Az AI két év alatt jóval messzebbre jutott a tőzsdén, mint ahogy azt a Nvidia–Microsoft–Alphabet hármas alapján gondolnánk. A BestBrokers elemzése szerint az S&P 500 vállalatainak már több mint kétötöde, piaci értéküknek pedig 62 százaléka valamilyen módon kapcsolódik az AI-gazdasághoz. A hagyományos szoftvercégek üzleti modelljét pedig nyomás alá helyezi a generatív és ügynöki AI, de a változás még ennél is nagyobb: az AI az amerikai részvénypiac egyik meghatározó szervezőelvévé vált.
A mesterséges intelligencia már nem egy szektor
A BestBrokers 2026 júliusában 503 S&P 500-komponenst vizsgált meg, és saját módszertana alapján 218 vállalatot sorolt az AI-gazdasághoz érdemben kapcsolódó cégek közé. Ezek együttes piaci értéke 42,39 ezermilliárd dollár, ami az index teljes kapitalizációjának 62,04 százaléka. A vizsgálat szerint két évvel korábban még csak 38 vállalat tartozott ebbe a körbe.
Fontos azonban megjegyezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy az S&P 500 218 vállalata „AI-cég”, ez a BestBrokers sem állítja. A besorolásba azok kerültek, amelyeknél az AI már lényeges szerepet játszik az üzleti modellben, a növekedési stratégiában, az infrastruktúrában vagy a befektetési történetben.
A módszertan nyolc kategóriával számol, a chipektől és felhőszolgáltatóktól az AI-szoftveren, adatközpontokon és infrastruktúrán át egészen az energiaellátásig és az AI-t alkalmazó vállalatokig.
Ez a különbség azért lényeges, mert éppen itt változott meg az AI tőzsdei története.
2024-ben még elsősorban azok voltak az AI-befektetés nyertesei, amelyek magát az intelligenciát építették: a chiptervezők, a félvezetőgyártók, a felhőcégek és a modellek fejlesztői. Két év alatt azonban az AI értéklánca kiszélesedett. Ma már ugyanúgy része az adatközpont, a hálózat, a memória, a hűtés, az energiaellátás vagy éppen az optikai kommunikáció.
A BestBrokers számítása szerint a 218 vállalatból 58 tartozik a szűkebb értelemben vett „core AI” körbe, összesen 32,2 ezermilliárd dolláros piaci értékkel. További 160 vállalat alkotja a szélesebb ökoszisztémát, 10,19 ezermilliárd dolláros kapitalizációval.
Nem csak a chipgyártók nyernek
A változás a tőzsdei teljesítményben is látványos. A BestBrokers két évre visszatekintő összehasonlításában például az optikai hálózatok specialistája, a Lumentum árfolyama több mint 1190 százalékkal, a Western Digitalé közel 789 százalékkal, a Seagate-é 668 százalékkal, a Microné pedig több mint 615 százalékkal emelkedett. A listán ott van az AI-szoftverekhez kötődő Palantir és az AppLovin is, miközben az AI-infrastruktúra beszállítói közül a Lam Research, az Applied Materials és a KLA is jelentős növekedést mutatott.
A tanulság nem az, hogy ezek közül melyik részvényt kellene megvenni. Sokkal inkább az, hogy az AI gazdasági hatása már nem ott jelentkezik, ahol a neve szerepel a termékben.
Egy AI-modell ugyanis nem csak számítási kapacitást igényel. Kell hozzá memória, hálózati kapcsolat, adatközpont, hűtés, villamos energia, biztonság, szoftver és végül olyan vállalati környezet is, amely képes az AI-t üzleti folyamatokba beépíteni.
Vagyis az AI-ra költött pénz végigfut egy egész ipari láncon.
Mindeközben bajba kerülnek a régi szoftveróriások?
A fejlemények itt válnak különösen érdekessé. Az idei év elején a befektetők komolyan elkezdték árazni azt a lehetőséget, hogy a generatív és ügynöki AI egyes hagyományos szoftvertermékeket részben akár ki is válthat. Februárban az amerikai szoftver- és szolgáltatási index egy hét alatt mintegy ezermilliárd dollárnyi piaci értéket veszített, miközben olyan vállalatok részvényei, mint a Salesforce és a ServiceNow, jelentősen estek.
A Reuters akkor arról írt, hogy a piac egyre inkább attól tart: az AI nemcsak hatékonyabbá teszi a szoftvereket, hanem új versenytársakat is létrehoz a hagyományos szereplők számára.
A félelem nem tűnt el. Egy júliusi másik Reuters elemzés arra mutatott rá, hogy az adat és az AI együtt már az olyan hagyományos vállalati szoftvercégek piacát is támadja, mint az Adobe és a Salesforce. A Databricks példája különösen érdekes: a vállalat az adat, az AI-modellek és az automatizálás összekapcsolásával olyan területekre lép be, amelyeket korábban a hagyományos nagyvállalati szoftverek fejlesztői uraltak.
Mindebből persze még nem következik, hogy az Adobe vagy a Salesforce eltűnik. Épp ellenkezőleg: a 2026-os tőzsdei folyamatok azt mutatják, hogy a piac folyamatosan újraértékeli ezeket a vállalatokat. A szoftverrészvények a februári sokk után részben visszakapaszkodtak, miközben a befektetők már azt keresik, hogy a régi szereplők hogyan tudják saját termékeikbe beépíteni az AI-agenteket, az adatkezelést és az automatizálást.
Vagyis a kérdés mégsem az, hogy „eltűnik-e a Salesforce?” Sokkal inkább az, hogy miért lesz érdemes fizetni a Salesforce-ért egy olyan világban, ahol az AI-agent egyre több feladatot képes önállóan elvégezni.
Hatalmas összegek jutnak AI beruházásokra
Az AI tőzsdei súlyát nemcsak a részvényárfolyamok mutatják. A háttérben példátlan méretű beruházási hullám zajlik. A Reuters augusztusi összesítése szerint az Alphabet, az Amazon, a Microsoft és a Meta együttes AI- és adatközponti beruházása 2026-ban már meghaladhatja a 730 milliárd dollárt.
Ez azért fontos, mert megmutatja az AI-gazdaság másik oldalát: valakinek meg is kell építenie mindazt, amit az AI-ígéretből a tőzsde már beárazott, és itt már nem csupán technológiai kérdésről beszélünk.
A Reuters szerint az AI-infrastruktúra finanszírozásához a nagy technológiai cégek egyre nagyobb mértékben fordulnak a kötvénypiacokhoz és más külső finanszírozási forrásokhoz. Az Alphabet, az Amazon és a Meta 2026-ban eddig csaknem 220 milliárd dollárnyi hitelfinanszírozást vont be, miközben a magas reálhozamok egyre fontosabb kockázati tényezőt jelentenek.
A kör tehát bezárul: az AI-részvények emelkedése tőkét vonz, a tőke finanszírozza az infrastruktúrát, az infrastruktúra pedig újabb AI-kapacitást teremt. Minél nagyobb azonban ez a kör, annál fontosabbá válik egy kérdés: mikor kezd ténylegesen megtérülni az AI-ra költött pénz?
Már az S&P 500 sem ugyanaz
A kérdés különösen fontos annak, aki nem egyedi AI-részvényt vásárol, hanem például S&P 500 ETF-en keresztül fektet az amerikai piacba.
Az S&P 500 ugyanis augusztus 13-án új történelmi csúcson, 7798,99 ponton zárt. A Reuters szerint a rekordot ismét elsősorban a nagy technológiai részvények, az AI-hoz kapcsolódó várakozások és az erős vállalati eredmények támogatták. Ez különös helyzetet teremt.
A befektetőnek már nem kell feltétlenül Nvidia-részvényt vennie ahhoz, hogy jelentős AI-kitettsége legyen. Ha az S&P 500 piaci értékének több mint 60 százalékát a BestBrokers saját módszertana szerint már olyan vállalatok adják, amelyeknél az AI lényeges üzleti vagy befektetési tényező, akkor az index maga is egyre inkább az AI-gazdaság teljesítményére támaszkodik.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az index 62 százaléka „AI-részvény”, és azt sem, hogy minden vállalat ugyanúgy reagál az AI fejlődésére. De azt igen, hogy az AI-korszakot már nem lehet egyszerűen a technológiai szektor egyik történeteként kezelni.
Az AI mára átjárja az amerikai részvénypiac értékláncát: a chipgyártótól az adatközponton és az energiaellátáson át egészen a hagyományos vállalati szoftverekig.
A következő nagy kérdés már nem az, ki az AI nyertese
A BestBrokers elemzésének egyik legérdekesebb megállapítása éppen ezért nem is a 42,39 ezermilliárd dolláros összeg, hanem az a kérdés, amelyet maga az elemzés is felvet: ki teremt valódi értéket az AI segítségével, és ki csupán az AI körül kialakult piaci lelkesedésből profitál?
Ez lehet a következő évek egyik legfontosabb tőkepiaci választóvonala, mert az AI első szakaszában elég volt megtalálni azokat, akik a technológiát építették. A következő szakaszban viszont már azt kell megérteni, ki tudja az AI-t üzletileg is fenntartható értékké alakítani. Ez pedig már nem feltétlenül ugyanaz a vállalat, amely a legtöbb AI-chipet adja el.
Az Nvidia augusztusban például hat nagy pénzügyi szereplővel olyan konstrukción dolgozik, amely több mint 500 milliárd dollárnyi külső tőkét mozgósíthat az AI-infrastruktúra kiépítésére.
Ez jól mutatja, hogy az AI-boom következő szakasza már nem pusztán arról szól, hogy ki tudja a legjobb modellt vagy chipet előállítani, hanem arról is, hogy ki, miből és milyen megtérülés mellett finanszírozza az egész rendszert.
Talán éppen ezért érdemes ma már másképp nézni az AI-részvényekre. Nem különálló cégek gyűjteményeként, hanem egy hatalmas, egymásra épülő gazdasági rendszerként. Ha pedig ez így van, akkor az AI tőzsdei történetének következő fejezete nem arról szól majd, hogy melyik lesz a következő Nvidia.
Hanem arról, hogy a több száz milliárd dolláros AI-befektetési hullám végül mely vállalatoknál és mely üzleti modelleknél válik valódi, tartós profitnövekedéssé.
