A szenvedélyesebb, „always on” típusú netfüggők számára akár az utazást is tönkreteheti egy gyenge minőségű reptéri net, vagy éppen a repülőgépen belüli in-flight kapcsolat hiánya. Mennyire biztosítják manapság a forgalmasabb repülőterek és a légitársaságok az internetelérhetőséget?
Akár egy műsort streamelnénk, vagy egy gyors videóhívást bonyolítanánk le még beszállás előtt, a repülőtéri internet minősége akár el is ronthatja az utazási élményt. Arról nem is beszélve, hogy az utazók már számtalan korábbi feladatot „átvállalnak” a légitársaságoktól.
Gondolunk itt sok egyéb mellett a mobiltelefonon őrzött beszállókártyákra, amihez valamilyen hálózati kapcsolatra szükség van. Vajon mennyire biztosítják a nagyobb repülőterek a szükséges adatátviteli sebességet, különösen akkor, amikor egyszerre akár több ezer eszköznek is versenyeznie kell a jelért?
Ennek járt utána egyik kedvenc piaci forrásunk az Ookla. Az amerikai webszolgáltató most éppen a világ 48 nagyobb repülőterén hasonlította össze Speedtest® Intelligence adataiból az egyes repülőterek átlagos mobil- és Wi-Fi-sebességét.
Ennek kapcsán figyelembe vette az FCC(a távközlés szabályozásáért felelős amerikai hatóság) ajánlását a minimum 100 Mbps letöltési és 20 Mbps feltöltési fix szélessávú sebességhatárra.
Az alábbi összefoglaló is kiemel néhány kulcsfontosságú tanulságot az elemzésből, a teljes jelentés mind a 48 repülőtérre vonatkozóan tartalmazza a teljeskörű eredményeket – regionális összehasonlításokkal, a repülőtéri csatlakozás valós kihívásaival együtt.
Európában és Latin-Amerikában egyelőre nincs egy ilyen repülőtér sem
• Csak három repülőtér felelt meg az FCC referenciaértékének mind Wi-Fi, mind mobilhálózaton: a Phoenix Sky Harbor (USA), a Hangzhou Xiaoshan (Kína) és a Toronto Pearson (Kanada) repülőtér.
Ezek mindegyikén megvan a legalább 100 Mbps letöltési és 20 Mbps feltöltési átlagsebességet ért el mind Wi-Fi-n, mind mobilon.
• Több repülőtér felelt meg a referenciaértéknek mobilon, mint Wi-Fi-n: Míg 21 repülőtér felelt meg a kritériumoknak mobilon, csak 12 érte el ugyanazt a küszöbértéket Wi-Fi-n.
• A teljesítmény még régiókon belül is – jelentősen eltér: míg Európában és Latin-Amerikában egyetlen repülőtér sem felelt meg a referenciaértéknek egyik kapcsolattípuson sem, addig Észak-Amerikában és Kínában igen sok – különösen mobilon.
• Az 5G teljesítménye repülőterenként jelentősen eltérhet: egyes globális szintű repülőterek, mint Isztambul, megközelítették az 1 Gbps-os átlagos letöltési sebességet. Mások – mint például a delhi Indira Gandhi International repülőtér – alig érték el a 20 Mbps-ot.
Ilyen teljesítményre lehet számítani a térségenkénti legjobbaktól
• Észak-Amerika: Számos USA-beli és kanadai repülőtér mutatott erős Wi-Fi teljesítményt 2025. első negyedévében: köztük San Francisco (196,11 Mbps letöltés / 235,74 Mbps feltöltés), Phoenix (170,65 / 183,03), O’Hare (165,76 / 212,86) és Toronto (121,56 / 165,29).
A mobilos sebességtesztek vegyesebbek voltak – Phoenix (274,73 / 22,16) jól teljesített, míg San Francisco (147,09 / 17,37) csak kicsit maradt el a feltöltési sebességtől.
• Ázsia-Csendes-óceáni térség (APAC): a régióban a mobil teljesítmény különösen erős volt Kínában, ahol több repülőtér – köztük a Hangcsoui, a sanghaji Pudong, a Csengtu, a pekingi és a szingapúri Changi repülőtér – meghaladta az FCC 100/20 Mbps-os referenciaértékét.
A Wi-Fi teljesítménye a régió egészében vegyesebb volt. Egyedül Hangcsou teljesítette a Wi-Fi-re vonatkozó referenciaértéket, míg néhány másik – például a szingapúri Changi repülőtér (96,94 / 114,17 Mbps) –közel járt ugyan hozzá, de letöltésben elmaradt.
• Európa: A kontinens egyetlen repülőtere sem érte el az FCC 100/20 Mbps-os referenciaértékét sem Wi-Fi-n sem mobilon. Néhány repülőtér közel járt hozzá – például a párizsi Charles de Gaulle repülőtér teljesítette a Wi-Fi-re vonatkozó referenciaértéket, de mobil feltöltési sebességben elmaradt.
Mások, mint például a frankfurti (96,65 / 119,34 Mbps) és az amszterdami (89,69 / 109,73 Mbps), alig maradtak el a Wi-Fi-re vonatkozó referenciaértéktől. Mindkét reptér teljesítette ugyanakkor a mobilos referenciaértéket.
• Közel-Kelet: Három repülőtér – Isztambul, a Hamad Nemzetközi Repülőtér és a Dubai Nemzetközi Repülőtér – érte el az FCC mobilsebesség-referenciáját 2025. első negyedévében.
A King Abdulaziz Nemzetközi Repülőtér meghaladta a 100 Mbps-os mobil letöltési sebességet, de a feltöltési sebesség elmaradt a várakozásoktól.
A régióban egyetlen repülőtér sem érte el a Wi-Fi-referenciát, bár Hamad és Dubai az alacsonyabb letöltési sebességek ellenére is túllépte a 20 Mbps-os feltöltési küszöböt.
• Latin-Amerika: A térség két repülőterét vonták be ebbe az elemzésbe – a Mexikóvárosi Nemzetközi Repülőteret (Mexikó) és az El Dorado Nemzetközi Repülőteret (Kolumbia). Mindkettő elmaradt az FCC-referenciaértéktől mind a Wi-Fi, mind a mobilsebességben.
A Wi-Fi-n a medián letöltési sebesség mindössze 5,06 Mbps volt Mexikóvárosban és 9,03 Mbps Bogotában, míg a mobil teljesítmény is igen korlátozott volt. El Doradóban 22,60 Mbps-os medián letöltési sebességet ért el. Az 5G sebessége jobb volt, az átlagos 5G letöltési sebesség El Doradóban 241,54 Mbps, Mexikóvárosban pedig 39,79 Mbps volt.
Ugyanakkor még a jól teljesítő régiókban sem voltak garantáltak az eredmények, ami az infrastruktúra, a spektrumhasználat és a beruházások valós különbségeit tükrözi.
A teljes jelentés azt is vizsgálja, hogy mi járul hozzá a repülőterek közötti teljesítménybeli különbségekhez – beleértve a strukturális és környezeti kihívásokat, a spektrum túlterheltségét és az infrastrukturális korlátokat.
Tartalmaz továbbá komplex táblázatokat, amelyek mind a 48 repülőtér Wi-Fi és mobil sebességét mutatják.
Az alábbiakban a jelentés két táblázatának előnézetét mutatjuk be, kiemelve néhány repülőteret, amelyek a legmagasabb átlagos letöltési sebességeket érték el 2025 első negyedévében.
Ki az úr a fedélzeten? Netes teljesítmények repülés közben
Nemcsak a repülőtereken igénylik ma már az utazók a hálózati kapcsolatot, hanem a fedélzeten is, és lehetőleg racionális költségkereteken belül.
A légitársaságok is felismerték az ebben rejlő lehetőségeket, és ma már elég sokan használják a fedélzeti csatlakozást szolgáltatásaik megkülönböztetésére és akár a márkaérték növelésére.
Ahogyan a hotelek integrálták a rendszerükbe fokozatosan a Wi-Fi csatlakozást, mint a vendégek számára nyújtott standard szolgáltatást, a fedélzeti Wi-Fi is előbb-utóbb az újdonságból a kényelembe, majd elvárt szolgáltatássá válik.
Ezt a növekvő elvárást tükrözve az Amerikai Ügyfél-elégedettségi Index (ACSI) idén a „Fedélzeti Wi-Fi minősége” kategóriát is beépítette a légiközlekedési iparágra vonatkozó referenciaértékeibe.
A fedélzeti Wi-Fi egyelőre a 21 referenciaérték közül a 21. helyen végzett, alacsonyabb helyezést elérve, mint a poggyászkezelés, az ülések kényelme, sőt még a repülőgépen elfogyasztott ételeké is. Ebben a szegmensben egy másik kutatás keretében végzett teszteket az Ookla.
Főbb megállapítások:
• A fedélzeti felhasználók többsége számára a repülés közbeni Wi-Fi nagyon rosszul teljesít a földi hálózatokon szerzett tapasztalataikhoz képest.
• Az adatai alapján a Hawaiian Airlines és a Qatar Airways emelkedik ki a legjobban teljesítő légitársaságok közül.
• A Starlink alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő Tellite konstellációja hajtja a vezető légitársaságok Wi-Fi-jének teljesítményét
• A légitársaságok várhatóan növelik majd az erőfeszítéseiket – a fedélzeti csatlakozás ugyanis kulcsfontosságú megkülönböztető pont lehet az utazók számára. Támogatja a prémium márkaértéket, és egyben lehetőséget kínál a szó szerint „fogságba esett közönség révén” további bevételszerzésre.
A légitársaságok fedélzeti Wi-Fi teljesítménye – letöltés / feltöltés / késleltetés
A Hawaiian Airlines és a Qatar Airways a Starlink alacsony Föld körüli pályán (LEO) keringő műholdkonstellációját használja a fedélzeti Wi-Fi biztosításához, ami jobb letöltési és feltöltési sebességet, valamint késleltetést eredményez, mint a többi légitársaságé.
Sok más légitársaság is kínál kellően használható sebességet. A Spirit Airlines, az Air Canada, a Delta Airlines, a Breeze Airlines, az American Airlines és az Aeromexico mind 10 megabit/másodperc (Mbps) feletti letöltési sebességet és ahogy a jelentés fogalmaz, nagyon tiszteletre méltó medián letöltési sebességet nyújt.
A legtöbb légitársaság feltöltési sebessége általában kielégíti az olyan alapvető feltöltési igényeket, mint ami az e-mailezéshez szükséges.
Ha viszont a feltöltési sebességet a számos magas késleltetési eredmény mellett figyeljük meg, akkor a valós idejű használat, gondoljunk itt a gamerekre, vagy a videohívás, valószínűleg még nem lehetséges. (Ez utóbbi jó hír lehet a többi utas számára.)
A letöltési sebesség rangsorának másik végén álló Lufthansa teljesítménye a Deutsche Telekom LTE föld-levegő hálózata miatt korlátozott. Bár a Lufthansa más csatlakozási lehetőségeket is kínálhat, az adatok azt mutatják, hogy utasainak jelentős része továbbra is ezen a gyengébben teljesítő szolgáltatáson keresztül csatlakozik.
A Qatar Airways a Starlink, mint egyik hálózati szolgáltatója mellett geostacionárius pályán keringő GEO-kapcsolattal rendelkező repülőgépeket is üzemeltet.
Kik a légtérben ma elérhető hálózati szolgáltatók
Az Ookla a már említett LEO és GEO mellett közepes Föld körüli pályán működtető(MEO), többpályás/hibrid hálózati szolgáltatókat, sőt földi LTE-szolgáltatókat is gyűjt a vizsgálataihoz.
Ebbe a kategóriába tartoznak továbbá a műholdas szolgáltatásintegrátorok is. Ezek az integrátorok nem birtokolnak és nem üzemeltetnek saját műholdkonstellációkat.
Helyette műholdas üzemeltetőkkel működnek együtt a kapacitás érdekében, miközben kezelik az üzleti kapcsolataikat a légitársaságokkal, beleértve a repülőgép fedélzeti csatlakozási rendszerének telepítését és kezelését.
Repülőgép-kapcsolati szolgáltatók és kapcsolódó légitársaságok
| In-flight szolgáltatók | Légitársaságok |
| Deutsche Telekom | Air France, Cathay Pacific, Condor, Lufthansa |
| Hughes (SES) | Spirit Airlines |
| Inmarsat (Viasat) | Air New Zealand, Qatar Airways |
| Intelsat | Air Canada, Alaska Airlines, American Airlines, United Airlines |
| MTN Satellite Communications | Southwest Airlines |
| Nelco (PAC/Intelsat) | Air India |
| Panasonic Avionics Corporation | Aer Lingus, Air France, American Airlines, ANA, Asiana Airlines, British Airways, Etihad Airways, EVA Air, Fiji Airways, Finnair, Iberia Airlines, ITA Airways, Japan Airlines, KLM, Korean Air, Malaysian Airlines, Scandinavian Airlines, Singapore Airlines, SWISS Airlines, TAP Air Portugal, Thai Airlines, United Airlines, Virgin Atlantic, VoeAzul, WestJet, Zipair Tokyo |
| SITA Switzerland | Qatar Airways |
| SpaceX Starlink | Hawaiian Airlines, Qatar Airways |
| Türk Telekom | Turkish Airlines |
| Viasat | Aeromexico, American Airlines, Breeze Airlines, Delta Airlines, EL AL Airlines, Icelandair, JetBlue, Southwest Légitársaságok, United Airlines, Virgin Atlantic |
• A Deutsche Telekom az European Aviation Network tagja, egy hibrid hálózat, amely egy Viasat/Inmarsat GEO műholdat egy földi LTE hálózattal kombinál Európa-szerte.
• A Hughes, az EchoStar vállalata, GEO műholdas internetet ad magánszemélyek és vállalkozások számára. Pár éve kezdte kínálni a „Hughes Fusion”-t, egy többpályás repülés közbeni csatlakozási megoldást, amely egyszerre képes kommunikálni mind a GEO, mind a LEO műholdakkal.
• Az Intelsat GEO műholdflottáján keresztül biztosít repülés közbeni csatlakozást, és egy többpályás megoldást kínál, amely GEO hálózatát egy LEO konstellációhoz való hozzáféréssel kombinálja. Az Intelsat jelenleg egy felvásárlási folyamat közepén van.
• Az MTN Satellite Communications, amely elsősorban a tengeri és távoli szárazföldi szektorokban nyújtott szolgáltatásairól ismert, szintén nyújt repülés közbeni csatlakozást.
A vállalat különböző műholdüzemeltetők kapacitását használja ki különböző pályákon, mind a GEO, mind a LEO pályákon.
• A Tata Group vállalata, a Nelco partnerségre lépett az Intelsattal, hogy GEO-alapú csatlakozási szolgáltatásokat kínáljon az indiai légtérben működő légitársaságoknak.
• A Panasonic Avionics Corporation (PAC) – fedélzeti szórakoztató és csatlakozási rendszerek szolgáltatója – nem üzemeltet saját műholdkonstellációt. Ehelyett különböző műholdüzemeltetőkkel működik együtt, beleértve a GEO és LEO hálózatokkal rendelkezőket is (Eutelsat OneWeb.
• A SITA Switzerland, egy multinacionális informatikai vállalat, műholdas hálózatüzemeltetőkkel működik együtt, szélessávú internet nyújtására.
• A SpaceX Starlink gyorsan bővíti LEO műholdas hálózatát, nagy sebességű, alacsony késleltetésű internetszolgáltatást kínálva a légitársaságoknak.
• A Türk Telekom a Panasonic Avionics-szal kötött partnerségeken keresztül biztosít fedélzeti csatlakozást.
• A Viasat nagy kapacitású GEO műholdak konstellációját üzemelteti. Szolgáltatásait számos légitársaság használja világszerte. A Viasat 2023 májusában felvásárolta az Inmarsatot, egy másik GEO műholdhálózatot.
Az egyértelmű irány felfelé
A repülés közbeni kapcsolat nem zökkenőmentes. A légitársaságok útvonalaitól vagy a repülőgépek modelljétől függően különböző csatlakozási szolgáltatókat vehetnek igénybe. Ezenkívül a repülőgépeken és azokban lévő régi berendezések frissítése is időt és költséget igényel.
A fejlesztések folyamatban vannak, mivel sok légitársaság látja az értéket és a lehetőséget a kibővített szolgáltatásokban. A United Airlines például nemcsak a jobb teljesítmény érdekében telepíti teljes flottáját a Starlinkre, hanem az ügyfél-hűség elmélyítése érdekében is.
A hozzáférés ingyenes lesz minden MileagePlus ügyfél számára, és olyan fedélzeti élményeket tartalmaz, mint a streaming szolgáltatások, a vásárlás, a játékok és egyebek. Az SAS is együttműködik a Starlinkkel a „gate to gate” kapcsolat fejlesztésén, és az év végére ingyenes nagysebességű Wi-Fi-t kínál.
Nem minden légitársaság választja a Starlinket. Az American Airlines bejelentette, hogy összefogott a Viasattal és az Intelsattal, míg a Delta csatlakozott a Viasathoz és a Hugheshoz, kiszorítva az Intelsatot.
A fejlesztés másik példája, a Panasonic Avionics által kínált Wi-Fi 6E. A Wi-Fi 6E a 6 GHz-es frekvenciasávot hozzáadja a korábbi Wi-Fi generációkhoz (2,4 GHz és 5 GHz), amely több csatornával és kevesebb interferenciával rendelkezik, mint a régebbi Wi-Fi eszközök.
A verseny fokozódik. Olyan cégek, mint a Project Kuiper és talán az AST SpaceMobile, új LEO opciókat fognak bevezetni. A mobilhálózat-üzemeltetők szándéka, hogy „közvetlenül az eszközhöz” nyújtsanak kapcsolódást az ügyfeleknek, ami hozzájárulhat a rakéták indítása és a műholdak pályára állítása igencsak tőkeigényes üzleti tervének a támogatásához.
