A modern mezőgazdaság már rég nem csak a fizikai munkáról szól; mára az egyik legizgalmasabb technológiai és innovációs laboratóriummá vált, ahol a mesterséges intelligencia (MI), a robotika és a digitalizáció, az adatelemzés alapjaiban írja át a hagyományos módszereket. Mikó Edit, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának dékánja szerint a szektor jövője már nem kizárólag a földeken, hanem a digitális rendszerekben dől el.
Ahogyan a dékán a „MI és más – közérthetően a mesterséges intelligenciáról” podcast legutóbbi adásában elmondta, a mezőgazdaság átalakulásának egyik tartóoszlopa a precíziós gazdálkodás. Ez a szemlélet az erőforrások – víz, vetőmag, műtrágya – pontos felhasználására törekszik. A gazdák ma már drónok és műholdfelvételek segítségével elemzik a talaj szerkezetét és domborzatát, így a vetőgép vagy a permetező pontosan oda és annyit juttat ki az anyagokból, amennyire az adott területnek szüksége van.
A technológia az állattenyésztésben is látványos eredményeket hoz. Az egyik leginnovatívabb példa a „Okos gazda szeme” projekt, amely során kamerák és tanuló algoritmusok segítségével figyelik meg a tehenek viselkedését. A cél az, hogy fizikai érzékelők nélkül, pusztán a képalkotás alapján azonosítsák az állatok jólétét vagy esetleges betegségeit. Ez nem csupán etikai kérdés: a „boldog állat”, amely komfortosan érzi magát (például vízágyon pihen, hogy ne sérüljön a tőgye), bizonyítottan több tejet ad és jobb minőségű húst termel.
Mindez nem kis mértékben összefügg azzal is, hogy egészséges élelmiszerek legyenek a piacon, annak ugyanis az egyik pillére az stresszmentesen tartott, megfelelő takarmánnyal ellátott egészséges állat, vagy éppen a zöldségek vegyszermentesebb, robotizált termesztése.
Az erőforrások védelme és a környezettudatosság
A beszélgetésben a dékán rámutatott, hogy a modern mezőgazdász legfontosabb tanácsa a pazarlás elkerülése. Mivel minden erőforrásunk véges, a gazdálkodás során tudatosan kell beosztani a vizet, a termőföldet és az energiát. A precíziós gazdálkodás itt válik környezetvédelmi eszközzé: a technológia segítségével csak annyi vegyszert és műtrágyát juttatnak ki, amennyi feltétlenül szükséges, megóvva ezzel a talajt és a vizeket a felesleges terheléstől. A víz különösen nagy érték, így a precíziós öntözési rendszerek használata ma már nem választás, hanem kényszerűség a fenntarthatóság jegyében.
A klímaváltozás hatásai már közvetlenül érzékelhetőek a magyar földeken is. A kukorica például az Alföldön már egyre kevésbé bírja a megváltozott éghajlatot, ezért a gazdáknak olyan alternatívák után kell nézniük, amelyek jobban tűrik a szárazságot, és jó minőségű tömegtakarmányt biztosítanak, mondta Mikó Edit.
A gyümölcstermesztésben is stratégiai váltásra van szükség, fogalmazott. A fagyérzékeny fajtákat (mint a sárgabarack vagy a cseresznye) már nem a fagyzugos területekre, hanem magasabb fekvésű lejtőkre kell telepíteni, és olyan késői virágzású fajtákat kell nemesíteni, amelyek elkerülik a tavaszi fagyokat. Az alkalmazkodás tehát nem a hagyományok feladását, hanem a technológia és a biológiai ismeretek ötvözését jelenti, mondta Mikó Edit a műsorban, hangsúlyozva, hogy az innováció az élelmiszerlánc minden szintjén jelen van.
A robotika is a mindennapok részévé vált. A nagyüzemi telepeken, akár az állat életritmusához és egyedi fizikai jellemzőihez is igazodó fejő-, vagy éppen automatizált takarmányfeltoló és -kiosztó robotok dolgoznak. Az üvegházakban permetező drónok helyettesítik az embereket, a kertészetekben pedig olyan szüretelő robotokat és gépi látást alkalmaznak, amelyek képesek kiválasztani a tökéletesen érett paradicsomot, vagy sérülés mentesen levágni az érett paprikát.
Az egyetemi oktatás megújulása és a diákok perspektívái
A technológiai fejlődés természetesen az egyetemen is érezteti hatását. A Szegedi Tudományegyetemen a mesterséges intelligencia oktatása már beépült a tanmenetbe, és minden karon, így a mezőgazdaságin is alapkövetelménnyé vált. Az oktatás ma már erősen multidiszciplináris: az agrárszakemberek informatikusokkal és gyógyszerészekkel dolgoznak együtt, például a rovarfehérjék takarmányozási célú felhasználásának kutatásában.
A mai hallgatói generáció már teljesen más elvárásokkal érkezik:
• Technológiai nyitottság: A fiatalok számára a drónprogramozás vagy a digitális rendszerek használata olyan természetes, mint a lélegzetvétel.
• Naprakész tudás igénye: Elvárják, hogy az oktatók a legfrissebb piaci trendeket és innovációkat tanítsák, hiszen amit az egyetemen hallanak, azt sokszor azonnal ki akarják próbálni a családi gazdaságban.
• Generációs híd: A diákok gyakran innovációs motorként térnek haza, ahol a „szülők is így csinálták” szemléletet váltják fel modern, digitális megoldásokkal, akár a kisebb, de növekedni akaró családi gazdaságokban is
Mikó Edit a MI és más adásában hangsúlyozta, hogy bár a technológia (mint például az akár joystickkal irányítható traktorok) lenyűgöző, az alapvető biológiai ismeretek és a „józan paraszti ész” továbbra is nélkülözhetetlen. A jövő agrárszakembereinek nem csupán a gépek kezeléséhez kell érteniük, hanem kritikusan kell gondolkodniuk az összefüggésekről, és felelősséget kell vállalniuk a véges erőforrások megőrzéséért.
A szerző a minden szerdán új adással jelentkező „MI és más – közérthetően a mesterséges intelligenciáról” podcast szerkesztő műsorvezetője
