Európa az 5G technológiai ciklus felénél tart. A hálózatbővítésre fordított befektetések a legtöbb országban elérték a csúcspontjukat, és nagyjából befejeződtek az 5G kiépítéséhez szükséges spektrumárverések.
A mobil adatforgalom növekedése ugyanakkor most először lassul. Az európai szolgáltatók az észak-amerikai és ázsiai versenytársaknál óvatosabbak voltak az új technológiák, például az önálló 5G (Standalone – SA) bevezetésében.
Ebben főként az egy felhasználóra jutó átlagos árbevétel (ARPU) lassú növekedésével kapcsolatos kihívások játszottak szerepet – hívja fel a figyelmet friss jelentésében a világ távközlési hálózatait rendszeresen monitorozó Ookla.
Az amerikai webszolgáltató által használt Speedtest Intelligence adatait felhasználó jelentés célja, hogy megmutassa merre tart az EU a kiemelt 5G célkitűzéseiben, beleértve a Digital Decade 2030 célkitűzését, azaz a 100%-os kültéri 5G lakossági lefedettség elérését.
Az uniós 5G célok és eszközök jól beazonosíthatók
Szakpolitikai szempontból az Európai Bizottság az 5G-t a versenyképességi stratégiájának középpontjába helyezte, szorosan összekapcsolva a lefedettség elérhetőségét, az időben történő spektrumkiosztást és a szállítók sokféleségét a termelékenység növekedésével és a stratégiai autonómiával.
Az EU 5G-s menetrendje három fő célkitűzésre összpontosít: az infrastruktúra kiépítésének egyszerűsítése olyan szabályozási eszközökkel, mint a gigabites infrastruktúráról szóló törvény (GIA) és a közelgő digitális hálózatokról szóló törvény (DNA).
Ezen felül fontos cél az élvonalbeli K+F támogatása olyan programokon keresztül, mint a CEF Digital és az SNS-JU(Smart Networks and Services Joint Undertaking).
Utóbbi lehetővé teszi az uniós és iparági erőforrások, az intelligens hálózatok és szolgáltatások összevonását. Elősegíti továbbá a tagállamokkal való összehangolást egyebek mellett már a 6G kutatás terén is.
Hol tartunk most az 5G kiépítésében Európában?
Az európai 5G kiépítése „kétsebességes” eredményeket mutat, egyes tagországok előretörtek a kiépítésben, míg mások lemaradnak. Az idei év második negyedévében a skandináv és dél-európai országok vannak jelentős előnyben az 5G elérhetőségben.
Ezt a közelmúltban végrehajtott 700 MHz-es sávú telepítéseknek köszönhetően érték el egyebek mellett Svédországban és Olaszországban, ahol a lefedettségnövekedés kétszámjegyű volt.
A skandináv országok közül Dánia, Svédország és Norvégia – amelyek Európában a legalacsonyabb népsűrűségű és legnehezebb terepviszonyokkal rendelkező országok közé tartoznak – innovatív szakpolitikai megközelítésekkel tűnnek ki az 5G-kiépítésben.
Mindhárom ország szigorú vidéki vagy regionális lefedettségi kötelezettségeket írt elő az 5G spektrumengedélyekhez. A svédországi 700 MHz-es sáv árverésén például a Telia köteles volt 25 millió eurót befektetni a licencdíjából, hogy legalább 10 Mbps lefedettséget biztosítson a megfelelő szolgáltatással nem rendelkező, kiemelt vidéki területeken.
Ezek a skandináv országok aktívan támogatták a kiterjedt hálózatmegosztást is, és az Európai Beruházási Bank (EIB) vagy az Északi Beruházási Bank (NIB) hiteleit is igénybe vették a vidéki kiépítések finanszírozására és a korai 700 MHz-es telepítések támogatására, hogy „valódi” 5G lefedettségi réteget hozzanak létre ahelyett, hogy kizárólag a dinamikus spektrummegosztásra (DSS) támaszkodnának.
Ezzel szemben a közép- és nyugat-európai lemaradók, például Belgium, az Egyesült Királyság és a régiónkból egyedüliként említve Magyarországot, ezek 5G elérhetősége továbbra is kevesebb mint fele a vezető országokénak.
Az uniós mobilelőfizetők pedig 2025. második negyedévében idejüknek már átlagosan a 44,5%-át töltötték 5G-hálózaton, szemben az egy évvel korábbi 32,8%-kal.
Csigalassúsággal növekszik az 5G SA bevezetése
Az 5G SA európai bevezetése és elfogadása továbbra is lassú, nagyon alacsony szintről továbbra is lassan növekszik, ezáltal tovább növeli a kontinens lemaradását Észak-Amerikától és Ázsiától. Üdítő kivétel Spanyolország, amely egyértelműen vezető szerepet tölt be az 5G SA kiépítésében.
Ezt az előrelépést annak köszönheti, hogy Spanyolország proaktívan használta fel az uniós helyreállítási alapokat az 5G SA kiépítésének támogatására, különös tekintettel a vidéki és városi digitális szakadék áthidalására.
Bár az Európai Bizottság a 2030-as digitális évtizedre vonatkozó programjába még nem foglalta bele az 5G SA-ra vonatkozó technológia-specifikus kiépítési célokat, több kulcsfontosságú szakpolitikai dokumentumban, finanszírozási kezdeményezésben és felügyeleti jelentésben már megkülönbözteti a technológiát a nem önálló (NSA) architektúrától.
Ezt a megkülönböztetést gyakran úgy fogalmazzák meg, mint az EU versenyképességének növelését, az innovációs szakadékok megszüntetését és Európa lemaradását az Egyesült Államokhoz és Kínához képest a fejlett hálózati összeköttetések kiépítése terén.
A technológia valós penetrációja, amelyet a hálózati lefedettség, az eszközök és a tarifakonfiguráció kombinációja alakít ki, továbbra is jóval alacsonyabb, mint azt a lakossági lefedettségi adatok sugallják.
Az idei év második negyedévére az 5G SA lefedettséget jelző mutató mindössze 1,3%-ot ért el az EU-ban. Ez többszörösen alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban ugyanebben az időszakban megfigyelt több mint 20%-os és a Kínában megfigyelt 80%-os arány.
Spanyolország továbbra is vezető szerepet tölt be Európában az 5G SA telepítésében: az 5G SA minta részaránya 2025 első negyedévében először haladta meg a 8%-ot. Mind a MasOrange, mind a Telefónica agresszív országos kiépítést hajtott végre az alacsony és közepes sávú frekvenciák közötti diverzifikált spektrumstratégiát alkalmazva.
Az olyan kulcsfontosságú európai gazdaságok, mint az Egyesült Királyság és Németország, nagyobb előrelépést érnek el az 5G SA telepítése terén, mint azt az 5G elérhetőségi számaik összességében mutatják, amelyeket erősen torzítanak az NSA-hálózatok.
Az Egyesült Királyság vezeték nélküli infrastruktúrára vonatkozó stratégiája inkább nemzeti ambíciót fogalmaz meg, mint kötelezettségeket, hogy 2030-ra minden lakott területen elérje az 5G SA lefedettséget.
Eközben a német távközlési szabályozó hatóság az 5G SA kiépítésében a versenyt azzal mozdította elő, hogy az elsők között követte nyomon az 5G SA kiépítését átlátható módon, a nyilvánosság számára is elérhető részletes, szolgáltatói szintű lefedettségi térképekkel.
Így látják a magyarországi 5G helyzetét a hazai szakértők
Az 5G SA magyarországi helyzetével kapcsolatban a digitrendi.hu által megkérdezett hazai szakemberek szerint egy dolog a technológia rendelkezésre állása, más dolog, hogy mire lehet felhasználni, és milyen eszközök állnak hozzá rendelkezésre.
A három magyarországi távközlési szolgáltató közül egyedül a Yettel hálózata SA képes, ami logikusan abból fakad, hogy az egyetlen hazai mobile-only szolgáltatóként ezt használja a vezetékes szélessávú internetkapcsolatok vezeték nélküli alternatívájához, az FWA alapú szolgáltatásaihoz.
Az 5G SA-val lehetőség nyílik szofisztikáltabb minőségbiztosításra és további új szolgáltatások nyújtására is, ha van rá piaci igény, és a hálózaton túlmenően a végfelhasználói készülékek is támogatják azt.
A felhasználási lehetőségek közé sorolhatók még a különféle ipari alkalmazások, amikhez viszont előbb növelni kellene a gyártócégek automatizáltságát.
A digitrendi.hu-nak adott válaszokból az is kiderül, hogy a szélesebb körű lakossági felhasználáshoz célirányos eszközökre, okostelefonokra és egyéb mobil készülékekre van szükség, ezekből is igen korlátozott még a jelenlegi kínálat.
Az európai 5G lemaradás főbb okai
| ¤ Az európai 5G elérhetőség széttagoltságát nem egyszerű földrajzi vagy demográfiai különbségek, hanem a frekvenciakijelölésre vonatkozó tagállami politikák és a szélesebb körű egyéb gazdasági tényezők elegye okozza. |
| ¤ Az 5G elérhetősége erősebben korrelál a szakpolitikai tényezőkkel, beleértve a spektrumkiosztási határidőket és költségeket, a lefedettségi kötelezettségeket, a támogatási mechanizmusokat. |
| ¤ Ebben a helyzetben legalább ekkora szerepet játszanak az infrastruktúra megosztására és engedélyezésére vonatkozó szabályozások, mint az urbanizációs arány vagy a szolgáltatók száma. |
| ¤ Ez azt jelzi, hogy az 5G versenyképességét kevésbé a technológiai hiányosságok vagy az eredendő piaci egyensúlytalanságok, mint inkább a hatékony szakpolitikai végrehajtás milyensége alakítja. |
Az 5G úttörő sávjaira vonatkozó EU stratégia teljesítése elfedte a széttöredezettséget
Az idei év az első alkalom, hogy az EU 5G-re vonatkozó „úttörő sávjait”, amelyeket a brüsszeli bizottság 5G cselekvési tervében a harmonizált spektrumelérhetőség támogatása érdekében határoztak meg, lényegében mindenhol kiosztották.
Ezzel gyakorlatilag befejeződött az 5G aukciós hullám Európában, egészen addig, amíg az utolsó úttörő sáv, a 26 GHz-es mmWave-sáv (1000 MHz) iránti kereslet meg nem nő. Ez utóbbit várhatóan elsősorban a nagyon sűrű városi környezetben, például stadionokban való kapacitásbővítésre használják majd.
A skandináv országok közül Dánia, Svédország és Norvégia – amelyek Európában a legalacsonyabb népsűrűségű és legnehezebb terepviszonyokkal rendelkező országok közé tartoznak – innovatív szakpolitikai megközelítésekkel tűnnek ki az 5G-kiépítésben.
Mindhárom ország szigorú vidéki vagy regionális lefedettségi kötelezettségeket írt elő az 5G spektrumengedélyekhez. A svédországi 700 MHz-es sáv árverésén például a Telia köteles volt 25 millió eurót (29 millió USD) befektetni a licencdíjából, hogy legalább 10 Mbps lefedettséget biztosítson a megfelelő szolgáltatással nem rendelkező, kiemelt vidéki területeken, és a szolgáltatók célja, hogy az év végére 99%-os országos lakossági hozzáférést biztosítsanak.
A lemaradó országokban a szakpolitika akadályozza az 5G kiépítését
Míg a szabályozási politikák az észak- és dél-európai országokban ösztönözték az 5G-beruházásokat, addig más országokban elfojtották azokat.
Belgium még mindig alacsonyabb 5G elérhetőséggel rendelkezik, mint számos feltörekvő latin-amerikai és délkelet-ázsiai piac. Az ország szövetségi struktúrája krónikus késedelmekhez vezetett, mivel az eredetileg 2019-re tervezett spektrumárveréseket 2022-re tolták a Flandria, Vallónia és Brüsszel közötti bevételmegosztással kapcsolatos regionális viták közepette.
Számos operátor olyan technikákat alkalmazott, mint a DSS, hogy felgyorsítsa az 5G bevezetését, mielőtt a dedikált úttörő sávok rendelkezésre álltak volna. A bizonyítékok azonban egyértelműen azt mutatják, hogy azok az országok, amelyek korábban osztottak ki úttörő sávokat, ma már magasabb szintű 5G-elérhetőséget értek el.
Az 5G elérhetőségének közelmúltbeli fejlődését az alacsony sávú telepítések és a DSS használata hajtotta, ami az 5G hálózatokon töltött idő átlagos arányát az EU-ban a 2024 második negyedévi 32,8%-ról 2025 második negyedévében 44,5%-ra emelte.
Az olyan lemaradó országok, mint Lettország, Lengyelország és Szlovénia egy év alatt az alacsony bázisról kétszámjegyű növekedést értek el az 5G elérhetőségben. Ezzel szemben az olyan vezető országok, mint Svájc és Dánia, ahol az 5G-lefedettség már szinte mindenütt jelen van, a kapacitás célzott növelésére helyezték át a hangsúlyt például a telephelyek sűrítésével és a középsávos frekvenciák bővítésével.
Mit érez mindebből az átlagfelhasználó?
Az átlagfelhasználó számára az 5G technológia előnye elsősorban a C-sáv elérésével valósul meg – mutatnak rá a digitrendi.hu megkeresésére a hazai szakértők. Az 5G hálózatokban a C-sáv egy kulcsfontosságú frekvenciatartomány, melyet széles körben használnak a szolgáltatók.
A C-sáv általában a 3.4-3.8 GHz-es tartományt jelenti, és fontos szerepet játszik az 5G lefedettség és adatátviteli sebesség növelésében.
A többi frekvenciasávon, többek között a nagy területi lefedettséget nyújtó frekvenciákon is, az 5G bevezetése, nem tesz lehetővé nagyobb adatátviteli sebességet a 4G-hez képest. A gyakorlatban ezért nem minden esetben igaz az, hogy a 4G-nél mindenképpen jobb az 5G.
