A közvélekedéssel ellentétben még sincs minden veszve az adathalászat során óvatlanul kiadott kártyaadatok miatt áldozattá váló banki ügyfeleknél – hívja fel a figyelmet egy hazai bankjogi szakértő.
Már sokmilliárd forintban mérhetőek azok a károk, amit a bűnözők okoznak a bankkártyás, mobiltelefonos és internetes banki fizetések során. A károsultak zöme pedig egyre tanácstalanabb, hogy kitől követelheti az okozott kár megtérítését.
Pedig még a személyes hitelesítési adatok kiadása során megtévesztett ügyfelek helyzete sem reménytelen. Van rá esély, hogy a visszaélés áldozata a bankjától kapjon kártérítést – mutat rá Németh Csaba, a BDO Legal Jókay Ügyvédi iroda bankjogi csoportjának vezetője.
A jegybank adatai szerint az idei második negyedévben több mint 301 ezer alkalommal kíséreltek meg visszaélést a hazai bankkártyákkal, ebből közel 57 ezer esetben a visszaélés eredményes is volt.
Az egyik leggyakoribb visszaélési módszer az adathalászat, de forintmilliárdokban mérhetők a mobiltelefonos és internetes fizetésekhez kapcsolódó károk is.
Mivel a csalások fő terepei az egyre növekvő internetes vásárlások, így valószínű, hogy a visszaélések száma is gyarapodni fog a jövőben.
Ki téríti meg a kárunkat?
De kitől követeljük a kár megtérítését? Kézenfekvőnek tűnik, hogy első helyen a visszaélést elkövetőktől, de vajon a bankunktól is elvárható-e, hogy visszatérítse a kárt addig is, amíg a elkövetőn behajtható lesz az összeg?
A banki tranzakcióknál alapkövetelmény, hogy a számlaterhelésre csak akkor kerülhet sor, ha azt a számlatulajdonos előzetesen jóváhagyta. Az is ismert, hogy a bankkártya használata során a számlatulajdonostól is elvárt, hogy megfelelő óvatosságot tanúsítson: a személyes hitelesítési adatait tartsa biztonságban. Az is előírás, hogy a visszaélésnek akár a veszélye esetén, azt az ügyfél azonnal jelentse a pénzintézetnek.
Az ilyen jellegű bejelentéssel kapcsolatban ugyanakkor a bank nem számíthat fel neki díjat, vagy más fizetnivalót, kivéve az új bankkártya előállításával közvetlenül összefüggő költségeket.
”Széles körben elterjedt a feltevés, miszerint, ha a bankkártyás, vagy online fizetéses csalások elkövetői a bankkártya vagy az óvatlanul kiadott személyes hitelesítési adatok birtokában követték el a csalást, akkor az a károsult felelőssége, aki a bankkal szemben nem is léphet fel. Ez az állítás azonban téves” – húzza alá a szakértő.
Elvárások és lehetőségek a pénzforgalmi törvényben
A pénzforgalmi törvény ugyanis kifejezetten kimondja, hogy az a tény, hogy a visszaélést a bankkártya birtokában követték el, nem azt jelenti, hogy a károsult a tőle elvárható óvintézkedéseket ne tette volna meg, és neki kellene viselnie a kárt.
Sőt, a törvény a pénzforgalmi szolgáltatóra terheli annak bizonyítását, hogy az ügyfél csalárd módon járt el, vagy a törvényben meghatározott bármely kötelezettségét szándékosan vagy súlyosan gondatlanul megsértette.
Azt is kevesen tudják, hogy a számlatulajdonost terhelő kárviselés felső határa 15 ezer forint lehet, sőt, miután a visszaélésről, illetve annak gyanújáról a banknak bejelentést tett, a kárt már nem ő viseli.
A törvény olyan eseteket is tartalmaz példának okáért, amikor a károsult a bankkártya ellopását az adott bankkártyás terhelés előtt nem észlelhette, ekkor a számlatulajdonosnak semmilyen mértékben nem kell viselnie a kárt.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a törvény kifejezett rendelkezése szerint kérhetjük a bankunkat, írja jóvá haladéktalanul az adott visszaéléssel minket ért kárt, vagyis azt az összeget, amivel a bankszámlánk egyenlege csökkent.
Erre hivatkozhatnak mégis a bankok
A visszaélési esetek száma és elkövetési módja folyamatosan bővül, a bankok pedig igyekeznek minimalizálni veszteségeiket, tehát ezeket a károkat nem szeretnék viselni.
Ezért a jövőben is számítani lehet arra, hogy banki részről a fent ismertetett szabályok ellenére nem lesz hajlandóság a kár megtérítésére.
Ha például a károsult a bankkártya használatához szükséges személyes hitelesítési adatait arra nem jogosult félnek kiadta, a bank elutasító válaszának leggyakoribb hivatkozása a jövőben is a súlyos gondatlanság lesz.
Ezt a banki álláspontot azonban a bírósági joggyakorlat nem támasztja alá – mutat rá a szakértő. Mind a Magyar Nemzeti Bank Pénzügyi Békéltető Testülete, mind pedig a hazai bíróságok szerint minden gyanús esetben azt kell vizsgálni, hogy az ügyfél a visszaélés során, vagy azt megelőzően súlyosan gondatlanul járt-e el.
Ha ugyanis, például egy adathalász e-mailből nem lehetett számára nyilvánvaló a csalás, nem felel a kárért akkor sem, ha ő adta ki a hitelesítő adatokat.
Befolyásolhatja ugyanakkor a visszaélés megítélését és a bankkal szembeni esélyeket az a körülmény, hogy a károsult magánszemély-e vagy vállalkozás, továbbá az is, ha a pénzintézet valamelyik általános szerződési feltételében a fenti szabályoktól eltérően állapodott meg vele.
„Ilyen esetben felmerülhet az adott ÁSZF tisztességtelensége és ezáltal érvénytelensége is” – emeli ki Németh Csaba.