Tíz évig informatikusként dolgozott budapesti nagyvállalatoknál, aztán negyvenévesen elment marhát tenyészteni. Mozsgai József ma limousin tenyészállatokat nevel, és közben AI segítségével olyan gazdaságirányító szoftvert épített, amellyel egy hétszáz tehenes gazdaság egyhavi papírmunkája egyetlen gombnyomás. Arról is beszélt, mire jó az AI a karám mellett, és hol kell határt szabni neki.
Forma-1 és terepjáró
„A tejelő szarvasmarha a Forma-1-es istálló, a húsmarha az offroad kategória” – így magyarázza a különbséget Mozsgai József állattenyésztő mérnök. A tejelő gazdaságban hajnali négykor kezdődik a fejés, a húsmarha viszont legelőn él, villanypásztor mögött, amely telefonon szól, ha elszakad a vezeték, vagy nyitva marad a kapu.
A Mozsi Major tenyészállatokat nevel. A franciaországi Limousin vidékéről származó fajta egyszínű vörös, a szeme, orra és lábvége körül vajszínű a szőre. Finom csontozat, vékony bőr, kiváló izmoltság jellemzi az állatot: a vágásnál kevés megy veszendőbe. Nyugat-Európában séfek élő állatokra licitálnak az árveréseken, hiszen a limousine marha a „tenyész marhák Rolls-Royce-a.
Mozsgai József viccesen azt szokta mondani, hogy „Mercedest szeretnék gyártani, de sajnos csak Rolls-Royce-t tudok”. Az állomány kicsi, de sok a kézi munka, igy az almozás is. Az emberek folyamatosan az állatok között vannak, ezért a bikáik is szelídek.
Mindeközben a tenyésztés géntechnológiára épül. Régen az utódok vizsgálatából derült ki, mit örökít egy bika, ma egy szőrmintából a laborok kiolvassák az állat DNS-ét és akár egy embrió genetikai vizsgálatai alapján meg tudjuk mondani, hogy ha egy adott embrióból majd egy tenyészbikát nevelünk ki, akkor annak a lányai milyen ellési tulajdonságokkal rendelkeznek, milyen mennyiségű és milyen összetételű (zsír- és fehérje tartalmú) tejet fognak adni.
Ezeknek az eljárásoknak köszönhetően egy tejelő tehén éves termelése a hetvenes évek 3600-3700 kilogrammjáról mára 12-14 ezer kilogrammra nőtt. Egy liter tejre vetítve jól láthatóan csökken a termelés karbonlábnyoma is – emelte ki Mozsgai. Szerinte „a legősibb mesterséget a legmodernebb technológiával kell manapság házasítani”, igy dolgoznak ma a modern cowboyok.
Egy nap múlva már nagyobb a kupac
Hogy miért vágott bele sikeres tenyésztőként újra az informatikai munkába? Ahogy a „MI és más – közérthetően a mesterséges intelligenciáról” podcastben felidézte, a fordulat egy januári estén jött, az éves adatszolgáltatás idején. A legeltetési naplóban egész évre le kell írni, melyik állat melyik helyrajzi számú területen tartózkodott, hány hektáron és milyen korcsoportban. Hat hónapos koráig borjú, utána növendék, egyévesen fiatal állat, kétévesen felnőtt, és minden korcsoporthoz más trágyamennyiség tartozik. Ebből kell kiszámolni, mennyi nitrogén terhelte a legelőt, mert ezek jellemzően nitrátérzékeny területek.
„Ha a 180. napról a 181.-re vált az állat, már más trágyamennyiséget kell mellé írni. Egy nappal később sokkal nagyobb kupacot rak le az állam szerint a bocink” – mondja. A gazdák vagy Excelben küzdenek ezzel, vagy szaktanácsadót fogadnak. „Ott ültem fölötte, vakargattam a fejemet, és eszembe jutott a régi informatikai háttér: mi a fenének küzdök én ezzel, amikor egy számítógépnek ez egy csettintés?”
Tenyésztő és informatikus egy személyben
Először fejlesztő cégekre bízta a munkát. Néhány millió forint után rájött, hogy kétszer fizet: egyszer azért, hogy megtanítsa nekik a szakmáját, aztán azért, hogy levizsgáztassa őket, megértették-e. „Általában az állattenyésztő nem érti az informatikust, az informatikus pedig nem érti az állattenyésztőt. Bennem megvan mindkettő, és van saját gazdaságom, ahol ki is tudom próbálni.”
Végül maga ült le a feladathoz, a gazdálkodás után napi tíz-tizenkét órában. A kódolást a mesterséges intelligencia végezte: Mozsgai szerint egy olyan eszköz, mint a Claude Code, mára át tudja venni a programozó munkáját. A hangsúly ettől a szakmai, domain tudásra és a rendszertervezésre kerül.
A vibe codingtól, a gépnek odavetett ötletekből születő programozástól határozottan elhatárolódik.
„Ha azt mondom, hogy kérek egy állattartást segítő szoftvert, ami mutatja, kit adtam el, és kinek mikor született borja, abból sosem lesz használható program. Kell hozzá terv, megvalósítási lépések, fázisokra bontás, tesztelés és tesztüzem” – sorolja.
Daisy a karám mellett
A rendszer neve DAISY (Data-Assisted Intelligent System), ami angol nyelvterületen tipikus tehénnév, mint nálunk a Riska vagy a Böske. Mobilra optimalizált, mert a karám mellett a jegyzetfüzet koszos lesz, elázik, a laptop pedig nem bírja a sarat és még sok minden mást.
Sok esetben persze a telefont nyomkodni is képtelenség, ha például az állatorvos épp vállig benyúlt egy tehénbe. Ezért DAISY szóban is működik. Az inszeminátor megkérdezheti, mivel kezelték utoljára az állatot, és a rendszer elmondja, hogy méhgyulladás miatt kapott antibiotikumot. Utána bediktálhatja az új leletet, vagy elindíthat egy kezelési protokollt. DAISY minden diktált adatot visszaolvas, és csak megerősítés után ment, mert bőgő tehenek és csattogó kapuk között könnyű félrehallani valamit.
„Sokat hallunk arról, hogy kitörnek az AI ügynökök, és tönkreverik a világot. Ez sosem a mesterséges intelligencia hibája, hanem emberi hiányosságé: nem adták meg, nem szabták meg neki a határokat.”
A bétaverzió áprilisban jelent meg, és október elsejéig ingyenes volt. Ezalatt 145 gazdaság regisztrált, hatvan az adatait is feltöltötte, az adás idején pedig már 19 gazdaság fizetett elő. Egy hétszáz tehenes gazdaságban a pároztatási napló elkészítése egyhavi munka, mert minden állat tízjegyű azonosítóját egyenként kell beírni egy webes űrlapba, DAISY-ben ugyanez egy gombnyomás. Mozsgai becslése szerint egy háromszáz állatos gazdaság hetente akár egy napnyi adminisztrációt spórolhat meg.
KapuS Pista helyett
A mérlegnél RFID-olvasó azonosítja a belépő állatot, a kijelzőn pedig megjelenik, van-e teendő az állattal, a súlya rögtön rögzül, a válogatókapu pedig előre beállított szempontok szerint tereli tovább. „Azt mondjuk a Pistának, hogy jobbra az üszőket, balra a bikákat, Pista elnézelődik, és az üszők közé zárja a bikákat. Akkor hajthatjuk fel megint mind a száz állatot.”
Mozsgai szerint azonban a cél nem a gondozó kiváltása: az ember ott lehet, ahol nagyobb szükség van rá, például a vérvételnél. Az informatikában is átrendeződést vár: kevesebb dobozos szoftvert, több testre szabott fejlesztést, és visszatérnek a cégen belüli informatikusok. Szerinte Steve Jobs is így gondolkodhatott, amikor bevezette az iPhone-t: „Nem kell, hogy a felhasználó értsen az informatikához, az informatikának kell értenie a felhasználóhoz.”
A legfontosabb mutató közben egyszerű maradt: minden tehén-anyának évente egy borjút kell hoznia, ez pedig csak akkor sikerül, ha az állat jól érzi magát. „Nyáron a negyven fokban izzadok, miközben a villanypásztort javítom, az állataink pedig a hűs lombok alatt kérődznek, és nézik, hogyan dolgozom. Ilyenkor elgondolkodom, vajon melyikünk is a marha kettőnk közül.”
A teljes beszélgetés a miesmas.hu alatt hallgatható meg.
A cikk szerzője, akinek a megírásban a felvétel alapján Claude segített, a minden szerdán új adással jelentkező „MI és más – közérthetően a mesterséges intelligenciáról” podcast szerkesztő műsorvezetője.
Az összes eddigi adás elérhető a Youtube-on és a Spotify-on, minden más a műsor Linkedin és Facebook oldalán.
