Sokáig szeretnénk élni, de vajon mennyire készülünk tudatosan a hosszú életre, és mit várunk közben a technológiától? A BoschxRichter Innovátorok Napján bemutatott friss kutatás érdekes képet rajzolt arról, hogyan gondolkodunk itthon erről. Az egyetemisták díjazott innovációi pedig azt is megmutatták, milyen konkrét technológiai válaszok születhetnek már ma a jövő kihívásaira.
Az egészség, az anyagi biztonság és a családi, baráti kapcsolatok – a magyarok szerint elsősorban ezek kellenek ahhoz, hogy jó minőségben éljünk. A hosszú élet azonban önmagában már nem feltétlenül cél: inkább az számít, hogy minél tovább maradjunk egészségesek, aktívak és önállóak. A célirányos hazai kutatás arra is rávilágít, hogy miközben egyre többet várunk a technológiától, a saját hosszú távú egészségünkért még mindig jóval kevesebbet teszünk, mint a jelenlegi életminőségünkért.
A longevity, vagyis a hosszú és egészséges élet iránti érdeklődés világszerte erősödik. A kérdés azonban ma már nem pusztán az, hogyan lehet minél tovább élni. Sokkal inkább az, hogyan lehet az élet meghosszabbításával együtt megőrizni az egészséget, a fizikai és szellemi aktivitást, az önállóságot és mindazt, amitől az élet valóban teljes marad.
Erről szólt a Bosch és a Richter szeptember 23-án megrendezett BoschxRichter Innovátorok Napja is, amelynek középpontjában idén a longevity, az innováció és a technológia kapcsolata állt. A rendezvényen mutatták be a két vállalat közös, 2026-os kutatásának eredményeit arról, hogyan gondolkodnak a magyarok a hosszú, egészséges és teljes életről, és milyen szerepet szánnak ebben a technológiának.
Tudjuk, mi kellene hozzá
A kutatás alapján ebben nincs is különösebb vita. Az egészséget és az anyagi stabilitást egyaránt 53 százalék nevezte az életminőséget leginkább meghatározó tényezőnek, a családi és baráti kapcsolatok pedig 43 százalékkal követik ezeket. A másik oldalon a pénzügyi nehézségek, a betegségek, valamint a stressz, a feszültség és a bizonytalanság jelentik a legfontosabb életminőségrontó tényezőket.
Érdekesebb a kép, amikor az derül ki, mit teszünk mindezért.
A jelenlegi életminőség javítására a legtöbben időt próbálnak szakítani magukra és a számukra fontos dolgokra, illetve igyekeznek megfelelően aludni – mindkét válasz 39 százaléknál jelent meg, 38 százalék vitaminokat és étrend-kiegészítőket is szed. A hosszabb távú egészségmegőrzés tudatosabb eszközei azonban jóval kevésbé elterjedtek: rendszeres szűrővizsgálatokra átlagosan csak a válaszadók 23 százaléka jár, rendszeres szabadtéri mozgásról pedig mindössze 17 százalék számolt be.
Mintha lenne egy kisebb ellentmondás a longevity-gondolkodásban. Hosszú és jó életet szeretnénk, de a jövőbeli életminőségbe kevésbé rendszeresen fektetünk be, mint a jelenlegibe.
A segítséget a technológiától (is) várjuk
A technológia megítélése közben meglepően pozitív. A magyar lakosság 48 százaléka szerint az innováció egyértelműen javítja az életminőséget, és mindössze 7 százalék tekinti problémának a technológiai fejlődés gyors ütemét. Ez azt jelzi, hogy legalábbis a kutatásban megkérdezettek körében nem igazolódik az a feltételezés, hogy a gyors technológiai változás önmagában komoly stresszforrás lenne.
A technológia iránti bizalom azonban nem feltétlenül a látványos jövőképeknek szól. Az emberek elsősorban kézzelfogható segítséget várnak.
Az egészségügyben például a betegségek korábbi felismerését és az ezt lehetővé tevő új diagnosztikai technológiákat tartják a legfontosabbnak: ezt 55 százalék emelte ki, 47 százalék a hatékonyabb orvosi műszerek és eljárások fejlesztését, 42 százalék pedig a személyre szabott orvoslást tartja fontosnak. A krónikus vagy gyógyíthatatlan betegséggel élők életminőségét javító otthoni egészségmonitorozás és távoli betegfelügyelet 40 százaléknál szerepelt, míg 31 százalék az újgenerációs gyógyszerek fejlesztését emelte ki.
Közben a digitális egészségmonitorozás már nem is annyira jövőbeli történet. A válaszadók 66 százaléka használ vagy fontolgat valamilyen digitális eszközt – például okosórát, okosgyűrűt, fitneszalkalmazást vagy alvásmonitort beszerezni – saját egészségi állapotának követésére.
Nagy a nyitottság a vezetéstámogató technológiák iránt: a többség fontosnak tartaná, hogy a kényelmet és biztonságot növelő ADAS-rendszerek a jövőben az új autók gyári alapfelszereltségéhez tartozzanak. A lista élén a vészhelyzeti megállító asszisztens (73%) áll, amely rosszullét esetén biztonságosan lehúzódik az út szélére.
Ezt követi a fáradtságérzékelő és elalvásfigyelő (72%), a holttérfigyelő és keresztirányú forgalomra figyelmeztető (71%), a parkolást segítő ultrahangos, tolatókamerás rendszer (69%) és az adaptív tempomat, amely képes tartani nemcsak a sebességet, de a követési távolságot is (66%).
AI: a hasznát már látjuk, a társas szerepét még kevésbé
Talán még érdekesebb, hogy az AI-val kapcsolatban sem valamiféle általános futurisztikus várakozás rajzolódik ki. A megkérdezettek leginkább ott számítanak kézzelfogható eredményre, ahol az AI konkrét feladatokat végezhet el.
Az iparban 55 százalék szerint válhat a gyártás szerves részévé, javítva a termékminőséget és gyorsítva a termelést. Az egészségügyben 54 százalék várja a betegségek korábbi felismerését, a pontosabb diagnózist és a személyre szabott gyógyítás támogatását, míg 53 százalék a mobilitásban látja az AI jelentős szerepét. Az viszont már jóval kevésbé meggyőző jövőkép, hogy a mesterséges intelligencia az emberi kapcsolatokat is jobbá tehetné: ezt csak 36 százalék tartja valószínűnek.
Vagyis mi magyarok egyelőre inkább eszközként, semmint emberi társként tekintünk az AI-ra. És talán éppen ez illeszkedik legjobban a longevity gondolatához is: a technológia akkor érdekes, ha valamit hozzáad az élethez, nem pedig akkor, ha önmagáért válik az élet részévé.
A jövő nem feltétlenül a távoli jövőhöz kapcsolódik
Az esemény egyben az egyetemisták innovációinak is fontos fóruma volt: itt adták át a „Láss a jövőbe!” BoschxRichter Ipari Innovációs Díj idei elismeréseit. A fiatalok fejlesztései több ponton is kapcsolódtak a konferencia alapkérdéséhez, hiszen az egészség, az önállóság, a biztonság és az életminőség javítására kerestek technológiai válaszokat.
A konferencián bemutatott egyetemi innovációk éppen azért érdekesek, mert ezekben a nagy szavak helyett már konkrét megoldások jelennek meg. Az egyik díjazott fejlesztés például játékos, tabletalapú viselkedéselemző rendszerrel gyűjtene objektív adatokat a gyermekek reakcióidejéről, döntéseiről és figyelmi mintázatairól. A Szegedi Tudományegyetem hallgatója, Paskuj Áron által kidolgozott megoldás az autizmus és az ADHD szűrését, a klinikai döntéshozatalt és az utánkövetést segítheti.
Egy másik díjazott, Mikula Brigitta, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója a mobilitás egy egészen más problémáját célozta meg: ritkaföldfém-mentes mágneses hajtóművet fejlesztene elektromos járművekhez és mobil robotokhoz. A nyomatékot hagyományos fogaskerekek helyett mágneses erővel továbbító koncepció kisebb kopást, halkabb működést és alacsonyabb karbantartási igényt ígér.
A mobilitás és az egészség határán született az a fejlesztés is, amely a hagyományos fehér botot egészítené ki szenzorokkal, kamerával, GPS-szel és intelligens navigációval. A rendszer az akadályok felismerésében és a tájékozódásban segítené a látássérülteket, többek között a gyalogátkelőhelyek biztonságos használatában.
Ezekben az ötletekben közös, hogy nem egy távoli, futurisztikus világot próbálnak megrajzolni. Valós problémákra keresnek jövőbeni technológiai választ.
És talán valahol itt érdemes keresni a longevity valódi értelmét is. Nem feltétlenül abban, hogy meddig tudjuk kitolni az élet végét, hanem abban, hogy a technológia, az egészségügy és az innováció segítségével mennyi ideig tudjuk megőrizni mindazt, amitől az életünk valóban a sajátunk marad: az egészségünket, az önállóságunkat, a kapcsolatainkat és az időnket.
A kutatás alapján legalábbis úgy tűnik, hogy a magyarok nyitottak az ilyen technológiai segítségre. A kérdés inkább az, hogy a technológiára várva mi magunk mikor kezdünk el ugyanilyen tudatosan készülni a saját jövőnkre.
