Mit viszünk magunkkal a digitális oktatás tapasztalataiból a jövőre nézve? Hogyan lehet felkelteni a diákok érdeklődését a tanulás iránt? Az iskolakezdés apropóján szakértők vitatták meg az oktatás jövőjét a Hipersuli program legutóbbi kerekasztal beszélgetésén.
A járvány nem erősítette vagy népszerűsítette a digitális oktatást, hanem felhívta a figyelmet a már meglévő problémákra – hangzott el a Telenor digitális oktatási programja, a HiperSuli tanévkezdő, pedagógusoknak szóló szakmai napján. Az utóbbi másfél év a többség számára inkább keserű emlékként él a távoktatás alatt átélt nehézségek miatt, de pozitív hozadéka is volt a szokatlan helyzetnek.
A pandémia startup állapotot teremtett az oktatásban
„Az egyik legfontosabb, hogy a tanárok megtanultak egymástól tanulni. Az oktatási rendszer lényegében startup-állapotba került; ahol az volt a kérdés, hogy miként oldjunk meg olyan problémákat, amelyekre még nincs megoldás. A digitális oktatásra való átállás olyan helyzetet teremtett, ami pontosan lekövette a való életet. A jövőben erre kellene felkészíteni a gyerekeket, hogy tudják, semmi nincs előre kitalálva, közösen kell a probléma megoldását, sőt sokszor magát a problémát is feltárni – mondta Horváth Ádám, a Digitális Jólét Program szakértője, a Makerspace közösségi alkotóműhely szakmai vezetője.
Az együttműködést és a megoldásra való fókuszálás fontosságát a „Jocó bácsiként” ismert Balatoni József, történelemtanár is kiemelte, aki a kezdeti nehéz időszakot követően a diákjaival közösen fedezte fel az oktatásra alkalmas applikációkban rejlő lehetőségeket, de, mint mondta a tanár kollégákkal is rengeteg segítséget nyújtottak egymásnak. Ezekre a jövőben is lehet építeni.
Mi legyen a tankönyvekkel és a számonkéréssel a 21. században?
Fontos tanulsága az elmúlt időszaknak, hogy a gyerekek figyelmét egyre nehezebb lekötni olyan kérdésekkel, amikre a tankönyvek zárt és világos választ adnak. Prievara Tibor digitális oktatási szakértő, a Tanárblog szerzője szerint arra van szükség, hogy a diákok olyan feladatokkal dolgozzanak, amelyekkel azonosulni tudnak, amelyek kapcsolódnak az élethelyzetükhöz.
„Ha megértjük, hogy ez miért fontos, akkor talán a tudásátadás felől elmozdulhatunk a tudásépítés felé. Hiszen 2021-ben mindenki belátja, hogy már nem, vagy csak kevéssé fog az számítani, hogy mennyit tud a diák, sokkal inkább az, hogy mennyit képes megtanulni” – magyarázta Prievara Tibor.
Egyes oktatáskutatók szerint a tankönyvekkel egyenesen szakítani kellene. Horváth Ádám szerint a tankönyvekben minden lineárisan van leírva, tehát a gyerekek nincsenek rákényszerítve arra , hogy a megoldást saját maguk találják meg.
A diákok tudásának a jelenlegi oktatási rendszerben való értékelésével kapcsolatban, a szakértők más-más álláspontot képviseltek. Balatoni József magát a számonkérést is megkérdőjelezi. Úgy véli, hogy ideális számonkérésről akkor lehetne beszélni, ha minden diák a képességeinek és az adott tudásszintjének megfelelő bírálatban részesülhetne. Ez viszont rendkívül időigényes, és az erre szánt plusz időt be kellene számítani a pedagógusok munkájába.
Prievara Tibor viszont úgy látja, hogy értékelésre, számonkérésre mindenképpen szükség van. Ugyanakkor szerinte a tudásnak nem az abszolút, hanem a hozzáadott értékét kellene nézni.
„Amikor annak idején kötélre másztunk az iskolában, voltak, akik csak lógtak a kötélen, mások pedig villámgyorsan fel-, majd lemásztak. A következő héten megint ez a feladat következett ugyanilyen teljesítményekkel, előbbiek egyest, utóbbiak pedig ötöst kaptak. Senki nem jött oda megnézni, hogy az alulteljesítők hogyan lehetnének jobbak, milyen izomcsoportot kéne erősíteni, milyen technikát kéne alkalmazni” – emelte ki.
Hozzátette: pedig ha egy kicsit is tud fejlődni a diák, azt már lehetne jobb érdemjeggyel díjazni, ezért is fontos az abszolút helyett a hozzáadott érték bírálata.
Horváth Ádám szerint komplex mérés-értékelési rendszerre lenne szükség, amit minden iskola a saját elképzelései szerint alakíthatna ki. Ez olyan célkitűzéseket tartalmazna, amelyekből világosan látszik, hogy a diák milyen tudással és képességekkel tud továbblépni az intézményből.
Elképzelések a jövő iskolájáról
„A következő 5-10 év iskolája várhatóan még nagyobb változást hoz a gyerekek egymás közti kommunikációjában, együttműködésében. Ehhez viszont sokkal több témahétre és projektmunkára lenne szükség, ahol a különböző területeken tanuló diákok csapatban, együtt dolgozhatnak, találhatnak megoldásokat. „Nem az ismeret vagy a jegy lesz a cél, hanem az, hogy közösen létrehozzanak valamit, vagy megoldjanak egy, az iskolában felmerült problémát” – mondja Horváth Ádám.
Prievara Tibor ekkora távon nem számít gyökeres változásra, szerinte a pedagógia az egyik legkonzervatívabb szakma. Mindemellett a közelmúltban átélt helyzet elültette az új csírákat a hazai tanártársadalomban, hiszen aki korábban hallani sem akart a digitális eszközök igénybevételéről, az is rákényszerült arra, hogy elsajátítsa, beépítse tanítási módszereibe az új technológiákat, technikákat.
