A megújulóenergia-kapacitások bővítése új feladatot ad a villamosenergia-rendszernek: az időjárásfüggő termelést nemcsak be kell illeszteni a hálózatba, hanem egyre inkább tárolni és rugalmasan kezelni is. Két friss magyarországi fejlesztés jól mutatja, milyen irányba mozdul az energiapiac ezen része.
A magyar megújulóenergia-kapacitások következő évekre tervezett bővítése új feladatok elé állítja a villamosenergia-rendszert. Miközben a kormány több ezer megawattnyi új szélenergia-kapacitással számol, egyre nagyobb szerepet kap az energiatárolás és a hálózat digitális, rugalmas működtetése is. Két friss fejlesztés jól mutatja, milyen irányok rajzolódnak ki a hazai energiapiacon.
Október végéig lehet pályázni a szélerőmű kapacitás bővítésének első körére
A magyarországi szélerőművi kapacitás a jelenlegi mintegy 330 MW-ról a kormányzati tervek szerint néhány éven belül akár további 4000 MW-tal is bővülhet. Az első pályázati körben 702 MVA hálózati csatlakozási kapacitást osztanak ki, a jelentkezéseket október 30-ig lehet benyújtani.
Az új szélerőművek azonban nem önmagukban változtatják meg az energiarendszert. A napenergia már eddig is jelentősen növelte az időjárásfüggő termelés arányát, a szél pedig más időszakokban és más körülmények között termel, ezért a két energiaforrás bizonyos szempontból kiegészítheti egymást. Ehhez viszont olyan hálózatra van szükség, amely képes gyorsan reagálni a termelés változásaira és az energiaáramlások átrendeződésére.
„Rugalmas, decentralizált hálózatokra van szükség, amelyekben az energetikai és az ICT-technológiák integrációja kulcsszerepet kap” – fogalmaz Veres Zsolt, a Schneider Electric országigazgatója.
A hálózati rugalmasság fontos eleme az energiatárolás
Erre jó példa a SolServices és a Huawei frissen bejelentett együttműködése, amelynek keretében több mint 150 MW teljesítményű, 300 MWh kapacitású akkumulátoros energiatároló-rendszer épül ki. A teljes portfólió várhatóan 2027 első negyedévére készül el, a SolServices meglévő napelemparkjainak hibridizációjával.
A projekt mérete önmagában is figyelemre méltó, de talán még érdekesebb, hogy nem egy önálló akkumulátoros beruházásról van szó. A SolServices mintegy 380 MW összteljesítményű naperőművi portfóliót üzemeltet, és ennek fokozatos átalakításával egy rugalmasabb, integrált energiaportfóliót alakít ki. A tároló így közvetlenül kapcsolódik a már működő megújuló termeléshez.
Ennek a működésnek éppen az az egyik legfontosabb előnye, hogy a napsütéses időszakokban megtermelt, de azonnal fel nem használt villamos energia később is rendelkezésre állhat. A tároló a nagyobb rendszerigényű órákban visszaadhatja az energiát a hálózatnak, ezzel mérsékelve a termelés és fogyasztás közötti eltéréseket, valamint támogatva további megújuló kapacitások integrációját.
A 300 MWh-s rendszer nagyságrendjét jól érzékelteti, hogy a teljesen feltöltött tároló – a bejelentésen elhangzottak szerint – egy paksi atomerőművi blokk csúcskapacitású termeléskiesését több mint fél órán keresztül lenne képes ellensúlyozni. A beruházás ráadásul teljes egészében piaci finanszírozással valósul meg, ami az üzletfelek értelmezése szerint azt is jelzi, hogy a nagy léptékű energiatárolás már önálló piaci infrastruktúraként is megjelenhet.
A projekt technológiai oldalán a Huawei intelligens BESS-vezérlése és hálózatképző megoldásai is megjelennek. A cél nem pusztán az energia eltárolása, hanem egy olyan rendszer kialakítása, amely nagyobb rugalmasságot biztosít a villamosenergia-hálózat számára.
Ami a hibridizáció mögött van
A hibridizáció nem feltétlenül áll meg a napenergia és az energiatárolás kombinációjánál. A SolServices hosszabb távú terveiben a szélenergia és a geotermikus energia integrációja is szerepel, vagyis egy olyan portfólió kialakítása, amelyben több, eltérő termelési karakterisztikájú energiaforrás és a tárolás egymást kiegészítve működhet.
A két fejlesztés így ugyanannak az átalakulásnak más-más oldalát mutatja. A szélenergia tervezett bővítése új termelőkapacitásokat hozhat a rendszerbe, az energiatárolás pedig segíthet abban, hogy az időjárásfüggő termelés rugalmasabban illeszkedjen a fogyasztáshoz. Közben a hálózatnak is egyre intelligensebbé és alkalmazkodóképesebbé kell válnia.
A megújulóenergia-átmenet következő szakaszában ezért már nem egyszerűen az a kérdés, mennyi új energiát tudunk termelni, hanem az is, hogyan tudjuk azt tárolni, elosztani és akkor felhasználni, amikor valóban szükség van rá.
