Hamarabb lesz olyan robotunk, amely önállóan operál, mint olyan, amelyik rendet rak a lakásban, mondta a „MI és más” podcastben Ződi Zsolt, a NKE Eötvös József Kutatóközpont Információs Társadalom Kutatóintézet kutatóprofesszora. A műsor vendége egy japán robotikai konferenciáról hazatérve beszélt arról, hogy miért barátja a japánoknak a robot, mennyi a PR a mesterséges intelligenciával kapcsolatos világvége-jóslatokban, és miért nem láthatjuk előre egy új technológia valódi következményeit.
Ahol a robot jó fiú
Ződi Zsolt szerint a távol-keleti kultúrák egészen másként néznek a gépekre: a sintó hagyományban a tárgyaknak is lehet lelkük, a japán popkultúrában pedig a robot évtizedek óta pozitív hős. Európában az ember-robot érzelmi kötődés gyanúsabb, az Európai Parlament 2017-es állásfoglalása kifejezetten problémaként kezeli.
Az emberszerűség ereje mégis letagadhatatlan. Az amerikai utcákon guruló ételkiszállító dobozoknak sokáig senki nem segített, „aztán mikor elkezdtek rájuk festeni szájat meg szemet, akkor hirtelen elkezdtek nekik segíteni” – idézte fel a kutató. A gyárakban is fordult a trend: a teljesen emberek nélkül működő üzemek helyett a kobotok, vagyis az ember mellett, az emberrel együttműködve dolgozó robotok kerültek előtérbe.
A kobotok kérdése egy új kutatási irány, ahol azt vizsgálják, hogy egy ilyen robot munkatársnak hogyan kell kinéznie, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie, hogyan reagálnak rájuk az emberek és hogyan kell megszervezni a közös a munkát. Ennek a kutatásnak az egyik eleme az, hogy segít-e az együttműködésben a humanoid megjelenés, az emberire emlékeztető „viselkedés”.
A pohár víz problémája
Ami nekünk magától értetődő, az egy gépnek egy robotnak rendkívül nehéz: megfogni egy pohár vizet úgy, hogy ne öntse ki, ne törje el a poharat, belépni egy szobába, és kikerülni a bútorokat, a földön heverő papucsot, vagy éppen a kutyát. Ehhez gépi látás, tárgyfelismerés és rengeteg előzetes tudás kell a világról. Minél szűkebb területre optimalizálunk egy robotot – mint egy autonóm sebészrobotot –, annál könnyebb dolgunk van.
A hétköznapi kézmozdulataink komplexitása viszont elképesztő kihívás – fogalmazott Ződi Zsolt a „MI és más – közérthetően a mesterséges intelligenciáról” podcastben. Véleménye szerint így az a valószínű forgatókönyv, hogy előbb lesznek egy orvosi műtőben önállóan műtő robotok, mint olyanok, amelyek az otthonainkban, a háztartási munkában tudnak hatékonyan segíteni.
Hogy mikor lesznek mégis ilyen robotok? Ződi szerint erről Japánban is erősen megoszlottak a vélemények. Voltak, akik szerint tíz éven belül egészen élethű humanoid robotok lesznek. Mások szerint a humanoid robotokra nincs is szükség, mert valószínűleg inkább különböző ágazatok, vagy életterületek szerinti specializált robotok lesznek, amelyeknél a legtöbb esetben nem lesz feltétlenül fontos a megjelenés.
Egy gondozó robotnál például nem feltétlenül szükséges, hogy kifejezetten humanoid kinézete legyen, viszont bőven rendelkezhet olyan, rendkívül hasznos tulajdonoságokkal, amelyekkel az emberek nem rendelkeznek. Mások szerint az emberi tevékenységek többségét problémamentesen elvégezni képes humanoid robotok még nagyon mesze vannak. Ezen a területen a nagynyelvi modellek sikere miatt nagy az optimizmus, de ez kicsit félrevezető, a robotika még nem tart itt. Szépen fejlődnek, de ez a nagy ugrás nem feltétlenül látszik.
Félig ijedtség, félig marketing
A nagy AI-cégek vezetőinek egymást erősítő vészjelzéseiről határozott véleménye van: „szerintem a jelenlegi pániknak a fele valódi ijedelem.” A másik felét az táplálja, hogy „menő” azt mondani: olyasmit alkottam, ami akár mindannyiunkat elpusztíthat.
Az információs társadalom jogi aspektusait kutató Ződi Zsolt három veszélyforrást különít el. A legkomolyabb, véleménye szerint az, hogy rosszhiszemű emberek fordítják a modellek képességeit pusztításra. A tesztkörnyezetből kitörő AI-ügynökök esetét inkább kiberbiztonsági hanyagságnak nevezte, míg az öntudatra ébredő, saját célokat követő gépet a legkevésbé valószínű forgatókönyvnek tartja.
A szoftveripar régi adóssága
Mint mondta, az EU AI-Act első szövege 2021-ben született, a ChatGPT 2022 novemberi berobbanása pedig rögtön szétfeszítette a logikáját: a magas kockázatú területek listája értelmét veszti, ha egy nyelvi modell bárhol bevethető. A professzor úgy látja, a rendelet valójában régi problémákat kezel.
Szoftverhibák például évtizedek óta okoznak katasztrófákat: egy rossz frissítés 2024 nyarán világszerte repülőgépek ezreit tartotta a földön, a Boeing 737 MAX két gépe szenzor- és szoftverhiba miatt zuhant le. A szoftveripar sikeresen kibújt a felelősség alól, azonban Ződi Zsolt meggyőződése szerint az AI-iparnak ez a „felelősség eltolás” már nem fog sikerülni.
A por, amitől mindenki tartott
Egy héttel korábban a MI és más podcastban Sipos Zoltán a „kiszámíthatalan jövő” alátámasztására azt az autóipari emléket idézte fel, hogy Henry Ford az „a-ból b-be jutás” problémáját akarta megoldani, de egyáltalán nem óhajtott hozzá finomítókat, tankhajókat és úthálózatot, mégis az autó elterjedéséhez ez az egész rendszer kellett. Ződi Zsolt is nagyon hasonló, szintén autóipari példát hozott David Collingridge technológiakutatótól. Amikor 20. század elején a brit Királyi Autóklubot megkérdezték, milyen veszélyeket rejt az automobil. A válasz az volt, hogy: a burkolatlan utakról felvert por.
Alvóvárosokról, olajiparról, tankerkatasztrófákról senki nem beszélt, senki nem tartott. „Ha minket most megkérdeznek, mi ugyanilyen béna válaszokat adunk” – mondja Ződi Zsolt. Példaként említette, hogy amikor 2021-ben az EU AI-Act első szövege készült, senki nem gondolt olyan hatásokra, mint, hogy mára az otthon írt dolgozat, mint számonkérési forma gyakorlatilag megszűnt, vagy például az emlékezetes a közösségi médiát elárasztó Ghibli képek története, ahol a japán stúdió stílusban rajzoló gépek jogilag nem plagizálnak, a stúdió mégis a saját szellemi termékét látja bennük.
A mostani beszélgetésnek lesz folytatása: a professzor abban egyezett meg a műsorvezetővel, hogy egy-másfél év múlva újra leülnek, és megnézik, milyen váratlan problémák jöttek elő addig. A vendég már most fogadást ajánlott: „legalább három-négy ilyet fogok tudni mondani„.
A cikk szerzője, akinek a cikk megírásában a felvétel alapján Claude segített, a minden szerdán új adással jelentkező „MI és más – közérthetően a mesterséges intelligenciáról” podcast szerkesztő-műsorvezetője
Az összes eddigi adás elérhető a Youtube-on és a Spotify-on, minden más a műsor Linkedin és Facebook oldalán.
