Művészet és művészek a digitalizáció korában. Átok vagy áldás a kultúra világát (is) felforgató technológiai fejlődés? A téma legutóbb a Telekom MOST Fórum rendezvénysorozatán került terítékre.
Lehet, hogy egy robot lesz a jövő Mozartja? Készíthet-e újabb portrét a mesterséges intelligencia a mosolygó Mona Lisáról? Vagy korunk legnagyobb művésze továbbra is az ember marad, aki ezt a fajta intelligenciát megalkotja?
A digitalizáció a közönséget is alkotóvá teheti
A kreatív, alkotói gondolkodást és az intuíció képességét évezredek óta az emberi elme és lélek legalapvetőbb képességeként tartjuk számon. De van-e jelentősége annak, hogy egy alkotást a lélek rezdülései szülnek, vagy az ember által megadott számsorok alapján egy algoritmus hozza létre, – ha a végén nem tudunk különbséget tenni az elkészült mesterművek között?
A digitalizáció és a kultúra viszonya vizsgálható a közönség oldaláról is. Sőt, a digitalizáció révén a közönség maga is alkotóvá válhat. Továbbmenve, épp a technológiának köszönhetően minden eddiginél több kulturális terméket fogyasztunk, amelyek helyszíne már nem csak a múzeum, a koncertterem, a színház vagy a mozi lehet.
Sokan tartanak a műszaki fejlődés lélekölő, kultúraromboló hatásától is, miközben számos jó példa bizonyítja a technológia értékmentő funkcióját, egy-egy ötletesen felhasznált digitális eszköz révén. Vegyük példaként a párizsi Notre Dame-ban bekövetkezett nagy károkat okozó tüzet, ami tönkretette az épület tetőszerkezetét, és amit a közelmúltban készült lézeres „szkennelésnek” köszönhetően mégis szinte tökéletesen lehet majd rekonstruálni.
A Telekom idén indult innovációs rendezvénysorozatán eddig az egészségügyről és a munkaerőpiacról esett szó. (Utóbbiról itt számoltunk be). Az e havi témát, a kultúra digitalizációját öt szakértő – Szentesi Éva író, a WMN főmunkatársa, German Kinga, a MOME egyetemi docense, Kónya Béla, a Ludwig Múzeum Műtárgyvédelmi és Restaurátor Osztályának osztályvezetője, Gyires-Tóth Bálint, a BME egyetemi adjunktusa és Vajdai Vilmos, a Katona József Színház színésze, a TÁP Színház alapítója bevonásával vitatták meg.
„Élvezem, hogy az új digitális médiának köszönhetően ennyire közel kerültek hozzám az olvasóim, ahogy az is nagy élmény, hogy én magam is szinte testközelből követhetem a hozzám közel álló művészeket” – mondta Szentesi Éva.
Vajdai Vilmos is előszeretettel alkalmazza az új technológiai eszközöket, hogy ezek segítségével bontsa fel a műfajok, előadásmódok kereteit, hogy ennek révén újszerű színházi élményt teremtsen.
Mennyit ér a robot által kreált műalkotás?
„A jövő művészete már elkezdődött a médiaművészet megjelenésével. Napjaink nagy digitális fordulata pedig már a múzeumi gyűjteményekben is jelen van. Egyre több művész használ technológiát, számítógépet, és egyre több műtárgy jelenik meg a közösségi média felületeken” – hangsúlyozta Kónya Béla restaurátor.
A kiállítóterek szerepének átalakulásával kapcsolatban German Kinga hozzátette: „digitális látványelemek és interpretációs eszközök ma már természetesen jelennek meg a kortárs múzeumokban, alátámasztják a műtárgyakban rejlő és azokhoz köthető tartalmakat, és talán egyre jobban lebontják azokat a láthatatlan falakat, amelyek az aurával tévesen felruházott múzeumi helyszíneket még mindig gyakran körbeveszik”.
És, hogy képes lesz-e mesterséges intelligencia a jövőben kulturális termékeket is létrehozni, Gyires-Tóth Bálint, a BME oktatója kiemelte: a mélytanulás alapú mesterséges intelligenciák már nemcsak a bonyolult játékokban tudják megverni a világ legjobb játékosait, hanem művészi hatású festményeket és fotórealisztikus arcképeket generálnak, illetve klasszikus vagy rock zenét is tudnak komponálni.
German Kinga saját élményt hozott fel egy bécsi kiállításról, ahol egy robot rajzolt a látogatók szeme láttára tájképet. Kérdés, hogyan lehet az ily módon készült alkotások értékét felbecsülni, „egyediségét” garantálni? A lecke mindenesetre a műtárgykereskedőknek is fel lesz adva.
