A mesterséges intelligencia nemcsak a munkánkat alakítja át, hanem azt is, ahogyan gondolkodunk, tanulunk és kapcsolódunk egymáshoz. Miközben egyesek számára az AI kontrollt és hatékonyságot hoz, mások egzisztenciális szorongással reagálnak rá. A hatás pedig nem áll meg a munkahelyeken: a gyerekek fejlődésétől a tinédzserek érzelmi világáig egyre több területen jelennek meg a digitális korszak mentális következményei.
A mai technológiai fejlődés nem csupán az eszközeinket, hanem a gondolkodásunkat, valamint az emberi pszichét és a társadalmi működésünket is alapjaiban formálja át – mondta Tari Annamária pszichoanalitikus a MI és más – közérthetően a mesterséges intelligenciáról legutóbbi adásában.
A mesterséges intelligencia által nyújtott lehetőségeket, de a technológiával kapcsolatos kockázatokat is bemutató műsorban Tari Annamária kitért a digitális kor mentális kihívásaira, a munkahelyi szorongásra és a legfiatalabb generációk veszélyeztetettségére is.
Szorongás és kontroll a munkahelyen
Egy nemrégiben bemutatott, az ESET termékeket forgalmazó Sicontact megbízásából készült „MI a baj? Mesterséges intelligencia, IT-biztonság és mentális egészség” kutatásból nem csak az derült ki, hogy mennyire elterjedt a magyarországi munkahelyeken az AI használata, hanem az is, hogy a munkavállalók mentális állapotát jelentősen befolyásolja az AI-hoz való hozzáállásuk.
Az eredmények szerint éles a különbség a technológiát használók és a nem használók között: míg a használókban az eszköz egyfajta magabiztosságot és kontrollérzetet kelt, addig a nem használók (a megkérdezettek mintegy 35%-a) komoly egzisztenciális aggodalmat élnek meg. Félnek a munkahelyük elvesztésétől, és egy olyan bizonytalan jövőtől, amelyet „ellenséges ágensként” élnek meg.
A kutatás szakértői értékelésében résztvevő Tari Annamária szerint a munkahelyi szorongást fokozza a transzparens vezetői kommunikáció hiánya. Sok cégnél nincs valódi oktatás, az alkalmazottak autodidakta módon kísérleteznek, miközben a vezetők víziójának hiánya szorongáshullámokat indít el. Az AI világában kevésbé járta vezetők inkompetenciától tartanak, míg másoknál a kontrollvesztés jelenik meg, amikor nem tudják, nem értik, mi történik az algoritmusban.
Hogyan kerüljük el a „nárcisztikus csapdát”?
Ugyanakkor fennáll a „nárcisztikus csapda” veszélye is: a felhasználók hajlamosak az AI eredményeit saját szakértelmükként megélni (mondván„tudok programozni”), ami eltorzítja a valóságérzékelést. Emellett megjelenik a kognitív hanyatlás kockázata: a gondolkodás kiszervezésével, például amikor már egyszerű e-maileket is az AI ír meg helyettünk, elveszíthetjük alapvető készségeinket, ahogy azt a radiológusok diagnosztikai képességeinek romlása is példázza a túlzott AI-használat esetén.
Digitális cumi és az AI, mint „pótszülő”
A beszélgetésben hangsúlyosan szerepelt a fiatalok, vagy inkább a gyerekek (túlzott) technológia-használatának az ára is. Tari Annamária szerint itt a kép még riasztóbb. Egy friss kutatás szerint a magyar másfél évesek napi átlagban több mint 85 percet (!) töltenek okoseszközök előtt, vagy azokkal.
Ez a „digitális cumi” – mondja a szakértő – gátolja a beszédfejlődést és a szociális készségek kialakulását, mivel a pici gyerekek nem élő hús-vér emberektől, hanem képernyőktől próbálnak mintákat tanulni, ami megváltoztatja az agy fehérállományának fejlődését is.
A kiskamaszok és tinédzserek körében az AI egyfajta „szintetikus szülői funkciót” kezd betölteni. Tari Annamária emlékeztetett rá, hogy kutatások szerint az amerikai tinédzserek 75%-a pozitívan nyilatkozik a chatbotokról, mert azok „mindig ott vannak, sosem unalmasak, validálnak és sosem ítélkeznek”.
Ez pedig súlyos üzenet a szülőknek: a gyerek azért fordul az AI-hoz, mert ott megkapja azt a figyelmet és elismerést, amit otthon esetleg hiányol. Ennek az ára a valóságtól való elszakadás és az érzelmi stratégiák hiánya, ez mind hozzájárul a fiatal korosztály körében tapasztalható depresszióhoz és szorongáshoz.
A szakember figyelmeztet: miközben kognitív igényeinkkel rohanunk előre, az érzelmi feldolgozó képességünk lemarad, ami állandó belső feszültséget szül. A megoldás a lassabb időhöz való visszatérés, a nyílt kommunikáció és a digitális eszközök tudatos korlátozása lenne – ahogy egykor a Szilícium-völgy vezetői is tették, akik 14 éves korig nem engedték gyermekeiket okostelefon közelébe.
A cikk szerzője a minden szerdán új adással jelentkező „MI és más – közérthetően a mesterséges intelligenciáról” podcast szerkesztő műsorvezetője
Az összes eddigi adás elérhető a Youtube-on és a Spotify-on, minden más a műsor Linkedin és Facebook oldalán.
