Mialatt Európa a digitális átállás szabályozási és jogi kereteit építi, az Arab-öböl országai már a gyakorlati megvalósításra koncentrálnak. A papírmentes közigazgatás, az automatizált közszolgáltatások és a mesterséges intelligencia gyors bevezetése olyan tempót diktál, amelyhez képest az európai fejlesztések sokszor lassúnak tűnnek. A különbség azonban nem csupán a rendelkezésre álló forrásokban, hanem a végrehajtás sebességében és következetességében is megmutatkozik.
Miközben az EU évekig csiszolgatja a szabályozási keretrendszereit és stratégiákat gyárt a digitális felzárkózásról, az Arab-öböl országaiban a jövő már nem vízió, hanem a mindennapok valósága. Dubajban nincsenek hagyományos rendőrkapitányságok, a papíralapú ügyintézést már évekkel ezelőtt kivezették, és amíg mi az 5G hálózatok kiépítésével küzdünk, ott már a 6G-alapú infrastruktúra körvonalazódik – mondja Bóna Ákos digitalizációs szakértő a MI és más legutóbbi adásában.
Rámutatott: a különbség nemcsak a pénzben, hanem a végrehajtás fegyelmében és a döntéshozatali sebességben rejlik.
A dubaji rendőrség reformja és a smart police station
A dubaji és abu-dhabi kormányok kiemelt digitális tanácsadójaként dolgozó Bóna Ákos szerint, a digitalizáció területén megfigyelhető különbség Európa és a fejlett arab világ között sokkal inkább a szemléletmódban és nem az olajvagyonban mutatkozik meg.
Míg az Európai Unió, egyébként helyesen a kockázatok kezelésére és a szabályozásra (például az AI Act-re) fókuszál, addig az Öböl-menti országokat a „Vision 2030”-hoz hasonló, kőbe vésett céldátumok és a technológiai infrastruktúra mindenáron való fejlesztése hajtja.
Míg Európa lassan hoz döntéseket és a tagállamok jelentős része aztán a meghatározott határidőket sem tartja be – legyen szó kiberbiztonsági szabályozásról vagy szélessávú internetfejlesztésről – addig Dubajban nemrég 24 hónapos határidőt kaptak a privát cégek, hogy az experimentális mesterséges intelligencia(AI) használattól eljussanak az AI teljes körű, gazdasági szintű alkalmazásáig.
Mindeközben az ottani vezetők figyelik az európai fejleményeket is, a vezetők folyamatosan jelen vannak az európai eseményeken, workshopokon, hogy az itteni jó gyakorlatokat, oktatási és szabályozási irányokat kövessék.
A digitális átállás gyakorlati példái közül kiemelkedik a dubaji rendőrség reformja, ennek keretében 2022-re a hagyományos rendőrkapitányságok gyakorlatilag megszűntek, helyüket „Smart Police Station”-ök vették át.
Ezekben az – esetenként hajóval is megközelíthető, vagy éppen drive thru jelleggel működő – épületekben nincsenek tisztviselők; az ügyfelek digitális azonosítás után egy automatizált rendszerben intézik az ügyeiket, vagy fizetik éppen a bírságot. Az államigazgatás más területein is hasonló a helyzet: 2021. decembere óta a dubaji kormányzat teljes mértékben papírmentesen működik.
Visszalépés nincs – a folyamatokat kényszerítő erejű határidőkkel és zéró toleranciával viszik végig. Ugyanakkor az átállás fontos része az átképzés, az oktatás is. Így például az AI gazdasági bevezetésére adott 24 hónapos határidőnek szerves része az, hogy a cégeknek kötelezően képezniük kell a munkavállalókat a technológia használatára.
Megszűnt a személyes papíralapú ügyintézés, ehhez minden eszköz adott
Bóna Ákos elmondta, hogy az Arab-öböl országaiban az idősebb generációk digitális átállásra való felkészítése egy tudatosan felépített folyamat volt, amely az ingyenes eszközbiztosításra, a csoportos oktatásra és a rendszerszintű kényszerre épült. A korábbi „buta” telefonokat okos eszközökkel váltották fel, az érintettek képzéseken vehettek részt, az államok aktívan segítették azokat, akiknek nehézséget okozott a váltás.
A folyamat döntő eleme azonban a képzések mellett az volt, hogy megszűnt a választási lehetőség. A felkészítés döntő eleme volt, hogy a kormányzat határozottan kijelentette: bizonyos ügyeket – például a földhivatali ügyintézést – innen kezdve csak online lehet intézni. Mivel a személyes, papíralapú ügyintézés lehetősége megszűnt, így mindenki rá lett kényszerítve a digitális csatornák használatára, amit a korábban kapott képzések és eszközök tettek lehetővé.
A papírmentes működésre való átállás az ügyfelek mellett az ott dolgozó idősebb tisztviselőket is érintette; őket más kormányzati feladatokra képezték át, hogy a digitális közigazgatásban is hasznosítani tudják tudásukat. Ahogy Bóna Ákos megjegyezte a „kényszerítő erő” – azaz, hogy nincs más út az ügyintézésre – kulcsfontosságú volt a sikerhez, hasonlóan a magyarországi elektronikus adóbevallás 2007-es bevezetéséhez.
A reformokat nemcsak az olajvagyonnal lehet magyarázni
Bár az Öböl-menti országok fejlődését gyakran az olajvagyonnal magyarázzák, Bóna Ákos szerint Európában is lett volna, lehetett volna forrás hasonló szintű fejlesztésekre.
Ahogy fogalmazott az elmúlt 16 évben Magyarországnak is megvoltak a forrásai, de a különbség a Dubajban tapasztalt végrehajtási fegyelemben van: ott nincs határidőmódosítás, nincs mellébeszélés és nem triplázódnak meg a költségek a projektek végére. Fájó példaként említette a vasúti GSM-R2 adat- és hangkommunikációs, vonatbefolyásoló fejlesztés félbemaradását, ami miatt nemzetközi forgalomtól és bevételtől esik el az ország.
Bóna Ákos hangsúlyozta, hogy az Európai Unió számára a szabályozás mellett a legfontosabb tennivaló az oktatás és a képzés lesz, hogy az emberek megértsék, mi is az a mesterséges intelligencia, és hogyan kell azt etikusan és hatékonyan használni. Mindemellett a „MI és más – közérthetően a mesterséges intelligenciáról” adásában szó esett az oktatásról, a közlekedési hálózatok fejlesztéséről, vagy éppen arról is, hogy hogyan lehet idővel Budapest smart city.
A cikk szerzője a minden szerdán új adással jelentkező „MI és más – közérthetően a mesterséges intelligenciáról” podcast szerkesztő műsorvezetője, akinek a cikk megírásában a felvétel alapján a NotebookLM segített.
Az összes eddigi adás elérhető a Youtube-on és a Spotify-on, minden más a műsor Linkedin és Facebook oldalon.
