Vegyes tapasztalatokkal telt el az első hét a járványhelyzet által teljesen átírt hazai közoktatási rendszerben. Több technológiai cég és szervezet is próbált a maga eszközeivel segíteni. Az egyik legtöbb gondot ugyanakkor a váltásra való felkészítés hiánya okozta – derül ki a Koren Balázs tanárral, a Hipersuli szakmai vezetőjével folytatott beszélgetésből.

„Ami elindult most Magyarországon az oktatásban az inkább távoktatás, mint digitális oktatás. A digitális oktatás lényege ugyanis, hogy abban digitális eszközökkel oktatunk. A hagyományos értelemben vett digitális oktatás ugyanakkor önmagában egy jóval könnyebb platform, mint ami most van” – tisztázza az alapfogalmakat Koren Balázs.

A kapcsolattartási kényszerhelyzet által szült megoldások

Az oktatás alapvetően három fő pillérből áll: az új ismeret átadása, annak gyakoroltatása, a harmadik pedig a számonkérés. Most bejött egy negyedik láb is: a kapcsolattartás, ami eddig teljesen természetesen működött.

A tanár közvetlenül tudott kommunikálni a vele szemben ülő diákkal, kontrollálni a munkáját. Az új helyzetben erre nincs mód, a digitális oktatást most épp a kapcsolattartás kényszerhelyzete hozta előtérbe.

„Azért is nevezzük ezt inkább távoktatásnak, mert az ország iskoláinak a jelentős részében a digitalizáció ma még legfeljebb a kapcsolatfelvétel új módszereinek a megteremtéséig jutott el. Ez maximum azt jelenti, hogy a tanár e-mailen elküldi a feladatsort a szülőnek, aki azt kinyomtatja, a tanuló megcsinálja a feladatot, lefényképezik és visszaküldik a tanárnak. Ez csupán digitális eszköz használat a jelen helyzet megoldására” – húzza alá a szakértő.

Hozzáteszi: nem a pedagógusok hibája, hogy nincs még a repertoárjukban többolyan eszköz, amivel akár távolról követhetően is mindent meg lehet oldani, vagy azért, mert ezek az eszközök még nem jutottak el mindenkihez, vagy azért mert eddig még nem is igazán volt rá szükségük.

A tanárok körében elég nagy számban vannak nyugdíj előtt pár évvel álló pedagógusok is, akiknek már nem kellett a technológiai újításokat elsajátítani. Most viszont ők is bele vannak kényszerítve ebbe a helyzetbe.

Fontos lenne a fogalmak tisztázása is

Mindenki mást ért mindenen. Ezért nagyon fontos lenne a fogalmak definiálása. Jó tapasztalat ugyanakkor, hogy végül is minden iskolában találtak valami megoldást erre a kényszerhelyzetre – mondja Koren Balázs.

Megjegyzi: nem kell lenézni azokat sem akik, csak az e-mailes megoldást tudták megtalálni. Van ahol Google Classroommal, Office 365-tel Teams videochatekkel oldják meg, ami már tényleg digitális oktatás. Ez most a két véglet. Olyanról még nem hallottam, hogy valaki postán küldené el a feladatokat és postán kérné vissza. Noha ad abszurdum ez is egy megoldás lehetne erre a helyzetre. Jó hír, hogy annyira azért már mindenki digitális, hogy legalább az e-mailes megoldás működik, feltéve ha adottak hozzá a technikai feltételek.

Egyszerű, áthidaló megoldás enyhíthetett volna a nehézkes induláson

Nem volt felkészülési idő, pedig egy teljesen egyszerű lépés sokat segített volna mindenkinek. Áthidaló megoldás lett volna, ha múlt hétfő reggel mindenki bevitte volna a családban rendelkezésre álló, vagy a szomszédtól kölcsönkérhető összes használható digitális eszközt.

Az iskolai rendszergazdák pedig feltelepíthették volna ezekre az eszközökre az előbbiekben felsorolt digitális kapcsolattartási formák valamelyikét, aminek segítségével a tanár tisztában lett volna, hogyan tudja az átmeneti helyzetben elérni a diákot. A diák és nem mellesleg a szülő is tudta volna, hogyan kell használni az eszközt, amivel elérhetőek a házi feladatok és a tanórákhoz szükséges más egyéb digitális tartalom.

„Jó lett volna egy távoktatás-kezdő szülői értekezlet is, ahol a tanárok a szülőket is tudták volna tájékoztatni arról, hogy a következő héttől milyen platformot használnak majd, ezzel nagyon sok időt lehetett volna nyerni. A szülők bevonása és tájékoztatása különösen fontos most” – emeli ki Koren Balázs.

Mivel ez a lépés kimaradt, úgy véli, hogy nagyon sok helyen az első pár nap arról szólt, hogy először kérdőívekkel mérték fel az iskolák milyen eszköze is van a diáknak, hogyan tud a világhálóra csatlakozni, milyen operációs rendszerrel dolgozik. Így az első két-három nap elment az eszköz és az internetkapcsolat felmérésével, ami minden érintettnek okozott kisebb-nagyobb nehézséget.

A digitális oktatásba valamilyen szinten már korábban is bekapcsolódott iskolákban valamivel jobb a helyzet, mert ott már van valamilyen használható digitális eszköz és platform, és a tanárok is felkészültebbek, mint máshol.

A Hipersulikban például hétfőn tartottak is egy 80 fős tanári Teams megbeszélést, amin kialakult egy lelkes önsegítő kör is. A tanári közösség az iskolabezárások hírére azonnal aktivizálta magát és 24 órán belül elérhetővé tettek egy olyan javaslatcsomagot, amely a szülőknek és pedagógusoknak is alapvető segítséget nyújt a távoktatás kialakításában. A Telenor által létrehozott digitális iskolahálózatba jelenleg 32 iskola van bekötve, ami több mint 9 ezer diákot ér el.

Országos összefogás kellene a fehér foltok megszüntetésére

„Azokban az iskolákban van gond, ahol a tanulóknak otthon nincs semmilyen internetelérése, vagy megfelelő eszköze. A helyzet megoldására országos összefogásra lenne szükség, hogy ezekre a helyekre is eljusson a világháló, és legalább egy táblagép. Legalább egy olyan kijelző méret kell ugyanis, amin lehet rendesen szövegeket olvasni, az okostelefoné nem ilyen ” – hívja fel a figyelmet a szakértő.

Szerinte egyébként a hibrid, vagyis a 2in1 eszközök lennének az optimálisak.A hibrid eszköz képernyőjére is lehet írni, könnyen kezelhető. A tablet pedig egy jó köztes megoldás lehet. Ha legalább szövegolvasásra tudja használni a diák, már nyert vele.

Számára is elképesztően jó látni, hogy mennyien próbálnak segíteni, akár a közösségi médián keresztül, akár más módon. Az önszerveződő csapatok között említi az amanoba.com-ot, amelynek a tagjai teljesen önkéntes alapon megpróbálnak azoknak a szülőknek, iskoláknak segíteni, ahol még az útkeresés fázisában vannak, vagy eldőlt már a platform, de még csak ismerkednek vele.

Kényszerből előny? A jövő a négynapos iskolai, egynapos távoktatásé?

A következő hetekben az összerázódás időszaka jön, mindenkiben alapvetően van még egy halvány remény, hogy ez csak átmeneti helyzet lesz, és valamikor visszaáll a normál munkarend. A következő hetek arról szólnak majd, hogy meddig tart az átmenetiség, a kényszermegoldások fenntarthatóak-e egy-két hónapon át, ha nem, akkor oda is kell keresni egy másik megoldást.

Koren Balázs úgy véli, előremutató lehet a most szerzett tapasztalat a jövőre nézve is. Ha egy diák például elmegy síelni, vagy lebetegszik, akkor lesz most már a tanárnak olyan eszköze, amivel ilyen helyzetben is el tudja érni a diákot, el tudja juttatni hozzá a feladatokat, és a diák is tud hosszabb kiesés nélkül tanulni.

Még hosszabb távon lehetséges az is, hogy az érettségi évében a végzősök négy napos iskolai oktatásban és egynapos távoktatásban részesülnek, utóbbiban a diák maga oszthatja be az idejét. Ez jobban felkészítheti az egyetemre is, ahol már úgyis elvárás a teljesen önálló tanulás.

„Elképesztően nagy teher hárul most a szülőkre, akik a távoktatás mellett homeoffice-ban dolgoznak. Az egész dolognak ugyanakkor előretekintve hihetetlen pozitív kimenetele lehet, hogy most egy olyan generáció nő fel, amely már meg fogja tudni tanulni, hogyan ossza be a saját idejét” – hangsúlyozza a szakértő.