Brüsszel új elektrifikációs akcióterve nem egy újabb klímavédelmi program. Célja, hogy 2040-re megduplázódjon a villamosenergia aránya Európa energiafelhasználásában, csökkenjen a fosszilis energiahordozóktól való függőség és az energiaimport költsége. A terv az EU versenyképességének javítását, az energiabiztonság erősítését és a beruházások ösztönzését is szolgálja. A lépést mérföldkőnek nevezi Laurent Bataille, a Schneider Electric európai igazgatója, megjegyezve: a célok önmagukban nem elegendők, a siker a végrehajtáson múlik.
Miért van szükség új energiapolitikai irányra?
Az elmúlt évek energiaválságai világosan megmutatták, milyen sérülékennyé válhat Európa, ha jelentős mértékben az importált fosszilis energiahordozókra támaszkodik. A magas gázárak nemcsak a háztartásokat, hanem az ipart is súlyosan érintették, miközben az európai vállalatok versenyképessége is romlott a világ más régióihoz képest.
Erre a kihívásra kíván választ adni az Európai Bizottság elektrifikációs akcióterve. A stratégia célja, hogy 2040-re a villamos energia részaránya a végső energiafelhasználásban elérje a 46 százalékot. A bizottság számításai szerint ezzel évente akár 260 milliárd euróval csökkenhetne az Európai Unió fosszilisenergia-importjának költsége.
Mit jelent valójában az elektrifikáció?
Az elektrifikáció nem egyszerűen azt jelenti, hogy több áramot használunk. Sokkal inkább azt, hogy a közlekedésben, az iparban és az épületek energiafelhasználásában elektromos megoldások váltják fel fokozatosan a fosszilis energiahordozókat.
Ide tartozik egyebek mellett az elektromos közlekedés terjedése, a hőszivattyúk alkalmazása, az ipari folyamatok villamosítása, valamint az intelligens energiamenedzsment-rendszerek és az okoshálózatok elterjedése. Mindez egyszerre szolgálhatja a kibocsátás csökkentését, az energiahatékonyság javítását és az importfüggőség mérséklését.
A cél egyértelmű, a kérdés a megvalósítás
Laurent Bataille szerint az Európai Bizottság végre egyértelmű irányt jelölt ki.
„Az Elektrifikációs Akcióterv üdvözlendő és szükséges lépés Európa számára. Nem engedhetjük meg magunknak még egy évtizednyi lassú haladást” – osztja meg véleményét a Digitrendihez eljuttatott írásában a fontos iparági szereplőnek számító Schneider Electric európai igazgatója.
Úgy véli, az elmúlt évek megmutatták, milyen nagy ára van az energiafüggőségnek, ezért az elektrifikáció felgyorsítása nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdasági és stratégiai kérdés is. A szakember ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a 2040-es célkitűzés önmagában még nem jelent garanciát a sikerre.
„A valódi próbatétel a végrehajtás lesz. Most sok múlik a tagállamokon és azon, hogy hajlandók-e az ambíciókat cselekvéssé fordítani” -teszi hozzá.
Ezért kulcskérdés az áram ára
A Schneider Electric szerint az elektrifikáció egyik legnagyobb akadálya ma nem a technológia, hanem maga a gazdasági környezet.
Az európai vállalatok sok országban ma közel háromszor annyit fizetnek a villamos energiáért, mint a földgázért, ezért a cégeknek sok esetben még mindig nem éri meg az elektromos technológiákra való átállás.
Laurent Bataille szerint az Európai Bizottság helyesen ismerte fel, hogy az áramot nem szabad magasabban adóztatni, mint a gázt. Ugyanakkor emlékeztet arra is, hogy az adópolitika továbbra is tagállami hatáskör, ezért a siker azon múlik, hogy a nemzeti kormányok milyen gyorsan ültetik át a javaslatokat a gyakorlatba.
Kevesebb fosszilis támogatás, több beruházás
A Schneider Electric szakembere üdvözli azt is, hogy az Európai Bizottság fokozatosan csökkentené a fosszilis energiahordozók támogatását.
A vállalat szerint Európa jelenleg évente mintegy 380 milliárd eurót költ energiaimportra, miközben minden elektrifikációba fektetett beruházás egyszerre erősítheti az ipar versenyképességét, az energiabiztonságot és a kontinens stratégiai önállóságát.
Az ETS-források felgyorsíthatják az átállást
Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből (ETS) származó bevételek felhasználását a Schneider Electric szintén fontos eszköznek tartja.
A vállalat szerint ezekből a forrásokból elsősorban azokat az iparágakat érdemes támogatni, amelyek ma még jelentős mértékben fosszilis energiára épülnek, ugyanakkor az elektrifikáció révén egyszerre javíthatnák versenyképességüket és csökkenthetnék kibocsátásukat.
Laurent Bataille ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy a vállalatok csak akkor vágnak bele nagy volumenű beruházásokba, ha kiszámítható szabályozási és finanszírozási környezet veszi őket körül.
Az elektrifikáció túlmutat az energiapolitikán
Az elektrifikációs akcióterv valójában nem pusztán arról szól, hogyan termel és használ fel Európa több villamos energiát. A kezdeményezés célja egy olyan gazdasági környezet kialakítása, amelyben az ipari vállalatok számára is versenyképesebbé válik az elektromos technológiák alkalmazása.
A következő évek egyik legfontosabb kérdése így már nem az lesz, hogy szükség van-e az elektrifikációra, hanem hogy a tagállamok milyen gyorsan és milyen következetesen tudják végrehajtani az ehhez szükséges intézkedéseket.
Ahogy Laurent Bataille fogalmaz: minden elektrifikációba fektetett euró egyszerre befektetés Európa versenyképességébe, energiaellenálló képességébe és hosszú távú szuverenitásába.
Mindez miért fontos nekünk?
Az uniós kezdeményezés a hétköznapokban olcsóbb elektromos közlekedést, több hőszivattyút, intelligensebb épületeket jelent, nagyobb szerepet szánva az energiatárolásnak és a villamosenergia-hálózatok fejlesztésének.
