Ma lenne 110 éves, de már húsz éve nincs köztünk az első magyar középiskolai informatikatanár: Kovács Mihály, aki már a számítógépek forradalma, vagyis a PC-k előtt tanított számítástechnikát.
Ma lenne 110 éves Kovács Mihály piarista szerzetes, az első magyar középiskolai informatikatanár, akinek közel négy évtizedes pályája a mai pedagógusok számára is példaértékű lehet.
Az egyetemen vezetőtanára Öveges József volt, akinek később hagyatékát gondozta, és akinek a fizika tanításában kimunkált pedagógiai elvei hatással voltak az ő munkásságára is.
Kovács Mihály az ötvenes-hatvanas években végképp elkötelezte magát, hogy a legkorszerűbb ismereteket adja át diákjainak. Így jó két évtizeddel a személyi számítógépek megjelenése előtt már kibernetikai szakkört indított a budapesti Piarista Gimnázium diákjai számára.
A szakkörön az analóg és a digitális számítógépek működési elveit is megismerhették a diákok, így az sem meglepő, hogy később sokan választották közülük hivatásul a számítástechnikát.
Ezzel beteljesítették Kovács Mihály várakozásait, aki azt vallotta, hogy: “ha a nagy tömegek számára lehetővé válik a kibernetika elemeivel való megismerkedés, akkor remélhető, hogy kellő időben – mire a számítógépek elterjednek – megfelelő szakembergárda is rendelkezésre fog állni.”
Ki emlékszik még az elektroncsöves, lyukkártyás számítógépekre?
Amikor Kovács Mihály meghirdette szakkörét, az 1958-59-es tanév idején az egész országban csak néhány számítógép működött: egy elektromechanikus, még nem Neumann-elvű gép a Műegyetemen, a Magyar Tudományos Akadémián pedig még építés alatt állt az M-3, az első hazai elektroncsöves számítógép, míg a Központi Statisztikai Hivatal a lyukkártyás gépparkjával alapozta meg az informatikát.
Kovács Mihály elsőként alkalmazta az informatika, kibernetika módszereit egyéb tantárgyak, például a fizika oktatásában is: a kibernetikai szakköre keretében készültek el az évek során azok a logikai játékgépek, amelyek nemzetközi hírnevet is szereztek az ott folyó műszaki és természettudományi oktatásnak.
A hatvanas évek közepén az iskola falain belül a szakkört látogató diákok Kovács Mihály és Terényi Lajos vezetésével tanító-feleltető gépet, két évvel később pedig a számítógépek működési elvének oktatására szolgáló Mikromat kibernetikai építőkészletet fejlesztették ki.
Utóbbinak eredetije és működő replikája(lásd a fotón) élőben is megtekinthető a Neumann Társaság informatikatörténeti kiállításán.
A Mikromat 1967-től a hetvenes évek elejéig megtalálható volt a játékboltok, tanszerboltok kínálatában is. A készlethez Gyakorlati út a kibernetikához címmel oktatókönyv is tartozott, melyet Kovács Mihály írt, a készlet révén pedig több ezer magyar fiatal ismerhette meg a kibernetika alapjait.
Ahol az érettségizők már 1984-től tanulhattak informatikát
A hetvenes években Kovács Mihály programozó-tanfolyamokat is szervezett a gimnáziumi diákoknak, miután 1974-ben sikerült vásárolnia egy akkor újdonságnak számító, programozható Hewlett-Packard asztali kalkulátort.
Ettől kezdve a számítógépes oktatás kötötte le idejének jelentős részét, főleg miután a nyolcvanas évek elején a gimnázium első teljes értékű mikroszámítógépét is sikerült beszereznie.
Az 1983. körül elindult magyar középiskolai számítástechnikai fejlesztések részben az ő kísérleti eredményeire épültek. Nyugdíjba vonulását követően, 1984-ben már olyan szintet ért el a piarista gimnáziumban a számítástechnika oktatása, hogy minden ott érettségizett diák tanult számítástechnikát – vagyis BASIC programozást és a Commodore C64 számítógép kezelését.
