközben az ország hozzáfér a világ legjobb technológiáihoz – úgy, hogy azok a helyi érdekeket szolgálják.
A digitális jövő versenyében a szoftver és a mesterséges intelligencia jelenti az igazi tétet. Nem az dönti el a hosszú távú versenyképességet, hogy hol áll több szerver, hanem az, ki fejleszti és birtokolja azokat a megoldásokat, amelyek az ipar és az állam működését meghatározzák.
Ez az a terület, ahol a közpénzek valóban megtérülnek, és ahol a fejlesztések természetes módon újabb igényt is teremtenek az adatközpontokra és chipekre. Ha egy állam ösztönzi a szoftver- és AI-alkalmazások elterjedését az iparban és a közszolgáltatásokban, akkor egyszerre erősíti a szuverenitást és a gazdasági növekedést.
A szuverenitás mértékét ugyanakkor a védeni kívánt adat érzékenységéhez kell igazítani. A legfontosabb nemzetbiztonsági és lakosságvédelmi adatok esetében indokolt a legszigorúbb hazai kontroll, nemzeti joghatóság alatt, biztonsági átvilágítással.
Az országok ne egyedi szabályrendszerekre támaszkodjanak
Szabályozott ágazatokban – például az egészségügyben – a lokalizált adattárolás jelentheti a megfelelő megoldást. A kevésbé érzékeny üzleti adatok és standard alkalmazások azonban biztonságosan és költséghatékonyan működtethetők megbízható felhőkörnyezetben, ha az megfelel a kiberbiztonsági elvárásoknak. A szuverenitásnak tehát választási lehetőséget kell jelentenie – nem a fejlődés akadályát.
Épp ilyen fontos, hogy az országok ne teljesen egyedi, saját szabályrendszert alakítsanak ki, hanem nemzetközileg elfogadott előírásokra, például ISO- és IEC-szabványokra építsenek.
A közös elvek szélesebb versenyt engednek a piacon, gyorsabb és olcsóbb bevezetést tesznek lehetővé, és azt is, hogy egy ország szuverén felhőmegoldást vegyen igénybe más, de azonos szabályokat alkalmazó állam infrastruktúráján. Ez az egész régiónak előnyt jelent.
A szuverenitás alfája az emberi tudás
A digitális szuverenitás alapja végső soron nem a hardver, hanem az emberi tudás: a helyi oktatás, képzés és kutatás olyan területeken, mint a felhőtechnológia, az adatgazdaság vagy az AI gyakorlati alkalmazása.
Azok az országok lesznek hosszú távon függetlenek és versenyképesek, amelyek saját szakembereik és innovátoraik segítségével formálják a digitális jövőt.
Ma már egyre világosabb: egy ország digitális sorsa nem a szervertermekben dől el. A jövőt azok az állami szervezetek és vállalatok írják, amelyek okos, gyakorlati döntéseket hoznak a digitális szuverenitásról – és közben a legjobb elérhető technológiákat alkalmazzák a tartós értékteremtés érdekében.
A cél nem az elméleti tökéletesség, hanem az eredmény: a valódi, fenntartható versenyképesség nemzeti keretek között.
A szerző az SAP SE vezérigazgatója
