A modern orvostudomány egyre hatékonyabb gyógyszereket és kezeléseket fejleszt, ám van egy probléma, amely az eredmények megbízhatóságát is befolyásolhatja: a klinikai vizsgálatok résztvevői nem mindig tükrözik azon betegek összetételét, akik később valóban megkapják az adott kezelést. A nők, az idősek, a fogyatékkal és a vidéken élők sokszor alulreprezentáltak a kutatásokban. Ez nem pusztán esélyegyenlőségi kérdés, hanem a gyógyszerfejlesztés egyik fontos szakmai kihívása is.

A gyógyszerkutatás vakfoltjai
Fprrás: AI

A szívbetegségeket sokáig elsősorban férfibetegségként tartották számon, miközben a nők körében is a vezető halálokok közé tartoznak. Ráadásul szívinfarktus után a nők nagyobb valószínűséggel halnak meg, mint a férfiak. A háttérben több tényező is áll, köztük az, hogy az orvosi ismereteket jelentős részben férfiakon végzett kutatások alapozták meg.

A probléma nemcsak a betegségek felismerésénél jelentkezik. Ha egy gyógyszer klinikai vizsgálataiban bizonyos betegcsoportok csak kis számban vagy egyáltalán nem vesznek részt, akkor a kezelés hatásairól, mellékhatásairól és biztonságosságáról sem feltétlenül áll rendelkezésre elegendő információ az ő esetükben.

Nem minden beteg illik a kutatások átlagába

A nők klinikai vizsgálatokból való korábbi kizárásának több oka volt. A fogamzóképes korú nőket például gyakran a magzat esetleges károsodásával kapcsolatos kockázatok miatt nem vonták be a kutatásokba. A családi és gondozási feladatok is nehezítették a részvételt, miközben sokáig az a feltételezés élt, hogy a férfiakon szerzett eredmények a nőkre is ugyanúgy érvényesek.

A kutatási gyakorlat azóta sokat változott, de az aránytalanságok továbbra is jelentősek. A Horizon, az Európai Unió kutatási és innovációs magazinjának összeállítása szerint 2017 és 2023 között a nők a szív- és érrendszeri klinikai vizsgálatok résztvevőinek mindössze 41 százalékát tették ki.

A különbség a mindennapi diagnosztikában is éreztetheti hatását. A szívinfarktus klasszikus tünetei között általában a mellkasi fájdalmat vagy nyomást, a bal karba vagy az állkapocsba sugárzó fájdalmat, az izzadást és a légszomjat említik. A nők azonban ezeken kívül hányingert, szokatlan fáradtságot, szédülést vagy a hát felső részén jelentkező fájdalmat is tapasztalhatnak. Ezeket könnyebb más, kevésbé súlyos panaszokkal összetéveszteni.

A kutatási hiányosságok tehát nem feltétlenül a laboratóriumok falai között maradnak. Befolyásolhatják azt is, hogy az orvosok milyen tünetekre figyelnek, milyen gyorsan ismerik fel a betegséget, és milyen kezelést választanak.

Az idősebb betegek is kimaradnak

A probléma korántsem korlátozódik a nemek közötti különbségekre. A klinikai vizsgálatokban gyakran 75 év alatti résztvevőket vizsgálnak, miközben számos betegség éppen az idősebb korosztályban válik gyakoribbá.

Jól érzékelteti ezt egy, a szívelégtelenség kezelését vizsgáló kutatás példája. A vizsgálat résztvevőinek átlagéletkora 67 év volt, és több mint 60 százalékuk férfi. Ezzel szemben Spanyolországban és számos más európai országban a szívelégtelenséggel élő betegek átlagéletkora megközelíti a 87 évet, és körülbelül 55 százalékuk nő.

A különbség azért lényeges, mert a klinikai vizsgálatok eredményei alapján engedélyezett gyógyszereket később egészen más összetételű betegpopulációban alkalmazzák. Ha a kutatásban kevés az idős vagy női résztvevő, akkor az adott kezelés biztonságosságáról és hatásosságáról is hiányosabb lehet a tudás éppen azoknál, akik a legnagyobb valószínűséggel kapják majd.

További nehézséget jelentenek a több krónikus betegséggel élők. Ők gyakran többféle gyógyszert szednek egyszerre, ezért náluk különösen fontos lenne ismerni a kezelések együttes alkalmazásának hatásait. A klinikai vizsgálatokból azonban ez a betegcsoport is könnyen kiszorulhat.

Európai összefogással keresik a megoldást

A kutatási hiányosságok felszámolására indult a READI (REpresentative Clinical Research – ADvancing Inclusivity in Europe) nevű európai projekt, amely azokat az akadályokat vizsgálja, amelyek miatt bizonyos társadalmi csoportok nehezebben jutnak el a klinikai kutatásokig.

A kezdeményezés nemcsak a nőkre és az idősekre összpontosít. A fogyatékkal élők, az etnikai kisebbségekhez tartozók, a vidéki közösségek és más, a kutatásokból hagyományosan kimaradó csoportok részvételét is szeretné elősegíteni.

Az akadályok sokszor egészen hétköznapiak. Egy kutatóhely túl messze lehet a résztvevő lakóhelyétől, a vizsgálatról szóló tájékoztatás nehezen érthető, az időpontok pedig nem feltétlenül egyeztethetők össze a munkával, a családi kötelezettségekkel vagy az egészségi állapottal. Emellett az egészségügyi rendszerrel szembeni bizalmatlanság és az információhiány is visszatarthatja az embereket.

A projekt ezért a klinikai kutatások teljes folyamatát vizsgálja: a vizsgálatok megtervezésétől és meghirdetésétől kezdve a résztvevők bevonásán át egészen addig, hogyan lehet őket a kutatás ideje alatt támogatni.

Ebben a háziorvosoknak és a helyi betegközösségeknek is fontos szerepet szánnak. A háziorvosok például segíthetnek felismerni a potenciális résztvevőket, tájékoztatni őket a kutatási lehetőségekről, és eligazítani őket a jelentkezés folyamatában.

Digitális platform segítheti a részvételt

A READI egyik tervezett eszköze egy nyílt, betegközpontú digitális platform, amely egy helyen tenné elérhetővé a klinikai vizsgálatokkal kapcsolatos információkat. A felhasználók tájékozódhatnának a kutatásokról, megismerhetnék a befogadóbb kutatási gyakorlatokat, és kapcsolatba léphetnének betegszervezetekkel, betegközösségekkel.

A kezdeményezésben a digitális megoldás azonban csak egy eleme a szélesebb szemléletváltásnak. A kutatók, az egészségügyi szakemberek, a gyógyszeripari vállalatok, a betegszervezetek és a szabályozó hatóságok együttműködésére is szükség van ahhoz, hogy a vizsgálatok valóban szélesebb betegkört érjenek el.

A READI 20 ország 88 partnerének részvételével dolgozik. A kidolgozott módszereket klinikai vizsgálatokban és kísérleti programokban is tesztelik, hogy kiderüljön, mennyiben javítható a résztvevők reprezentativitása.

A gyógyszeripar és a kutatói közösség számára ez nem csupán társadalmi felelősségvállalási kérdés. Ha egy gyógyszer forgalomba kerülése után olyan nem várt mellékhatások jelentkeznek, amelyek egyes betegcsoportok korábbi alulreprezentáltságával függnek össze, az senkinek sem érdeke. A megfelelő biztonsági intézkedések mellett ezért egyre inkább az válik alapelvvé, hogy a kutatásokból ne zárjanak ki automatikusan bizonyos csoportokat, hanem teremtsék meg a biztonságos részvétel feltételeit.

A demográfiai változások, a növekvő várható élettartam és az összetettebb egészségi állapotok miatt a klinikai kutatásoknak is alkalmazkodniuk kell a valós betegpopulációhoz. A gyógyszerfejlesztés eredményessége ugyanis nemcsak azon múlik, hogy mennyire korszerű egy új hatóanyag, hanem azon is, mennyire pontosan tudjuk, kiknél, milyen körülmények között és milyen eredménnyel alkalmazható.

A cikk a Horizon, az Európai Unió kutatási és innovációs magazinjának eredeti írása alapján készült. A READI projekt az EU Horizon Europe programjához kapcsolódó Innovative Health Initiative támogatásával valósul meg.