Ahhoz, hogy az internetképes eszközök bárhol a világon kapcsolati pontot találjanak maguknak szükség lesz a műholdas hálózatokra is. A klasszikus vezeték nélküli hálózatok ugyanis a Föld felszínének az egyötödét tudják csak lefedni.
A következő években egyre nagyobb szerephez jutnak a dolgok internetében(IoT) a műholdak, amelyek szakértők szerint tényleg megteremthetik az átmenet nélküli(seamless) és világméretű hálózati rendszert. Öt év múlva már legalább 24 millió olyan internetképes eszköz működik a világon, amely képes lesz a műholdas kapcsolódásra (is) – derül ki az ABI Research kutatásából.
Az elemzés szerint a lehetőségnek az egyik fő haszonélvezője a mezőgazdaság lehet, amely a jelenlegi földfelszíni infrastruktúrákat kevésbé megbízhatónak ítéli, gondoljunk csak az esetleges kedvezőtlen domborzati viszonyokra.
Ma még a piac kis szelete épül erre a technológiára
A hagyományos celluláris hálózatok ugyanis a Föld felszínének csak a 20 százalékát tudják lefedni, szemben a műholdas hálózatokkal, amelyek a földgolyó északi sarkától a déliig a teljes felületet képesek átfogni – mutat rá a kutatás. A piacnak ma még nagyon kis szelete használja a műholdas kapcsolódás lehetőségét, de a technológia óriási üzleti potenciált rejt.
A mezőgazdaság mellett jelentős felhasználója lesz a műholdas kapcsolódásnak a tengerhajózás, vagy a légiközlekedés, de profitálhat belőle az ingatlannyilvántartás is. Néha jól jön a földfelszíni és a műholdas technológia kombinációja is, mint az már megtörtént az európai légiközlekedésben, ahol ezt a kombinációt a fedélzeti netezésre használják.
Tavaly év eleje óta működik az első európai műholdas és földi kombinációjú repülőgépes fedélzeti rendszer (European Aviation Network – EAN). A projektben a földi hálózatot és szolgáltatást a Deutsche Telekom (DT) képviseli, a műholdas szolgáltató Inmarsat és a két technológiát közös tető alá hozó fejlesztő, a Nokia.
A földi átjátszó hálózat speciális LTE antennákra és bázisállomásokra épül, utóbbiból az induláskor 30 európai országban 300-at helyeztek el. Ebből öt Magyarországon létesült. A hálózat az európai légtér mintegy 5000 kilométernyi szakaszát fedi le, a legkeletibb és a legnyugatibb fekvésű bázisállomás között több mint 3000 kilométer a különbség.
A rendkívül nagy forgalmú európai légtér indokolta az integrált rendszer kiépítését a fedélzeti internetezés biztosítására. Az egyre növekvő adatátviteli igényt csak műholdas átvitellel nem lehet jó minőségben megoldani. A földi hálózat gyenge pontját, vagyis azt, hogy víz feletti repülésnél kiesik a földi hálózat, viszont a műhold tudja orvosolni.
Versenyre késztetett hagyományos műhold gyártók
Vannak már olyan gyártók is, amelyek nyomkövető és felügyeleti rendszereket fejlesztettek nano-műholdakra. Ahhoz, hogy ezek még költséghatékonyabban hasznosítsák a nanotechnológiát, szükség lesz a szoftveralapú rádiótechnológiára(SDR) is.
A hagyományos nagy műholdakat gyártó cégeknek, így az Inmarsatnak, vagy a GlobalStarnak egyre nagyobb versenyre kell felkészülniük az olyan új kihívókkal szemben, mint az Amazon, vagy Elon Musk űrtechnológiai cége a SpaceX. Utóbbiak alacsony pályán keringő( Low Earth Orbit – LEO) műholdakat bocsátanak pályára.
A LEO műholdak ma még meglehetősen költségesek, de hosszabb távon IoT célú felhasználásra olcsóbbak lehetnek a hagyományos műholdas megoldásoknál. A verseny az elemzők szerint jót tesz majd az erre épülő szolgáltatások árazásának is, és eljöhet az idő, amikor a műholdas hálózatok könnyebben felvehetik a versenyt a földfelszíni hálózatokkal is.
