Új trend van felgyorsulóban az amerikai után az európai iparban is: az Ázsiába telepített gyártás visszahozatala, amit „reshoringnak” vagy „onshoringnak” neveznek. A lépés szakértők szerint létfontosságú üzleti stratégia, amit a geopolitikai helyzet és a pandémia okozta ellátási nehézségek gyorsítottak fel.
Az elmúlt két évtizedben az iparvállalatok rengeteg termék gyártását helyezték át főként Kínába, hogy csökkentsék a munkaerőköltségeket, javítsák a jövedelmezőséget. A háború és a pandémia okozta ellátási lánc nehézségek most újragondolásra kényszerítik a vállalkozásokat.
Szakértők szerint a visszatelepülésekhez erőteljesebb politikai nyomásra és kézzelfogható támogatásra van szükség az Európai Uniótól és a tagországok kormányaitól. Jó példa erre az Európai Bizottság által hozott EU chiptörvény, amely 43 milliárd eurós támogatást ír elő. Brüsszel célja, hogy 2030-ra megduplázza az európai félvezetőgyártás részesedését 20 százalékra.
Akiknek sikerült, és akiknek nem
Számos példa található már a végrehajtott európai visszatelepülésekről. A düsseldorfi székhelyű C&A kiskereskedelmi csoport új textilgyárat nyit Németországban, ahol évente 400 ezer farmert gyártanak majd. A Volvo Car AB svéd autógyártó bejelentette, hogy 2025-ben egy harmadik gyárat épít Európában – olvasható a The Washington Post egy korábbi cikkében.
A reshoring azonban nem csupa sikertörténet. Az olasz Manuli Rubber Industries SpA, egy hidraulikus berendezéseket gyártó olasz multinacionális vállalat elnök-vezérigazgatója már azt gondolta, hogy visszahozta az ellátási láncát Kínából, és Európában – Németországban, az Egyesült Királyságban és Luxemburgban – talált acélipari beszállítókat.
Miután elindult az orosz-ukrán háború a cég elnök-vezérigazgatója felfedezte, hogy új beszállítói mindannyian a háború sújtotta mariupoli gyárból szerzik be nyersvasat, ami újabb bizonytalansággal fenyegetett. Így a cég most azt tervezi, hogy Indiából vásárolja a szükséges acélárukat.
Az EU a napenergia-gyártást építené újra Európában
Az Európai Bizottság „bármit megtesz”, hogy újjáépítse a napenergia-berendezésekhez szükséges alkatrészeket gyártó európai ipart – jelentette ki még tavaly márciusban az EU energiaügyi biztosa. Az orosz energiaforrásokról való leszakadás érdekében ugyanis fel kell gyorsítani a megújuló energiákra való átállást – olvasható a Reuters tudósításában.
A napenergiára vonatkozó stratégia megkísérli felgyorsítani az engedélyezést, amely eddig visszatartotta a telepítéseket, több napenergia-vásárlási megállapodást is támogatva kiépíti Európa napenergia-gyártási kapacitását.
A SolarPower Europe iparági csoport szerint megfelelő szakpolitikai támogatással az EU napenergia termelése 2030-ra meghaladhatja az 1000 GW-ot, szemben a mai 165 GW-tal, feltéve, ha sikerül leküzdeni a rövid távú akadályokat.
Közvetett ösztönző a zöldpolitika, kihívások a humánerő piacon
Az EU világjárvány utáni 750 milliárd eurós NextGeneration alapja a vállalatok zöld vagy digitális fókuszú projektjeihez állnak rendelkezésre. Ha a beszállítók közelebb tudnak kerülni az üzemekhez, azzal korlátozható a szén-dioxid-kibocsátás is.
Az átálláshoz nagyszámú, a jövő digitális tudásával felvértezett szakemberekre, mindenekelőtt nérnökökre van szükség a csúcstechnológiás gyárak betelepítéséhez. Az európai gyógyszeriparnak pedig folyamatos gondot okoz az USA-ba irányuló agyelszívás.
A megoldást az automatizálás, az Ipar 4.0 technológiák, a mesterséges intelligencia-alkalmazások és az ipari robotok növekvő felhasználása jelentheti, a versenyképes helyi termelés megteremtéséhez.
A fokozódó európai digitalizáció nyomán maguk az ázsiai cégek is hajlandóak közelebb költözni a felvevőpiacukhoz. Így tett egy japán robotgyártó, amely üzemével egyenesen Európába költözött, a rövidebb szállítási útvonalak és az ellátási lánc biztonsága érdekében.
A következő három év az automatizálás és a robotizáció soha nem látott felgyorsulását fogja mutatni, hogy megbirkózzon a munkaerőhiánnyal és a magasabb személyi költségekkel Európában és az Egyesült Államokban. A nagymértékben automatizált gyártási folyamatok a 2021-es 18-ról 2024-re 47 százalékra emelkednek, és ugyanez vonatkozik az elosztóközpontokra is (2021: 3; 2024: 27%) – áll a The Business Continuity Institute(BCI) tanácsadó cég tavalyi kutatásában.
Ahol a digitális tudást adják a reshoringhoz
A sportcipők már évek óta a távol-keleti gyártás szinonimái, a hosszú szállítási útvonalak pedig jelentős CO2 lábnyomot hagynak maguk után. Ezen kívánt változtatni a francia textilgyártó Chamatex Group, az ASF 4.0 (Advanced Shoe Factory 4.0) projektjével visszahozva Franciaországba a sportcipőgyártást.
Még mielőtt a franciaországi Ardèche régióban megépült volna a gyár, be kellett bizonyítani, hogy a sportcipőgyártás maximálisan automatizálható, és nagyon nagy sorozatgyártásban is elő lehet majd állítani. A csoport elnöke szerint azt is be kellett bizonyítani, hogy az üzem versenyképes áron tud cipőt készíteni, amihez automatizált gyártási háttérre volt szükség.
A tudást szállító cégek közül a választás a Siemens-re esett, a német nagyvállalat szakértői a kezdettől követték a folyamatot, az üzemi szimulációt használó megvalósíthatósági tanulmányoktól a végleges döntésig.
A technológiai partner szerepe többek között az volt, hogy bemutassa a hagyományosan manuális iparág automatizálásának és digitalizálásának lehetőségét. A Siemens csapata a Tecnomatix Plant Simulationt használta fel a virtuális gyár létrehozatalához, amiben számos különböző forgatókönyvet lehet tesztelni a megfelelő döntések meghozatalához. A Chamatex ennek eredménye alapján adott zöld utat a projektnek, amelynek az automatizálását is a Siemens segítette.
Teljes körű automatizálás az ASF 4.0-hoz
Az üzembe állított gépek többségét a gyártóik szabadalmaztatták az automatizált cipőgyártásra. A berendezéseket Simatic S7-1500 vezérlőkkel látták el, így azok az OPC UA nyílt protokollon keresztül kommunikálnak egymással.
A SCADA rendszer a Simatic WinCC OA-n (Simatic WinCC Open Architecture) alapul, amely hozzáférést nyújt a felhasználóknak a böngésző alapú kliensek képernyőihez. A Simatic megoldás rugalmasan igazodik ahhoz, hogy a Chamatex többféle márkának is – Babolat, Millet és Salomon – gyártson cipőket.
A Scalance – a gyár összes technológiájának kommunikációs megoldása – az OT (operációs technológia) középpontja. A Sinema Remote Connectnek köszönhetően pedig a karbantartási és diagnosztikai műveletek végezhetőek el akár távolról is.
Számos érzékelőt (köztük a Simatic RFID chipeket) telepítettek a gyártósorra, az információkat automatizált formában továbbítják, hogy tájékoztassák a kezelőket a cipőgyártás aktuális állásáról, de azok riasztásokat is küldenek meghibásodás esetén.
Jövőre várhatóan már 500 ezer pár cipő hagyja el a gyárat, amelyhez újabbakat tervez a vállalatcsoport. Ezt a technológiai koncepció is lehetővé teszi, sőt a projekt a digitális átalakulás példájaként szolgálhat más hagyományosan manuális iparágakban, például a csokoládégyártásban vagy az ékszergyártásban.
A „Kína plusz egy” stratégia
A Kínából való teljes kiköltözést ugyanakkor nem tartják valószínűnek a szakértők. Inkább az a forgatókönyv képzelhető el, ami a nyilvánosságban „Kína plusz egy” koncepcióként terjed, és ami lényegében azt jelenti, hogy a meglévő kínai gyártóbázisok mellett épüljenek Kínán kívül máshol is ilyen üzemek – olvasható az Upply francia teherszállítási piactér blogjában.
De mely térségek jöhetnek szóba „plusz egyként”? Az EU Kereskedelmi Kamarájának a felmérése szerint a Kínából való kiköltözést fontolgatók fele Európát vagy Délkelet-Ázsiát említette potenciális helyszínként.
Az Európába való visszaköltözés esetén viszont a többség a közép-kelet-európai országokat részesíti előnyben, földrajzi közelségük és a nyugat-európaiakhoz képest lényegesen alacsonyabb munkaerőköltségük miatt.
A régión belül a reshoring legnagyobb haszonélvezője egy 2020-as felmérés szerint abszolút értékben Lengyelország, évi 8,3 milliárd dollárnyi hozzáadott értékkel. A térségen belül még Szlovákia (+ 2,84%), Csehország (+ 2,75%) és Magyarország (+ 2,36%) profitál a legtöbbet ebből a trendből.
