Egy évtized alatt hatalmasat fejlődött az okostelefon-technológia, a kezdeti funkciók kihívást jelentő esetlenségein viszonylag hamar túlléptek a gyártók, sok esetben úgy, hogy észre sem vettük. A legjellemzőbbeket gyűjtötte csokorba az egyik ismert nemzetközi szakportál.
A mai okostelefonok talán nem olyan izgalmasak, mint az évtized eleji modellek, de az új készülékek minden tekintetben óriásit javultak. A kamera minőségétől és az akkumulátor élettartamától kezdve a töltésig és a csatlakoztathatóságig hatalmas ugrást tennénk, ha a 2011 -ben vagy 2012 -ben vásárolt okostelefonról frissítenénk. Léteznek ugyanakkor olyan korai okostelefon-problémák is, amelyeket a modern típusok nagyrészt megoldottak anélkül, hogy észrevettük volna – olvasható az Android Authority cikkében.
Az OLED képernyőkön már nincsenek beégetett elemek
Az akkori telefonok vagy LCD, vagy OLED képernyővel voltak felszerelve. Az LCD addigra már bejáratott technológiának bizonyult nagyobb képernyőjű eszközökön is, ott kisebb volt a kihívás.
A korai OLED képernyők egyik legnagyobb problémája viszont az volt, hogy a rajta megjelenő egyes elemek véglegesen „beégtek” a kijelzőbe. Nem volt ritka, hogy a felhasználók folyamatosan észlelték kezdőképernyőjük árnyékát régi OLED telefonjuk más oldalain.
A képernyő beégése még 2021-ben sem tűnt el teljesen, de a szakportál szerint az ezen a területen elért eredmények és a gyártók által kidolgozott intézkedések nagyban segítettek enyhíteni ezt a problémát.
A korábbi OLED-ek megtekintési élményben sem hozták a várt formát. Nehéz volt a korai OLED -eket közvetlen napfényben nézegetni. A mai panelek már könnyű szabadtéri olvashatóságot kínálnak.Az évek során az OLED kijelzők ára is némileg csökkent, így ma már a közép- és belépőszintű telefonokon is megtalálható.
Tárolási problémák kipipálva
Az okostelefon-korszak kezdetén különösen nagy kihívás volt a tárolási kapacitás, ami a hónapok és az évek múlásával vadul lelassult. Egy évtizeddel ezelőtt a belépőszintű eszközöktől maximum 4GB tárhelyet várhattunk el, a középkategóriásokat 8 GB-tal árulták, a prémiumkategóriásokat pedig 16 GB, 32 GB vagy 64 GB-tal.
Még ez utóbbiak sem bizonyultak elégnek, ezért a korai okostelefonoknál a tárhelyhiány volt az egyik legnagyobb probléma. Egy évtizeddel később a tárolás már közel sem olyan nagy gond, mert a gyártók növelték a kapacitásokat, ma már nem ritkák a 128 GB –os modellek sem.
A felhőalapú tárolás is segített a tárhely probléma megoldásában. Igaz, hogy a Google Photos felhagyott ingyenes korlátlan tárolási funkciójával, de15 GB ingyenes tárhelyével továbbra is a lehetővé teszi a fotók és videók biztonsági mentését. A Google Drive is megfizethetőbbé vált, a 100 GB-os tárhely havidíja a korábbi dollárról 2 dollárra csökkent.
Végül, a fényképek és a videók manapság kevesebb helyet fogyasztanak. Ez a HEVC(High Efficiency Video Codec) és a HEIF (High Efficiency Image File)tapusú fájloknak köszönhető, ami azt jelenti, hogy a nagy felbontású pillanatfelvételek és videók kevesebb helyet foglalnak el, de mégis ugyanolyan kiváló minőséget nyújtanak. A népszerű videószolgáltatások, például a YouTube és az Instagram is támogatják a HEVC-t.
Így váltsunk profiként új telefonra
A régi „szép” időkben készülékváltáskor még manuálisan kellett átvinni a névjegyeket, az évek során már ezt a problémát is sikerült megoldani. Manapság az új telefonon bejelentkezünk Google-fiókunkba, és onnantól minden kapcsolatunk szinkronizálva van.
A Google -fiók azt is jelenti, hogy gyorsan hozzáférhetünk az e -mailjeinkhez, a streaming zenei könyvtárhoz, a fényképek biztonsági mentéséhez stb. Mi van, ha mindent át szeretnénk vinni egyik telefonról a másikra? Erre is vannak megoldások.
A mai Android telefonok rendelkeznek a Google-on keresztül elérhető elsődleges megoldással, amely lehetővé teszi, hogy mindezeket a biztonsági mentésből telepítsük az új telefonunkra. És ha ez nem elég, az Android OEM -ek gyakran rendelkeznek saját adatátviteli eszközökkel, így gyorsan elérhető, hogy az új telefon a kívánt módon működjön. Nem olyan zökkenőmentes, mint az Apple funkcionalitása, de mindenesetre nagyon jó – írja a szakportál.
Zoomoljunk könnyedén
A korai korszakban igen rosszul működött az okostelefonos zoom, mivel az akkori készülékek csak a hátsó kamerájuk tisztán digitális zoomjára támaszkodhattak. Manapság viszont már vannak olyan csúcskategóriás telefonok, amelyek 2-szeres, 3-szoros vagy 5-szörös kamerarendszerűek, amivel a profi fényképezőgépekhez hasonló teljesítményre képesek. Akár kétféle teleobjektívvel rendelkező telefont is találhatunk, az egyik a rövid hatótávolságú, a másik pedig a nagy hatótávolságú fényképezésre alkalmas.
Bár nem minden telefonban találunk többkamerás rendszert, de még ezekben is jelentősen javult a zoom technológia. Ez a továbbfejlesztett hibrid zoom technológiának köszönhető, mint a Google Super Res Zoom vagy a Samsung Hybrid Optic Zoom.
Ma már alapértelmezett a HDR fotózás
A korai okostelefonok egyik legnagyobb problémája az volt, hogy a HDR(High Dynamic Range) fényképezés elég rossz minőséget adott. A hagyományos HDR több képkockát egyesít különböző expozíciókon, így széles dinamikatartományú képeket készít. Vagyis kiveheti a részleteket a kép sötétebb területein anélkül, hogy a részleteket feláldozná a világosabb részekben és fordítva.
A korai okostelefonok HDR -je rendkívül megbízhatatlan volt. Ennek oka az volt, hogy a korai telefonkamerák és processzorok nem tudtak több képet elég gyorsan rögzíteni és kombinálni ahhoz, hogy megakadályozzák a szellemképek kialakulását.
A HDR azonban jelentős frissítést kapott a 2010-es évek közepén, köszönhetően a Galaxy S5-nek. Ezek az eszközök valós idejű HDR-fotózást hoztak létre gyorsan egyesítve a képkockákat, megakadályozva az elmosódást, vagy a szellemképek kialakulását. Azóta a Samsunghoz és a Google -hoz hasonló gyártók is a HDR módot teszik alapértelmezetté fényképek készítésekor.
Minőségi ugrás az ujjlenyomat-olvasóknál
Régebben PIN –kóddal vagy képernyő feloldási mintával lehetett biztosítani a telefonunk védelmét. Egy évtizede még ritkaságszámba ment az ujjlenyomat –olvasó használata, ezek egyike a Motorola Atrix modellje volt, de mind a feloldási sebességben, mind a pontosságban komoly hiányosságai voltak, főleg a mostaniakhoz képest.
Manapság már mind az ujjlenyomat vagy az arcalapú feloldás elérhető az okostelefonok meghatározó részében, persze főleg a prémiumkategóriákban. Nem ritka ugyanakkor, hogy ujjlenyomat -szkennereket találunk a 150 dollárnál olcsóbb telefonokon is, mint például a Moto E és a Nokia 2.4.
A mai ujjlenyomat -olvasók nagyrészt gyorsak és nagyon pontosak. Ezek a szkennerek nemcsak a telefon feloldásához használhatók, hanem az alkalmazások és a weboldalak is lehetővé teszik az ujjlenyomat használatát a bejelentkezéshez. Sőt ma már a legtöbb eszközön léteznek ujjlenyomat-védett fájlszéfek is.
