Víz alatti „kertészekről” olvashatunk ebben a cikkben, akik a létfontosságúak közé sorolt tengeri erdők ökoszisztémáját igyekeznek helyreállítani. A szükséges innovációkkal ezek az erőfeszítések mentőövet jelenthetnek a biológiai sokféleség növelése, köztük a hínártelepek helyreállítása számára.
Az Európai Unió által finanszírozott kutatás során regenerálják a tengeri erdei környezetet, támogatva azok fontos szerepét az óceánok biológiai sokféleségének és ellenálló képességének fenntartásában.
Tenerife mélykék vize alatt egy olyan tengeri táj fekszik, amelyet ősi vulkánkitörések formáltak. Az elárasztott lávacsövek és a szaggatott bazaltképződmények egy páratlan víz alatti világot hoztak létre.
Ez az egyedülálló tengeri környezet, közvetlenül a Kanári-szigetek közelében, élettel teli. A búvárok veszélyeztetett tengeri teknősökkel, kecses sasrájákkal, nehezen megfogható cápákkal és még bálnákkal is találkozhatnak – olvasható a Horizon magazinban.
Professzionális búvárfelszerelésével Isabelle Peeters tengerbiológus dolgozik ezeken a kristálytiszta vizeken. A tengerbiológus szakember segít a búvártúrák megszervezésében és vezetésében, hogy mintákat és adatokat gyűjtsenek az óceán fenekéről az Ocean Citizen elnevezésű, uniós kutatásban.
Ilyenek a tengeri erdők
A projekt vezető kutatókat és óceánvédelmi szakembereket hoz össze Dániából, Németországból, Franciaországból, Izraelből, Írországból, Olaszországból, Norvégiából, Spanyolországból és az Egyesült Királyságból.
Munkájuk, amely 2026 végéig tart, kifejezetten a tengeri erdők – a tengerifű, a hínár, a szivacsos talaj, a korallok és a gorgóniáknak nevezett lágykorallok által benépesített víz alatti területek – regenerációjára összpontosít.
„Tekintettel a világ állapotára és a környezetromlásra, amelynek tanúi vagyunk, elértük azt a pontot, ahol a természetvédelem önmagában talán már nem elég” – mondja Peeters.
A projekt csapata ezért a víz alatti élővilág aktív helyreállítására összpontosítja erőfeszítéseit. Céljuk egy rugalmas, skálázható modell kidolgozása a tengeri erdők regenerálására, védelmére és kezelésére öt kísérleti helyszínen az Atlanti-óceánon, a Földközi-tengeren, a Vörös-tengeren, a Barents-tengeren és a dán belső-vizeken.
A szárazföldi erdőkhöz hasonlóan a tengeri erdők is gazdag, összetett ökoszisztémák, amelyek sokféle élőlénynek nyújtanak otthont. Ezek a változatos tengeri élőhelyek kulcsfontosságú szerepet játszanak az óceánok biológiai sokféleségének és ellenálló képességének fenntartásában. Fontos szerepet játszanak a környezetben is, mivel segítenek a szén-dioxid megkötésében.
„A tengeri erdők nem csupán egymás mellett élő fajok csoportjai – bonyolult biológiai kapcsolatokra épülnek” – emeli ki Juanita Zorrilla-Pujana spanyol tengerbiológus.
Az óceánok stresszkezelése
Bár ezek a víz alatti ökoszisztémák kulcsfontosságúak az élethez, az emberi tevékenység és a globális felmelegedés jelentősen károsította őket.
„Óceánjaink stressz alatt állnak. Évszázadokon át mindent elvettünk az óceánból, és semmit sem adtunk vissza, kivéve a műanyagokat és a szennyezést ” – hangsúlyozza Zorrilla-Pujana, az Ocean Citizen tudományos kommunikációs tisztviselője.
Sergio Rossi, a leccei Salento Egyetem tengerkutatója és a kutatócsapat koordinátora kiemeli, hogy manapság már olyan fajok tűnnek el, amelyek évezredek óta itt éltek.
Ez a változás a biológiai sokféleség csökkenéséhez, az erőforrások kimerüléséhez és az összetett táplálékhálózatok felbomlásához vezet, veszélyeztetve a halászattól függő közösségeket. Ezenkívül bármily meglepő is a tengeri erdők is természetes gátként szolgálnak a viharok és a szélsőséges időjárás ellen, és ha nem teszünk semmit eltűnnek.
A kutatócsapat a kísérleti helyszíneken különböző ökozónákat tanulmányozott 25 métertől egészen 100 méter tengerszint alatti mélységig. Céljuk az ökoszisztémák jobb megértése, valamint hatékony megoldások kidolgozása a helyi tengeri erdők helyreállítására és védelmére különféle körülmények között.
Minden helyszínnek megvannak a maga sajátos kihívásai. Dániában a víz alatti élőhelyekről eltávolított több millió kő számos területet hagyott talaj nélkül, amelyen a fajok megtelepedhetnének. Norvégia tengerei küzdenek a tengeri sünpopulációk növekedésével, amelyek mindent felfalnak ami az útjukba kerül.
Spanyolországban a vizek olyan mértékben szennyezettek, hogy védett teknősöket lehet látni sötét szennyvízben úszkálni. A pusztulás gyorsan megy végbe, ezért gyors reagálást igényel.
A kutatók célja, hogy felgyorsítsák ezen tengeri erdők helyreállítását, és megfelelő feltételeket teremtsenek ahhoz, hogy terjeszkedhessenek azokon a területeken, ahol már megtelepedtek.
A víz alatt kertészkedő lakosságra is számítanak a kutatók
Az óceán erdőinek helyreállítása azonban olyan hatalmas vállalkozás, amelyet a tudósok nem tudnak egyedül megoldani. Ezért a kutatócsapat nemcsak tengerbiológusok és profi búvárok, hanem a helyi közösségek segítségét is igénybe veszi.
A kezdeményezés bevezeti a „tenger kertészei” koncepcióját – olyan közösségi tagokat, akik aktívan támogatják a helyreállítási projekteket. Vannak, akik lemerülnek, hogy „beültessék” a tengeri élőlényeket a tengerfenéken, míg mások segítenek a szárazföldi akváriumokban élő élőlények nevelésében.
Az ökológiai előnyökön túl ez a megközelítés a helyi gazdaságok fellendítését is elősegítheti. Tenerifén olyan üzleti modellt alakítanak ki, ahol a turisták részvétele segít finanszírozni a helyreállítási tevékenységeket.
Bármily meglepőnek is hangzik a tengeri erdők is szolgálhatnak természetes széndioxid megkötőként is. Bár a pontos mutatókat még tanulmányozzák, a tudósok becslése szerint az akár évi 1,5 és 5 tonna széndioxid is lehet hektáronként.
Átültetés és mesterséges zátonyok
Két évnyi adatgyűjtés és -értékelés után a csapat már aktívan kezdi helyreállítani a kísérleti helyszíneit. Közülük a búvárok makroalgákat, tengerifűféléket, gorgóniaféléket és fekete korallokat fognak átültetni. Ezzel párhuzamosan egyedi tervezésű mesterséges zátonyokat telepítenek az újbóli növekedés támogatására.
