A magyar gazdaság jelenlegi, visszafogott növekedési szakaszában a mérnökhiány még nem jelent akut problémát. Kevesebb beruházás, kevesebb új állás – kisebb a nyomás a munkaerőpiacon. A felszín alatt azonban egy sokkal komolyabb kockázat épül: az elmúlt években látványosan visszaesett a mérnökképzésben részt vevők száma. Amikor a gazdaság újra felpörög, könnyen kiderülhet, hogy nincs, aki kiszolgálja a növekedést.
A magyar felsőoktatás műszaki területein az elmúlt közel tíz évben jelentős visszaesés történt. Míg 2015-ben még közel 57 ezer hallgató tanult mérnöki vagy műszaki képzésben, addig 2024-re ez a szám 39 ezer alá csökkent. Ez azt jelenti, hogy a hallgatói létszám nagyjából a korábbi szint kétharmadára esett vissza – emeli ki az Együtt a Jövő Mérnökeiért Szövetség elnöke, Ábrahám László.
Ez önmagában is figyelmeztető, de a gazdasági környezet miatt jelenleg kevésbé tűnik égető problémának. A jelenlegi stagnálás, a beruházások lassulása és az óvatosabb vállalati működés miatt kevesebb új mérnöki állás nyílik. Így a hiány átmenetileg kevésbé látható – de ettől még nem szűnt meg, csak elhalasztódott.
Európai tükör: nő az igény, szűkül a bázis
Ha a magyar trendet európai kontextusba helyezzük, még élesebb kép rajzolódik ki. Az Európai Unió gazdasága egyre inkább a technológiai fejlődésre, a digitalizációra és a zöld átállásra épül, amelyek mind mérnöki tudást igényelnek. Ennek ellenére a STEM-területeken tanulók aránya kontinensszerte sem növekszik elég gyorsan, miközben a vállalatok egyre több szakembert keresnek.
Ez egy klasszikus strukturális feszültséghez vezet: miközben a gazdaság egyre több mérnököt igényelne, az oktatási rendszer nem képes elegendő utánpótlást biztosítani. A magyar visszaesés így nem elszigetelt jelenség, hanem egy szélesebb európai probléma része.
Miért csökken a mérnökképzés iránti érdeklődés?
A háttérben több, egymást erősítő tényező áll. A demográfiai folyamatok önmagukban is szűkítik a potenciális hallgatók körét, de ez csak az egyik tényező.
Legalább ennyire fontos az oktatási rendszer állapota. Az alap- és középfokú képzésből érkező diákok jelentős része nem rendelkezik azokkal a matematikai és szövegértési készségekkel, amelyek a mérnöki pályához szükségesek. A funkcionális analfabetizmus és a gyenge matematikai teljesítmény nemcsak a belépést nehezíti, hanem a későbbi lemorzsolódást is növeli.
Ezzel párhuzamosan a szakképzés is egyre erősebb alternatívát kínál. Az ösztöndíjakkal támogatott, gyorsabb munkaerőpiaci belépést ígérő képzések sok fiatal számára vonzóbbak, mint a hosszú és nehéz egyetemi évek.
A piac már a képzés alatt „felszívja” a hallgatókat
A vállalatok részéről jelentkező szakemberhiány sajátos módon már most is torzítja a rendszert. Egyre gyakoribb, hogy a cégek már a képzés alatt álló hallgatókat is alkalmazzák, gyakran versenyképes fizetéssel.
Ennek rövid távon pozitív hatása van a vállalatok számára, hosszabb távon azonban:
• növeli a lemorzsolódást
• csökkenti a diplomát szerzők számát
• gyengíti az utánpótlás minőségét
Nemzetközi elszívás: hova mennek a magyar mérnökök?
A magyar helyzetet tovább árnyalja, hogy a tehetséges diákok egy része már eleve külföldi egyetemeket választ. Ezek közül több intézmény kifejezetten népszerű a magyar hallgatók körében:
• Technical University of Munich
• RWTH Aachen University
• Karlsruhe Institute of Technology
• TU Wien
• Delft University of Technology
Ezek az egyetemek nemcsak magas színvonalú képzést kínálnak, hanem erős ipari kapcsolatokkal és nemzetközi karrierlehetőségekkel is vonzzák a diákokat. Sok esetben angol nyelvű programokkal és kedvező finanszírozási feltételekkel dolgoznak, ami tovább növeli az elszívó hatásukat.
Az oktatás kihívása: alkalmazkodni vagy lemaradni
A technológiai környezet gyors változása az oktatást is új helyzet elé állítja. A diákok már egy digitális, gyorsan változó világban nőnek fel, miközben az oktatás sokszor még mindig hagyományos módszerekkel próbálja átadni a tudást.
A mesterséges intelligencia és az élményalapú tanulás lehetőséget adna arra, hogy a képzés vonzóbbá és hatékonyabbá váljon, de ehhez szemléletváltásra van szükség.
A jelenlegi gazdasági környezet egyelőre elfedi a problémát, de nem oldja meg. Amikor a beruházások újra felpörögnek és a gazdaság növekedési pályára áll, a mérnökhiány gyorsan és látványosan jelenhet meg.
A mostani folyamatok alapján nem az a kérdés, hogy szükség lesz-e mérnökökre, hanem lesz-e elegendő szakember a következő növekedési ciklushoz.
