A GSM-blokkoló már a múlté, most a mobil jelismétlők, a drónok, de akár a háztartási berendezéseink is zavarhatják a rádiós eszközöket és szolgáltatásokat. Kiszűrésük a szakhatóság feladata, erről és az új mérőközpont adta lehetőségekről kérdeztük Vári Péter főigazgató-helyettest.
Fél éve adták át a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) új, többfunkciós műszaki épületegyüttesét Budapesten, ahol az elektromágneses összeférhetőségét vizsgáló EMC-labor és hat hozzá kapcsolódó mérőkamra is helyet kapott.
Digitrendi: Ezekben a korábbiaknál hatékonyabban végezheti a szakhatóság a zavart okozó berendezések kiszűrését. Hogyan változtatja meg a szakhatóságnál folyó munkát az új komplexum?
Vári Péter: Kezdjük onnan, hogy a mindenkori hírközlési hatóság feladata, hogy zavarkibocsátás szempontjából megvizsgálja a piaci forgalomban levő híradástechnikai és más elektromos eszközöket.
Ez valaha előzetes típusvizsgálatot jelentett, később azonban uniós szinten változott a koncepció. A gyártók ma már saját maguk által vagy akkreditált laborok és tanúsító szervezetek közreműködésével kiadott megfelelőségi nyilatkozattal hozhatják forgalomba a termékeiket.
Ugyanakkor az adott termékek piacfelügyeletével foglalkozó hatóságoknak – így az NMHH-nak is – a megmaradt a joguk és kötelességük, hogy a piacon levő termékek megfelelőségét utólagos ellenőrzés során megvizsgálják. Ha azok nem felelnek meg az előírásoknak, akkor a hatóság különféle szankciókat alkalmazhat.
A gyártót is be lehet vonni ebbe a folyamatba, jelezve számára, hogy milyen hibákat kell kijavítani, ahhoz, hogy ismét a polcokra kerülhessen az adott készülék.
Az a lehetősége is megvan a hatóságnak, hogy ha ezek a lépések mégsem történnek meg, akkor az adott terméket ki lehet tiltani, nemcsak a magyarországi, hanem a teljes uniós piacról.
Közös uniós kampányok is folynak például a drónok, vagy a gyerekjátékok ellenőrzésére, hogy azok megfelelnek-e a rájuk vonatkozó rádiós és EMC követelményeknek. Ilyenkor összehangolt módon több hatóság is részt vesz a vizsgálatban.
D.: Időközben a fizikai boltok kiegészültek a webshopokkal, ahol nehezebb lehet az ellenőrzés. Ezt a helyzetet hogyan oldja meg a hatóság?
V.P.: Valóban nehezebbé vált az ellenőrzés számunkra azáltal, hogy megjelentek a webshopok, amelyektől így a hatóságnak be kell rendelnie az eszközöket ellenőrzésre.
Magyar webshop esetén könnyebb a helyzet, a külföldieknél, főleg a kínaiaknál azonban nagyon nehezen lehet(ne) megoldani, hogy bemérjünk minden eszközt, ami Magyarországra kerül.
A legkülönfélébb készülékek mérésére kell felkészülnie a szakembereinknek, bemérendő eszköz lehet egy okosóra, vagy egy drón, de lehet akár egy léghajó is, amire a központnyitás után nem sokkal volt is példa.
Győri egyetemisták egy szakmai verseny kapcsán mérették meg velünk azt, hogy vajon egy drón által termelt rádiófrekvenciás zavar, mennyivel másabb, mint amit az általuk épített léghajó okozhat.
D.: Mire jutottak a mérések során?
V.P.: Nem nehéz kitalálni, ha egy drón lebeg, a propellere akkor is folyamatosan pörög, termeli a környezetébe jutó elektromágneses zajt. A léghajó hélium vagy hidrogén üzemanyaggal emelkedik fel, ami nem termel zajt. Zaj csak akkor keletkezik, amikor az eszközt mozgatni kell, vagyis amikor a propellert kell bekapcsolni valamiért.
Nagyon érdekes feladat volt a számunkra is. Az új laborban szinte ez volt az első mérés. A laboratóriumi mérés pontosabb, mint amit a tényleges működés közben a szabad térben végezhetnénk, ugyanakkor annak során sem a léghajó, sem a drón nem szállt föl, hiszen, ha a drón fölszállna, letarolná a mérőszobában felül lévő eszközöket, ezért a drónt a mérőasztalhoz le kellett súlyozni.
Visszatérve az alapkérdésre, a rádiótávközlési eszközök mellett mérnünk kell azokat az eszközöket is, amelyek elektromos áramot használnak, és helytelen működés esetén elektromágneses zajt bocsátanak ki maguk körül, zavarva más berendezéseket.
D.: Utóbbiakra milyen példákat tud felhozni?
V.P.: Vannak nagyon egyszerű példák, ilyen lehet akár a szomszéd hajszárítója, amely a működése során elektromos zavart kelthet az én tévékészülékemben, emiatt nem tudom rendesen nézni például a kedvenc sorozatomat.
Régen a gyenge zavarszűrésű autók is okozhattak indítás közben gondot a környéken éppen tévézők készülékeiben.
Ma sincs másképpen, tehát az elektromosságot használó eszközök különféle zajokat termelnek, nekünk pedig fel kell arra készülnünk, hogy minden ilyet be tudjunk vizsgálni.
Az EMC-kamra tervezése során olyan kihívásoknak is eleget kellett tennünk, hogy a vizsgálandó eszközöket üzemközben tudjuk mérni.
A hajszárító egyszerű esetnek tűnik, de egy mosógép esetében meg kellett oldanunk a speciális vízcsatlakoztatását is kamrán belül. Kevesen tudják, de a mérőkamrának a legnagyobb ellensége a víz.
Cseppmentesen kell megoldani a csatlakoztatást, legyen szó a be- illetve a kimenő vízről. A vízcsatlakozás kiépítése során ügyelni kell arra, hogy a rádiófrekvenciás hullámok ne jussanak ki vagy be a kamrába a vízcsatlakozás mentén, esetlegesen meghamisítva a mérési eredményeket.
D.: Miért van szükség a külön vizsgálatra, nem elegendő az elektronikai eszközökre nemzetközi szinten használt úgynevezett CE-jelölés megléte? Azt feltételezném, hogy annak alapelvárása kell, hogy legyen a frekvenciás zavarok kiszűrése.
V.P.: Ez valóban jogos elvárás lenne, de a helyzet nem mindig ilyen egyszerű. Hiába kapta meg a termék alapverziója a CE igazolást, ha az újabb verzióból kihagynak valamilyen alkatrészt, vagy olcsóbbra cserélik.
Az is előfordulhat, bár személyesen ilyet még nem láttam, hogy hamisítják a matricát. Mi abban a mérésben hiszünk, amit a kollégáink végeznek el laborjainkban.
D.: Ha már a háztartási gépeknél tartunk, mennyire jellemző, hogy valaki a mikrohullámú sütőjének a sugárzását kívánja beméretni? Sok ember tart attól, hogy ha a termék szigetelése nem jó, akkor a mikrohullámok akár rákot is elő idézhetnek.
V.P.: Mielőtt a konkrét kérdésre válaszolnék, fontos megjegyezni, hogy a műszaki bázis nem arra készült, hogy bárki besétáljon ide és behozza bemérésre a műszaki eszközeit.
A vizsgálandó termékmintákat ellenőreink gyűjtik be a kereskedők boltjaiból vagy raktáraiból, a hatóság által kezdeményezett piacfelügyeleti eljárás keretében. A minták kiválasztásakor természetesen figyelembe veszik a korábbi tapasztalatokat és az esetleg tudomásukra jutott panaszokat.
Jellemző példa volt erre egy évekkel korábbi eset, amikor egy japán gyártmányú vezeték nélküli telefont mértek be a kollégák.
Ez esetben maga a gyártó képviselője volt jelen a mérésen, amit korrektnek talált, és aminek az eredményét elfogadva, azonnal jelezni tudta a gyártásnak a szükséges alkatrészek átforrasztását.
D.: Találkoztak már olyan panasszal, hogy túl erős lett volna valamelyik beméretésre behozott okostelefon modell fajlagosan elnyelt teljesítménye (SAR: Specific Absorption Ratio), meghaladva a 2 Watt/kg-os határértéket?
V.P.: Nem jött még ilyen jelzés hozzánk, de azt is el kell mondanom, hogy a telefonkészülékek SAR-mérésére nem igazán készültünk fel. Ez egy külön labort igényelne szerintünk.
Hasonló a helyzet az egyéb okos kommunikációs eszközökkel is, de készülőben vannak újabb laborok is, amiket fokozatosan helyezünk üzembe.
Nagyon fontos a számunkra, hogy az új műszaki bázison a lehető legprecízebben tudjuk elvégezni a méréseket. Mi nem tévedhetünk, hiszen adott esetben ezen áll vagy bukik egy termék piacon maradása, vagy tiltása.
D.: Jelenleg a hatóság elsődleges feladata, hogy kiszűrje a rádiófrekvenciás zavarokat okozni képes eszközöket. Elképzelhető, hogy a későbbiekben akár az elektromos eszközökhöz kapcsolódó egészségügyi szempontok is alapjául szolgálhatnak a méréseknek?
V.P.: Már most is van egy ingyenes lakossági mérőprogramunk, amikor a szakembereink kimennek, és ha kell megmérik a bejelentő által az otthonában ártalmasnak feltételezett sugárzás szintjét. Ezt ugyanakkor csak műszaki szempontból tudjuk kiértékelni és viszonyítani az egészségügyi határértékhez.
D.: Mi a helyzet a háztetőkön elhelyezett mobilantennákkal? Tartanunk kell tőle sugárzási szempontból? Mi a rosszabb, ha én lakom az antenna alatt, vagy a szomszéd házon felszerelt eszköz van a lakásom felé irányítva?
V.P.: Bízunk abban, hogy minden operátor betartja az ezzel kapcsolatos szabályokat, de ezt a méréseink is igazolják. A kérdésre válaszolva: az a jobb, ha az antenna fejem fölött van, mert akkor az én irányomból sugároz másfelé, nem pedig felém.
De még utóbbi esetben is úgy kell elhelyeznie az antennát a szolgáltatóknak, hogy az nem okozhatja az egészségügyi határérték átlépését. Ezeket be kell tartaniuk, és tapasztalataink szerint be is tartják.
Szakmai érdekességként említeném ennek kapcsán a következő esetet. Nemrégiben indult egy új rádióadó az egyik egy kelet-magyarországi városban. Minden mérnöki számítás azt mutatta, hogy minden rendben van a helyi rádió indulásával és működésével.
Mígnem egyszer csak jöttek olyan panaszok, hogy a rendőrségen működő monitorok a rádióban elhangzó műsor ütemére kezdenek el vibrálni, illetve az orvosi rendelőben lévő EKG eszköz sem használható a megfelelő módon.
Utánanéztünk, kiderült, hogy a vélt zavart elszenvedő készülékek kábelei nem voltak jól rögzítve, és a nem megfelelő érintkezés okozta az adó indításáig nem jelentkező problémát.
D.: Mi a helyzet a GSM-blokkolókkal? Jó pár éve az egyik mobilszolgáltató ügyfélkezelő központjában dolgozók mesélték, hogy akkoriban többször kaptak olyan panaszos bejelentést, amelyek szerint bizonyos utcákban, körzetekben GSM-blokkolót használnak, ami miatt elérhetetlenné vált az ottani előfizetők számára a mobilhálózatuk. Mi a helyzet ma?
V.P.: Azóta ez már kiment a divatból. A GSM-blokkolás aranykorában elmondhatjuk, hogy nagyon sok lopásra kiszemelt autót mentettünk meg a gazdája számára. Hiszen ezzel az eszközzel ez volt az alapvető szándéka a bűnözőknek.
Főleg lakótelepekre jártak, ott a hálózat egy részének a blokkolásával könnyen hozzáférhettek a rádiófrekvenciás riasztóval biztosított járművekhez.
A szolgáltatók is érzékelték a helyzetet, a cella leállása mögött hasonló okot sejtve. Értesítettek is minket róla, a szakembereink pedig sokszor az autótolvaj kezében vagy a környezetében bukkantak rá a blokkolóra, arra az eszközre, aminek a használata azóta is tiltott.
Egy idő után híre ment a dolognak, így a bűnözők is rájöttek arra, hogy már nem érdemes ezzel foglalkozni, mert nagyon gyorsan megtaláljuk őket.
Manapság a jelismétlők, közkeletű nevükön repeaterek okoznak sok gondot, amiknek a célja, hogy adott területen javítsák a mobil lefedettséget.
Főként magánemberek vagy kisebb cégek gondolják úgy, hogy ha nincs jó lefedettség egy adott területen, akkor elég az, ha vesznek a különböző webshopokban vagy boltokban GSM, vagy mobil repeatereket, megoldottnak gondolva a problémát.
D.: Ez miért baj?
V.P.: Egyrészt azért, mert ha bármiféle probléma merül fel a hálózati lefedettséggel kapcsolatban, akkor előbb az operátort kell értesíteni, úgy is, mint az adott hálózat üzemeltetőjét. Az ő feladata, hogy megfelelő megoldást találjon a problémára, és akkor nincs szükség ilyen eszközök vásárlására.
Másrészt jó tudni, hogy ezeknek az eszközöknek a házilagos módú üzembe helyezése Magyarországon tilos, mivel zavaró eszköznek bizonyulhatnak mások számára. Hiszen hiába gondoljuk azt, hogy magunknál megoldottuk a problémát, ha közben másoknál zavaró forrást teremtettünk.
Megfelelő megoldást jelenthet a helyzetre a VoWifi. A megoldást a belső lefedettség javítására fejlesztették ki a szolgáltatók, ami ma már minden magyarországi előfizető számára elérhető.
A beltéri jelet erősítő díjmentes Voice over WiFi szolgáltatással elkerülhető a mobil jelismétlők vásárlása. Utóbbi önmagában ugyan nem tilos, vagyis megvenni megvehetem – levélnehezéknek például jól hasznosítható egy ilyen eszköz. Ugyanakkor be nem kapcsolhatom, mert onnantól fogva lényegében engedélyhez kötött sávot használok.
D.: A tiltó szabály a Wi-Fi-alapú repeaterekre is vonatkozik?
V.P.: A Wi-Fi jelismétlőkre más szabályok vonatkoznak. A mobilok által használt sávok viszont engedélyköteles sávok, ezekben csak a mobil operátorok üzemeltethetnek eszközöket.
Nem érdemes a mobil jelismétlőkkel kísérletezni, mert a hatóság szakemberei előbb-utóbb megtalálják, és el kell, hogy kobozzák.
D.: Ugyanez a szigorúság vonatkozhat akkor a drónokra is?
V.P.: A drónokkal is foglalkozunk széles körűen, a rádiójelek zavarása szempontjából. Szerintem lesznek még további laboron belüli drónmérések is.
D.: Mi a helyzet az elektromos autókkal, amelyek többsége, ha jól tudom ma még nem kommunikál egymással. Hogyan készül a hatóság például a V2X technológia tömeges megjelenésére?
V.P.: Már úgy épült ez az új komplexum, hogy legyen benne egy, a személyautók mérésére is képes kamra, amelyen belül a járművet fel tudjuk tenni egy forgó zsámolyra, és körbe tudjuk mérni, hogy milyen frekvencián milyen jeleket bocsát ki magából.
Ráadásul nemcsak elektromos, hanem hagyományos meghajtású autót is tudunk mérni, azokban is vannak ugyanis rádiójeleket kibocsátó eszközök.
Utóbbi esetben a mosógépbemérés analógiájára itt nem a víz, hanem a kipufogógáz kamrán kívüli kivezetéséről kellett gondoskodni.
