Az Ipar 5.0 ismét a termelés középpontjába állítja az embert, akinek a munkáját kobotok segítik. Így a jövő ipari munkahelyei sokkal jelentőségteljesebbek lesznek, mint amilyenek a gyári állások voltak az előző évszázad során.
A dániai Odense városa, történelmi szempontból a dán író, Hans 
Christian Andersen szülőhelyeként ismeretes, az elmúlt néhány évben azonban a tudományos élet került a középpontba. Odense ma a világ egyik vezető robotikai vállalatának ad otthont, ahol a nagyjából 130 cégből álló csoport 3600 munkavállalót foglalkoztat Odense Robotics néven.
Odense célja azonban túlmutat az előbb felsorolt hatalmas számokon. Városként és robotikai központként Odense a nemzetközi üzleti élet mozgatórugója. Az üzleti közösség és a Southern Denmark Egyetem támogatásával a város jó úton jár ahhoz, hogy alapjaiban változtassa meg a nyugati világ termelési szokásait.
A cél a munkavállalók mentesítése az ismétlődő feladatok alól, így az alkalmazottak sokkal kreatívabban és produktívabban dolgozhatnak. Ez a célkitűzés idézi elő azt a paradoxont, hogy az automatizáció következő forradalmához emberekre van szükségünk.
Az automatizáció negatív következményei
Amikor az ipari robotok az 1960-as években széles körben terjedni kezdtek, a munkavállalókat olyan munkafolyamatoktól segítettek mentesíteni, amelyek piszokkal járnak, unalmasak, vagy veszélyesek. Az automatizálás viszont nem ért véget itt.
A 2000-es években megvalósult digitalizációs folyamatokkal a gyártási környezet egyre inkább adatvezéreltté vált. Manapság az Ipar 4.0-ként azonosított automatizálás a gyártási környezet minden területére átkerült, amely úgy csökkenti a költségeket, hogy közben biztosítja a termékek megkülönböztetését.
Az automatizációnak minden előnye mellett negatív következményei is vannak. Az Ipar 4.0-ás környezetben dolgozó munkavállalóktól elvárják, hogy úgy dolgozzanak, akár a gépek, és minden órában a vezetőség által meghatározott számú feladatokat lássák el.
Sokan közülünk láttuk ennek a negatív következményeit, amikor az alkalmazottak fájdalmat és hosszú távú sérüléseket szereztek az ergonómiailag kedvezőtlen, ismétlődő feladatok és az egyre növekvő teljesítménybeli követelések miatt. A robotok nemcsak konkrét gyártási feladatokat irányítanak, hanem ugyanúgy segítenek annak az elfogadhatatlan helyzetnek a megoldásában is, amelynek során az alkalmazottaknak fájdalmat kell elviselni az állásuk megtartása érdekében.
A nyugati világban a gyártással kapcsolatos munkaköröket automatizálták vagy pedig kiszervezték őket alacsonyabb bérköltségeket igénylő országokba. Egy McKinsey tanulmány szerint a mai munkafolyamatok 49 százaléka automatizálható. Tény, hogy ezek a feladatok ideálisak a robotok számára.
A műveleteket kizárólag emberek végezhetik egészen addig, amíg a technológia nem fejlődik megfelelő szintre ahhoz, hogy a munkavállalók mentesíthetőek legyenek a fizikailag megterhelő feladatkörök alól. Ezáltal olyan új területekre összpontosíthatnak, amelyek során jobban kihasználhatják az egyedi képességeiket.
Az automatizáció három szintje
Amikor Odense-ben azt mondjuk, hogy emberekre van szükség az automatizáció lehetőségeinek kiaknázására, akkor három szintre utalunk. Először is, a városban található robotikai vállalatoknak tehetséges robot mérnökökre, szoftverfejlesztőkre, doktori végzettséggel rendelkezőkre, villanyszerelőkre és ipari szakemberekre van szükségük a világ minden tájáról, hogy elősegítsék a folyamatos növekedést és az innovációt.
Ez vezet minket a második szinthez, amit Ipar 5.0-nak hívunk, és amely paradoxonnak tűnhet. Egy bizonyos szempontból az is, egyszerre jelenti a hagyományos robotikai automatizáció végét és egyfajta visszatérést, az iparosodás előttihez hasonló termék előállításhoz. A különbség az, hogy mindezt a rendelkezésre álló legfejlettebb ipari automatizálási technológiák teszik lehetővé, olyanok mint az együttműködő robotok (vagy kobotok) legújabb generációja.
A kobotok, ahelyett, hogy elvennék az emberek munkáját, inkább együttműködnek az emberekkel és szorosan egymás mellett dolgoznak. A robotok átveszik a fizikailag megterhelő munkát, és lehetővé teszik, hogy az emberek olyan hozzáadott értekkel bíró feladatokat lássanak el, mint az innováció, a kreatív gondolkodás, a problémamegoldás, Illetve olyan területek, ahol az emberi képességek nagyon fontosak, ilyen például az ügyfelek igényeinek megértése.
A harmadik szinten világszerte arra ösztönözzük az iparosodott országokat, különös tekintettel az Európai Unióra, hogy olyan stratégiákat fejlesszenek, amelyek biztosítják a kompetenciákat a jövő munkaerőpiacának.
A szakképző intézmények átalakuló szerepe
Egy másik McKinsey tanulmány azt mutatja,2030-ig csak Dániában a robotok és a digitalizáció 470 ezer állást szüntetne meg. Noha ez a szám provokatív, fontos megjegyezni, a tanulmány azt is előrejelzi, hogy az automatizáció valószínűleg 495 ezer munkahelyet is teremt majd.
A lehetséges munkahelyteremtés kizárólag akkor valósulhat meg, ha több ország bocsájtja rendelkezésre a szükséges forrásokat a kódolás és a robotikai ismeretek iskolában való oktatására, illetve több lehetőséget nyújtanak a szakképző intézményeknek.
Annak érdekében, hogy a dolgozók együtt tudjanak működni a kobotokkal a gyártási környezetben, és a robotok ne szorítsák ki a munkavállalókat, számos új szaktudásra van szükség, de a kilátások megérik a befektetést.
Az embereknek az ipari termelés középpontjába való visszahelyezésével – olyan új generációs eszközök segítségével, mint az együttműködő robotok –az Ipar 5.0 nemcsak a kívánt terméket nyújtja a fogyasztóknak, de olyan munkahelyeket is teremt a dolgozók számára, amelyek sokkal jelentőségteljesebbek, mint amilyenek a gyári állások voltak az évszázad során.
Szerzők: Jürgen von Hollen, a Universal Robots elnöke, Peter Rahbæk Juel, polgármester, Odense, Dánia
